Somogyi Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 20. szám

8 INTERJÚ 2014. MÁJUS 25., VASÁRNAP jackovics Péter Különböző mentőegységek parancsnokaként megjárta a világ legnagyobb katasztrófáit. A Hunor 27 fős egységét az évszázad árvizénél irányította Szerbiában. 8 életet mentettek meg. „NEM HŐSÖK AKARUNK LENNI” „Vonzott a kihívás, hogy emberéleteket menthetek. Úgy éreztem, hogy a többszintű tudást, amivel rendelkezem, ki tudom teljesíteni ebben a hivatásban.” Hazatért a Hunor mentőegység Szerbiából. Nyolc ember életét mentették meg. Négyezer kilogramm élelmiszert, gyógyszert és ivóvizet juttattak el az elzárt településekre. A csapatot Jackovics Péter vezette. Fábos Erika * 12- Mit éreznek ilyenkor? Csak fáradtságot?- A fáradtság később jön, ilyenkor még annyira fel- spannolt állapotban létezik az ember, hogy kicsit még a feladatában él. Azt, hogy mi­lyen fizikai megterhelésnek vagyunk kitéve, munka köz­ben feledtetik azok az embe­ri reakciók, amikkel találko­zunk. Nagyon hálásak voltak nekünk, akiknek segítettünk. Amerre ment a konvojunk, integettek és dudáltak az em­berek, invitáltak bennünket, hogy együnk velük, megkö­szönték a munkánkat, ölelget­tek és üdvözöltek bennünket- ezektől az ember gyorsan el­felejti, mennyire fáradt.- Mennyit dolgoztak egyhuzam­ban? Tudtak rendesen enni, alud­ni valahol? Egyáltalán hogyan képzeljünk el egy ilyen bevetést?- Annyit dolgozunk, ameny- nyit csak lehet, hiszen azért megyünk, hogy a lehető leg­többet segíthessünk. Általában 12 órát teljesít egy csapat, aztán váltjuk egymást. Ezeknél a fel­adatoknál nem is a munkával töltött idő, ami kimerítő. Sok­kal inkább az, hogy nagyon ke­mény fizikai munkát végzünk extrém körülmények között: hol szakadó esőben, hol tűző napon kell helytállni. Másrészt óriási feszültségben tesszük a dolgunkat. Akik nincsenek már életveszélyben, azok is félnek, elkeseredettek, kime­rültek idegileg. Szóval nagyon sokféle körülmény bonyolítja a dolgunkat a konkrét mentési feladatok mellett.- Mi kell ahhoz, hogy valaki jó csapattag legyen?- A tökéletes állóképesség és szakmai felkészültség mellett jó konfliktustűrőnek kell lenni, tudni kell higgadtnak maradni és teljesíteni feszült helyzetben, a krízist gyorsan feldolgozni. A megfelelő együttműködési és kommunikációs készség is alapkövetelmény.- Szerbiában mi volt a nehézség?- Sokan rekedtek a házaik­ban, megszámlálhatatlanul sokan voltak a tetőkön, az ab­lakokban. Több helyen kellett mentőhajókkal és párhuzamo­san a mentőhelikopterrel men­tést végeznünk. De az is elő­fordult, hogy 160 kilométerre dolgozott egymástól a két egy­ségünk, elég gyakran kellett változtatni a mentési taktikán, mert folyamatosan változtak az események.-A legnagyobb nehézség az volt, hogy a Szá­va a teljes szerbiai szakaszon áradt. Óriási kiterjedésben kel­lett egyszerre beavatkozni és mozgósítani minden erőt. Ob- renovacban volt a legnehezebb dolgunk, mert ott nagyon erős volt a folyó sodrása. Mezőgazda- sági területeket, erdőket és tele­püléseket tarolt le a folyó. Ren­geteg volt a hordalék, nagy usza- dékokkal, ami veszélyes. Akko­ra volt mindenhol a víz, hogy a legtöbb helyen tájékozódni is nehéz volt, a házak alig látszot­tak ki. Nem tudhattuk, mi van a víz alatt. A Hunor azért látott el fontos feladatot, mert szükség esetén helikopteres kutatást és mentést is tudtunk biztosítani. Olyan speciálisan képzett szak- személyzettel rendelkezünk, akik nagyon precízen, teljesen meg tudják közelíteni a házakat a helikopterrel.- Ilyenkor a bajba jutott ország kér erősítést a mentéshez, vagy aki tud, az megy?- A szerb kormány kérésére érkeztünk a térségbe. A Hu­nor mentőszervezet 27 tagjá­val együtt öt motorcsónak, egy csónak és egy mentőhelikopter vett részt a mentésben. Termé­szetesen a helyi hatóságok irá­nyították a munkát, mi a ránk bízott feladatokat hajtottuk vég­re az utasítások alapján. Raj­tunk kívül 23 másik ország is segítséget nyújtott. Nebojsa Ste- fanovic, a Szerb Köztársaság belügyminisztere személyesen is megköszönte a munkánkat a helyszínen. Az orosz csapat és a Hunor érkezett meg elsőként, és rögtön az első 24 órában be tudtunk avatkozni, azonnali mentést tudtunk végezni. En­nek volt köszönhető, hogy nyolc ember életét tudtuk megmente­ni. Hatot helikopterrel, egy idős házaspárt pedig csónakokkal hoztunk ki a veszélyzónából. Ők a házukba zárkózva várták a segítséget, teljesen ki voltak már száradva és hűlve.- Lehetett olvasni, hogy Szerbiá­ban nagyon ritkán van árvíz, így a helyi hatóságoknak rutinja sincs egy ilyen katasztrófahelyzetben.- Ez így van, azok az idősek, akikkel beszélni tudtunk, azt mondták, még sosem láttak eh­hez fogható áradást. Az évszá­zad árvizének nevezik, hason­lóról sincsenek adatok korább­ról. Még most is, hogy levonult az ár, amerre a szem ellát, víz van. A Száva szabályozatlan folyó, hatalmas a vízgyűjtője és most a rendkívüli esőzések miatt Horvátországból és Bosz­niából is irgalmatlan víztömeg zúdult le rajta. Ehhez képest Magyarország egy árvizes or­szág, kétévente biztosan helyt kell állnunk hasonló védekezés­ben. Azt, hogy ebben mekkora a hazai vízügyi szakemberek és a katasztrófavédelem gyakorlata, jól jelzi, hogy a tavalyi rekord­árvíz sem követelt emberéletet és gátszakadás sem volt. Szerbi­ában nincsenek jól képzett ön­kéntesek, nagyon megijedtek az emberek.- Arról szóltak a hírek, hogy a mentésen kívül a védekezésben is segítettek.- Valóban így van. Mi taní­tottuk meg az ottaniakat a ho­mokzsákos védekezésnek arra a klasszikus módszerére, amit a magyar vízügy évszázadok során kitapasztalt. A szerbek a zsákokat teljesen teletöltötték homokkal, mi mutattuk meg nekik, hogy ha csak harmadáig töltik meg őket, akkor a vízfogó­képességük és a mobilizálható­ságuk is jobb, de nyúlgátakat is mi építettünk először és a gátak bordás megerősítését is tőlünk vették át. A helyi televíziók egyik kedvenc témája volt, hogy önkéntesoktatást végeztünk. Hatása is volt a tudósításoknak: ahogy haladtunk előre, láttuk, hogy máshol is átvették a mód­szert, azt mondták, a tévéből ta­nulták, hogyan kell csinálni.- Azt mondják a Hunorról, hogy ez a katasztrófavédelem elitegy­sége. Ez mit jelent?- A Hunor két éve alakult meg, és Magyarország hiva­talos katasztrófavédelmi egy­sége külföldön és a központi mentőcsapat hazánkban. Bel­földön nyolc órán belül a hely­színen vagyunk, a főváros­ban három óra alatt. Tagjaink sokrétűen képzett tűzoltók és katasztrófavédelmi szakem­berek, de ez nem egy állandó egység, csak kiképzésre, közös gyakorlatokra és vészhelyzet esetén van együtt. Kutatásra, mentésre, egészségügyi szol­gálatra, vezetésirányításra és logisztikára külön kiképzett szakembereink vannak. Tíz napon keresztül, 24 órában tu­dunk feladatot teljesíteni. Föld­rengés sújtotta területen, tűz­ben, vízben, levegőben tudunk menteni. Keresőkutyával, mű­szaki kereső berendezésekkel tudunk dolgozni. Életmentési, speciális bontási feladatokra vagyunk képesek, de veszélyes anyagokat is ki tudunk mutatni és el tudunk különíteni. Hea- vy Urban Search and Rescue (USAR) minősítéssel rendelke­zünk, ami az egész világon csak tizenkét ország katasztrófavédő elitegységének van, köztük az amerikaiaknak, oroszoknak, kínaiaknak és még a nagyobb nyugat-európai nemzeteknek.- Ön hogyan került a csapat élére?- A tapasztalataim miatt és azért, mert rendelkezem a meg­felelő uniós végzettségekkel, de én vagyok Magyarország ENSZ katasztrófa-kárfelmérő és -ko­ordinációs szakértője is.- Ez azt jelenti, hogy ha Euró­pában valahol nagy baj van, Ön elindul?- Nagyjából ezt jelenti, de ez nemcsak Európára, hanem szin­te az egész világra érvényes.- Milyen nagyobb katasztrófák­nál volt jelen?- Srí Lankán a szökőár, Indo­néziában a földcsuszamlás ide­jén vezettem orvosi csapatokat, Haitin a földrengéskor szintén. Fukusimában pedig az európai mentőcsapat vezetőhelyettese voltam három héten át.- Szóval, az elmúlt években a híradókban szerepelő katasztró­fáknál szinte mindenhol ott volt. Hatalmas bátorság ilyen helyekre elindulni.- Nem szoktam gondolkodni ezen, kötelességemnek érzem, hogy a tudásommal segítsek, amikor szükség van rá valahol.- Csak eszébe jut, hogy ez ve­szélyes.- Pontosan tudom, hogy mennyire veszélyes. Ha nem így lenne, azzal nemcsak a sa­ját, de a bajtársaim életét is ve­szélyeztetném. Márpedig aki ezt a hivatást választja, dolgoz­ni megy a katasztrófákba, mi nem hősök akarunk lenni, csak hősiesen végig akarjuk csinál­ni a küldetésünket.- Ön hogyan, miért választotta ezt a hivatást?- Vonzott a kihívás, hogy emberéleteket menthetek. Úgy éreztem, hogy azt a többszintű tudást, amivel rendelkezem, ki tudom teljesíteni ebben a hiva­tásban. A mérnöki képességei­met és tudásomat nagyszerűen tudom kamatoztatni, ha egy összetett feladatot logikusan és pontosan kell megtervezni, ösz- szehangolni. Valószínűleg meg­találtam ebben önmagam, mert az egyik fiam is tűzoltónak ké­szül. A személyes példa pedig csak akkor hat, ha hiteles.- Ön is látott jó példát a család­ban? Nagyapám bányamentő volt Borsodban, ami nagyon ne­héz és veszélyes terület. A bar­langi mentőkhöz hasonló speci­ális képességek kellenek hozzá. Elképzelhető, hogy volt valami genetikus oka is a választás­nak, tőle örökölhettem a .hiva­tástudatot.- Katasztrófa- és veszélyhelyze­tekben tudja mit csinál. De az életben fél valamitől?- Attól félek, hogy a gye­rekeimet nem tudom felne­velni. A család számomra a Névjegy: jackovics Péter tűzoltó alezredes 1972-ben született. alapdiplomáját a Bánki Danát Műszaki Főiskolán szerezte. A Miskolci Egyetem Anyag- és Kohómémöki Karát is elvégezte. Katasztrófavédelmi Oktatási Központ katasztrófa- és tűzvé­delmi szervező szak, EU-, ENSZ-tanfolyamok. 2002 óta dolgozik a BM Orszá­gos Katasztrófavédelmi Főigaz­gatóságon. 2012. október 1-től a BM Orszá­gos Katasztrófavédelmi Főigaz­gatóság Országos Polgári Védel­mi Főfelügyelőség Műveletirányí­tási Főosztályának vezetője. A hunor Hivatásos Katasztrófa- védelmi Mentőszervezet pa­rancsnoka. Magyarország ENSZ katasztró- fa-kárfelmérő és koordinációs (UNDAC) szakértője. csapatvezetőként több nem­zetközi katasztrófa-segítségnyúj­tásban vezette Magyarország hivatalos mentőcsapatát. nős, négy gyermeke van. legfontosabb. Négy gyerekünk van és a feleségem csodálato­san összetartja ezt a hátorszá­got, biztos lehetek benne, hogy otthon minden rendben van. Ha ez nem lenne, nem is tudnék a feladataimra így koncentrálni. A másik, hogy a bajtársaimat is féltem, hogy baj éri őket. Ezért vagyok nagyon körültekintő, amikor egy-egy feladatot meg­tervezek. Talán nem is gondol­ják, hogy még egy hazaút is lehet veszélyes. Olyankor már mindenki fáradt, erős a vágya, hogy otthon legyen, szóval egy ilyen kiküldetés az indulástól az érkezésig tartogat kockáza­tokat.- Hogyan kapcsolódnak ki, töl­tődnek fel?- Vannak erre speciális tré­ningek, pszichológusok is se­gítenek bennünket, és minden­kinek van olyan szabadidős te­vékenysége, amiből mentálisan erőt tud gyűjteni.- Önnek mi?- A futás mellett a család. Aztán a fiam megszerettette ve­lem a horgászatot, és ékszerész végzettségem is van. Az is na­gyon kikapcsol, amikor valami ötvösmunkát végezhetek.- Ez praktikus hobbi: mondjuk egy többhetes külföldi távoliét után egyedi ajándékkal kedves­kedhet a feleségének.- Ez azért nem olyan egysze­rű, a feleségem ötvösmester és sokkal jobb nálam, szóval ah­hoz nagyon össze kellene szed­nem magam.- A Hunor tagjai ilyenkor mennyit pihenhetnek?- Még nem pihenhetnek. Ilyenkor rendbe rakjuk a felsze­relésünket és elpakolunk, ami ugyancsak megterhelő munka. Amikor az is megvan, minden­ki hazamegy és ugyanúgy dol­gozik tovább, mintha a lakta­nyában lett volna szolgálatban. Külföldi vagy speciális beveté­sek után sem jár extra pihenő.

Next

/
Thumbnails
Contents