Somogyi Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 53-75. szám)
2014-03-17 / 63. szám
2014. MÁRCIUS 17., HÉTFŐ ISKOLAÜGY 5 ■■■■■■■■ választás 2014 A diákoknak túl sok mindent kell bebiflázniuk, a tanárok helyzete azzal még nincs megoldva, ha emelnek valamennyit a fizetésükön, a Kük óriási szervezete mindent maga alá gyűrt JOBB SORSRA ERDEMES AZ OKTATÁS Gondolkodásra tanítsuk A TARTALMI KÉRDÉSEK a nevelés- oktatásban mindiga tantervi szabályozást érintik. Jó dolog, hogy létezik a nemzeti alaptanterv (NAT). Ezt mindig kormány adja ki, ebből lehet tudni, hogy alkotói és elfogadói mit gondolnak legfontosabbnak az ifjúság számára. Ez a legfontosabb iránymutatás a pedagógusok számára. Természetesen most új NAT is született. Az a baj, hogy még több anyagot zsúfoltak bele, pedig a korábbi sem volt kevés. Követelményrendszere egyszerre és egyformán kötelező minden diáknak, pedig tudjuk- képességeik, fejlődési ütemük, lehetőségeik nagyon különbözőek Az elvárt ismeretmennyiség elsajátítása olyan tempót kíván meg, mely aligha ad lehetőséget elmélyült, képességekhez igazított differenciáló munkára. Sokak számára kódoljuk a sikertelenséget az előző nat-ban nagyobb hangsúly került a kompetencia- fejlesztésre és még annak sem ért be az eredménye. Most megint az ismerethalmaz a fontosabb. Mi lehet ezzel a baj? Az úgynevezett PISA felméréseket megelőzően is volt 1970-től nemzetközi felmérések résztvevője Magyarország. Már akkor kiderült, hogy bár a bebiflázandó ismeretek visszaadása terén elég jól teljesítettek diákjaink de az önálló gondolkodást igénylő következtetések levonását, vélemény kommunikálását kívánó kifejtő feladatokban gyatra megoldást nyújtottak Utóbbiakhoz pedig éppen azokra a készségekre, képességekre, kompetenciákra van szükség, melyek az életünk során boldogulásunk, érvényesülésünk alapját képezik Vagyis az iskola éppen erie nem készít föl kellő mértékben megint, ha nem szánhat erre megfelelő időt, mert nem ez a leghangsúlyosabb cél a tan tervekben. A kulcskompetenciák közül most kiragadva az anyanyelvi kommunikációt, a matematikai kompetenciát, a hatékony, önálló tanulást és a szociális és állampolgári kompetenciát, megérthetjük, hogy ezek magas szintű kifejlesztése nélkül nincs személyes boldogulás, sikeres társadalmi beilleszkedés és együttélés. Mindehhez hozzájárulna még, ha gyerekeinkben magas érzelmi intelligencia szintet is ki tudna fejleszteni az iskola. Ezek segítségével már képessé tennénk arra a bizonyos élethosz- szig tartó tanulásra, amiről sokáig csak beszéltünk, de most már tömegek érzik a hátrányát annak, ha nem képesek megújulni pályájukon. Kulcs fontosságú a tanulási módszerek elsajátíttatása az önálló ismeretszerzés, az információk befogadásának és földolgozásának minősége érdekében. Elég csak arra utalni, hogy mekkora esélye van ma a boldogulásra egy jól képzett fiatalnak és mekkora egy alapfokú tanulmányait sem befejezőnek a tehetséggondozást és a leszakadás elleni küzdelmet zászlajára tűzi minden oktatást formáló. De megvannak-e a szükséges feltételek? A törvény betűje kevés - tettek kellenek. Több ráfordítható finanszírozott óra, fejlesztő eszközök, hozzáértő pedagógusok, megfelelő képzések Köznevelésünk kulcskérdése, hogy vannak-e jól meghatározott, a társadalmi fel- emelkedés irányába mutató céljaink, és jól választjuk-e meg az odavezető utat? Mert célok mindig vannak, de kit szolgálnak, az államot vagy állampolgárait is? Életszagú tanóra: a kaposvári kisdiákokat nemrég elvitték a hőközpontba és megmutatták, hogyan működik A nevelés - oktatás nagy rendszerében most egy példa nélküli óriás gépezetet hozott létre az államosítás, melynek magának is működési, működtetési nehézségei vannak, amik nem segítik az érdemi tartalmi kérdésekre fókuszálást. Tehát most is igaz, hogy az eredményekre várni kell, de a hibákat érdemes lenne minél előbb orvosolni. A jó szándékú erőfeszítések hatására sem csökkentek a kulturális hátrányok társadalmunkban. A családok nem tudják azonos eséllyel iskolába küldeni gyerekeiket, ezért kell az óvodának, iskolának magára vállalni ebből sokat. Ezek az intézmények nagyon igyekeztek eddig is az esélyegyenlőség megteremtéséhez hozzá járulni, de társadalmi bajok orvoslása azért nem várható tőlük. Mára világossá vált, hogy a leszakadást nem sikerül az eddigi eszközökkel megállítani. Tehát a köznevelés intézményeit az oktatáspolitikának, oktatásirányításnak meg kell erősíteni eszközökkel, hogy eredményesebb lehessen, hogy alkalmas legyen a lemorzsolódást megfékezni. Nem növelni kellene a megtanítandó anyag mennyiségét, hanem csökkenteni. Fontos lenne kevesebbet, de alaposabban tanítani. Ezzel párhuzamosan azonban a differenciált egyéni fejlesztésre fordítható idő megnőne. Ezen belül az egyéni tanulási utaknak megfelelően köny- nyebben differenciálhatnának a pedagógusok, mert most alig van lehetőség rá. Nem nagyon segíti ezeket a célokat, hogy a tankönyvválasztási lehetőség is megszűnik, mindenki ugyanabból tanulhat. Több pedagógiai asszisztens is kellene. Jó fejlesztő játékokat, taneszközöket kellene beszerezni és még több fejlesztő pedagógust foglalkoztatni. Persze minden pénzkérdés. De hát egyelőre még mesz- sze is vagyunk az oktatásba sokat invesztáló országok listájának vezetőitől, bár az oktatáspolitika deklarálta: egyformán jó iskolát mindenkinek! Igen, ennek kellene természetesnek lenni. Van azonban 800-nál is több kisiskola az országban. Fenntartásukra költeni kell. Hihető-e, elvárható-e tőlük, hogy 8-10 tanulójuknak tényleg úgy tudnak biztosítani minden lehetőséget, mint egy nagy településen lévő iskola. Hiszen városon belüli iskolák közt is vannak különbségek. Az a szülő, aki megteheti, elviszi gyerekét a nagyobb iskolába. A maradók számára ez szegregációt eredményezhet. A sajátos nevelési igényű gyerekek, tanulók lehetőségeiről még nem is A FENNTARTÓ VÁLTOZÁST a kÖZnyelv csak államosításként emlegeti. Jelentősen abban téréi a korábbiaktól, hogy az önkormányzati fenntartású iskolák állami fenntartásba kerültek Ezzel egy időben létre jött a Klébersberg Intézményfenntartó Központ (Klik), mely területi szervein, a tankerületeken keresztül ellátja a fenntartói feladatokat. Ezzel a korábban önálló költségvetési szervként működő intézmények is elvesztették önállóságukat. Tulajdonképpen beolvadtak az állami intézményfenntartó központba. Lett egy hatalmas gépezet. ez lehetne jó is, ha az állam korlátlanul tudná biztosítani minden egyes intézményének a feladatellátás elégséges fedezetét. De még a szükséges is alig van meg. Az iskolák önállóan nem tudnak vásárolni munkaeszközt beszéltünk, pedig az ő megfelelő fejlesztésük igazi kihívás volt mindig a rendszerben, és ma is az. Az egésznapos iskolának nincsenek még jó hagyományai nálunk, pedig célirányos időbeosztással biztosítana némi plusz időt fejlesztésre. A másik véglet a tehetséggondozás, ahhoz is idő és eszköz kell, egyéni eljárás szükségeltetik. Ez a terület is a korábbinál több figyelmet igényel, mert kevés a kimagasló eredményt produkáló tanuló. A tantárgyi tanumaguknak, rendezvényüket finanszírozni vagy kirándulást szervezni. Fenntartójukhoz eljuttatott igényeikre a válasz napokat, heteket vehet igénybe a rendszersajátosságai miatt. Nem nehéz belátni, ez mennyire megnehezíti mindennapjaikat. A gazdasági lehetőségeik beszűkültek. AZ IGAZGATÓKNAK MÁR NINCSENEK munkáltatói jogaik Ezeket az Intézményfenntartó Központ elnöke gyakorolja, az összes iskola dolgozójának ugyanaz a munkáltatója. Valószínűleg ez az ország legnagyobb munkahelye. A törvény erejénél fogva automatikusan tagja lett minden pedagógus a Nemzeti Pedagógus Karnak Szembe tűnő és elgondolkodtató, hogy az állam most egy „személyben” lép fel fenntartóként, működtetőként és e feladatok ellenőrzőiéként is. lásban kiugróan tehetségesek mellett ott vannak azok, akiknek művészi, kézműves, sport, szociális vagy egyéb képességeik tűnnek ki. Éppen ezeken a területeken be lehetne engedni az iskolába foglalkozást vezetni olyan hozzáértőket is, akik nem pedagógusképesítésűek. Hozzáértést eddig is próbált biztosítani az iskola, de ez is idő és eszköz igényes. Pénzzel úgy lehetne több időt teremteni, ha az ál- lam több foglalkozást, tanórát finanszírozna, mert most elég alacsony az iskolák felhasználható finanszírozott időkerete. Az uniformizálás sem a könnyen, sem a nehezen boldogulok számára nem megoldás. A tanulóknak ugyan 16 óráig kellene benntartózkodni az iskolában a köznevelési törvény szerint, de a szülők elkérhetik őket. Amit meg is tesznek és meg is lehet érteni, mert lehet, hogy van köztük, aki maga szeretné gyereke idejét beosztani. Ez viszont befolyásolja azt, hogy mire lehet használni a délutánt. Érdemi tanórai foglalkozásra nem. Szakkör, napközi, tanulószoba, korrepetálás, esetleg gyerek megőrzés marad. A pedagógusoknak is kötött lett a benntartózkodási ideje, ami érdemi munkavégzésüket nem befolyásolja, hiszen a napi vagy éppen aktuális teendőjüket akkor is elvégzik, ha a 32 órába nem fér bele. Bár túlóra elszámolásuk megszűnt az életpálya modellhez kapcsolódó fizetésemelésük miatt. A Klik fenntartó, működtető és ellenőrző szerv is A hibák már kiderültek és megmaradtak, az előrelépéshez társadalmi közmegegyezésre lenne szükség A KÖZNEVELÉS-KÖZOKTATÁS rendszerébe mindenki bekerül, s tapasztalatait egy életen át hordozza magával. Ma sok, az óvodák, iskolák tekintélyét romboló kritikát hallani. Időnként a hozzáértők is elgondolkodnak rajta, hogy mitől működhetne jobban az intézményrendszer, mit igényel a társadalom, mi szolgálja az iskolahasználók érdekeit, boldogulását, s ennek általában tömeges jogszabály változás lesz az eredménye. Az utóbbi két évtized története csupa ilyen változásról szól. Ez nagyon próbára teszi az intézmények dolgozóit Az első könyvnek mindenki örül AZ 1990-ES RENDSZERVÁLTOZÁS után az intézmények többsége nehezen tudott kezdeni valamit a nyakába szakadt demokráciával, jelentős szemléletváltozásnak is végbe kellett menni, hogy elhigy- gyék• önálló döntéseket hozhatnak tartalmi kérdésekben is. Lehetőség nyüt arra, hogy az intézményüknek önálló arculatot formáljanak A tartalmi változások részletei most megint az erősebb beszabátyozottság felé mutatnak az állam egyik legnagyobb rendszerén lassan, fokozatosan, esetleg torzulva haladnak át a változások Igazi eredmények csak 15-20 év múlva tapasztalhatók Az is jellemző, hogy rontani sokkal könnyebben, gyorsabban lehet, annak következménye hamarabb mutatkozik Semminek nem volt még ideje kiforrni magát. Megvannak azonban a korábbi hibák van tudásszint csökkenés, teljesítményromlás, vannak kiáltóan hiányos kompetenciák, van szegregáció és van leszakadás. És nincs társadalmi közmegállapodás arra nézve, hogy a közoktatás prioritást élvezzen, a remélt gazdasági fel- emelkedés érdekében. Vannak tehát teendők! A béremelés nem minden az életpálya modellt, mint pályára csalogató és távlatot mutató, tervezhető pályaívet már rég megérdemelték volna a pedagógus hivatást választók Minden magára adó szakmának sarokkövei a kiválasztás, a képzés, a teljesítmény értékelése, a minősítés. Fontos, jó kezdeményezés. leginkább várt eleme a bérkérdés volt. Olyan gyalázatoson alacsony keresetért dolgoztak a pedagógusok, hogy bármekkora összegnek örülnek, de ezzel nincs rendben a kérdés. Az új bértábla nem honorálja a sok és á minőségi munkát sem, csak az eltelt időt. Ezen módosítani kellene. MEGSZŰNT A TOVÁBBKÉPZÉSEK állami finanszírozása. Fontos, hasznos és elengedhetetlen minden szakma egyértelmű körülírása, követelményeinek meghatározása és ellenőrzése. Ezért ki kellettalakítani a minősítési rendszert. De jobb lett volna ezt is fokozatosan, felmenőrendszerben bevezetni, az elvárásoknak megfelelően képzett tanárjelöltek kibocsátása után kezdeni a minősítést. így kerülhettek Tanári kategóriába évtizedek óta dolgozók, tudományos fokozattal rendelkezők, doktori címet viselők Minősítésiprocedúra után juthatnak feljebb. De a minősítők mégnem állnak készen a feladatra, most aktuális a jelentkezők beváloga- tása a képzésekre. Szerencsés lenne, ha a létező szakértői gárda tagjai bekerülnének ide, hiszen fontos háttér tapasztalatokkal, tudással rendelkeznek A MOST INDULÓ TANFELÜGYELET és a minősítési rendszer is minden korábbinál jelentősebben fogja befolyásolni a pedagógusok életét, munkáját, ezért különös felelősséget viselnek majd a benne dolgozók De például az ehhez szükséges felvételi tesztet is ugyanúgy ki kell tölteni az évek óta szakértőként dolgozó tudományos fokozattal bíró kollégának is, mint a most először próbálkozó pedagógusnak PUSZTÁN AZ ÉLETPÁLYA MODELL megjelenésétől nem nő a pedagógusok társadalmi megbecsültsége. Ettől sem várható közérzetük igazi javulása, míg az iskolákban fölmerülhet az agresszió megjelenése, a laza kötelességteljesítés, a szabályok semmibe vétele. E hátráltató tényezők nehezítik az iskolai feladatok megoldását és veszélyeztetik az eredményességet. Ezért is fontos lenne az érzelmi intelligencia, a szociális és állampolgári kompetencia továbbá az önismeret kiemeltfejlesztése. A pedagógusoknak személyes hitelükön, tekintélyükön kívül jelentős eszközei nincsenek, hogy rávegyék tanítványaikat az értelmes és eredményes munkára. Az iskolarendőrség csak talán tüneti kezelés lehet kriminalizálódó helyzetekben. A társadalmi normák, erkölcs a szülőkön, felnőtteken keresztül hagyományozó- dik a fiatalokra. Megfontolandó például a fiatal felnőttek szülővé nevelése, fel kell készíteni őket erre a szerepre. Az oldal cikkeit írta: Gadányi Éva nyugalmazott iskolaigazgató, közoktatási szakértő.
