Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 16. szám
2014. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP SZTORI 5 Feltérképezik az összes hazai madarat atlasz A fecskék veszélyben vannak, a sólymok és a sasok viszont európai sikertörténetnek számítanak A Madáratlasz elkészítéséhez több száz felmérő, sok ezer terepi megfigyeléssel töltött óra és sok millió adat kell MAP, azaz Madáratlasz Program: most kezdődött és 2017-re kiderül belőle, hogy hazánkban hol, milyen és mennyi madárfaj fészkel. Soha nem készült még hasonló alapos és átfogó munka a madarakról Magyarországon. Fábos Erika 2014-2017 között egy olyan madármegfigyelő programot indít a Magyar Madártani Egyesület (MME), amelynek keretében a s fészkelő madárfajok első rész- 1 letes magyar Madáratlaszát | kívánják elkészíteni. Az atlasz | bemutatja majd a hazai fész- | kelő madarak előfordulását, J valamint az országon belüli el- s oszlásukat is. A Madáratlasz elkészítéséhez azonban több száz felmérő, sok-sok ezer terepi megfigyeléssel töltött óra és sok millió adatrekord is szükséges lesz. Nagy Károly, az MME Monitoring Központjának vezetője azt mondta: hazánkban nagy hagyománya van a madarakkal kapcsolatos megfigyeléseknek és felméréseknek. A madártani egyesületnek 2500 regisztrált önkéntese van, akik évek óta részt vesznek hasonló munkákban. A védett és ritka fajok mellett külön megfigyeléseket végeznek egyes fajoknál. így például rendszeresen készül sasleltár, a vonuló vízi madarakat is évről évre számlálják és a gólyafelmérést is elkészítik öt évente az egész ország területén. „Drámai változások zajlanak Európa és hazánk természeti környezetében is - mondta Nagy Károly. - Gondoljunk csak a klímaváltozásra, a mezőgazdasági élőhelyeken zajló átalakulásokra, az utak, települések terjeszkedésére, amely hatások pontos feltárásában a madaraknak, mint indikátor élőlényeknek kitüntetett szerepük van, jelentős részben azért, mert nincs még egy olyan élőlénycsoport, amelyről olyan kiterjedt és felkészült megfigyelőhálózat tud adatokat szolgáltatni, mint a madármegfigyelők népes tábora. így például 2005 óta folyamatosan tapasztaljuk, hogy az agrár élőhelyek esetében lassan csökkenni kezdett az állomány. Mezei pacsirtából, sordélyból és füstifecskéből egyre kevesebbet számolunk. Ez pedig olyan mint a lázmérő, jelzi, hogy valami nincs rendben. Az okát egyelőre nem tudjuk, de el kell kezdenünk keresni, mert azt már tapasztaljuk, hogy baj van.” A Mindennapi Madaraink Monitoring Program azért fontos, mert az egész ország területéről szolgál összehasonlítható adatokkal, a legtöbb madárfajról. A Madáratlasz Program is hasonló lesz, éppen ezért még a jelenleginél is több önkéntesre lesz szükség ahhoz, hogy elkészülhessen a munka. „Éppen ezért olyan madár- megfigyelőket keresünk, akiknek egyedül vagy másokkal összefogva egy-egy kiválasztott Igazi valóságshow az első online madármegfigyelő kamera Magyarországon egy gólyapár életét mutatta be. A honlap hatalmas közönségsikert aratott, de a szakemberek is számos új és érdekes adalékhoz jutottak. Azóta évről évre új fészekkamerákat telepítenek, és ma már olyan ritka madarak életét is nyomon követhetjük, minta kerecsensólyom, vagya rétisas. Jelenleg is jó néhány működik hazánkban, többek közt a Pilisben, ahol vándorsólymot, a Bükkben, ahol kerecsensólymot, Kazáron, ahol gólyát, a Vértesben, ahol nagy kócsagot, és az Alföldön, ahol fekete gólyát figyelhetünk meg. A feszekfigye- lo.hupont.hu honlapon összegyűjtve található számos fészekkamera elérhetősége. 10x10 kilométeres négyzetet kellene felmérnie, lehetőleg egy év alatt - mondta Nagy Károly. - A résztvevőknek a terepi munkájuk során teljes fajlistát kell készíteni a látott és azonosított ‘madárfajokról, megadva azt is, hogy milyen valószínűséggel fészkelhet a megfigyelések alapján a bejárt területeken. Egy távcső és egy jól fogó toll szükséges a munkához és az is fontos, hogy a jelentkezők kinézetük és hangjuk alapján minél több madarat felismerjenek és meg tudjanak különböztetni egymástól.” Az ilyen lelkes megfigyelőknek köszönhetően tudjuk azt is, hogy több mint kétszáz madár faj fészkel Magyarországon és 400 olyan faj létezik, ami valaha előfordult nálunk. „A vándorsólyom újra fészkel hazánkban, de még nagyon kevés van belőle, ezért logikus lenne, ha azt gondolnánk, ez nekünk egy fontos faj - mondta Nagy Károly. - Európa más országaiban azonban nagy populációi vannak, nincs tehát veszélyben, ahogy a nagy fülemüléből is alig van már nálunk, de tőlünk keletebbre sok. Ellenben az egész Európa számára fontos, hogy a kihalás szélén álló kerecsensólyomból és parlagi sasból már több mint százötven pár fészkel Magyarországon, pedig a többi országból szinte mindenhonnan eltűntek már. Aztán az is nagy büszkeség és érték, hogy az Észak-Európából vonuló dar- vak százezres nagyságrendben nálunk pihennek meg. Szóval nem feltétlenül az az értékes, amiből nálunk kevés van. Ugyanakkor a hosszú távon vonuló madarak, közülük is a fecskék és a fürj komoly veszélyben vannak, ahogy a kövirigó,* a kerti poszáta és a székicsér állománya is meggyérült. Erre pedig akkor is érdemes odafigyelni, ha még nincsenek a kihalás szélén. A tendencia ugyanis azt jelzi, hogy rövidesen nagy baj lehet.” Mézeskalácsnyúl csokireszelék-mellényben RADOS VIRÁG Marika néniről már írtam ennek a lapnak a hasábjain, de most újra írok róla. Nyugdíjas, idős hölgy, 88 éves, özvegy, egyedül él, és a szomszédunkban lakik. Itt lakott, amikor huszonhét éve ideköltöztem; akkor még a férjével élt, Laci bácsival. Finom emberek voltak; ha a folyosón találkoztunk, mindig nagyokat köszöntünk egymásnak, és kedélyesen váltottunk néhány szót. Laci bácsi csak akkor csöngetett be némi aggodalommal, ha néha bevertem egy szöget a lakásainkat elválasztó falba. Vigyázzak nagyon, kérte, vékony az a fal, nehogy a túlsó felén lyukadjon ki a szög. aztán laci bácsi meghalt, és Marika néni egyedül maradt. Már nem mozdul ki a harmadik emeletről, vagy ha nagy ritkán mégis, akkor az unokáival, a lányával és a járókeretével. A családja nap mint nap meglátogatja, de az mégsem ugyanaz, mint ha állandóan van valaki, akihez szólhat az ember. így hát Marika néninél, mint az idős, magányos embereknél általában, maximális hangerőn bömböl a tévé késő éjszakáig. Tudom, mi ez - drága nagymamám, aki majdnem harminc évig élt özvegyen, ugyanezt csinálta: neki is a tévé volt az esti szórakozása, társa az egyedüllétben. így aztán mindig türelemre intem magamat, amikor szóról szóra hallom odaátról, mit mondanak az esti műsorban. HÚSVÉT ELŐTT egy héttel Marika néni bekopogott hozzánk. Sütött egy kis semmiséget, mondta, és egyszerű mozdulattal felém nyújtott egy csomagot. Még hogy semmiséget! Volt abban mézeskalács, nyuszi-, gomba- és levélforma, mind különböző színű cukormázzal, lekváros linzer, zserbó, mogyorós falatka. A mézeskalács nyuszinak csokireszelékből volt kirakva a szeme, szája, orra, bajusza meg a mellénykéje. Elképzeltem, ahogy Marika néni görnyed a nyúlforma felett, és egy csipesszel óvatosan, egyenként a helyükre illeszti a „csokihangyákat” (gyerekkorunk óta máig így hívjuk a csokoládéreszeléket.) a sütemények fajtánként puha, színes ünnepi szalvétával egy-egy tálca közé be voltak csomagolva, nejlonba behúzva, az egész pedig egymásra rakva begöngyölve ajándék csomagolópapírba, és átkötve aranyszalaggal. Egy este alatt befaltunk mindent. húsvét hétfőn becsönget- tünk Marika nénihez az előkelő kölninkkel, és a férjem meglocsolta Marika nénit. „Zúg a traktor, szánt az eke, elvtársnő, locsolhatok-e?” Marika néni nevetett és örvendezett: amióta Laci bácsi meghalt, őt senki sem locsolta meg, de most már biztosan nem fog elhervadni, mondta. Gombóc volt a torkomban, amint ragyogó arcába néztem. „Milyen örömet szereztél ennek a kis idős asszonynak!” - súgtam oda a férjemnek, aki hozzám hasonlóan nagyokat nyeldekelt a meghatottságtól. szóba került a süti is, hogy milyen finom volt, és micsoda nagy munka lehetett vele. Marika néni megint csak kacagott. Nem vár ő azért se köszönetét, se hálálkodást, attól viszont boldog, ha elfogy, amit készít. Ha ízlik azoknak, akiknek szánta. most sem látok át a falon, de lelki szemeim előtt már nem egy sajnálatra méltó, magányos idős asszony van a túloldalán. Hanem egy szorgoskodó kis figura az őszes hajkoronájával, amint a sütik fölé hajol, hogy azok finomak és szépek legyenek. Közben a családjára gondol, a lányára, a három unokájára. És ránk, a szomszédaira. Mennyire fognak ezek örülni! - fut át a fején újra meg újra. drága Marika néni, tessék csak hallgatni azt a tévét olyan hangosan, ahogy jólesik. Mert abból biztosan tudjuk: ott tetszik lenni a fal túloldalán. Jövőre és utána is kóstolót akarunk kapni azokból finomságokból. Szeretet- ízük van. HIRDETÉS Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat MAGYAR EGYESÜLET Valósítsd meg ÖNMAGAD! KÖSZÖNJÜK, HOGY GONDOLSZ RÁNK ADÓD 1%-ÁVAL! ADÓSZAMUNK: 19622158-1-42 DE NE FELEDKEZZ MEG RÓLUNK SEM!
