Somogyi Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
2014-05-16 / 113. szám
2014. MÁJUS 16., PÉNTEK 15 MEGYEI KÖRKÉP Meggyilkolták a somogyi cigány vajdát felsősegesd A fővárosi főügyész kutatásai nyomán reflektorfénybe került egy megyei bűncselekmény is Csendőrök fognak el egy cigány férfit, s kísérik bilincsben. (Fotónk illusztráció, a Sipos Gyűjteményből származik) Bevallása szerint csendőr őrmester szurkálta meg késsel, majd gyújtotta rá házát a Felsősegesden élő cigány vajdára és feleségére. Az ügyész kötél általi halált kért, a csendőr három év két hónap börtönnel megúszta. Az 1907-es dánosi rablógyilkosság máig az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó és vitatott bűnesetként vált hírhedtté: ismeretlenek kirabolták a csárdát, négy embert megöltek. Végül vándorcigányokat helyeztek vád alá, és ítéltek el. Ennek nyomozása volt az egyik első eljárás Magyarországon, ahol a vizsgálat során ujjnyom azonosítást végeztek. A bűncselekmény jog- történeti feldolgozásában úttörő szerepet játszik Ibolya Tibor fővárosi főügyész, akinek kutatásai révén nemrég egy 1926-ban megtörtént somogyi bűncselekmény is reflektorfénybe került. Az ügyről a korabeli sajtóban- megjelent cikkeket Horváth Szilárd Somogy megyei főügyész kereste össze. Elsőként az Új Somogy 1926. november 3-án megjelent száma adott hírt arról, hogy borzalmas gyilkosságnak esett áldozatul egy híres somogyi cigányvajda, Balog József és felesége. A felső- segesdi házaspárt hatalmas késszúrásokkal ölték meg. A tudósítás felvázolja az áldozat életútját: „Balog József az elhíresült dánosi rablógyilkosságban elítélt Balog Tuta rokona volt, aki a Dunántúl összes cigányának volt úgyszólván teljhatalmú vajdája. Balog évtizedekkel ezelőtt került Somogyba, mindig nagyon gyanús életet élt, számtalan rablásnak és gyilkosságnak volt értelmi szerzője és gyanúsítottja, azonban soha rábizonyítani semmit sem sikerült. A híres dánosi rablógyilkosság értelmi szer- zőjeként is őt emlegették és ebből a bűnperből is kevés büntetéssel menekült. Legutóbb 1917- ben alakított nagy rablóbandát, amely csaknem az egész Dunántúlt végigfosztogatta. Több vármegyén át üldözte őket Kiss József felsősegesdi csendőrtiszt helyettes, aki a felsősegesdi kápolna mögött rajt is ütött a bandán, a cigányok és csendőrök között közelharc fejlődött ki. Négy cigány halva maradt a csatatéren. A halottak között volt a híres cigányszépség, Balog Rozi is. A rablóbanda tagjai akkor sem vallottak a Balogra és akkor is kikerülte az igazságszolgáltatás sújtó kezét.” A lap így ír a gyilkosságról: „Az öreg Balogot most borzalmas módon gyilkolták meg. Vasárnap reggel egy felsősegesdi legénynek dolga akadt vele. Amint belépett a házba, borzalmas látványban volt része. Balog és felesége iszonyatos szúrt sebektől borítva és félig összeégve feküdt a szobában. A házaspárt előbb több szúrással megölték, azután az ágyneműt rájuk gyújtották, azonban a gyúj- togatási terv nem sikerült, mert az ágyneműtől nem fogott tüzet semmi. A szomszédok hallották a halálordításokat, de nem mert senki beavatkozni a cigányok belügyeibe. A faluban igen ellenszenves volt a Balog család, de nem tudták sehogy sem elzavarni, földje, háza volt, de az legtöbbször üresen állt, ugyanis kint lakott az udvarban, egy veremben. A ház csak arra volt jó, hogy Jú- vatkozhatott rá, hogy ő adófizető polgár. A csendőrség őrizetbe vette a meggyilkolt házaspár fiát, akivel állandóan verekedtek.” A csurgói Belső Somogy néhány nappal később, 1926. november 7-én „Meggyilkoltak egy híres somogyi cigányvajdát és feleségét” címmel jelent meg. Megírják: amikor a nyomozásnak neki akart fogni a csendőrség, Gábor Márton segesdi csendőr feldúlt arccal jelentette, ő a gyilkos. Állítása szerint éjjel szolgálaton kívül járt Balogék házánál, ahonnan óriási lármát hallott. Beszólt hogy legyenek csendben, mire Balog kiszólt, hogy mi köze hozzá. Abban a pillanatban kinyílt az ajtó és Balog ásóval támadt a csendőrre, aki önvédelemből kirántotta oldalfegyverét és a sötétben elkezdett vagdalóz- ni. Amikor Balogék összerogytak a csendőr eltávozott. ■ A cigány vajda sok rablás és gyilkosság gyanúsítottja volt, mindig megúszta Semmi sem csitította a felborzolt kedélyeket. Ugyanezen a napon a Kaposváron megjelent Hétfői Napló „Fegyvert használtak a lázadó felsősegesdi cigányok ellen” címmel jelent meg. A tudósítás szerint vasárnap reggel véres összeütközés folyt le Felsősegesden a csendőrök és a Dunántúlról a faluba csődült cigányok között. A Dunántúlt már egy hét óta izgalomba tartja a felsősege- di csendőrőrs és a cigányok közötti harc. Balog Tutának, a hírhedt dánosi rablógyilkosnak egyik sógorát, a Dunántúl legismertebb cigány vajdáját, Balog Józsefet ugyanis agyonszúrta egy felsősegesdi csendőr, mire a cigányok vérbosszút forraltak. A bűntény után napról-napra több cigány érkezett a községbe, akik rémületben tartották a lakosságot. A torzonborz cigányok hatalmas dorongokkal járkálnak a községben és megfenyegették a lakosokat, hogy ne merjenek hatósági beavatkozást kérni, mert a földig perzselik a falut. A falubeli csendőrőrs segítséget kért a kaposvári osztályparancsnokságtól. Vasárnap reggel a megerősítő csendőrök megszállták a községet, ahol 84 felfegyverkezett cigány vonult végig a községen és durva szitkokkal izgattak a községbe érkezett csendőrök ellen. Olyan fenyegető magatartást tanúsítottak, hogy a csendőrök kénytelenek voltak fegyvert használni: három lövés dördült és a következő pillanatban két cigány rogyott össze az út porában. Ezután a csendőrök szétszórták a fenyegető cigánycsoportot, a helyzet azonban most is veszedelmes. A vasárnap délutáni órákban ugyanis százával tódultak a környékbeli cigányok Felsősegesd felé úgy, hogy az ottani hatóságok újabb csendőri készültséget kértek és valóságos ostromállapot alá helyezték a falut, hogy elfojthassák a veszélyesnek ígérkező cigánytámadást és elejét vegyék az esetleges vérontásnak. » ■ A korabeli sajtó rendszeresen foglalkozott a bűn- cselekménnyel Vajonhogy vélekedtek a csendőrök a cigányokról? Az akkor a rendőrségnél és a csendőrségnél is használatos Endrődy Géza kriminológus által a bűnügyi nyomozásról írt kézikönyv alapvető műnek számított, amely gyakorlatias tanácsokkal szolgált a nyomozó munka fázisaira és módszereire. A szerző külön fejezetet szentel a cigányoknak, hiszen mint mondja, ők mások. Endrődy véleménye szerint a cigány lusta, bosszúálló és hihetetlenül gyáva. Ez a vélekedés megegyezett a hétköznapi tudatban élő sztereotípiákkal. A cigány- kérdés megoldásáról több elképzelés is született, kezdve a letelepítés, munkára nevelés, dologházra kényszerítés, földosztástól a legradikálisabb nézetekig, amelyek már a cigány holokauszt képét vetítik előre. A szélsőséges és kirekesztő megoldások mellett elenyésző volt azoknak a száma akik védelmükbe vették a cigányokat, de éppen a rendfenntartók újságja, a Rendőri Lapok tiltakozott legélesebben a „félmeztelen dúvadat irtó háború” felvetése ellen. A felsősegesdi ügy tárgyalásáról a Magyar Távirati Iroda szinte percről-percre tudósított, amely 1927. augusztus végén kezdődött a Pécsi Honvéd Törvényszéken. A vád szerint Gábor Márton csendőr őrmester brutálisan meggyilkolta a Balogh József 70 esztendős cigányvajdát és feleségét, elrabolta a náluk lévő 30 millió koronájukat és rájuk gyújtotta a házat. A tárgyalás során a vádlott azzal védekezett, hogy randevúja volt a cigányok házának közelében egy asz- szonnyal, aki nem ment el a randevúra, mire ő hazafelé indult és eközben történt a tragédia. Az elnök felszólítására, hogy nevezze meg a nőt, a vádlott azt válaszolta, hogy nem nevezheti meg, mert férjes asszonyról van szó. A Somogyi Újság 1927. szeptember 1-jei száma szerint ekkor keményen szólt az elnök: „Ne lo- vagiaskodjon akkor, amikor a nyakát kötél fenyegeti, annál is inkább, mert a nő nem ment el a randevúra.” A vádlott ezek után sem volt hajlandó megnevezni nőismerősét. A keresztkérdések nyomán az is kitűnt, hogy a vádlott nem hallhatott zajt a cigányputriból és a 70 éves Balog sem támadhatta meg. A Népszava 1927. augusztus 31-i száma arról ír: a csendőr nem találkozóra ment a cigányok háza felé, hanem mert szemet vetett a meggyilkolt házaspár 16 esztendős Mária nevű unokájára. A vádlott ezt tagadta. A bíróság kihallgatta a lányt is, aki elmondta: a gyilkosság éjszakáján nagyszüleinél tartózkodott, akiknek házába két csendőrt látott bemenni, nem sokkal később nagyapja kétségbe esett kiáltását hallgatta: „csendőrurak ne bántsanak”, ettől megijedt és elszaladt. A bűnügyben tíz tanút hallgattak ki. Az orvosszakértők megállapították, hogy nem a szúrt sérülések miatt állott be a halál, hanem az eszméletlen állapotban lévő áldozatok bennégtek a házban. A tárgyalás végén felolvasták Felsősegesd község harminc aláírásos beadványát, amelyben Balog Józsefet a lakosok veszedelmes embernek mondják. Ezt követően az ügyész rablógyilkossággal, gyújtogatással, hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolta az őrmestert és kötél általi halálbüntetést kért. A védő arra mutatott rá, hogy a cselekmény nem bizonyított, a vádlott jóhiszemű túlbuzgósága okozta a szerencsétlenséget, ezért enyhe büntetést javasolt. A Törvényszék az ítéletet 1927. augusztus 31-én hirdette ki: a vádlottat bűnösnek mondta ki nyilvános erőszakoskodás és emberölés bűntettében, ezért a csendőrségtől való elbocsátásra, s három évi és két havi, két havonként egyszer kenyér és víz, valamint kemény fekhellyel szigorított és minden év 6. és 10. hónapjában kétnapi magánzárkával súlyosbított börtönre ítélte. Az ítéletről az MTI azonnal beszámolt: „A rablógyilkos csendőrőrmestert 38 havi börtönre ítélték”. A híradások nem foglalkoztak az emberölés miatt kiszabott talán túlságosan enyhe büntetéssel. Horváth Szilárd címzetes fellebbviteli főügyészégi ügyész, Somogy Megye Főügyésze
