Somogyi Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-21 / 44. szám

GAZDASAG 15 2014. FEBRUÁR 21, PÉNTEK A tavalyi év végére 79 száza­lékra csökkent a GDP-arányos adósságráta - derült ki a Magyar Nemzeti Bank adatai­ból. Elemzők arra figyelmez­tettek: ez csak ügyeskedéssel sikerülhetett. így például az állam likvid pénzügyi tartalé­kai csökkentek. Erről lapunk­ban már beszámoltunk, de a témával kapcsolatban sok olvasói kérdés érkezett. Az összeállítással ezekre igyek­szünk válaszolni. Az első számú közellenségnek ki­kiáltott államadósság az egész po­litikai osztály, de különösen a Fi­desz és az Orbán-kormány „állat­orvosi lova”. 2013. november 6-án az Országgyűlésben politikai vi­tanapot tartottak „Kit terhel a fele­lősség - az államadósságról és an­nak okairól” címmel és témakör­ben. A kormányzó erők szerint az „eredendő bűn”, minden jelenlegi bajunk legfőbb forrása az örökölt és a szocialista kormányok miatt hatalmasra duzzadt államadós­ság, az Orbán-kormány a magas adósságszolgálat, a fizetendő tör­lesztő részletek és kamatok miatt nem tudja például emelni a köz- tisztviselők és a közalkalmazot­tak fizetését, a nyugdíjakat. Ez a helyzetértékelés, és az abból le­vont következtetés téves, szakma­ilag megalapozatlan.. A mai modem piacgazdaságok folyamatos hitel nélkül nem tud­nak működni és fejlődni. A leg­több állaimnak van adóssága, pél­dául olyan egyszerű ok miatt is, hogy bizonyos állami feladatokat célszerűbb, gazdaságosabb hitel­ből, és nem adók kivetésével fi­nanszírozni. Magyarország álla­mi eladósodottsága nemzetközi összehasonlításban, szemben a kormányzati kommunikációval, közepesnek mondható. A tapasz­talatok egyébként azt mutatják, hogy az államadósság és a kere­setek között nincs az a szoros ösz- szefüggés, amit a kormánypárti politikusok sugallnak. Az ál­lamadósság szintje azért problé­ma nálunk, mert a magyar nem­zetgazdaság „nem teljesít jobban”, nem nő a GDP, és nincs beruhá­zás. (A bruttó beruházási ráta a kb. a GDP 17 %-a, amely még az értékcsökkenést sem fedezi!) Nem probléma az államadósság kezelése olyan országokban, ahol növekszik a gazdaság, vannak be­ruházások, és ahol az államköt­vények kamata alacsony. A másik nagyon súlyos szak­mai probléma, hogy a kormány és a kormánypárti politikusok folya­matosan az államadósság csök­kentéséről, az adósság és a tör­lesztő részletek visszafizetéséről beszélnek. Ezzel magyarázzák, hogy másra nem jut pénz, s félre­vezetik, manipulálják, hergelik a laikus közvéleményt! A jó adós ál­lam a lejáró adósságot az adósság megújításával, új, kedvezőbb kon­díciójú hitelek felvételével finan­szírozza. A rendszerváltoztatás óta egyetlen kormány sem csök­kentette az adósságot, mindegyik növelte! Az I. Orbán-kormány sem az államadósságot, hanem az adósságrátát mérsékelte. (Az adósságráta viszonyszám, a no­minális államadósság és a folyó­áron számított GDP hányadosa.) Nincs szükség az államadósság erőltetett ütemű visszafizetésére, de szükség van az állami eladó­sodottság mérséklésére, az adós­ságráta fokozatos csökkentésére! Matolcsy György kijelentette azt is: „A hibás kötelező magán-nyug­díjpénztári rendszer átalakításá­val azonnal 1400 milliárd forint­tal csökkentettük a forint-állam­adósságot. Ez Magyarország ed­digi legnagyobb egyszeri állam­adósság-csökkentő lépése volt.” Szakmailag ez is megalapozat­lan állítás, hiszen csupán az tör­tént, hogy egy nyílt (explicit) ál­lamadósságot burkolttá (implicit­té) tettek. Ugyanis így az állam­ra hárul a volt pénztártagok maj­dani teljes nyugdíjának terhe. A rövid távú, elillanó előnyökért is­mét feláldozták a jövőt! Az államadósság után fizetett kamat értelmezése és elszámolá­sa összetett probléma. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Varga Mihály a Fidesz egyik vezető köz­gazdásza, ma már nemzetgazda­sági miniszter, azt ígérte a 2010- es választási kampányban, ha a Fidesz megnyeri a választásokat, akkor a kormány iránti nemzet­közi bizalom erősödése miatt az államadósság finanszírozásának kamat terhei évente 450-500 mil­liárd forinttal csökkennek. Matol­csy György ezzel szemben növek­vő, 1.300 milliárd forintnyi éven­kénti kamatkiadásról beszélt. Nagyon súlyos problémát, és havonta forint milliárdokban mérhető többletkiadást jelent a költségvetésnek, hogy Magyaror­szág hosszú lejáratú deviza és fo­rint adósságainak aktuális hitel- minősítése „bóvli”, azaz a befek­tetésre nem ajánlott országok kö­zé tartozunk. Emiatt (is) nagyon magas az úgyneveztt CDS-felár (egyfajta biztosítás), ami termé­szetesen felhajtja a hitelkamato­kat, megdrágítja az államadósság finanszírozását. Az elmúlt egy év­ben Magyarország csődkockáza­ti mutatója, a csődkockázati felár 225 és 385 bázispont (2,25 és 3,85 százalék) között ingadozott, jelen­legi értéke 253,3 bázispont. Ez azt jelenti, hogy a magyar deviza köt­vényeket a befektetők a szokásos piaci kamatoknál csak ennyivel magasabb ígért hozam mellett hajlandók „lejegyezni”, megvásá­rolni. Az Orbán-kormány által ki­bocsátott néhány deviza kötvény főbb jellemzőjét táblázat mutatja: ■ Megszűnt az IMF-hitel, ez igaz és jól hangzik, de magasabb kamatú hitellel lett kiváltva. Amikor a kormány a „Magyar- ország jobban teljesít” című siker propagandájában azt kommuni­kálja, hogy „IMF-TARTOZÁS = 0 Ft”, akkor csúsztat, nem mondja el a teljes igazságot. Igaz, hogy az IMF-nek nem tartozunk, de Ro- gán Antal frakcióvezető állításá­val szemben Magyarország nem visszafizette, hanem összességé­ben kedvezőtlenebb kamat kon­díciókkal megújította, újabb hitel felvételével finanszírozta az IMF hitel törlesztését. Matolcsy György úgy fogalma­zott: az 1.300 milliárd forintos ka­matkiadás „minden ember zsebé­ből jelentős összeget vesz ki.” 100- 200 milliárd forintot téved, de fó­kuszáljunk most arra: miből és kinek fizetik ki az államadósság kamatát? A kamatkiadások for­rása a költségvetésbe befizetett adóforintok, kedvezményezett­jei pedig azok a kötvénytulajdo­nosok, akik magyar állampapíro­kat vásároltak, finanszírozzák a költségvetés hiányát. Tehát a ka­matkiadás nem csökkenti, ha­nem átcsoportosítja a jövedelme­ket az adófizetőktől azokhoz, akik közvetve vagy közvetlenül állam­papírokkal rendelkeznek. Ezért én egyetértek azzal a kormány­zati törekvéssel, hogy a magyar államadósságot döntően belföl­di megtakarításból finanszíroz­zuk. Ehhez azonban megfelelő jö­vedelem, megtakarítási hajlandó­ság és jogbiztonság is kell/kelle- ne. Ismereteim szerint a magyar állampapírok közel hatvan száza­léka hazai kötvénytulajdonosok kezében van, így a kifizetett ka­mat több mint fele kamatjövede­lemként a magyar emberek zse­bébe kerül! Azt is mondta ugye Matolcsy György, hogy Magyar- országon „...a teljes személyi jöve­delemadó-bevételt, 1300 milliárd forintot kell az államadósság utá­ni kamatfizetésre költeni.” Szak­mai képtelenség az ilyen össze­hasonlítás! A nominális kamatki­adások közvetlen összevetése az adóbevételekkel, vagy más, pél­dául egészségügyi, oktatási stb. kiadásokkal teljesen félreveze­tő. Ugyanis az állampapírok ka­matlába az inflációs torzítás ered­ménye. Az infláció csökkenti az államadósság reálértékét, vagy­is csökkenti a kötvénytulajdono­sok vagyonát is. A kamat döntő része ezt a vagyonvesztést téríti meg a tulajdonosoknak. Tényle­ges terhet a költségvetés számára csak az ezen felüli rész, a reálka­mat jelent, az pedig csak töredé­ke a tényleges kamatkiadásnak. Matolcsy György kiadta a harci jelszót: „Orbán Viktor és kormá- nya...addig nem nyugszik, amíg Magyarország minden négyzet- méterét és minden becsületes, tisztességes magyar embert ki nem szabadítunk az eladósodott­ságból. Addig nem nyugszunk, amíg az államadósság és az adós­ság elleni harcunkat, szabadság- harcunkat meg nem nyerjük.” Tragikomikus szavak! Az adós­ságcsökkentés nem gazdaságpo­litikai koncepció, nem gazdasági program. Az államadósság már következmény, a helytelen gaz­daságpolitika „eredménye”. Elő­ször az okokat kell megszüntetni, a problémákat kell megoldani, és majd ezek eredményeként csök­kenhet az adósságráta is. Rogán Antallal szemben állí­tom, hogy a kormányt a szüksé­ges intézkedések megtételében nem elsősorban az államadós­ság és annak terhei korlátozzák, hanem saját „unortodox” gazda­ságpolitikája. Kovács Bálint Évi 1200 milliárd kamat 2013. DECEMBERÉBEN mindÖSZ- szesen 21.998 milliárd forint volt a magyar államadósság. Tíz esztendővel korábban, 2004. januárjában az összeg ennek mintegy fele, 11.015 milli­árd forintot mutatott a mérleg az Államadósság Kezelő Köz­pont honlapja szerint. 1990. decmber 31-én, vagyis a rendszerváltás időszakában 1386 milliárd forint volt az ál­lamadósság (ez mintegy 20 mil­liárd dollárt jelentett) ami az ak­kori GDP 66,3 %-át tette ki. bár a gdp-arányos magyar államadósság a 90-es évek ele­jén 90%-os is volt, az évtized kö­zepén végrehajtott „Bokros cso­mag’ hatására lezajló privatizá­ció bevételeinek adósságszolgá­latra fordításának, szigorúbb fiskális politika folytatásának, valamint a beinduló gazdasági növekedésnek és a magas inflá­ciós rátának köszönhetően 2001-re a GDP 52,7%-ára csök­kent. Innét indult ismét emelke­désnek. 2002-10 között az MSZP-s kormányok túlköltekez­tek, a költségvetési hiányt hitel­ből finanszírozták. A kamatteher már 1995-ben meghaladta az évi 500 milliárd forintot, 2004-ben 900 milliárd forint fölé emelkedett, 2012-ben pedig 1200 milliárd forint körül járt éves szinten. AZ ADÓSSÁG SZERKEZETE 2011 óta átalakult. Az átlagos hátra­lévő futamidő négy év alá csök­kent, és mivel a devizahiteleket forint források bevonásával tör­lesztették, a devizaarány több mint 10 százalékponttal csök­kent, jelenleg negyven százalék. Paks: + 3000 milliárd Három ezer milliárd forintos, államadósságnövelő hitelből fi­zetné ki a kormány a bővítéssel megbízott orosz állami Rosza- tom céget, amit az orosz állam nyújt közvetlenül a magyar ál­lamnak. Ha a hitel kamatait nem építik be a Pakson termelt áram árába, legalább mintegy 10 forintos állami támogatás je­lenik mega majdani blokkok áramának kilowattóránkénti árában. Amennyiben így lesz, akkor Brüsszel szinte bizonyo­san tiltott állami támogatási vizsgálatot indít hazánk ellen. Luxemburgi Zsigmond király tizenhárom szepesi várost is elzálogosított, tavaly a magyar állam visszafizette legrégebbi, Horthy idején felvett adósságát TAVALY A MAGYAR ÁLLAM vissza­fizette legrégebben fennálló tarto­zását, az 1924-ben, Horthy Mik­lós kormányzósága idején kibo­csátott dollárkötvények adósság­terhe 400.000forintra zsugorodott bár A mostani magyar adósság nagyrészt a Kádár-rendszer évei­ben kezdte kísérteni az országot, a magyar történelem már a kö­zépkorban is szorosan összefonó­dott az állam hitelfelvételeinek történetével. Az egyik legnagyobb kölcsön Luxemburgi Zsigmond nevéhez fűződik - írta összeállí­tásában az origo.hu. A király külpolitikai vállalkozásaihoz szá­mos forrásból próbált pénzt sze­rezni, a legkomolyabb ügye 13 szepesi város és három várkas­télyelzálogosítása volt, amelye­kért 37 ezer cseh garast kapott a lengyel királytól. Zsigmondnak a Velence ellen vívott háborúra kel­lett az összeg, a konfliktus azon­ban elhúzódott, a települések pe­dig egészen 1772-ig, Lengyelor- . szág első felosztásáig krakkói igazgatás alatt maradtak. Ma­gyarország soha nem fizette visz- szaa37 ezer garast. az osztrák uralom ellen vívott két magyar szabadságharcban is központi kérdés volta finanszíro­zás. Rákóczi csak egy kisebb len­gyel kölcsön segítségével tudta egyáltalán elkezdeni a harcot, amely később nagyrészt épp a pénzszűke miatt torpant meg. A Habsburgok növekvő európai be­folyása elvágta a kurucokat a legtöbb külföldi pénzforrástól, Rákóczi a legnagyobb kölcsönt így országán belülről, Debrecen városától kapta. Azonban ez sem volt elég a győzelemhez. 1848-ban a forradalmi kormány eleinte nem is próbált külföldi kölcsönöket felvenni, a fegyverle­tételig Kossuthék több mint 60 millió forintnyi államjegyet bo­csátottak ki -fedezetlenül. A kor­mány szinte mindenért ezekkel fi­zetett, de a lépés a várakozások­kal ellentétben nem vezetett hi­perinflációhoz. Valószínűleg a vezetésbe vetett bizalom miatta papírok alig veszítettek értékük­ből, amígHaynau nem érvényte­lenítette őket Az osztrákok később nyilvános égetéseken semmisítet­ték meg az államjegyeket a Kos- suth-bankókkal együtt. A lakos­ság nem látta viszont a pénzét A19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉRE kiépült a bankrendszer. Az 1896- os ünnepségsorozatra készülve a budapesti Millenniumi emlékmű­re 802.640forint, az ország hét pontján emlékoszlopok állítására 350.000forint, Szent István lo­vas szobrára és a tér rendezésére 300.000forint, 400 új népiskolá­ra 673.000forint hitelt engedélye­zett a parlament 1914-ben kitört az 1. világhábo­rú, és az egymást követő kormá­nyok ismét hatalmas bankhitele­ket vettek föl a harc folytatásá­hoz. A Magyar Általános Hitel­bank szorgalmasan kölcsönzött, veszteségeiért azonban a háború után sem kapott semmilyen kár­pótlást, holott át kellett vészelnie a tanácsköztársaság és a román megszállás után még a trianoni határokon kívül rekedt fiókjai­nak felszámolását is. a 2. világháború ismét padlóra küldte a magyar gazdaságot, a békeszerződés ráadásul még 300 millió dolláros jóvátételi kö­telezettséget is rótt az országra. Ismét muszáj volt hitelt szerezni a gazdaság beindításához, ezért is érdeklődtek a magyar vezetők eleinte az amerikai Marshall-se- gély iránt. A szovjet-amerikai vi­szonyromlása azonban lehetet­lenné tette a nyugati kapcsola­tok mélyítését. így maradt a ban­ki finanszírozás. Ezek a deviza­hitelek 1956-ra már igencsak szorították az államot, a forrada­lom leverése után ezért fel is me­rült a kommunista párton belül, hogy moratóriumot kellene hir­detni a magyar törlesztésekre. Több fiatal szakember, köztük a Kádár-korszak jegybankára, Fe­kete János is kiállt azonban amellett, hogy nem szabad abba­hagyni a fizetést. Végül ez az ál­láspontérvényesült, és bár feszí­tett költségvetéssel, de sikerült fenntartani a törlesztések folyto­nosságát. Magyarország jó adós­ként később is viszonylag köny- nyen juthatott külföldi hitelek­hez. Magyarország (és a Magyar Nemzeti Bank) nemcsak tarto­zik, a költségvetésnek van né­hány államközi hitelekből szár­mazó követelése is, amelyeket viszont - a jövő évi költségvetés és a zárszámadás alapján - nem igazán tudunk behajtani. Nagy­jából 10 milliárd forintról van szó. Ebből azonban 9,2 milliárd már lejárt követelés, vagyis a tel­jesítési határidő elmúlt, mégsem kaptuk vissza a pénzünket. Ilyen Kuba 4,2 milliárdos adóssága és Észak-Korea 815 milliója is. Albá­nia viszont jó adós: Tirana még a rendszerváltás előtt kapott köl­csönt transzferábilis rubelben Magyarországtól, a tartozást azonban annak rendje szerint átszámolták dollárra, és azóta is folyik a törlesztés. Ha minden jól megy, 2014-ben ki is egyenlítik a számlát. Á Jó gazdaságban nem gond az adósság pénzügyeink Mindegyik kormány növelte az államadósságot, de a számokkal lehet trükközni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents