Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 16. szám
8 INTERJÚ 2014. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP wolf kati A hongkongi hétköznapokat úgy alakították, hogy hasonlítsanak az itthoniakhoz. A lányai szeretik a kirándulásokat, de nem érzik otthon magukat. A legjobban a színpad hiányzik az énekesnőnek. „ZENE NÉLKÜL NEM TELJES AZ ÉLETEM” „Az utóbbi években egyre több kínai költözik ide az anyaföldről, úgyhogy az itt lakó hongkongiak szerint is változik a hely. Igazi keveredése a nyugati és a keleti életnek. Az embernek könnyen az az érzése támadhat, mintha New Yorkban lenne.” Wolf Kati sokat töltődött Honkongban, de nem változott meg, csak megerősödött benne, hogy neki zene nélkül nem teljes az élete Wolf Kati férjét a munkája csábította Hongkongba, és a család is követte őt. Ősszel költöztek Ázsiába, ahol az énekesnő főállású anyuka lett, de azért új dalt is készít. A kinti életet inkább megszokta, mint megszerette, és ekkora távolságból is igyekszik a hazai ízeket és szokásokat megőrizni: lányai egy 26. emeleti erkélyen keresték idén a húsvéti meglepetéseket. Fábos Erika- Milyen volt a húsvét Kínában?- Hongkongban ünnepük a nyugati ünnepeket is, úgyhogy itt is volt húsvét, de locsolkodók nélkül. A gyerekeknek hozott a nyuszi csokit, ugyan nem a kertben rejtette el, mint otthon, hanem a 26. emeleti erkélyre. Mivel családi házuk csak a leggazdagabbaknak van, szinte mindenki felhőkarcolóban lakik, így a mi lakásunk is egy toronyházban van. Nem is jutott eszükbe ott keresni, nehezen találták meg.- Honnan vettél például sonkát?- Sonkát nem kaptam, de a nagy sonkavacsorát otthon sem nálunk szoktuk tartani, hanem nagyszülőknél. Mindig összegyűlünk a családdal, és együtt ünnepiünk. Itt sajnos ez most elmaradt, de majd nyáron mindent bepótolunk otthon. Mindennap főzök itt is, a boltban szerencsére lehet kapni nyugati termékeket, úgyhogy itthon nagyjából hazai ízeket készítek. Próbálkozom azért egy-egy ázsi ai étellel is, de csak módjával. Nagyobb sikere van a magyaros dolgoknak.- Mennyire ismerkedtek az ottani szokásokkal, kultúrával: ott is van nafí.y tavaszi ünnep?- Itt főleg a kínai újév volt hatalmas ünnep, arany-piros, sár- kányos díszbe borult minden. Nekik az olyan fontos, mint nekünk a karácsony. Ezen a részén Hongkongnak, ahol mi lakunk, nagyon sok a külföldi, itt jobban érezni, ha európai ünnep v an. Most is tele volt a környék nyuszidíszekkel, tojással.- Olyan Ázsia, mint ahogy elképzelted?- Nem tudtam elképzelni, milyen lehet Ázsia, és tényleg teljesen más, mint Európa vagy Magyarország. Hongkong ki is lóg kicsit ebből a szempontból, mert a 150 évnyi angol fennhatóság miatt legalább annyi nyugati elemet hordoz, mint kínait. Az utóbbi években egyre több kínai költözik ide az anyaföldről, úgyhogy az itt lakó hongkongiak szerint is változik a hely. Igazi keveredése a nyugati és a keleti életnek. Az embernek könnyen az az érzése támadhat, mintha New Yorkban lenne. Tömve van a város felhőkarcolókkal, dübörög az élet, elképesztő fejlettséggel lehet találkozni. Aztán mész pár utcát, és két toronyház között megpülantod a kínai bácsikát, amint árulja az ételeit, toronyházak mellett kis szentélyek, egy-két szintes, viktoriánus épületek, hihetetlen sok kikötő, áruval megpakolt gigahajó, iszonyatos mennyiségű ember. Dübörgő gazdaság, fényűzés, luxus keveredik a kínai szokásokkal, élettel, hagyományokkal.- Mennyire találtad meg ott a helyed, otthon érzitek már magatokat?- A hétköznapokat úgy alakítottuk, hogy az otthonihoz hasonlóak legyenek, már ameny- nyire ez lehetséges itt. A gyerekek miatt adottak a dolgok, iskolába, óvodába járnak, én pedig 100 százalékban anya és feleség lettem itt. Eleinte nem volt könnyű visszavennem a tempóból, hiszen otthon nagyon sokat pörögtem, dolgoz. tam, de itt 24 órám a családé. A gyerekeknek szuper, én is nagyon élvezem, hogy megint ennyit vagyok velük, és egy ideig az éneklés sem hiányzott annyira. Jankával (ő a nagyobbik, most lesz 9 éves) otthon voltam annak idején 3 évig, de Luca a verseny és az azt követő felhajtás miatt (4 éves múlt) nem kapott belőlem túl sokat, most bepótoljuk. Otthonra lelni szerintem nem lehet ennyi idő alatt, és mi nagyon erősen kötődünk sok mindenhez, ami odahaza van. Megismertem itt embereket, akik sokkal régebben vannak itt, de keveset tudok mondani, aki már itt érzi magát otthon. Mindenki hazajár, és hozza magával az otthoni ízeket, érzéseket a bőröndben.- Nyilván sokkal többet vagytok egymás társaságában. Jót tett nektek ez a családi „csapat- építés”?- Mi egyébként is, otthon is intenzíven éljük az együttlétet, a mindennapokat, és ez szerintem sokszor nem a mennyiségtől függ, hanem az együtt töltött idő minőségétől. Nagy változás például az, hogy hétvégenként itt ugye nem lépek fel, tehát lehet programokat szervezni, a. lányok borzasztóan élvezik, hogy sülve-főve együtt vagyunk, kirándulunk, várost nézünk. Ez az időszak most nem rólam, hanem róluk szól. Otthon sokat alkalmazkodtak hozzám, és érzem mennyire jó egy kicsit háttérbe vonulni.- Mi az, ami legjobban hiányzik itthonról?- Az emberi kapcsolataim hiányoznak a legjobban. A rokonok, a barátok, akikkel otthon nagyon erős a kapcsolat. Beszélünk persze sokszor, ami kicsit segít, de nem pótolja a találkozásokat. Luca például nem hajlandó skype-on beszélni a nagyszülőkkel, akiket egyébként imád. Kérdeztem tőle, hogy miért nem, pedig sokat emlegeti őket, várja a nyarat, azt válaszolta, hogy nem szeret így beszélni velük, mert nem tudja megölelni őket. Pedig csak 4 éves, de ő is ugyanúgy érzi ezt, mint egy felnőtt. Janka már nagyobb, de érdekes, hogy ő is mennyire kötődik az otthoniakhoz. Én is gondoltam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire erősek ezek az érzések, azt nem hittem. Az itteni életünkben nagyon szeretem azt, hogy ennyire összeterelt minket a sors, csak egymásra vagyunk utalva, szorosabb lett a kötelék. Nagyon édesek a lányok, az ő kapcsolatuk is még mélyebb lett, mint otthon, és ez egy nagyon kötetlen, szabad év volt nekik, főleg Jankának,' akinek az itteni sulija még saját bevallása szerint.is nagyon laza, úgyhogy a gyerekeknek olyan, mintha nyaralnánk.- Honvágyad inkább az elején volt, vagy ahogy telik az ott töltött idő, úgy erősödik?- Egyáltalán nem változik a honvágyam, az első nap is nagyon erős volt, és most is ugyanolyan. Mennek a napok, igyekszem nem foglalkozni vele, és várom a nyarat. Inkább megszoktam az itteni dolgokat, mint megszerettem, de a lényeg az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Ha ők jól érzik magukat, akkor minden jó. Ha ők nem érzik jól magukat, akkor semmi sem jó.- Színpad és fellépések nyilván nincsenek, de azért foglalkozol valamilyen formában a munkával?- Voltam stúdióban itt is ez- zel-azzal, jó is volt, élveztem, megismertem itteni zenészeket, de aktívan nem folytam bele az itteni zenei életbe. Az eddigi dolgokat szeretném folytatni, arra koncentrálok, most például már készül az új dalom a nyárra, hihetetlenül élvezem.- Megismerkedtél az ottani divatos zenei irányzatokkal?- Hasonló a nyugati zenékhez, de szinte csak kínai nyelven énekelnek. Itt is mennek persze a nagy világsztárok dalai, de nagyon sok a helyi zene. Úgy látom, hogy nagyon szeretik a lírai, romantikus dalokat, rengeteg fiúzenekar van lágyan éneklő, lányos arcú fiúkkal, a képi világuk is díszes, színes, sok álomszerű klip van. De rockzenét is hallani, az már sokkal furcsábban hangzik kínaiul. A jellegzetes kínai operát is sokszor látni a tv-ben, nagyon szeretik.- Édesapád, Wolf Péter Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. Ez volt, ami befolyásolt a pályaválasztásban?- Zenészcsaládba születtem, hárman vagyunk testvérek, de csak én lettem zenész, pedig mindkét bátyám nagyon muzikális. Kényszer sose volt, de engem nagyon vonzott a pálya. Anyukám is zenész, a nagyszülők is szinte mindany- nyian. Zenei volt a közeg, és én már nagyon korán, óvodás koromban jártam zenét tanulni. Imádtam, mert akkor nem kellett ott aludnom az oviban, hanem mehettem zeneoviba, ettől nagyon komolynak éreztem magam. Mindig nagyon élveztem az éneklést, a táncot, ezekkel akartam foglalkozni, ha felnövök.- Az X-Faktorba hogyan és miért jelentkeztél annak idején?- A gimnázium óta énekeltem zenekarokban, a legkülönbözőbb stílusokat kipróbáltam, nagyon szerettem, éreztem, hogy többet akarok, de ahogy mentek az évek, nem jött össze. Láttam, hogy két külön dolog az, hogy ki hogy zenél, és hogy kit ismer a közönség. Úgy éreztem, hogy ez a műsor kiváló lehetőség, hogy egy széles közönség rövid idő alatt megismerjen. Sokszor megfordult előtte is a fejemben, mi lenne, ha én is ott állnék egy ilyen színpadon, egy ilyen showműsorban. Aztán összeszedtem a bátorságomat, és fejest ugrottam. Ma már nagyon nehéz e nélkül befutni, azzal a médiatámogatottsággal viszont gyorsan ismertté lehet válni. Megtartani ezt már nehezebb sokkal.- A tehetségkutatókra évről évre többen jelentkeznek. Szerinted mi hajtja a jelentkezőket, a zene szeretete, vagy inkább a csillogó világ és a celeblét ígérete?- Hosszú távon mindenesetre biztos kiderül, kiben mennyi tartalom van, szerintem csak azzal lehet hosszan fenntartani a pályát, és az is kiderül, ki mennyire őszinte. Megérzi a közönség, ha valaki hiagát adja, lehet egy fellépő morcos, pokróc ember, de ha egyedi, önazonos és tud értékeset nyújtani, azt mindig értékeli szerintem a hallgatóság.- Hatalmas tömegből minden évben új X-Faktor és más tehetségkutatókban feltűnt győztesek mellett kell kitűnni, ha valaki talpon akar maradni. Mit gondolsz, neked miért sikerült ez ennyire jól? Névjegy született: 1974. szeptember 24-én. wolf Péter, a Vük főcímdaláról ismert zeneszerző lánya, gyerekkorától énekel. zeneakadémiát és tanárképző főiskolát végzett szolfézs-karvezetés szakon. a zenélés mellett titkárnőként, asszisztensként dolgozott. 2009- ben jelent meg első önálló lemeze, a Wolf-áramlat, melynek dalait édesapja, Wolf Péter szerezte. 2010- ben indult az X-Faktor című tehetségkutató versenyen, ahol a döntőben hatodik helyezést ért el. Ez hozta meg az országos ismertséget a számára. 2011- ben ő képviselte Magyar- országot a Eurovíziós Dalversenyen Düsseldorfban, a Szerelem, miért múlsz? című dalának angol-magyar nyelvű verziójával. A dal a szavazatok alapján 53 pontot kapott, ezzel a 22. lett a huszonöt döntőbe került versenydal közül. férjével két kislányt nevelnek - Jankát és Lucát.- Ha 30 év múlva is a pályán vagyok, akkor meg fogom tudni mondani a titkot. Egyébként én hiszek a munkában, egy énekesnek jó koncerteket kell összeraknia, jó zenéket kell énekelnie, jó zenészekkel dolgoznia, és merni megmutatni magát. Nekem az X-fak- tor rengeteget adott, és aztán az Eurovízió hab lett a tortán. Olyan sokan drukkoltak és hittek bennem és a dalban, hogy életre szóló élményt kaptam akkor.- Ha tudtad követni valahogy az Eurovíziós versenyt, akkor láthattad, hogy Kállay-Saunders András dalától megint sokat várunk. Hiúak szerinted ezek a remények?- Interneten amennyire tudtam, figyeltem mi történik, szerintem soha semmilyen remény nem hiú. András dala tartalmas, feszültséggel teli, közben nagyon trendi, ő pedig egy egyedi előadó, könnyen megjegyezhető fellépő. Biztos vagyok benne, hogy a közönség szeretni fogja.- Feltöltődés is ez a mostani időszak: lettek új zenei, színpadi vagy karrierterveid amióta több időd van gondolkodni?- Ennek a szünetnek hála nem fásulok bele a munkámba, örömmel, energiával vetem bele magam újra a feladatokba. Mindenképpen nagyon sokat töltődtem itt, a gyerekek teljesen más oldalaimat hozzák elő, tanulok mellettük folyamatosan. Alapvetően viszont nem változtam meg, csak megerősödött, amit eddig is tudtam, hogy nekem zene nélkül nem teljes az életem.- Van már terved, hogy a karriered mikor és hogyan folytatódik majd itthon?- Nyáron, amint lehet tűzünk haza, és én szeretném ott folytatni, ahol abbahagytam, dalt készítünk, és megyek koncertezni. Hú, de várom már.
