Somogyi Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
2014-02-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 6. szám
8 INTERJÚ 2014. FEBRUÁR 9., VASÁRNAP pálferi Atlétaedzőnek készült, de egy istenélmény hatására papnak tanult. Hivatása közben arra jött rá, hogy nemcsak az Istent, az embert is ismernie kell, ezért fordult a pszichológia felé. ISTEN ÉS EMBER KÖZÖTT KÖZVETÍT Pál Ferenc („Pálferi”) 1966. június 29-én született Budapesten. 1996. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. 2005-től A SOTE Mentálhigiéné Intézet munkatársa. 2011. augusztus 1-jétől az angyalföldi Szent Mihály-plébánia helyettes plébánosa. FIATALKORÁBAN AKTÍV, később főállású sportoló volt a Budapesti Vasasnál. Volt válogatott kerettag, 1987-ben pedig felnőtt magyar magasugróbajnok lett. papi pályafutásának kezdetétől tart heti rendszerességgel hittanórákat, előadásokat fiataloknak pszichológia, teológia és mentálhigiéné témakörében. 2011-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. 2013-ban Príma Primissima-díjat kapott. könyvei: tükör által világosan (2009) , A függőségtől az intimitásig-vágy, élmény, kapcsolat (2010) Természetes spiritualitás -Meghittségben Istennel (2011) A szorongástól az önbecsülésig (2012) késleltetésére a másikért, a kapcsolatért. A házasság vagy a párkapcsolat ugyanis nem boldogságintézmény, abban az értelemben, hogy a társam nem a boldogságom eszköze. A másik emberre eszközként és nem célként tekinteni, az a kapcsolati nyomorúság előszobája.- Ön szerint van titka a boldogságnak?- Az egyik, hogy értelmes életet éljünk. Ehhez viszont tudnunk kellene, kikért, miért akarunk élni? így tudunk ugyanis úgy egy kapcsolatban élni, hogy lehet számítani ránk. Kutatások bizonyítják, nem attól leszünk boldogok, ha olyan embereket gyűjtünk magunk köré, akiket a saját céljainknak megfelelően ki tudunk használni, hanem attól, ha, tudunk, és van lehetőségünk másokért erőfeszítést tenni, azaz energiát, időt, figyelmet befektetni mások jóllétébe. Ettől fogjuk magunkat rendes embernek érezni. A boldogság ugyanis belülről fakad, és nem kívülről érkezik.- Egyszer úgy fogalmazott, hogy nincsen boldogság ön- feledtség nélkül. Mit jelent önfeledtnek lenni?- Például azt, hogy nem egy görcsösen önmagunkra irányított életet élünk, hanem az önátadás révén részesülök valamiből, ami több nálam, és betölt engem.- Mit gondol, miért ennyire népszerű, mi az, ami ennyire hiányzik, amiért ekkora szükség van Pálferire?- Közvetítő szerepet hordozok, természetesen alapvetően nem rám van szükség. Inkább arra, hogy az életünk számára jelentős, nélkülözhetetlen információk befogadható, érthető módon eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van rá, mert nyitottak és érzékenyek. Számomra ez fontos, és nem a „pálferiség”. Pál Ferenc egykor magyar bajnok és válogatott atléta volt, ma az egyik legismertebb katolikus pap hazánkban. Tömegesen járnak az előadásaira a fiatalok, hogy megtudják, mit gondol az élet fontos dolgairól a Pálferi. Szerinte a sikerének a titka az, hogy a húsbavágó kérdésekről érthető módon beszél. Fábos Erika Pál Ferenc állítja: a társas kapcsolati világ felől az individualitás felé mozdultunk el az elmúlt évtizedekben. Pedig az emberi élet egymásra utalt-Több mint tíz éve tart előadásokat, mostanában a MOM Kulturális Központ legnagyobb termében, ahova hétszázan férnek be, mégis nehéz jegyet kapni. Az önismereten kívül leggyakrabban a párkapcsolat, a család, a férfi-nő kapcsolat kérdéseit boncolgatják. Ez azt jelenti, hogy ez a legfontosabb probléma manapság?- Az egyik legfontosabb. | A 21. század eleje egyszerre 1 szól a spirituális - a hittel, a í vallással kapcsolatos - intelli- § gencia fontosságáról, de még inkább a társas intelligencia témájáról. Ez nem véletlen: az elmúlt évtizedekben, az individualitásunk, az egyéniségünk kibontakozásával, előtérbe jutásával éppen a társas kapcsolataink húzták a rövidebbet, nem tudunk eléggé otthonosak lenni a kapcsolatainkban. A társas kapcsolat amúgy elsődleges terepe az önismeretnek, tehát az is összefügg a fér- fi-nő kapcsolattal.- Az élet, a munka hozta azt, hogy a pszichológia felé fordult?- A papságom alapvető részének tekintem azt, hogy lélektani ismereteim, pszichológiai tudásom legyen. De nem valamiféle stratégiából kezdtem el tanulni, hanem abból az egyszerű megfontolásból kiindulva, hogy az egyháznak a dolga, hogy szolgálja az embert, javára legyen másoknak. A papságnak lényegi eleme, hogy ha Isten és ember között közvetítő szerepet vállalok, akkor ne csak teológiai tanulmányokat folytassak.- Huszonegy évesen lett csak elsőáldozó. Ezek szerint nem az volt, aki fiatal korától folyamatosan papnak készült. Mielőtt pap lett, mi szeretett volna lenni?- Atlétaedző szerettem volna lenni, illetve bútorasztalos végzettségem is van. Mindkét tevékenységet ma is nagyra értékelem.- Az, hogy a papi hivatás lesz az útja, mikor és hogyan dőlt el?- Huszonkét évesen hoztam meg a döntést egy istenélmény hatására, amit természetesen hosszabb készületi időszak előzött meg.- Ahogy olvastam, kitartásra is szükség volt ehhez, nem ment könnyen, mert eltanácsolták a papneveldéből. Miért?- A szabadság, felelősség, engedelmesség, hivatás összefüggésében nem egyezett a meggyőződésem az akkori elöljáróimmal.- Egy pap nem élhet pár- kapcsolatban. Könnyebb vagy nehezebb így párkapcsolati tanácsot adni?- Soha nem szoktam tanácsot adni, hanem segítek a velem beszélgetőt közelebb jutni saját magához, hogy a lehető legjobb, élhető döntések, megoldások szülessenek, amelyek növelik a párkapcsolati elégedettséget és tartósságot.- Mit tapasztal, miben szorulnak leggyakrabban segítségre a mai fiatalok?- Manapság sokan az iskoláskorú fiúk közül több időt töltenek számítógép előtt, mint közösségben. így érthetően jobban képesek tájékozódni abban a világban, mint ameny- nyire értik a nők verbális, nonverbális közléseit, vagy az arcjátékának jelentéseit. Korábban a férfiaknak helyzetüknél, szerepüknél fogva nem volt szükségük arra az árnyalt érzelmi és társas intelligenciára, amellyel a nők általában természet és szocializáció adta módon rendelkeznek. Ma egyre inkább. A hatvanas évek Amerikájában a férfiak egy- harmada, a nők kétharmada el tudta képzelni, hogy szerelem nélkül házasodjon. Ma az érzelmi összetartozáson, a szenvedély fönntartásán is nagy hangsúly van, amiben sok múlik a társak közti kommunikáción, a konfliktusmegoldás minőségén.- A férfiaknak tehát nehezebb manapság a dolga, mint régen volt?- A női szerepek átalakulása sem segíti mindezt. Bizonyos készségek sokkal természetesebben alakultak ki régebben, mint ma. Hiszen mit látunk ma? A nők korábban érnek, és egyre határozottabb elképzelésük van arról, hogy mik az elvárásaik a párjukkal szemben, kezdeményezőbbek is lettek. Amikor pedig megismerkednek valakivel, érzékenyen figyelnek, hogy ez a férfi vajon beteljesíti-e azt az ideált, amit a jövandőbelijükről elképzeltek. Ezek az elvárások megterhelik a kapcsolatot. Nem is véletlen, hogy a fiatal felnőtt férfiak, nemcsak egyre nagyobb számban szoronganak az elutasítástól, hanem magától a kapcsolattól, a másik nemtől és az intimitástól is. Valaki, aki szorong attól, hogy őt elutasítják, gyakran nem is mer kezdeményezni. Hiszen, ahol nincs belső önbecsülés, ott az elutasítás mély sebet tud okozni.- Ha valami fájdalmas, azt inkább kikerüljük, nem veszünk róla tudomást. Az természetes emberi reakció, hogy a fájdalmat inkább elkerüljük?- Igen, de az is természetes, ha a növekedés, fejlődés, vagy valamilyen érték kibontakozása érdekében vállaljuk a vele együttjáró szenvedést. Ettől lehet érett egy személyiség.- Amíg valaki éretlen személyiség, nem lehet része érett szerelemben.- Nem egyformán vagyunk szerelmesek. Létezik érett és éretlen szerelem. Egy kapcsolatban az a szép, ha meg tudok nyílni, átlépem a saját határomat, a félelemnek a határát, a szorongásét, a szégyenét, hogy mit fogsz szólni, ha elmondom magamról, hogy ki mindenki vagyok. Ehhez kell valamennyi önismeret és önbecsülés.- Mi a különbség érett és éretlen szerelem között?- Például az, hogy az érett szerelemben tartósan képes vagyok egy személy felé irányítani a szexuális vonzalmamat, a szerelem érzelmeit és a kötődési késztetéseimet. Elegendő önbecsülés birtokában nem akarunk rivalizálni, nem kívánjuk legyőzni egymást, nem tárgyak, a siker és a karrier körül keringünk. Azaz nincs már szükségünk arra, hogy az időnk nagy részét önmagunkkal foglalkozva töltsük. Ez nagy szabadságot ad.- Ezért van manapság ennyi szingli és ilyen kevés házasság?- Minden vállalható és élhető lemondás kulcsa az, hogy tudod-e, miért mondasz le valamiről. Van olyan, hogy valamiért, valakiért lemondunk a társas kapcsolatról, mert az egyedüllét eszköz, út valami érték eléréséhez. Például egy művész esetében, aki így tud kiteljesedni. Tehát, ha valakinek ez a döntése, azt tiszteletben lehet tartani. Ha azonban nem tudatos döntés következménye, félelmekből, kényelemből fakad, az már más. Egy hangsúlyeltolódásban vagyunk. A társas kapcsolati világ felől nagyon határozottan az individualitás világa felé mozdultunk el az elmúlt évtizedekben. Pedig az emberi élet egymásra utalt. Ma annak a gondolatnak a bűvöletében élünk, hogy a szabad választásainkon keresztül tudunk kibontakozni. A ma embere büszke arra, hogy nem függ senkitől, és ezt összekeveri azzal, hogy nem tartozik igazán senkihez. Ha valaki meg akarja őrizni a függetlenségét, természetes, hogy társkapcsolati nehézségei lesznek.- A családok erejéről is árulkodik mindez?- Bizonyára, de nincsenek is könnyű helyzetben. A szülők élettapasztalata néhány évtizede sokkal inkább átvehető volt, mint manapság. A kultúra mostanában nagyon gyorsan változik, éppen ezért egy az egyben már nem tudnak átvenni mintákat, ki kell dolgozniuk új és saját stratégiákat. Ennél fogva a családok mentálhigiénés funkciója is csak töredékesen képes megvalósulni.- A segítők - mentálhigénés szakemberek, pszichológusok- szerepe ezzel felértékelődött?- Ahogy az önművelésé is. Kétségtelen, hogy 50-100 évvel ezelőtt nem volt szükséges, hogy ennyire kimunkáljuk a személyiségünket, és olyan érettségre jussunk, mint ma. Ma szükségünk van egyéni válaszokra abban, hogy mi az, ami a jóllétünket megalapozza. Hiszen az, hogy itt és most boldognak érzem magam, nem egyenlő azzal, hogy boldog ember vagyok. Az élettel való elégedettség hosszú távú, átgondolt életcélokat és életvezetést igényel.- Nehéz ez úgy, hogy a fogyasztói társadalom közben azt sulykolja: élj a mának!- Igen, úgy nehéz. De, ha ezt folyamataiban, távlatokban értelmezzük, akkor már úgy szól a mondat, hogy élj a mában! Aki ezt nem érti, annak csak rövid távú célkitűzései lesznek, ami nem tesz jót a jóllétének. Akinek nincsenek közép- és hosszú távú céljai, annak az életében könnyen a pillanatnyi, érzelmi és fizikai szükségletei veszik át az irányítást. Az ilyen ember nem is a jelenben, hanem csak a jelenből él, és éppen ez a gyöngéje, mert a múlt tapasztalatai és a jövőre irányuló reménye nem gazdagítja.- Mit lát, mi a legnagyobb veszély, ami ma a párkapcsolatokra leselkedik?- Az, amikor olyan magatartásformákat választunk és olyan döntéseket hozunk, ami a pillanatnyi helyzetünkről, önmagunkról szól, ahelyett, hogy a hosszú távú kapcsolatunkról szólna. A kapcsolat egyik lényege egymás kölcsönös megerősítése, érzelmi támogatása. Ehhez azonban el kellene jutni a személyiségfejlődésünknek arra az érettségi fokára, hogy amikor szükséges, képesek legyünk a kölcsönösségre, és a saját szükségleteink f t < A
