Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 16. szám

8 INTERJÚ 2014. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP wolf kati A hongkongi hétköznapokat úgy alakították, hogy hasonlítsanak az itthoniakhoz. A lányai szeretik a kirándulásokat, de nem érzik otthon magukat. A legjobban a színpad hiányzik az énekesnőnek. „ZENE NÉLKÜL NEM TELJES AZ ÉLETEM” „Az utóbbi években egyre több kínai költözik ide az anyaföldről, úgyhogy az itt lakó hongkongiak szerint is változik a hely. Igazi keveredése a nyugati és a keleti életnek. Az embernek könnyen az az érzése támadhat, mintha New Yorkban lenne.” Wolf Kati sokat töltődött Honkongban, de nem változott meg, csak megerősödött benne, hogy neki zene nélkül nem teljes az élete Wolf Kati férjét a munkája csábította Hongkongba, és a család is követte őt. Ősszel költöztek Ázsiába, ahol az énekesnő főállású anyuka lett, de azért új dalt is készít. A kinti életet inkább megszokta, mint megszerette, és ekkora távolságból is igyekszik a hazai ízeket és szokásokat megőrizni: lányai egy 26. emeleti erkélyen keresték idén a húsvéti meglepetéseket. Fábos Erika- Milyen volt a húsvét Kínában?- Hongkongban ünnepük a nyugati ünnepeket is, úgyhogy itt is volt húsvét, de locsolkodók nélkül. A gyerekeknek hozott a nyuszi csokit, ugyan nem a kertben rejtette el, mint otthon, hanem a 26. emeleti erkélyre. Mivel családi házuk csak a leg­gazdagabbaknak van, szinte mindenki felhőkarcolóban la­kik, így a mi lakásunk is egy toronyházban van. Nem is ju­tott eszükbe ott keresni, nehe­zen találták meg.- Honnan vettél például son­kát?- Sonkát nem kaptam, de a nagy sonkavacsorát otthon sem nálunk szoktuk tartani, hanem nagyszülőknél. Mindig összegyűlünk a családdal, és együtt ünnepiünk. Itt sajnos ez most elmaradt, de majd nyáron mindent bepótolunk otthon. Mindennap főzök itt is, a bolt­ban szerencsére lehet kapni nyugati termékeket, úgyhogy itthon nagyjából hazai ízeket készítek. Próbálkozom azért egy-egy ázsi ai étellel is, de csak módjával. Nagyobb sikere van a magyaros dolgoknak.- Mennyire ismerkedtek az ot­tani szokásokkal, kultúrával: ott is van nafí.y tavaszi ünnep?- Itt főleg a kínai újév volt ha­talmas ünnep, arany-piros, sár- kányos díszbe borult minden. Nekik az olyan fontos, mint nekünk a karácsony. Ezen a ré­szén Hongkongnak, ahol mi la­kunk, nagyon sok a külföldi, itt jobban érezni, ha európai ün­nep v an. Most is tele volt a kör­nyék nyuszidíszekkel, tojással.- Olyan Ázsia, mint ahogy el­képzelted?- Nem tudtam elképzelni, milyen lehet Ázsia, és tényleg teljesen más, mint Európa vagy Magyarország. Hongkong ki is lóg kicsit ebből a szempontból, mert a 150 évnyi angol fennha­tóság miatt legalább annyi nyu­gati elemet hordoz, mint kínait. Az utóbbi években egyre több kínai költözik ide az anyaföld­ről, úgyhogy az itt lakó hong­kongiak szerint is változik a hely. Igazi keveredése a nyu­gati és a keleti életnek. Az em­bernek könnyen az az érzése támadhat, mintha New York­ban lenne. Tömve van a város felhőkarcolókkal, dübörög az élet, elképesztő fejlettséggel le­het találkozni. Aztán mész pár utcát, és két toronyház között megpülantod a kínai bácsikát, amint árulja az ételeit, torony­házak mellett kis szentélyek, egy-két szintes, viktoriánus épületek, hihetetlen sok kikö­tő, áruval megpakolt gigahajó, iszonyatos mennyiségű ember. Dübörgő gazdaság, fényűzés, luxus keveredik a kínai szoká­sokkal, élettel, hagyományok­kal.- Mennyire találtad meg ott a helyed, otthon érzitek már magatokat?- A hétköznapokat úgy alakí­tottuk, hogy az otthonihoz ha­sonlóak legyenek, már ameny- nyire ez lehetséges itt. A gye­rekek miatt adottak a dolgok, iskolába, óvodába járnak, én pedig 100 százalékban anya és feleség lettem itt. Eleinte nem volt könnyű visszavennem a tempóból, hiszen otthon na­gyon sokat pörögtem, dolgoz­. tam, de itt 24 órám a családé. A gyerekeknek szuper, én is nagyon élvezem, hogy megint ennyit vagyok velük, és egy ideig az éneklés sem hiányzott annyira. Jankával (ő a nagyob­bik, most lesz 9 éves) otthon voltam annak idején 3 évig, de Luca a verseny és az azt köve­tő felhajtás miatt (4 éves múlt) nem kapott belőlem túl sokat, most bepótoljuk. Otthonra lel­ni szerintem nem lehet ennyi idő alatt, és mi nagyon erősen kötődünk sok mindenhez, ami odahaza van. Megismertem itt embereket, akik sokkal régeb­ben vannak itt, de keveset tu­dok mondani, aki már itt érzi magát otthon. Mindenki haza­jár, és hozza magával az otthoni ízeket, érzéseket a bőröndben.- Nyilván sokkal többet vagytok egymás társaságában. Jót tett nektek ez a családi „csapat- építés”?- Mi egyébként is, otthon is intenzíven éljük az együttlétet, a mindennapokat, és ez sze­rintem sokszor nem a mennyi­ségtől függ, hanem az együtt töltött idő minőségétől. Nagy változás például az, hogy hétvé­genként itt ugye nem lépek fel, tehát lehet programokat szer­vezni, a. lányok borzasztóan élvezik, hogy sülve-főve együtt vagyunk, kirándulunk, várost nézünk. Ez az időszak most nem rólam, hanem róluk szól. Otthon sokat alkalmazkodtak hozzám, és érzem mennyire jó egy kicsit háttérbe vonulni.- Mi az, ami legjobban hiányzik itthonról?- Az emberi kapcsolataim hiányoznak a legjobban. A ro­konok, a barátok, akikkel ott­hon nagyon erős a kapcsolat. Beszélünk persze sokszor, ami kicsit segít, de nem pótolja a ta­lálkozásokat. Luca például nem hajlandó skype-on beszélni a nagyszülőkkel, akiket egyéb­ként imád. Kérdeztem tőle, hogy miért nem, pedig sokat emlegeti őket, várja a nyarat, azt válaszolta, hogy nem szeret így beszélni velük, mert nem tudja megölelni őket. Pedig csak 4 éves, de ő is ugyanúgy érzi ezt, mint egy felnőtt. Jan­ka már nagyobb, de érdekes, hogy ő is mennyire kötődik az otthoniakhoz. Én is gondoltam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyi­re erősek ezek az érzések, azt nem hittem. Az itteni életünk­ben nagyon szeretem azt, hogy ennyire összeterelt minket a sors, csak egymásra vagyunk utalva, szorosabb lett a kötelék. Nagyon édesek a lányok, az ő kapcsolatuk is még mélyebb lett, mint otthon, és ez egy na­gyon kötetlen, szabad év volt nekik, főleg Jankának,' akinek az itteni sulija még saját be­vallása szerint.is nagyon laza, úgyhogy a gyerekeknek olyan, mintha nyaralnánk.- Honvágyad inkább az elején volt, vagy ahogy telik az ott töl­tött idő, úgy erősödik?- Egyáltalán nem változik a honvágyam, az első nap is nagyon erős volt, és most is ugyanolyan. Mennek a napok, igyekszem nem foglalkozni vele, és várom a nyarat. Inkább megszoktam az itteni dolgokat, mint megszerettem, de a lényeg az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Ha ők jól érzik ma­gukat, akkor minden jó. Ha ők nem érzik jól magukat, akkor semmi sem jó.- Színpad és fellépések nyilván nincsenek, de azért foglalkozol valamilyen formában a mun­kával?- Voltam stúdióban itt is ez- zel-azzal, jó is volt, élveztem, megismertem itteni zenésze­ket, de aktívan nem folytam be­le az itteni zenei életbe. Az ed­digi dolgokat szeretném foly­tatni, arra koncentrálok, most például már készül az új dalom a nyárra, hihetetlenül élvezem.- Megismerkedtél az ottani di­vatos zenei irányzatokkal?- Hasonló a nyugati zenék­hez, de szinte csak kínai nyel­ven énekelnek. Itt is mennek persze a nagy világsztárok dalai, de nagyon sok a helyi zene. Úgy látom, hogy nagyon szeretik a lírai, romantikus da­lokat, rengeteg fiúzenekar van lágyan éneklő, lányos arcú fi­úkkal, a képi világuk is díszes, színes, sok álomszerű klip van. De rockzenét is hallani, az már sokkal furcsábban hangzik kí­naiul. A jellegzetes kínai ope­rát is sokszor látni a tv-ben, na­gyon szeretik.- Édesapád, Wolf Péter Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. Ez volt, ami befolyásolt a pályaválasz­tásban?- Zenészcsaládba születtem, hárman vagyunk testvérek, de csak én lettem zenész, pe­dig mindkét bátyám nagyon muzikális. Kényszer sose volt, de engem nagyon vonzott a pálya. Anyukám is zenész, a nagyszülők is szinte mindany- nyian. Zenei volt a közeg, és én már nagyon korán, óvodás koromban jártam zenét tanul­ni. Imádtam, mert akkor nem kellett ott aludnom az oviban, hanem mehettem zeneoviba, ettől nagyon komolynak érez­tem magam. Mindig nagyon élveztem az éneklést, a táncot, ezekkel akartam foglalkozni, ha felnövök.- Az X-Faktorba hogyan és mi­ért jelentkeztél annak idején?- A gimnázium óta énekel­tem zenekarokban, a legkülön­bözőbb stílusokat kipróbáltam, nagyon szerettem, éreztem, hogy többet akarok, de ahogy mentek az évek, nem jött össze. Láttam, hogy két külön dolog az, hogy ki hogy zenél, és hogy kit ismer a közönség. Úgy érez­tem, hogy ez a műsor kiváló le­hetőség, hogy egy széles közön­ség rövid idő alatt megismer­jen. Sokszor megfordult előtte is a fejemben, mi lenne, ha én is ott állnék egy ilyen színpa­don, egy ilyen showműsorban. Aztán összeszedtem a bátorsá­gomat, és fejest ugrottam. Ma már nagyon nehéz e nélkül be­futni, azzal a médiatámogatott­sággal viszont gyorsan ismert­té lehet válni. Megtartani ezt már nehezebb sokkal.- A tehetségkutatókra évről évre többen jelentkeznek. Sze­rinted mi hajtja a jelentkezőket, a zene szeretete, vagy inkább a csillogó világ és a celeblét ígérete?- Hosszú távon mindeneset­re biztos kiderül, kiben mennyi tartalom van, szerintem csak azzal lehet hosszan fenntar­tani a pályát, és az is kiderül, ki mennyire őszinte. Megérzi a közönség, ha valaki hiagát adja, lehet egy fellépő morcos, pok­róc ember, de ha egyedi, önazo­nos és tud értékeset nyújtani, azt mindig értékeli szerintem a hallgatóság.- Hatalmas tömegből min­den évben új X-Faktor és más tehetségkutatókban feltűnt győztesek mellett kell kitűnni, ha valaki talpon akar maradni. Mit gondolsz, neked miért sike­rült ez ennyire jól? Névjegy született: 1974. szeptember 24-én. wolf Péter, a Vük főcímdalá­ról ismert zeneszerző lánya, gyerekkorától énekel. zeneakadémiát és tanárképző főiskolát végzett szolfézs-kar­vezetés szakon. a zenélés mellett titkárnőként, asszisztensként dolgozott. 2009- ben jelent meg első önálló lemeze, a Wolf-áramlat, mely­nek dalait édesapja, Wolf Péter szerezte. 2010- ben indult az X-Faktor cí­mű tehetségkutató versenyen, ahol a döntőben hatodik helye­zést ért el. Ez hozta meg az or­szágos ismertséget a számára. 2011- ben ő képviselte Magyar- országot a Eurovíziós Dalverse­nyen Düsseldorfban, a Szere­lem, miért múlsz? című dalá­nak angol-magyar nyelvű verzi­ójával. A dal a szavazatok alap­ján 53 pontot kapott, ezzel a 22. lett a huszonöt döntőbe került versenydal közül. férjével két kislányt nevelnek - Jankát és Lucát.- Ha 30 év múlva is a pá­lyán vagyok, akkor meg fogom tudni mondani a titkot. Egyéb­ként én hiszek a munkában, egy énekesnek jó koncerteket kell összeraknia, jó zenéket kell énekelnie, jó zenészekkel dolgoznia, és merni megmu­tatni magát. Nekem az X-fak- tor rengeteget adott, és aztán az Eurovízió hab lett a tortán. Olyan sokan drukkoltak és hit­tek bennem és a dalban, hogy életre szóló élményt kaptam akkor.- Ha tudtad követni valahogy az Eurovíziós versenyt, akkor láthattad, hogy Kállay-Saunders András dalától megint sokat várunk. Hiúak szerinted ezek a remények?- Interneten amennyire tud­tam, figyeltem mi történik, szerintem soha semmilyen re­mény nem hiú. András dala tartalmas, feszültséggel teli, közben nagyon trendi, ő pedig egy egyedi előadó, könnyen megjegyezhető fellépő. Biztos vagyok benne, hogy a közönség szeretni fogja.- Feltöltődés is ez a mostani időszak: lettek új zenei, szín­padi vagy karrierterveid amióta több időd van gondolkodni?- Ennek a szünetnek hála nem fásulok bele a munkám­ba, örömmel, energiával vetem bele magam újra a feladatokba. Mindenképpen nagyon sokat töltődtem itt, a gyerekek telje­sen más oldalaimat hozzák elő, tanulok mellettük folyamato­san. Alapvetően viszont nem változtam meg, csak megerő­södött, amit eddig is tudtam, hogy nekem zene nélkül nem teljes az életem.- Van már terved, hogy a karrie­red mikor és hogyan folytatódik majd itthon?- Nyáron, amint lehet tű­zünk haza, és én szeretném ott folytatni, ahol abbahagytam, dalt készítünk, és megyek kon­certezni. Hú, de várom már.

Next

/
Thumbnails
Contents