Somogyi Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-23 / 119. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. MÁJUS 23., PÉNTEK Kóczián Géza gyógyszerészre, orvosláskutatóra emlékeztek Nagyatád A művelődési ház ka­maratermében mutatták be Kóezián Géza korabeli dokto­ri disszertációjának moderni­zált kiadását, mely a támogatók révén jelenhetett meg. Ormai István polgármester kiemelte: Nagyatádon és környékén Kó­czián Géza neve egyet jelentett a gondolkodó, kutató értelmi­séggel. Kitűnő ismeretterjesztő is volt Nagyatád első díszpolgá­ra. Tevékenységét mérceként ál­lították a díszpolgárok kiválasz­tásában. Szabó László professzor, a „Kóczián Géza Asztaltársaság” elnöke elmondta: a Kóczián csa­ládban közel ötven gyógysze­rész található. Kiemelkedett kö­zülük Kóczián Géza, aki nem csak kutatta a népi orvoslást, hanem terjesztette is azt, nem csak Magyarországon, hanem Erdélyben és a Felvidéken is. Nagyon sok idős emberrel ta­lálkozott, akik mind örömmel mondták el tapasztalataikat a gyógynövényekről, azok gyűj­téséről és alkalmazásukról. Mindez megtalálható a kiad­ványban, melynek értelmezését széljegyzetekkel is segítették a szerkesztők. A hatalmas adattá­rat sok kép illusztrálja. Kóczián Zoltán Gergely, a mester fia, a fő munkát vállal­va, segítőivel gépelte és rendez­te a kiadványt. Megköszönte a közreműködők hathatós erköl­csi és anyagi segítségét. Az ismertetőt követően a résztvevők a helyi múzeum­ban kiállításon tekinthették meg Kóczián Géza munkássá­gát, betekintést nyerhettek a gyógynövények világába. Kó­czián Géza szellemi hagyatéka a magyar gyógyszerészeiben és etnobotanikában maradan­dó értéket adott, hiteles forrás­munka marad az utódok szá­mára is. ■ Györke József Sokan meg is vették a kötetet Kovács Gábor „Az MDP Somogy Megyei Bi­zottságának: A Somogyi Hírlap­nál a következő megnyilvánu­lások hangzottak el: Sz. főszer­kesztő közölte E-vel, hogy a szer­kesztőséget az ősz folyamán fel­számolják. Ő már intézkedést tett a fővárosban az ismerőse­in keresztül, hogy őt és Cs. szer­kesztőt a pesti lapoknál helyez­zék el, a többi munkatársat kü­lönböző minisztériumok sajtó- osztályán. K. szerkesztő megje­gyezte, hogy éppen ideje, hogy valami történjen, mert ezeket a fejetlenség jellemzi, mondván a párt vezetőségére.” így tájékoztatta egy ügynök az Államvédelmi Hatóságot 1950 augusztusában arról, hogy milyen beszélgetés folyt a Somo­gyi Hírlap szerkesztőségében. Rövidesen valóban átalakult az újság, megjelent a Somogyi Nap­ló, majd 1951 elején a Somogyi Néplap. Minderről egy most ké­szülő könyvben olvashatunk. Berta Gyula kaposvári író örökí­ti meg a somogyi ÁVH történe­tét. Korábbi műveiben megírta már a kaposvári börtön, a somo­gyi pandúrok és betyárok életét. A Kaposvár rendőrségének tör­ténetéről szóló könyvéhez kuta­tott éppen a levéltárban, amikor kezébe akadtak az ÁVH titkos je­lentései. Ezek képezik a készü­lő könyv alapjait, amelyből sokat megtudhatunk a rettegett szer­vezet életéről.- Én magam is sok új ismeret­tel gazdagodtam - mondta a ké­szülő munkájáról Berta Gyula. - A somogyi ÁVH 1949-ben ala­kult meg pécsi központtal. Ka­posváron a Kossuth Lajos utca 26 szám alattvolt az első székhe­lye. Először csak tizenketten vol­tak, 1950-ben már százhuszon­ötén szolgáltak a megyében, de érdekesség, hogy egyetlen so­mogyi sem volt köztük, Buda­pestről és az Alföldről vezényel­ték ide őket. Kiköltöztek a régi Leányotthon épületébe, mert ezt belügyi laktanyának építették, A múltat kutatja a levéltárban. Berta Gyula a készülő új könyvében a somogyi ÁVH titkairól rántaná le a leplet majd rájöttek, hogy nagyon tá­vol van a belvárostól, és vissza­tértek a Kossuth Lajos utcába, a 48 szám alatti házba. Az ÁVH alkalmazottai kiváltságos hely­zetben voltak: amikor az '50-es években éhezés és jegyrendszer volt, nekik hetente három kiló hús és ugyanannyi cukor járt, valamint öt liter bor. Bármilyen lakást elfoglalhattak, ami csak megtetszett nekik, kiköltöztet­ték a tulajdonost. Kaposváron is volt erre példa, nem is egy. Az író szerint az Államvédel­mi Hatóság elsőként az egyház­ra terjesztette ki az ellenőrző szerepét Somogybán. A parancs­nokság arra utasította ügynöke­it, készítsenek jelentéseket, pél­dául arról, mennyire aktív az alsópapság, hogyan viszonyul a felsőpapsághoz, készítsenek környezettanulmányokat azok­ról a polgári személyekről, akik­nél a missziós papok megszáll­nak. Térjenek ki arra, hogy ta­pasztalható-e lazulás az egyhá­zi hierarchiában, főként erköl­csi vonatkozásban, fogalmaz a korabeli irat. Az egyház mellett a kulákokat is üldözték. A kora­beli jelentés szerint egy böhö­nyei középparasztról azt jegyez­ték fel bűneként, hogy a „ felsza­badulás előtt vezető szerepet töl­tött be a községben, állandó ösz- szeköttetésben állt az úri körök­kel, politizál a kulák barátaival a saját házában, és esténként az Amerika Hangja rádiót hallgat­ják. ” Somogybán a jugoszláv határ­vidékre is nagy gondot fordítot­tak, amikor Titot láncos kutyá­nak bélyegezték, mindenkit ki­telepítettek a határ mellől, aki nem volt proletár, még a kocs- márosokat is. Az ÁVH különö­sen ügyelt az ünnepnapok rend­jére, mint amilyen Sztálin szü­letésnapja volt, amikor még a papoknak is misét kellett tar­taniuk, amikre azonban csak két-három ember ment el. Bez­zeg tömve voltak a vállalati ün­nepségek, amelyekről az Állam- védelmi Hatóság hangulatjelen­téseket írt. Ezekből tudhatjuk, hogy az egyik kaposvári válla­latnál passzívak voltak a dol­gozók, nem lelkesedtek eléggé, csak néhányan szóltak hozzá. Erről így emlékeztek meg a je­lentésben: „ Ekkor emelkedett szólásra Sz.Gy., aki a szombaton rendezendő vacsora iránt érdek­lődve megkérdezte, hogy lesz-e savanyú uborka. Ezzel elvonta a dolgozók figyelmét, nevetsé­gessé tette a gyűlést. ” Nem is maradt el a retorzió, az illető há­rom hónap börtönt kapott a be­szólásáért. Az ünnepekről a leg­nagyobb titokban elejtett tréfás­nak szánt megjegyzések sem kerülték el az ÁVH figyelmét, az említett Sz. főszerkesztő pél­dául szűk baráti körben így nyi­latkozott a kaposvári városi ta­nács megalakulásával kapcso­latban, hogy „ mindenki köteles piros szalagot kötni a farkára a városi tanács méltó megünnep­lésére.” Berta Gyula néhány hónap múlva fejezi be a munkáját, és szeretné kiadatni az ÁVH-ról szóló könyvét. Börtön a savanyú uborkáért emlékezet Könyv a somogyi ÁVH történetéről titkos jelentésekből A somogyi ÁVH történetét dolgozza fel egy kaposvári író, aki nemrégiben a levél­tárban bukkant egy eddig elfelejtett forrásra. Korabeli ügynöki jelentések tömege került a birtokába. Népi játékokkal ismerkedtek az óvodások Nagyatádon A jászkarajenői Magor Ma­gyarjai Hagyományőrző Egye­sület szerzett vidám napot a hat nagyatádi óvoda 280 lurkójának. Barhács Attila egyesületi elnök elmondta, a népi játékok meg­szerettetésével csalogatnák el a gyerekeket a tévétől és a számí­tógépektől. Fontos, hogy a kicsik is megismerjék dédszüleik fából készült játékait, készítsék el azo­kat, ápolják a hagyományokat. Az óvodások megismerkedtek a hordólovaglással, a fakörhin­tával, a célbadobást, kardvívást, patkó dobást is gyakorolták. Az ügyesebbek meg is koronázhat­ták társukat a madzagok meg­felelő mozgatásával. Perger Pé- temé óvodavezető elismeréssel szólt a hagyományőrző csoport j színvonalas programjáról. ■ Györke József Kevésnek bizonyult a néhány óra Dunántúli lakodalmas a görgetegiekkel szépkorúak Ezúttal Csopakon a 12. Közép-Dunántúli Regio­nális Nyugdíjas Találkozón lép­tek színpadra a csokonyavison- tai és a görgetegi idősek népszo­kással: Demeter-napi juhászbál­lal és dunántúli lakodalmassal. Az előadás jól sikerült, mind­két csoportot máris meghívták több helyre is. Meglepetésként a veszprémi Petőfi Színház ope­rett-gáláját nézték meg. ■ G. A. Sikert arattak a görgetegiek Eladó a cserénfai krosszpálya? Egyelőre düledező romhalmaz tervek A tulajdonos ma már mezőgazdasági hasznosításban gondolkodik, munkahelyek létesülhetnének a területen Düledező romhalmazzá vált a cserénfai motorkrosszpálya tri­bünje, ami mementóként utal a régi dicsőségre, amikor a '90-es évek elején hat világbajnoki futa­mot is rendeztek a kis somogyi településen. Akkor sokan turis­taparadicsomot álmodtak a kör­nyékre. A falusi turizmus tér­nyerése helyett azonban az enyé­szeté lett a főszerep. Nemrég megmozdult valami: Papp Lajos cserénfai polgármester szerint a pályát eladásra hirdették meg, úgy tudja, hogy 40 millió forintot kémének a területért. Örömmel fogadnák, ha ide települne egy vállalkozás, munkahelyek léte­sülhetnének, az iparűzési adó­ból pedig bevételhez jutna a köz­ség. Ez azonban jelenleg csak ví­zió, értékelte a helyzetet. ■ 1993-ban világszenzáció­nak számított, hogy a me­zőnyben voltak a sportág legendás alakjai, mint Donny Schnüt, vagy Ste- fan Everts. 1996-ban volt az utolsó világbajnoki fu­tam Cserénfán, az akkor 17 éves francia Sebastien Tortelll utasította maga mögé a többi versenyzőt. A krosszpálya tulajdonosa névtelenséget kérve azt nyilat­kozta: nem határozott célja az el­adás, a piacot akarta tesztelni. A pálya már nem alkalmas moto­Lebontásra ítélve. A tribün torzója eltűnik majd, a pálya területe hasznosításra vár, most csak a gaz burjánzik rozásra, a tribün lebontásra van ítélve. A 35-40 hektáros terület harmada van a birtokában. A haj­dani pálya egyes részein lovasta­nya létesült, a salakmotorpályá- ra akácost telepítettek. A tulajdo­nos a cserénfai krosszpálya he­lyén mezőgazdasági tevékeny- • ség folytatásában látna fantáziát. Elmondása szerint hasonló témá­jú pályázati tervei vannak a terü­letre, ezzel munkahelyek létesül­hetnének a környéken. Kész el­képzelései vannak, de a részle­tekről még korainak tartotta be­számolni. A terület összközmű- vesített, víz és villany van, sze­rinte ez növeli az értékét, de a hasznosításhoz jelentős átalakí­tásra lenne szükség. ■ K. G. ■ Ön nyilvánosságra hozná az ügynöklistát? Szavazzon hírportálunkon — ma 16 óráig: SONLINE.hu y A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents