Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-12 / 86. szám
14 TÖRTÉNELEM DIÁKSZEMMEL 2014. ÁPRILIS 12., SZOMBAT A walesi bántok: egy ballada redukciója, ahogy a diákok látják A tabi Somogyi TISZK Rud- nay Gyula Középiskolában a diákok ismét érdekes feladatot oldottak meg: A walesi bár- dok lerövidítése és átalakítása - Orbán János Dénes költeménye (Egy ballada redukciója alapján.) OTTÓ ÁRON - POLITIKAI HÍRKÉNT Az Edward párt új kampányán 500 ember tiltakozott. Úgy látszik a propaganda nagyon fontos a pártnak, de nem túl.sze- rencsés választások előtt 500 embert felgyújtani. CSEH JÁNOS - TUDÓSÍTÁSKÉNT A BBC élőben közvetíti egy angol vezető ámokfutását: Edward királyról van szó, aki eddigi sötét tettein igencsak túltett - a király arra kérte a neki nem engedelmeskedő költőket, hogy dicsőítsék őt és hódoljanak ki. Meg nem erősített hírek szerint már 500 ellenállót küldött a másvilágra brutális módon a király. Operatőrünk, aki még most is a helyszínen tartózkodik, arról számolt be, hogy a helyszínen óriási máglyák égnek, mellettük éneklő tömeg. KISS VALÉR-VERSBEN Gyalog-galopp walesi földön A király országát kémleli, aludjanak valahol, s Montgo- meryt megleü. Van ott kaja, mulatozás és tánc de énekelni senki nem akar, főleg nem egy bárd. Fáklyák helyett bárdok égtek, az élők már csak az erdőtűztől féltek. Az úri kíséret Londonba ment haza, de ott Edward királynak elborult az agya. Akár egy rock-koncerten, zúgott a feje, Ide nem illő gondolatoknak ne legyen helye. Jöttek a szellemek, vége a dalnak, s a bárdok a király felett átvették a hatalmat. MÉZMER ANDRÁS Edward angol király, kinek a fejében hangokból nincs hiány. TIHANYI SÁNDOR: AZ UTOLSÓ WALESI VACSORA Walesi bárdok lakmároznak Nem tudják pecsenye vagy lazac Edward egyet akar, éljen ő, a király. Walesi bárdok hallgatnak Tudják mit vár a király De meg nem szólalnak. HAVASI BENCE Edward elment Walesbe hogy megnézze kinek van mersze, szembe megülni vele. Akadtak egy páran, kiknek nem tetszett az arca, ezért Edwardot a harag elfogta. Megrakták a máglyát, hozták a fáklyát, 500-at raktak tűzre, még aznap este, elszálltak dalolva, mint a fecske. Siculidum: a madéfalvi veszedelem 250 éve történt 1764. január ó-án hajnalban eldördültek a császáriak ágyúi... Hagyományőrzők. Minden év januárjában eldördülnak az ágyúk és rohamra indulnak a katonák. Az ősök emlékét, a borzalmas eseményeket idézik meg így a székelyek a jéghideg januárban Minden évforduló január 6-ája a vízkereszt napja. Béke, nyugalom, szeretet hatja át ezt a napot, a Háromkirályok eljövetelének, Jézus előtti hódolásá- nak napját. Megszületett a Megváltó, béke, öröm, ünnep tölti el a keresztyén világot. Nem így Madéfalván, a székely vérengzésnek napján, 250 éve, 1764-ben. Nagy Éva, Széchényi Ferenc Gimnázium, Barcs írásunkban arra keressük a választ, hogy mi is volt ez a madéfalvi veszedelem. A helyszín: ma Románia, Erdély, a Hargita közelében, Csíkszeredától északra. Ha a magyarok ide látoganak, biztos, hogy megnézik a SICULICIUM, vagyis a székelygyilkosság emlékművét, és Köllő Miklós szobrát, mely egy turulmadarat ábrázol. Maga a latin szó, siculicidium is emlékeztet a történtekre: ebben a kronogrammában rejtették el a veszedelem időpontját. Ha ösz- szeadjuk a szóban a római számok értékét, megkapjuk a mészárlás évszámát, 1764-et! A szereplők: az uralkodó Mária Terézia, Boccow Adolf tábornok, a csíki és a madéfalvi székelyek. Az időpont: 1763-64 csikorgó tele. Még csak 1763-ban járunk, amikor az udvar eldöntötte, hogy határőrséget hoz létre Erdélyben, a délkeleti határok megerősítése céljából. Összesen öt határőrezredet kellett volna megszerveznie a megbízottnak, Buccow Adolf tábornoknak. Három székely, és két román egység létrehozása volt a feladata. A románok szívesen álltak be a határőrség soraiba, mert így jutottak volna magasabb társadalmi pozícióba. A székelyek azonban eddig is kiváltságos helyzetben voltak, hiszen hazájukban, Erdélyben a saját hagyományaik szerint katonáskodhattak, de ezzel az intézkedéssel saját jogaikat elvesztették volna. Emellett még adózásra is kötelezték volna őket, tehát nem kaphattak külön bért a katonáskodásért, ingyen kellett volna szolgálniuk az udvart. Az eddigiekhez képest alárendelt szerepet szántak nekik a Habsburgok. Sok székely faluban álltak ellen a sorozásnak. Igaz, Mária Terézia úgy fogalmazott, hogy „önként jelentkezőket” vár a határőrezredekbe, de egy 1763. októAz esemény vérengzés, brutalitás, gyilkolászás: 1764 január 6-án, vízkereszt napján abban állapodtak meg a székely vezetők, hogy másnap békés úton rendezik a nézeteltéréseket. A másnapra virradó hajnalra azonban két vagy három ágyú eldördülé- sével megkezdődött a vérengzés. A hajnal leple alatt a császáriak körbezárták Madéfalvát, belelőttek a gyanútlan és fegyvertelen tömegbe. A katonák órákon át öldököltek, gyilkolászták a védteleneket, nőket és gyermekeket is! A házak nagy részét kifosztották, felgyújtották. Körülbelül kétszáz halottat hagytak maguk után, nem beszélve a sok sebesültről. Olyan brutális tetteket hajtottak végre, hogy félelmet keltettek a szomszéd székekben, akik szó nélkül tették le a hűségesküt. A következő pár hétben, hónapban nagyon sokat keltek útKerek évforduló. Az idei megemlékezésen Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke mondott beszédet bérében született rendeletben azt írták, hogy „semmilyen körülmények között ne engedjék a munkálatok megzavarását”, vagyis mindenképpen járjanak sikerrel. Az évforduló telén már minden székely férfi, aki megtudta, hogyha császáriak a közelben járnak, a közeli erdőkbe menekült a sorozás elől. Esetenként a feleségeiket és a gyermekeiket is magukkal vitték a bujdo- sásba. A sikertelenséget látva Mária Terézia Siskovics József bárót nevezte ki a feladat végrehajtására. A csíki és a madéfalvi székelyek találkozóját egyrészt lecsillapítani akarták, másként felkelésként értelmezték, amire fegyverrel terveztek válaszolni. A bizottság elnöke, Lázár István a fegyveres leszámolás mellett döntött. Tisztelgő utódok. Emlékművet állítottak a székely áldozaiok tiszteletére ra és indultak el Moldovába, ahol a törökök védelmét élvezték. Ezeket a kivándoroltakat illették az „elcsángált” szóval, ők lettek a csángók. Ők ma egy nagyon gazdag kultúrával rendelkező népcsoport, ízes-szép magyar nyelvvel és tiszta gondolkodásmóddal. Megalapították Hadikfalvát, Istensegítset és Fo- gadjistent. A székelyek nem feledkeztek el a borzalmaikról. Felállítottak egy hatalmas turulmadárt, és a szobor alján elhelyezték a krono- grammát. Létezik egy Siculicidium nevű zenekar is, s bár kőkemény black métáit játszanak, azért a 250 éves eseményekről is megemlékeznek. A banda magát Hargita megyéből eredezteti, leghíresebb számuk 10 éves fennállásuk alatt az Utolsó vágta... című szerzemény. Majdnem 100 évvel később a történelem megint furcsa fintort tett. 1848-ban a kolozsvári országgyűlés kimondta Erdély és Magyarország unióját. A románok azonban szembe akartak szállni a magyarokkal, hadsereget szerveztek, vezérük Avram láncú lett. Októberben Kisenyed községben mészároltak, többezer magyart pusztítottak ki, akik az unióról mit sem tehettek. A legnagyobb mészárlást Nagyenye- den végezték, csaknem 1000 magyart gyilkoltak le egyetlen éjszaka alatt. A vérengzők nem kaptak büntetést, hosszú és nyugalmas életet élhettek, néha települést neveztek el róluk, szobrokat emeltek tiszteletükre. A meggyükolt magyarokra csak egy PAX feüra- tú obeliszk emlékezik meg Zalat- na település határában. Számomra az emberek furcsasága mutatkozik meg ezekben a történetekben. Az események politikai indokokból'kezdődnek, nagyhatalmak, befolyásos személyek indikálják, mégis olyanok szenvednek, akiknek a magasabb körök döntéseihez semmi közük. Igazságtalan a történelem, és mindig csak a kisember, a hétköznapok hőse szenved.
