Somogyi Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
2014-05-05 / 103. szám
2014. MÁJUS 5., HÉTFŐ Miért nem képesek a halak a szárazföldön lélegezni? biológia Tulajdonképpen furcsa, hogy a halak a szárazföldön nem kapnak levegőt. Ennek meglepő oka van. Igaz, nem tüdejük van, mint az embernek, hanem kopoltyújuk. Viszont „a kopoltyún keresztül igenis képesek oxigént felvenni a levegőből, vészhelyzetben egyes halak meg is teszik” - mondja Jörn Gefiner, a Leibniz | Édesvíz-ökológiai és Belvízi Halászati Kutatóintézet (IGB, Németország) munkatársa. Elvben ez még igazán hatékony is lehetne a halak számára, hiszen a levegőben jóval nagyobb az oxigéntartalom, mint a vízben. Akkor mégis miért nem cselekszenek ennek megfelelően a halak? Ez azzal áll összefüggésben, hogy a halak a vízben a kopol- ) tyújukkal nemcsak oxigént vesznek fel, hanem anyagcsere-végtermékeket - mint a szén-dioxid vagy a nitrogéntartalmú ammónia - is kibocsátanak. így a halak egyetlen szip- j pantással be- és kilélegeznek, felfrissítik a vérüket és egyidejűleg megtisztulnak a salak- | anyagoktól. A száraz levegőn ezzel szem- J ben a vízben oldódó ammónia csak nagyon korlátozottan tudná elhagyni a halak testét. Annyira korlátozottan, hogy az anyag megmérgezné a szervezetüket. De odáig legtöbbször el sem jutnak, mert a kopoltyúlemezkék leheletvékony membránjai olyan gyorsan kiszáradnak a levegőn, hogy hirtelen lecsökken az oxigén és a j szén-dioxid gázcseréje. A hal megfullad. ■ A kiszáradás nagyobb probléma ÉLETMÓD - TUDOMÁNY jgR ■ Új remények a kopaszodás elleni küzdelemben Eredetileg ezen festmény számára építették a múzeumot: Rembrandt Éjjeli őrjárata. Mind a mai napig ez a gyűjtemény legnagyobb kincse Régi mesterek új lényben utazás Tíz évig tartott, de ismét megnyílt a Rijksmuseum alopécia A férfiak generációk óta próbálkoznak elvesztett hajkoronájuk újranövesztésé- vel, részben gyanús csodaszerek segítségével Sokat ígérőnek tűnik most egy új módszer, amelyet a New York-i Columbia Egyetemen Angéla Christiano vezetésével dolgozó kutatók és durhami brit kollégáik fejlesztettek ki. A világon nekik sikerült először der- mális papillákból új hajhagymákat tenyészteni és sokszorosítani. A papülasejtek a felhám és az irha között helyezkednek el, idegrostok és a legfinomabb vérerezet hálózza be, amely a hajhagymákat a haj 3-7 éves növekedési fázisában többek között tápanyaggal látja el. Christiano csapata hét emberi donortól papillasejteket vett le, amelyeket - ellentétben a korábbi kísérletekkel - nem lapos felületen „vetettek el”, hanem „három dimenzióban”: a Zsúfolt, poros és merev volt. Tíz évig tartott a felújítása, ami 375 millió eurót emésztett fel. Most győzedelmesen ismét megnyílt a Rijksmuseum. Mi változott? Férfivécé, első pinceszint, balra a második fülke: hiányzik a kabátakasztó. Milyen emberi! Máskülönben itt minden any- nyira új. Annyira tökéletes. Annyira átgondolt. Éppen hogy megkönnyebbülök a hiányzó fogas láttán. Ez bizonyítja: a Rijksmuseum, ez a nemzeti kincs, amely Hollandia számára éppolyan jelentős, mint a nemzeti focicsapat és a téli korcsolyázás, ez a tíz éven át 375 millió euróért renovált proccos palota él! Egy múzeum, ugye, mindig kihívás is egyben. A sok ember. A sok kép. A tetemes tudás, amelyre a képek értelmezéséhez szükség van. Kereken egymillió festmény és fotó, bútor és modell, ruhadarab és üveg-, ezüst-, valamint porcelánmunka van a Rijksmuseum birtokában. Ebből mintegy 8000 szerepel a kiállításban, és ez a válogatás nagyon különleges. Amikor 1877-ben Pierre Cuy- pers építész megkezdte a Rijksmuseum építését, Hollandia éppen Belgium leválását szenvedte el. Elérte elszakadását Spanyolországtól. Kiállta a három nemzet háborúját Francia- országgal, Angliával és a német püspökségekkel. Mit csinálnak manapság azok az országok, amelyek ilyesmit tudhatnak maguk mögött, és nemzetállamként lépnek a világpolitika színpadára? Légitársaságot alapítanak. Csapatot küldenek az olimpiai játékokra. Nemzeti jelképeket alkotnak. Mit tett akkoriban Hollandia? Megépítette A Rijksmuseum internetes AZ EGÉSZ GYŰJTEMÉNY témák szerint is kezelhető a honlapján, klikkelhetünk az egyszarvúnkhoz, erkölcstelen nőkhöz, Krisnához és más ázsiai istenségekhez. Mindez terjeszthető a szociális hálón, saját kiállítás tehető fel a netre. Minden kép a legnagyobb felbontásban tölthető le a saját számítógépre, vagy ezeket kávésbögrékre, ruhadarabokra vagy vécépapírra is a Rijksmuseumot. Minden, ami itt látható, Hollandiából származik - vagy nagyon sok köze van hozzá. Ez különbözteti meg a Rijksmuseumot más nagy kincstáraktól, mint a Louv- re-tól, a British Museumtól, a berlini Múzeumszigettől. Valamint ez mindmáig történeti és művészeti múzeum egyben. Hogy ez mit jelent, az a 2.15-ös teremben látható, nem messze Rembrandt Éjjeli őrjáratától. Ebben a helyiségben a holland tengeri nagyhatalomról van szó. Középen egy álomszép hajómodell áll, a William Rex: 410 centiméter magas, 460 cennagylelkűsége nyomtathatjuk. És önmagáért beszél a múzeum a Twitteren is. Ilyen radikálisan digitálisan még a világ egyetlen nagy múzeuma sem kezelte a kincseit. A Rijksmuseum alig nyílt meg, máris nemzetközi díjakat zsebelt be internetes bőkezűségéért, így lesz a múzeum olyan helyből, amelyet csak 9 és 17 óra között lehet látogatni, olyan hely- lyé, amely mindenütt jelenvaló. timéter hosszú, a hajókötélzet miniatűr csomózású és a legkifinomultabb tengerésztudás szerint kötözték fel, a pallók finoman faragottak, a dagadó vitorlák feszesek, mintha a következő pillanatban a Royal Navy ellen indulna. A William Rex mellett tengeri csatákat megörökítő festmények lógnak, mint Willem van de Velde Tengeri csata Terheidé- nél című alkotása, egy hatalmas tusrajz, amely az angol-holland háború utolsó nagy tengeri ütközetét ábrázolja 1653-ban. Mestermű, éppolyan finom és részletgazdag, mint a hajómodell. A néző iránti gesztusként Van de Velde önmagát is megörökítette a képen: az aprócska figura a több száz hajó legnagyobbikán egy rajztáblával támaszkodik az árbocnak. így benyomást szerezhetünk egy késő 17. századi haditudósító mindennapjairól. Engem ez az amerikai háborús fotográfus, James Nachtwey egyik felvételére emlékeztet, amint valahol az öldöklés közepette a földön térdel, fegyvercsövek előtte, mellette, mögötte. Részlet: A Geo magazin 2014/05. számából Most ismét felcsillant a remény tenyészetet cseppekben helyezték el a Petri-csésze lapos felületére, majd megfordították. A lógó cseppek alján tömörülve a papillasejtek már képesek voltak spontán összetapadni, és új hajtüszőt képeztek. Ezután a sejtcsomókat bőrbe injektálták, amelyen hat hét után megfelelő szőrzet növekedett. „Mindez annak ellenére, hogy ott egyáltalán nem is volt hajtüsző!” - hangsúlyozza Christiano. Elmúltak már azok az idők, amikor a 70-es években a Bán- fi hajszesz kapcsán neves bőrgyógyászok nyilatkoztak ingerülten arról, hogy márpedig a haj nem nőhet ki. De kinőhet. Most azok előtt is felcsillant a remény, akik az adott bőrfelületen már szőrtüszővel sem rendelkeztek. ■ A megtévesztő halászhajó Újra itt a gumipitypang hadászat Az USA haditengerészetének új csodafegyvere gumigyártás Talán a virágból valóban nyersanyag lesz Több mint hárommillió dollárba kerül a tökéletesen álcázott hadihajór a radarszignatúrája olyan, mint egy halászhajóé. A Zumwalt gyártási sorozat első ilyen különleges rombolóját jelenleg a tengeren tesztelik, év végére kell leszállítani a tengerészet számára. Az a tény, hogy a 183 méter hosszú monstrumot radartechnikával nem lehet majd észlelni, kifinomult technikai manipuláció: különleges módon ívelt lapos felületek eltérítik a radarsugarak nagy részét, a hatást erősítik a hajótörzs merevítéseinél acél helyett használt kötőanyagok. Meglepő a csekély, A Zumwalt DDG 1000 romboló csak nyolcméteres merülési mélység: a hadihajó így a part közeli vizekben is bevethető. A technikai finomságoknak megvan az ára. Csák a fejlesztés mintegy 13 milliárd dollárt emésztett fel. A romboló gyártási sorozatának elnevezése Elmo R. Zumwalt amerikai admirális emlékét ápolja. Az egykor a Csendes-óceánon harcoló veterán határozottan fellépett az amerikai tengerészeinél uralkodó rasszizmus ellen. És nyilvánosan fejezte ki sajnálatát a rákkeltő lombtala- nító, az Agent Orange amerikai hadsereg általi bevetése miatt a vietnami háborúban. A pitypang (Taraxacum) a legtöbb kertész szemében gyomnövény. A Continental gumiabroncsgyártó és a münsteri molekuláris biológiára és alkalmazott ökológiára szakosodott Fraunhofer Intézet (mindkettő Németországban található) kutatói ezzel szemben termesztik a növényt - hogy autóabroncsot készítsenek belőle. A gyermekláncfű fehéres nedvéből kaucsukot nyernek. Főleg az orosz pitypang egy változatának (Taraxacum kok-saghyz, kokszagiz vagy „gumipitypang”) váladéka olyan kiadós, mint a kaucsukfa nedve. Egy gumiabroncs elkészítéséhez 10-30 Kevéssé érzékeny a kártevőkre négyzetméternyi terület szükséges, egy teherautó-abroncs esetében ez kétszáznyolcvan négyzetméter. És míg a trópusi kaucsukfa leghamarabb öt év után csapolható, a gyermekláncfű már egy év után felhasználható. Szovjet tudósok egyébként már az 1930-as években kísérleteztek a „gumipitypanggal” (a Rákosi-korszakban Magyar- országon is próbálkoztak). A gumiabroncsot ugyan szintetikus úton is elő lehet állítani, az eredetinek azonban egyértelműen jobbak a tulajdonságai - hangsúlyozza Alexander Bahl- mann a Continentaltól. Például a fékteljesítménynél. 13
