Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-25 / 96. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. ÁPRILIS 25., PÉNTEK A „lelkes serpa” nem akar bizonyítani az év orvosa pályázat Pécsi Balázs onkológus a legjobb ötben végzett, de ezt nem tekinti elégtételnek Az idei Astellas-díj - Az év orvosa pályázat 115 jelöltje közül az első ötbe a több mint 12 ezer dunántúli orvosból egyedüliként Pécsi Balázs onkológus került. Márkus Kata- Betegek vagy hozzátartozóik jelölése alapján kerülhettek orvosok a listára. Figyelembe véve, hogy a Kaposi Mór kórház ellen jogerősen pert nyert másfél évvel ezelőtti eltávolítása okán, ez egyfajta további elégtétel az Ön számára?- Nem. Nem gondolom, hogy bárkinek is bizonyítanom kellene, ki vagyok. Ha bármiféle bizonyítási vágy lett volna bennem a volt munkahelyem felé, akkor lett volna jelentősége. így azonban nem. Mert a kórház összvé- leménye nem egyezik egy félreinformált ember magánvéleményével. A dolog szépséghibája, hogy ez az ember pont az, aki ma is mindent eldönt. Annak viszont örülök, hogy egy ellenem felhozott etikai vádról nem csak a jog mondta, hogy nem „jogos”, hanem, ami sokkal fontosabb, a betegek is így vélekedtek.- Emlékszik a hölgyre, aki jelölte?- Persze. Sem a hölgynek, sem a családtagjának nem voltam tényleges kezelőorvosa. Amikor a hölgy édesanyjánál az aktív kezelés már nem volt folytatható, akkor kerestek meg. Tudtam, hogy a legnehezebb időszak következik, nem mondhattam, hogy nekem ehhez semmi közöm. Mindezek ellenére, jobban szerettem volna, ha a hölgy a jelölés előtt megbeszéli ezt velem. Ám miután ezt a tudtomon kívül megtette, már nem tehettem meg vele - hisz részéről ez egy nagyon komoly emberi gesztus volt -, hogy nem vállalom a jelölést. S be kell valljam, ami igazán jó érzés volt számomra, az az, hogy a szavazatokon túl iszonyatos mennyiségű e-mail, levél ömlött rám. Nekem ez volt az érték, vagy inkább azt mondanám: ez megerősítés volt számomra.- Mindent egybe vetve, helyén kell tehát kezelni ezt a megméretést is?- Az Uyen „versengést” nem tartom kiegyenlítettnek és helyén valónak, még ha az alapötlet nagyon elegáns is. Az a véleményem, hogy tisztességes munkavégzésért nem jár kitüntetés. Elolvasva sok jelöltről szóló felterjesztést, abban csak a munkahelyi kötelességének az empatikus, emberi hangú elvégzése szerepel. Az, hogy valaki emberi módon szól a betegéhez, tisztességesen elvégzi a munkáját, az orvosi, emberi kötelem.- Ha már ott tartunk, kinek mi a kötelessége: hogy lehet ezt egy életen át csinálni?- Elhatározás kérdése.- Én arra vagyok kíváncsi, egy onkológus meg tudja azt tenni, hogy miután kilép a kórházkapun, lehúzza a rolót?- „A betegnek nincs színe, szaga, vallása”. Ezeket a gondolatokat kaptam otthonról. Amit annyival egészítettem ki, hogy órája sincs.- Órája?- Igen. A betegséget nem lehet órához igazítani. így a munkánk egy részét sem. Ez a munka nem reggel 7.30-tól 15.30-ig tart. Vagyis az orvosi munka, de különösen az onkológusi, nem folytatható maradéktalanul munkarendhez igazítva. Néha egyetlen megnyugtató szóra van csak szükség, de azonnal.- Ha Ön így gondolkodik, na akkor hogyan lehet túllépni egy-egy eseten?- Persze volt, hogy napokig nem tudtam bemenni a kórházba. A felnőtt onkológusok közül mindenki más-más „túlélési mechanizmussal” működik. Itt jegyzem meg, hogy a gyermekonkológia problémájának feldolgozására még ötletem sincs. 1- Miért, a felnőttekkel könnyebb?- Nekem igen. Engem az érdekel, hogy a dolgomat - és teljesen mindegy milyen feladatról beszélünk - jól tegyem. Nekem akkor van kész egy munka, amikor nekem kész és tetszik. És én elég magasra tettem magammal szemben a mércét. S persze tudatában vagyok annak, hogy ennek a szakmának természetes velejárója a halál.- De ki választ ilyesmit önként?- Azt mondtam, amikor rám bízták és elvállaltam ezt a munkát, hogy tisztességgel el kell végeznem. A szerint, ahogy én gonPécsi Balázs: a betegtől nem vehetek el többet, mint amennyit adni tudok Pécsi Balázs 1968-ban született Kaposváron. 1992-ben „cum laude" minősítéssel diplomázott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1996-ban általános sebészetből, 98-ban mellkassebészetből, 2001- ben klinikai onkológiából szakvizsgát tett 1992-től 2002-iG a Kaposi Mór Megyei Kórház Mellkassebészeti osztályán, majd az Általános, érés mellkassebészeti osztályán do- gozott 2002 márciusától 2013. január 20-ig a Kaposi Mór Oktató Kórház Klinikai onkológiai osztályán dolgozott 2013 januárjától a Szigetvári Városi Kórház onkológiai gondozójának vezetője. három fiúgyermek édesapja. dolom tisztességesnek. Nem a szerint, ahogy más vagy a beteg gondolja. Ebből persze vannak néha egyet nem értések. Ami pedig a feldolgozási technológiát ü- leti: ha valaki reálisan felméri a helyzetet, ehhez van kellő szakmai tudása, tapasztalata, akkor fel kell állítani egy valószínű sorsot a betegnek. Akinek joga van kérdezni, nekem pedig kötelességem válaszolni.- Mindig teljesen őszintén?- Evidens, hogy nem fogom azt mondani valakinek, három hónap múlva meg fog halni. Azt ugyanakkor éreztetnem kell, lehet, hogy csak hónapjai vannak hátra, s ha valamit még el kell intéznie, tegye meg. És ha jól mérem föl a szakma képességeit és a beteg testi, lelki tűrőképességét, akkor ebből az fog kialakulni, amit előre feltételezek. Alapvetőnek tartom, hogy a betegtől ne vegyek el többet, mint amit adni tudok. A sokszor kellemetlen kezelésekkel „jó perceket, órákat” veszek el, ezekért élhető heteket, hónapokat kell adnom. Ha valaki jóval túléli a várhatót, akkor az orvos elgondolkodik, mivel nem számolt, mit lehetne ebből kamatoztatni a következő betegnél. Ami viszont kegyetlen, ha kevesebb a visszalévő idő. Akkor keményen le kell ülnie az embernek saját magával: mit nem vettünk észre, mire nem reagáltunk, mit kellett volna még tenni, mi az eltérés oka?- Sok ilyen esete volt?- Hál' Istennek, nem. De ahol túlbecsültem az esélyeket, arra 10 évre visszamenőleg név szerint emlékszem. Ami pedig extra nehézség, amikor a beteg az asztal túloldalán nem idegen. Amikor atyai tanítómesteremmel - aki hozzám hasonló módon távozhatott a kórházból - végigcsináltam ezt az utat, akkor bizony kifeküdtem.- Szóval mindig őszinte a betegekkel?- A törvény szerint annak kell lennem. A törvény jó dolog, de nem az ül a beteggel szemben, aki alkotta. Én azt mondom, hogy a beteget korrektül és racionálisan kell tájékoztatni, mindent tudnia kell: jót, rosz- szat pro és kontra, hogy érezze, mekkora felelősség a döntése, és ez hogyan hat a jövőjére. S azt is láttatni kell, hogy adott esetben kezelés nélkül csak néhány hónapja van hátra. Ám ha hatékonyan tudunk együttműködni, és érdemben több hónap múlva is köztünk van, az már eredmény. Nagyon fontos, hogy tudja és érezze, ez egy közös munka, a beteg elszántsága és élni akarása nélkül nem tudunk elég hatékonyak lenni. Mint a szikla szélén, nem elég, ha fogom, neki is kapaszkodnia kell. S azt is tudni kell, nem igaz, hogy nálunk csak halottak vannak. Hál' Istenek egyre több olyan beteg van, akinél jó esély van arra, hogy ez a betegség nem tér vissza az élete folyamán.- Min múlik mindez?- Elsősorban a betegség korai stádiumban való észlelésén, ami csak a szűrővizsgálatokon való tematikus megjelenéssel és panasz esetén az azonnali orvoshoz fordulással érhető el. Másodsorban a több szakmát is érintő orvosi team összehangolt, hatékony működésén, a megfelelő műtétek és kezelések megválasztásán és kivitelezésén. Harmadsorban a kommunikáción oda-vissza. De talán a legfontosabb az élni akarás, ami a beteg lelkében és szívében dől el, amihez nincs közvetlen hozzáférésünk. Aki élni akar, az tovább fog élni. Aki nem, az meg is fog halni.- Ahogy fogalmazott, ez egy serpa munka. Amit most Szigetváron végez, az ottani gondozóban, ahol elmondása szerint szülővárosa betegei mindmáig keresik. Ám valljuk be, az ottani munka csak egy kis része a korábban ellátott feladatának.- Valóban serpa munka: a beteg kijelöli a célt, a serpa pedig megtesz mindent, hogy ahhoz a legközelebb vigye, biztonságban, lehetőleg kényelemben. Lelkes serpa vagyok. De Szigetváron pont azt nem csinálhatom a gondozóban, amit annak idején a legtöbbet tanultam és a legjobban szerettem, az aktív onkológiai kezelést. A festőtől elvették az ecsetet. És 'csak reménykedem, hogy a tudásomnak és agilitásomnak megfelelő feladatot találok idehaza. Mert bár nagyon nem akarok külföldre menni, már csak egyetlen hazai kísérletet adok magamnak... Mesterek és tanítványok állítottak ki Kaposvár belvárosában galéria A kézművesműhelyekben a népművészet örökségét adják tovább a somogyi hagyományőrzők tíz népi kismesterség alkotásait mutatják be a Somogy Megyei Népművészeti Egyesület szervezésében a kaposvári Tourinform iroda galériájában. Mesterek és tanítványok együtt állították ki műveiket. A fafaragó, nemezkészítő, hímző és szövő, “fazekas, sőt babakészítő műhelyekben évezredes ősi mesterségek titkait sajátíthatják el az érdeklődők több évtizedes szakmai tudással rendelkező mesterektől. A műhelyekben készült alkotásoknak a megyei múzeum ad helyet. A szervezők abban bíznak, a látogatók közül sokan megpróbálják majd elsajátítani a magyar népművészet szellemi és tárgyi világát. ■ K. G. Hagyományőrző kisműhelyek Somogybán. Egymás mellett láthatók népi faragások, babák, mézeskalács és számos népi ihletésű alkotás
