Somogyi Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-15 / 39. szám

4 2014. FEBRUÁR 15., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Nem birtokolni, mégis boldognak lenni fenntartható fejlődés John Lennon több mint negyven éve már feszegette a problémát „Képzeld el, nem birtokolsz semmit. Csodálkoznék, ha sikerülne.” Márkus Kata John Lennon legsikeresebb szólóalbumának címadó dalát, az Imagine-t, annak részletét hívta segítségül Kerekes Sán­dor professzor, egyetemi tanár, amikor a Kaposvári Egyetem Senior Oktatási Programjának első előadásán a sokat emlege­tett fenntartható fejlődésről be­szélt. Arról, meg kell, hogy vál­tozzon a világ, mert ez így nem vihető tovább. S arról Is, az el­múlt hatvan év, s az előadás hallgatósága, az ötven-hatvan éves korosztály, jelentősen hoz­zájárult ahhoz, hogy nem lehet ezt így folytatni tovább.- Mit mondott az öreg hippi a hetvenes években? - utalt John Lennon szavaira. - Összességé­ben arról beszélt, hogy a XXI. századra milyennek kellene lennie ennek a világnak. Ezt kellene kitalálnunk most kö­zösen. Hogy miért nem tartható fenn ez a jelenlegi fejlődés, köz­gazdászként számokkal is alá­támasztotta Kerekes Sándor.- Az utolsó hatvan évet le­számítva minden mennyiség alig változott - mondta. - Ám az elmúlt kilenc évben egymil- liárddal nőtt a Föld lakossága. De beszélhetünk a szén-dioxid koncentráció növekedéséről, az autók számáról is: Magyar- országon jelenleg ezer lakosra 300 autó jut, India környékén ez 14. Ha az indiaiak így szapo­rodnak, mint eddig, s eljutnak a hazai autósűrűség szintjére, akkor 5000 négyzetkilométe­ren férnének el az autóik, csak akkor még nem lehet velük ki­állni. Ha elkezdik a kínaiak, indiaiak vásárolni az autókat, s utakat építeni hozzájuk, akkor miközben nő a népesség, csök­ken a fotoszintézis. Egyre csök­kentjük tehát annak a lehetősé­gét, hogy süssön a nap, s ezzel meg tudjuk kötni a szén-dioxi- dot. Többek között, ezt se lehet tehát folytatni. A kérdés tehát az Kerekes professzor szerint, képesek vagyunk-e mi emberek elgon­dolkodni azon, hogy a birtok­lási vágyunk vagy a szükség­leteink kielégítése a fontos? S ezt a kérdést olyan formában tette föl hallgatóságának: ki vállalná, hogy mostantól vo­nattal, busszal, taxival jár? A gyér számú jelentkező nem tartotta vissza, hogy elmond­ja: pedig olcsóbb lenne a ház­tartásnak és a környezetnek is. Ráadásul óriási szüksé­günk volna arra, hogy az em­bereknek munkájuk legyen, 7,3 milliárd emberből négy- milliárdot fölöslegessé tet­tünk ugyanis. - mondta. - E közben pedig minél kevesebb embert akarunk foglalkoztat­ni, aki viszont dolgozik, az dol­gozzon 12 órát. Van tehát egy permanens növekedési kény­szer egy véges földön. Ezekkel az alapvető ellentmondások­kal nem tudunk mit kezdeni, márpedig meg kell, hogy old­juk a problémát. Egységnyien rengeteg olyan tudás birtoká­ban vagyunk, hogy duplázni lehet a jólétet és csökkenteni a környezetterhelést. A legrosszabb, ami történhetne bárkivel, ha nyerne a lottón kétmilliárdot ez utóbbira lapunk érdek­lődésére felvázolt néhány lehetőséget Kerekes Sándor professzor: létezik a világ­ban az önkéntes egyszerű­ségmozgalma, Amerikában van 30-40 millió követője.-de azt is látni kell, ha az ember csak odafigyel arra, amit csinál, anélkül, hogy túlságosan meg akarná vál­toztatni az életét, akkor na­gyon sok mindent megtehet- mondta. - Például, ha egészségesen akarunk élni, akkor nem szabadna annyi húst ennünk. Ha csak annyit tennék, hogy nem ennék na­ponta háromszor húst, ha­nem hetente háromszor, ahogy a nagyszüleink, akkor már csökkennének az egészségügyi kiadása­ink, javulna az egészségügyi állapotunk, nem lenne súlyfeleslegünk. Aztán például itt az au­tó kérdése: ha a tömegközlekedést meg a taxit használom, ezzel munkahelyeket is teremtek, javítom a tömegközlekedési eszközök kihasz­náltságát. A készletgazdaságról át kellene tér­ni a szolgáltatásgazdaságra. Ám ezen nem az egészségügyet, fodrásztértem, hanem a tár­gyak által nyújtott szolgáltatásokról beszélek. Miért kell nekem egy külön mosógép például? Lehetne egy társasházban egy mosógép, az viszont sokkal jobb volna, mint amit én meg tudok venni. De a patyolatba is elvihetem a ruhát, s akkor három embernek lenne munká­ja. Összesen négymilliárd embernek nincs a Földön munkája, s ha nem adunk nekik, ak­kor nem vagyunk biztonságban. Azokban az országokban ugyanis, ahol az embereknek nincs munkájuk, nincs mit veszíteniük. a professzor egyet értett azzal, hogy az álta­la elmondottak komoly szemléletváltást feltéte­leznek, s kérdésünkre, hogy mikorra jöhet el ennek az ideje, ha egyáltalán eljön valaha, úgy válaszolt: annyi bizonyos, hogy tíz évvel ezelőtt még ezek az emberek sem jöttek volna el egy ilyen előadásra.- ám ma már érzik, valami nem egészen kerek- mondta Kerekes Sándor. - Rájöttek, hogy rengeteg összevisszaságot hallanak, vannak, akik szándékosan hülyítik őket, hazudnak nekik. Számos kérdésük van, amire nem kap­nak választ, ezért már eljönnek ilyen helyekre a válaszokért. Azt mindenkinek tudnia kell, valamennyi rendszerükkor változtatható meg, ha az em­berek elégedetlenek vele. Úgy gondolom, látjuk, hogy a mai emberek már elégedet­lenek. Például az olaszok, s már az uniós sem képes ke­zelni a bevándorlók kérdé­sét. A németek rájöttek, a vendégmunkások már nem csak a szemetet akarják ta­karítani, hanem diplomát akarnak szerezni, és egyete­mi katedrán akarnak taníta­ni. Rá kell tehát jönnie Euró­pának és a világnak, hogy nem lehet folytatni azt, amit csináltak. Hogy evolúciós úton vagy katasztrófák árán jön a változás, az még nagy kérdés. hogy A professzor pesszimista, vagy optimista e tekintetben?- ha azt látom, hogy az emberek egyre na­gyobb hányadát érdekli ez a kérdés, s eljön ilyen előadásokra, miközben mást is csinál­hatna, az talán optimizmusra ad okot. De mi az, hogy optimizmus? Ha azt kérdezi, tőlem, lesz-e a Földön majd tízmilliárd ember, akkor ebben nem hiszek - mondta. - Noé építette a maga bárkáját. De építheti mindenki a saját bárkáját, ha megérti a lényeget. Ha felkészíti a gyerekeit, unokáit arra, hogy az élet nem olyan lesz mindig, mint most. Például, ha mindig 25 fok lesz a szobában, akkor abban a pillanatban, amikor 19 lesz, megfázik a gyerek. Ha viszont arra készítem föl, hogy 25-öt meg 18-at is elviseljen, akkor lehet, hogy alkalmazkodni fog. S ha majd az embe­reket boldogabbá teszik az emberi kapcsola­taik, minta tárgyak. Ebből ugyanis rengete­get fogyaszthatunk, ez nem árt a Földnek. Én például nagyon szerettem volna egy nagy családi házat. Amim nincsen. Van helyette nyolc unokám. Akinek megvan mindene, az nem biztos, hogy boldog. A boldogság értel­mes életből, emberi kapcsolatokból áll. Lehet tehát élvezni az életet, lehetnék tehát optimis­ta. De mindenkinek magának kell megtalál­nia az utat. Mert nyugodtan mondhatom, hogy az a 400 család, amelyik jelen pillanat­ban uralja a világot, és nagyon gazdag, azok közül egyik se boldog. Úgy hogy, a legrosz- szabb, ami történhetne bárkivel ebben a te­remben, ha a lottón nyerne kétmilliárdot Kerekes Sándor professzor Közelebb: vakon és süketen kommunikáltak a diákok Tizennégyniilliós beruházás önerőből Nagyatád Új vezető dolgozik a Vöröskereszt átmeneti családi otthonának élén iskolások tapsztalták meg, mi­lyen nehézségekkel kell szembe­nézniük a fogyatékkal élőknek. A barcsi Szivárvány Egységes Gyógypedagógiai és Módszerta­ni Központ Ability programján közel 200 diák vett részt. Egy úgynevezett „vakos” és „hallás” szobában stimulálták a diákoknak azt, mit érzékel­hetnek a vakok és siketek. A vakos szobában a sötétben kel­lett megoldani például a zok­nik párosítását. A hallás szobá­ban a diákok beszédérzékenyí- tő tréningen megismerhették, milyen jelnyelvvel kommuni­kálnak a siketek vagy azt, ho­gyan tapsolnak. Azt is megta­pasztalhatták, hogyan lehet ke­rekesszékkel közlekedni. Közben a vakok és gyengén látók, a siketek és nagyothal­lók, az értelmi fogyatékosok és a mozgáskorlátozottak megyei szervezetei vettek részt civil fó­rumon. Némethné Bojtor Beáta pro­jektfelelős elmondta: céljuk, hogy a szervezeteket közelebb hozzák az érintettekhez, illet­ve, hogy a többségi társadalom jobban tudjon kommunikálni a sérüléssel élőkkel. ■ Jeki G. A Magyar Vöröskereszt So­mogy megyei Szervezete 14 millió forintból újította fel ön­erőből a nagyatádi Családok Átmeneti Otthonát: tizenegy szobát korszerűsítettek, mond­ta örömmel Horváth István Zoltán, akit a hónap elején bíz­tak meg az intézmény irányí­tásával. A negyven főt befogadó in­tézmény száz százalékos ki­használtsággal működik, az apás családokat is fogadni tud­ja. Egy kisgyermek kivételével valamennyien iskolába, óvodá­ba járnak, a szülőknek sikerült Horváth István Zoltán intézményve­zető sokat forgatja naptárát munkahelyet szerezni, a két apát is foglalkoztatják a város­ban. A családok önellátóak, de szükség szerint segítik őket eb­ben is. Aktív résztvevői a városi gyermekprogramoknak. Mivel az új vezető családgon­dozóként dolgozott, most pótol­ni kell a megüresedett állás­helyét, szükség lenne még egy ö gondozónőre és egy karbantar­ts tóra. Ezeket a helyeket megfe- | lelő végzettségű, ám megvál- | tozott munkaképességű embe- s rekkel tölthetik be. Részt vesznek a dán „Re­mény" programban, amely anyagi és eszköztámogatást je­lent. így bővítették szabadidős programjaikat, kiránduláso­kat szerveznek, ismeretterjesz­tő előadásokat tarthatnak. Heti négy órában két fejlesztő peda­gógus foglalkozik a gyerekek­kel, és udvari játékokkal gya­rapodtak. Horváth István szeretné bő­víteni az önkéntesek és adomá­nyozók körét (anyagi, ruházat, bútor felajánlást szívesen vesz­nek). Céljuk továbbra is segíte­ni a hozzájuk forduló hátrányos helyzetű családokat. ■ Györke József

Next

/
Thumbnails
Contents