Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-11 / 160. szám

14 OLVASÓINK ÍRJAK 2014. JÚLIUS 11., PÉNTEK Ülőhely nélkül a buszon, a sofőr durván beszólt a családtagoknak Földtulajdon: messze a nyugvópont kárpótlás Fél évszázada nem az igazi tulajdonosok használják a termőföldet busz Nagyon felháborodtam azon, hogy lányomnak és gyer­mekének nem jutott ülőhely a Kaposvárról Budapestre in­duló távolsági buszjáraton jú­nius 29-én 13 óra 30 perckor, holott már pénteken megvet­ték a helyjegyet a fővárosban. A Kaposvár és Dombóvár kö­zötti vasúti pályafelújítás mi­att megnőtt az utasok száma, akik busszal igyekeznek a fő­városba, most is többen várták a járatot, mint ahányan felfér­tek. Már tíz perccel a busz in­dulása előtt ott voltak, mégsem jutott hely. Leginkább az esett rosszul, hogy az információn kinevették, a sofőr pedig sze­rinte megengedhetetlen hang­nemet használt vele szemben, azt mondta, ha nem tetszik, le is lehet szállni. A csomagjukat durván dobta be a járműbe, majd amikor ezt szóvá tették, csak annyit felelt, hogy: Mit ér­dekel engem? Végül az utat ol­vasónk lánya a padlón ülve tet­te meg, hogy a gyermekének jusson ülőhely, ugyanúgy járt egy másik édesanya is. ■ Tóth Piroska, Somogyfajsz Olvasónknak nem jutott hely A megalakult Országgyűlés­ben számtalan esetben több képviselő is hivatkozik arra, hogy a 2014. évi választások eredménye azt mutatja: egyér­telműen elismerték Magyaror­szág Alaptörvényét. Én az 1949. évi alkotmányt és a 2011. áp­rilis 18-án elfogadott magyar alaptörvényt is részletesen ta­nulmányoztam. Sőt rendelke­zésemre áll az Európai Unió Alapjogi Kartája is. A magyar alaptörvény XXV. cikke tartal­mazza, hogy „mindenkinek jo­ga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szerv­hez.” Az Európai Unió Alapjo­gi Kartája 44. cikkében pedig ez van: „Bármely Uniós polgár, valamint valamely tagállam­ban lakóhellyel, illetve létesítő oki fát szerint székhellyel ren­delkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult petí­ciót benyújtani az Európai Par­lamenthez.” Mindegyik lehető­séggel éltem. Ráadásul az alap­törvény XXIV. cikke így ren­delkezik: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a ható­ságok részrehajlás nélkül tisz­tességes módon, határidőn be­lül intézzék.” A hatóságoknak a törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Ugyanakkor hiába ezek a jo­gok, a mezőgazdasági termelő szövetkezetek privatizációja során elkövetett igazságtalan­ság miatt együtt és egyénileg is hiába folyamodtunk panasz- szal a Magyar Országgyűlés­Gyerekeink jövője a termőföld. A panaszok máig nem kaptak orvoslatot, a konfliktusok messze nem jutottak még nyugvópontra hez, a mai napig nem kaptunk választ. A panasz kelte 2008. július 11! Emiatt folyamod­tunk az Európai Parlament­hez petícióval (panasszal) jog­orvoslat végett. Fontosnak tar­tom közölni, hogy külön kéré­seket, sőt javaslatokat is tet­tünk a közhatalmat gyakorló személyekhez, hogy segítse­nek. Érdemi választ csak ke­vesektől kaptunk. Változás pedig nem történt, pedig pél­dául az előző köztársasági el­nök közölte, hogy a panaszun­kat jó helyre tettük, ahonnan érdemi választ és intézkedést kell tenni. Felteszem a kérdést: alkot­mányos-e, törvényes-e meg­tagadni az állami szerveknek a választ egy olyan panaszra, amely Magyarországon egy teljes társadalmi réteget, a tel­jes magyar földtulajdont, a pa­rasztokat érinti? A földet pri­vatizáció révén jogos volt-e az 1991. XXV. törvény alapján új tulajdonosoknak átadni és a kárpótlást e tekintetben nem befejezni? Miért nem történt máig semmi, miután a ma­gyar Alkotmánybíróság 2001. április 12-én a privatizációra az alkotmánysértés tényét ki­mondta? Vajon hogyan fordul­hat elő egy jogállamban, hogy az 1960-as nagy szövetkeze­ti átszervezés óta elvett föl­det gyakorlatilag 54 éve nem az igazi tulajdonosok hasz­nálják? Lehet a parasztok­nak nem válaszolni vagy ép­pen semmitmondó válas-zt ad­ni, de ettől az elkövetett igaz­ságtalanság nem oldódik meg. Közben pedig lehet az európai parlamenti képviselőválasztá­sok előtt a paraszti választók­nak is telefonálgatni és azt kö­zölni, hogy számítunk a maga voksára. A 2014. évi választá­si kampányban egyetlen párt sem tette szóvá az elkövetett rabló privatizáció tényét. Ar­ról sem esik szó, hogy az el­kezdett részleges kárpótlás mikor folytatódik és fejező­dik be, mert nem szabad elfe­lejteni, hogy a szövetkezetek­ben megváltott 3,2 millió hek­tár föld hektáronként 1650 fo­rintért lett megváltva és az ed­dig kiadott kárpótlási jegyek pedig 1000 forint értékben adattak ki aranykoronánként. Arról sem szabad elfejtkezni, hogy a magyar állami gazda­ságok birtokában olyan földek voltak, amelyet az állam javá­ra a tulajdonosoknak kellett lemondani, hogy munkahelyet nyerhessenek. Jó lenne, ha a közhatalom tisztességes ügyintézést vé­gezne. Ehelyett fennáll a sú­lyos mulasztás. Ugyanakkor létrehoznak újszerű kapitalis­ta mezőgazdaságot úgy, hogy szinte ingyen el lehet hozzá­férni az állami földhöz. A pa­naszosok várják az Európai Unió érdemi intézkedését. ■ Szalai József, Segesd A nyár a szerelem és esküvő szezonja romantika A vőlegény és menyasszony nagy napja, de nem csak róluk szól Vita a benzinkúton; várom a rendőrséget a lakásomon nem tudni miért, de valahogy a nyár a szerelem és az eskü­vők szezonja. Ezer éves hagyo­mány ez, mely valahogy így jött, így alakult ki. Ki tudja mi­ért? Talán az andalító fények és illatok, a napfény izzó tüze, a romantika hangulata mely egyedibbé varázsolja ezt a na­pot a szerelmesek számára? Ez az a nap, amire egész éle­tünkben várunk, amire évekig készülünk, ami miatt annyit keresgélünk, amiért annyi mindent feláldozunk. És igen ez az a nap, amit sosem sze­retnénk elfelejteni és a pilla­nat, amit szeretnénk, ha örök­ké tartana. Ezért igyekszünk a lehető legtökéletesebb, a leg­különlegesebb, a legcsodála­tosabb esküvőt megtartani, amely igazán kifejezi való­di önmagunkat. Ezért szeret­nénk egy olyan bulit szervez­ni, mely akár hét napig tart és még két hétig beszélnek róla az emberek, mely során meg­mutathatjuk családunknak, a világnak, hogy kik is vagyunk valójában, és, hogy kettőnkké az egész világ. De egy ilyen mulatságot le­szervezni nagyon nehéz egye­dül. Ezért vannak az esküvő­szervező cégek, a rendezvény- szervezők, akik segítenek ne­künk mindenben, hogy az az egy nap valóban a miénk, le­gyen. Mert ahhoz, hogy való­ban felejthetetlen legyen na­gyon sok minden, kell. Kezd­jük rögtön a helyszínnel, ez az, ami mindent eldönt, az es­küvőnk stílusát, hangulatát. Ez a pecsét a bélyegen. Fon­tos, hogy mindenki jól érez­ze magát abban a környezet­ben, ahol tartjuk. Ez lehet egy régi közös emlék helye, egy hely ahová valami köt minket, egy város, amelyhez ragasz­kodunk. A nyári hangulat mi­att a legtöbben va­lamely tópartján tartják a nagy na­pot. Nagyon sok lehetőség van ma már, minden csak fantázia kérdése és persze egyéni­ségé. Valaki szolid és van, aki extrém partiról ál­modik. A helyszín kiválasztása mel­lett ugyanolyan fontos a deko­ráció minősége és stílusa is. 2014. nyarán a mediterrán, élénk, világosabb színek hó­dítanak. Ilyen a piros, a sár­gás, terrakotta árnyalatok, il­letve örök sláger a szabadság színe, a kék Egy esküvő ugyan két em­ber nagy napja, de általában nem magunknak tartjuk, ezért oda kell figyelni a csa­lád igényeire, a lehetőségek­re, hogy mindenki egyaránt gondtalanul érezhesse magát a legkisebbektől a legidősebb családtagig. Gondolunk itt, a helyszín biztonságos oldalára, az ételek és italok frissességé­re. Szintén fontos megemlíte­nünk az ételeknél, a menü ösz- szeállítását is. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen étkek kerüljenek erre az ünnepi asz­talra. Természetesen nem kell mindenből a legelegánsabb, a leggiccsesebb, és persze nem kell mások véleményére adni, de itt most igenis számít, hogy min­denki elégedetten, jól lakottan távoz­zon. A násznép­nek figyelnie kell, hogy a vendégek mindenből a leg­jobbat kapják, és mindenki előtt legyen min­denből elegendő mennyiség. Ezek mellett pedig rengeteg apróság van, amire egy eskü­vő előtt fel kell készülni. Ilyen a meghívók és az ültető-és me­nü kártyák kiválasztása, a ce­remónia menete, a fodrász, a sminkes, a zenekar, akit sze­retnénk, hogy húzza a talpunk alá valót. Mostanság ismét di­vatba jött a vőfély szerepe, aki kikéri és elbúcsúztatja az arát, majd egész éjszaka gon­doskodik a felhőtlen hangulat­ról. Sok helyen különböző mű­sorokat is szerveznek, hagyo­mányőrző játékokat tartanak, hogy még véletlenül se unat­kozzon a vendégsereg. Nem is olyan egyszerű mutatvány egy színvonalas lagzit össze­hozni igaz? De azért vannak előnyős oldalai is a szervezés­nek. Mindenki egyaránt kive­heti a részét mindenből ezért közelebb, hozza egymáshoz a családtagokat, és azt a két em­bert, akiknek ezután az egész életüket egymás mellett kell tölteniük Egyetlen szabály, hogy min­dent jó előre tervezzünk, meg és apránként álljunk neki ál­mainkat megvalósítani! Elő­re gondolni kell a. nászúira is, nem mindegy ugyanis mi­kor foglaljuk le a szállást fő­leg a nyári időben, amikor is mindenhol telt ház uralkodik. Mindent precízen meg kell szervezni. Senkitől nem vár­hatjuk el, hogy eldöntse he­lyettünk, mi mit szeretnénk, senki nem lát bele a másik em­berbe. Persze a legfontosabb szabály, hogy tényleg csak ak­kor hajtsuk igába a fejünket, ha valóban az a másik az az ember, aki mellet minden reg­gel ébredni szeretnénk, akivel megakarjuk osztani minden­napos ügyes-bajos dolgainkat, ha ő az akiért a világból ki­mennénk. Mert csak így lesz tökéletes és feledhetetlen nem csak ez az egy nap, hanem az egész életünk! ■ N. N. tankolás Jövőre lesz ötven éve, hogy járom az utakat. Mindig az Áfor-nál tankoltam (hol máshol?) Aztán jött a MÓL, s én hű marad­tam, az átlagnál lényegesen töb­bet megyek, az évi 3000 liternyi üzemanyagot nagyrészt tőlük vá­sárolom, gyűjtve a "hűségponto­kat". (minden adatommal bírnak!) Ez év április 7-én a kaposvári vásártéri MÓL kútnál tankoltam, s vásároltam néhány liter motor­olajat. Bankkártyával fizettem, mint mindig. Jól ismernek, s tud­ják, hogy még nyugtát sem kérek, hiszen a benzin a kocsiban van. Megtörtént a szolgáltatás, az árát a számlámról leemelik. Minden alkalommal ezt mondom: blokk a kukába! Április 11-én - ugyan azzal a kocsimmal - tankoltam, s az eladó hölgy közölte: "7-én csak a motor­olajat fizettem ki" - a 7400 forint benzint nem számlázta. Felmu­tatta az eltett nyugtát! Azon va­lóban csak az olaj szerepelt. (Az előtte lévő monitoron látnia kel­lett, hogy benzint is tankoltam, de ez mellékes!) A benzin árát most már csak készpénzzel rendezhet­tem, így is tettem azzal, hogy a bankszámla kivonatomon majd jelentkezik a kiadás és ha túlfize­tés történt, majd én reklamálok. Április 23-án tankoltam, ami­kor egy férfi eladó elállva az uta­mat arrogáns módon közölte: "MAGA SÁROS, NEM FIZETETT KI EGY TANKOLÁST!" Alpári hangnemben "letolvajozott", mi­re hívtam a kút vezetőjét, aki ren­dezni akarta a helyzetet, mond­ván: "évtizedek óta ismer, csak félreértésről lehet szó!" Április 24-én tételes bank­számla kivonatot kértem, s be­mutattam az üzemanyag kútnál, valóban csak a motorolajat szám­lázták. Ismét elmondtam, hogy a hölgy eladónál már rendeztem a különbséget, s majd két nap múl­va ismét visszajövök - amikor Ő lesz szolgálatban - és végleg tisz­tázzuk a dolgot! Már kifelé men­tem, amikor utánam szóltak: „Majd a videó felvétel mindent bizonyít, különben is a rendőr­ség már keresi a kocsit! SIC! Úgy kezeltek, mint egy tolvajt! Han­gosan mondtam, - több vevő előtt - hogy mi a nevem, a lakcímem, s a kocsim rendszámát! Azóta vá­rom a rendőrséget, s gondolko­dom, hogy megér ez egy becsü­letsértési pert? Nem, mert az ma- cerás, bíróságra kell járni, még lassabban gyógyul a "seb"! így aztán azóta - bár a MÓL emiatt nem jut csődbe - az Uyen nevű kutakat messze elkerülöm. Sze­retnék a rendőrség segítségére lenni, a könnyebb keresés érde­kében: Anderka István a nevem, 7400 Kaposvár, Jókai u. 11. a címem. OT-4722 rendszámú - muzeális minősítésű, könnyen azonosítha­tó jármű Anderka István, Kaposvár ■ Egyetlen szabály, hogy mindent jó előre tervezzünk meg és aprán­ként álljunk neki álmainkat meg­valósítani!

Next

/
Thumbnails
Contents