Somogyi Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
2014-02-22 / 45. szám
4 2014. FEBRUÁR 22., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Hétszáz frankot ért a Mesternek a másolat KÉT család (kutyacsalád) Munkácsy Mihály a párizsi műhelyében dolgozó Rippl-Rónai több képét is szignózta Százhetven esztendeje született Munkácsy Mihály, s bár a festőóriás sohasem járt a megyében, somogyi kapcsolata mégis számottevő: párizsi műhelyében Rippl-Rónai József is tanítványa volt, sőt, a kaposvári festőóriás készített több, ma is Munkácsy-alkotásnak mondott képet. Vas András Tűz és víz. Konzervativizmus és forradalmiság. Aki rátekint Munkácsy Mihály egyik művére, majd megnézi Rippl-Rónai József egyik alkotását, azonnal látja, két különböző korszak, világlátás, stílus és művészi látásmód képviselői, s nem vélelmez közöttük semmiféle kapcsolatot. Pedig a két művész élete éveken keresztül összefonódott, sokáig mester és tanítványa, de legalábbis a főnök és segédjeként dolgoztak együtt. S bár Rippl-Rónai néhány esztendő után teljes mértékben szakított a Munkácsy-féle vonallal, s teljes mértékben hátat fordított - mondhatni: megtagadta - mestere művészetét, melyet idejétmúltnak tartott, sohasem felejtette el, mennyit köszönhet a 19. század utolsó harmada legnagyobb, s világszerte megsü- vegelt magyar festőjének. Ő volt az, aki számomra, kezdő művész számára, az érvényesülés útját legelőször igyekezett egyengetni. Lebeszélt a párisi művész-iskolák látogatásáról és felajánlotta a maga műtermét, mert bemutatott dolgaim nagyon tetszettek neki. A nála csinált képeim Amerikába kerültek (...) A névtelen kezdő művei a nagyhírű mester ajánlatára, vagy a jószemű, tehetséget látó kereskedő jóvoltából és számításából csaknem ugyanazokon az árakon keltek el és vándoroltak képszerető emberek vagy gyűjtők tulajdonába, mint a két évtizedes kitartó küzdelem után nagyobb sikerrel az elismertetés révébe ért művész dolgai. (Rippl-Rónai József: Emlékezések, Nyugat, 1910/24. szám, részlet) Persze Munkácsy is megtalálta a számítását, amikor felkarolta a Münchenből 1887-ben A másolat másolata. Horváth János Milán a Munkácsynak tulajdonított, ám szerinte Rippl-Rónai festette Két család (Kutyacsalád) című kép replikációjával a francia fővárosba megérkező egykori kaposvári patikussegédet, hiszen több mint két esztendőn át hasznosíthatta a tehetségét. Rippl-Rónai a későbbi híres tájképfestő, Kárpáthy Rezső biztatására kereste meg az akkor már nagyhírű mestert, aki - miután megmutatta neki a müncheni iskolában jórészt szénnel készített rajzait, s aktképeit - azonnal felismerte, egyes műveinek részleteit nyugodtan rábízhatja. Ennek megfelelően segített berendezni Rippl-Rónai műtermét, adott bele festőállványt, asztalkát, egy kis festékdobozt, melyről utóbb kiderült, abból festette egyetlen akvarelljét.- Cserében viszont Rippl hivatalosan nem festhetett a saját neve alatt, s a saját stílusában - magyarázta a nagylelkűség egyik okát Horváth János Milán művészettörténész, a kaposvári Rippl-Rónai múzeum osztályvezetője, a festő életművének legismertebb hazai kutatója. - Ezért is szakított aztán Munkácsyval. A kaposvári festő ugyanis egy idő után ugyanis belátta, pártfogója ugyan megfelelő megélhetést biztosít számára, ám mellette nem tud kiteljesedni művészileg. Munkácsy nevét ugyanis az 1880-as évek második felére már az Egyesült Államokban is megismerték, ennek megfelelően igencsak keresettek lettek művei a tengerentúlon is. Olyannyira, hogy egy idő után egyedül már nem tudta kielégíteni az újgazdag, egyben divatból a sztárművészek alkotásaira vadászó jenkik igényeit. Akik sokszor beérték másolatokkal, duplikációkkal, csak hogy elmondhassák magukról, sikerült beszerezniük egy Munká- csy-festményt. Akkortájt volt a legkeresettebb, szinte istenített művész s nagyon jól tudtam, hogy negyvenezer frankot is fizettek egyik-másik gazdag emberek megrendelésére festett portjaitjáért, vagy szalon-képeiért. (...) Colpachon is voltam Munkácsy vendége. Itt is dolgoztam neki egy kisebb képét festettem, másoltam nagyobb képe után, amelynek ismétlésével őt olyan valaki bízta meg, aki boldog volt, ha a művészi pályájának épp akkortájt zenitjén levő mestertől egy másolatot is megszerezhetett. Több ilyen kisebb másolat közül egy nagyobbat azután szép honoráriummal jutalmazott. (...) Voltak e képek közt olyanok, melyekkel a mester, úgy látszik, meg volt elégedve, mert csak néhány ecsetvonást húzott itt-ott beléjök, vagy éppen csak a nevét írta alájok. Duzzadó örömmel látja ezt a fiatal művész, mert a szerzői jog iránt való érzék, vagy, ha úgy tetszik, a dicsőség vágya nem motoszkál ebben a korban annyira a lelkében, hogy az a mester aláírásában rejlő elismerés és dicséret nyomán járó örömet ellensúlyozná. De ez csak addig tart, míg az ember jobban a maga lábára áll. (Rippl-Rónai József: Emlékezések, Nyugat, 1910/24. szám, részlet)- A Két család (Kutyacsalád) című Munkácsy képet konkrétan meg is említi visszaemlékezéseiben Rippl, mint amelyet Munkácsy utasítására redukált alakban kellett lemásolnia - állította a kaposvári művészettörténész, aki öt esztendőnyi kutatás és többszöri vizsgálat után jutott az első hallásra kissé szentségtö- rőnek tűnő megállapításra, s felfedezését néhány hónapja publikálta is. - Hétszáz frankot kapott érte... Az eredeti kép ma Londonban látható, a Rippl-féle Békéscsabán, és persze Munkácsy neve alatt fut. Amúgy az ominózus festményről készült még egy másolat, mely vélhetően Halmi Artúr munkája, ugyanis felfedezhetőek rajta impresszionista jegyek, s Halmi később ennek az irányzatnak lett gyenge-közepes képviselője. Horváth János Milán szerint a három alkotást összehasonlítva egyértelmű, noha mindhármat Munkácsy szignózta, a képeket három művész készítette. Az eredetin minden alak és szín határozottabb, a két duplikáción viszont szétesik a koncepció, a figurák. A festőállványon állt a másolandó kép. Hamarosan, pár nap alatt, készen voltam vele: gyorsan megértettem a mester festőmodorát s így könnyen ment a munka. Nem is hitt a fülének, mikor jelentettem, hogy kész a másolat. Hogyan? Már is? hisz az lehetetlen, nem lesz az jó! El se tudta képzelni, hogy amivel neki annyi kínja volt, azt én, másoló létemre oly könnyen érem el. Néki a saját technikája önmaga felé járó keresés, tapogatódzás, önmegnyilvánulás volt. Nekem pedig csak a felületek ügyes ellesése és utánzása. (Rippl-Rónai József: Emlékezések, Nyugat, 1910/24. szám, részlet)- Összehasonlítva Rippl egyik korabeli, saját festményével egyértelmű az azonosság - folytatta a művészettörténész. - A Pontaveni kocsma című képével nagyon is rokonítható például az ábrázolásmód. Rippl-Rónai nem szerette az arcok féloldalas ábrázolását, vagy szemből vagy profilból festett, s így nincs meg nála az a finom átmenet a fény és az árnyék között, mint Munkácsynál. Akinek az életművével éppen ez a legnagyobb baj: sok képéről megállapítható, hogy valójában nem ő készítette. Ügynökének, Sedelmeyernek szokása volt, hogy egy eladott eredeti Mun- kácsyt kiállításra hivatkozva néhány hétre visszakölcsönzött a vevőtől, s ezalatt a mester se- gédei-tanítványai lemásolták az alkotásokat, melyeket aztán persze eladtak eredetiként. Rippl-Rónai a két év alatt, míg a műhelyében dolgozott több mint egy tucat, ma Munkácsynak mondott képet készített. Ez idő alatt azonban nem dolgozhatott a saját stílusában, főként, hogy Munkácsy teljesen elzárkózott attól az irányvonaltól, mellyel a kaposvári festő már ekkor is kísérletezett, s emiatt valamivel több mint két év után Rippl-Rónai szakított addigi mentorával.- A Rippl-család 1889-ben vette fel a Rónai nevet is, s innentől a képek szignója is megváltozott - tette hozzá Horváth János Milán jelezve, hogy új korszak kezdődött az életében. Olyannyira komolyan vette a váltást, hogy több, Munkácsy stílusában készült képét meg is semmisítette. A Külvárosi szobából például csak a Gitározó nő és az Ülő gyermek kosárral részletek maradtak meg, ezek is magánéleti okokból, ugyanis a két alak a müncheni idejére emlékeztette: egykori szerelmére, akit magára hagyott, amikor terhes lett tőle... Ebből a korszakából, a munkácsys zsánerfes- tészet idejéből nagyon kevés képe maradt fenn, s Rippl-Rónai nagyságát jelzi, felismerte idejétmúlt mestere művészet. Szakításuk után kapcsolatuk azonban nem romlott meg, csak éppen Rippl-Rónai lezárt egy festői kort, s megnyitott egy új, forradalmit a magyar képzőművészetben... Félszáz fiatal a színpadon, nívós produkciók a Munkacsy-esten elismerés Folytatták a hagyományt - Kovács Zsoltné történelem-latin szakos tanárnak ítélték oda a Pelle Erzsébet-díjat Tehetség. Látványos műsort adtak a kaposvári középiskolások fiatalok Zene, vers, mese, tánc, próza, ének, bűvészmutatvány és ritmikus gimnasztika: színvonalas műsort adtak pénteken a kaposvári Mun- kácsy-esten fellépő diákok. Ötvennél is több fiatal csillogtatta meg tudását, a nézőtéren szülők, barátok és érdeklődők sokasága tapsolt a tehetséges ifjaknak. A régi hagyományt pénteken este folytatták a patinás gimnáziumban. A szülők, barátok, ér- _ deklődők sokasága nívós pro- 1 dukciókat láthatott, Gyallai Ka- 1 talin, a Munkácsy Mihály Gim- | názium igazgatója köszöntöt- s te a vendégeket. A Pelle Erzsébet-díjat Kovács Zsoltné történelem-latin szakos tanárnőnek ítélték oda, aki 1989. óta tanít a tanintézményben. Az indoklás szerint a szakember tanítványai számos tanulmányi versenyen szép eredményeket értek el, s a csapatversenyekben való fekészítésben is jeleskedett. Több száz gyermek nevelésében vállalt meghatározó szerepet. Hivatásáról vallja: alapja a kölcsönös tisztelet. Tanítani csak szívvel-lélekkel lehet és érdemes, példamutatással, úgy, hogy a tanár maga is állandóan tanul, és nemcsak szakirodalmat, hanem a tinédzserek bonyolult és csodálatos gondolat- világát és lelki rezdüléseit is. ■ Harsányi Miklós Sodró lendület. Tánc is színesítette a látványos pénteki programot X f i
