Somogyi Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-05 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 1. szám
8 INTERJÚ 2014. JANUÁR 5., VASÁRNAP juhász előd Az MTVA új retrócsatornáján, az M3-on újra látható a Zenebutik. Nyolc éve nem tévézik, de máig megismerik az utcán. Nincs otthon lemezgyűjteménye, és a kocsiban sem hallgat zenét. „NEKEM MINDENEM A ZENE” Juhász Előd megválogatja, milyen zenét hallgat, nem csak a háttérben szól neki, hanem mindig odafigyel rá Juhász Előd pályája arról szólt, hogy zenehidakat épített. Sorsa nagy szerencséjének tartja, hogy a zenéről szólt az élete. Az M3 csatornán újra látható műsora, a Zenebutik, amely szerinte nem csupán a nosztalgia miatt érték. Fábos Erika- A Magyar Televízió M3 csatornáján újra látható a Zenebutik. Mikor szerepelt utoljára képernyőn?- 1981-től 2002-ig ment a műsor és 266 adást élt meg a Magyar Televízióban, de a Satelit TV-n és később a Hír Tv-n is folytatódott, nyilván nem ezzel a címmel. Nyolc éve nem tévézem, de a zenétől természetesen nem szakadtam el, mindmáig rádiózom.- A régi Zenebutikokat nézi a retrócsatornán?- Örömmel nézném, de csak pár nap múlva lesz a környékemen elérhető. Véleményem szerint a köztelevízió hatalmas kincse az archívum. Nagyon örülök ennek a csatornának, régi vesszőparipám volt, hogy az évtizedekkel ezelőtti műsorokat ne csak rögtönzés jelleggel, részletekben tűzzék műsorra, hanem úgy, hogy ma is értéket közvetítsenek. Meggyőződésem, hogy nem csupán nosztalgikus értéke van az egykori adásoknak. Az is öröm, hogy a Zenebutik a régről megszokott, korábbi sugárzási időpontban, vasárnap délelőtt 11 órakor kerül újra a képernyőre. Visszatekintve úgy érzem, az eltelt idő igazolta a koncepciónkat, ha húszon felül bárkit megkérdez, az feltehetően emlékezni fog a Zenebutikra.- Felismerik még az utcán?- A mai napig. Legutóbb éppen a teniszpályán jött oda hozzám egy kedves ember, hogy kezet fogjunk. Ez több mint harminc éve így van, de nem tudtam megszokni, mindig feszengek is egy kicsit tőle.-7 Ezek szerint a sport a hobbi, a zene a munka?- Majdnem. A sors nagy ajándékának tartom, hogy egész életemben jórészt azzal foglalkozhattam, amit tanultam, amit szeretek, ez pedig a zene átadása, a zenei hídépítés. Több módon: legyen az tv-, vagy rádióműsor készítése, írás, előadás, sőt, zenei utazás videózással, nekem mindenem a zene. A teniszben egyáltalán nem vagyok tehetséges, de a mozgásra szükségem van, örömmel járok a városmajori teniszklubba, hiszen a sport koncentrációra is nevel.- Az autójában milyen zenét hallgat?- Semmilyet. Inkább prózát, híreket hallgatok. Egyrészt a zene számomra nem háttér, nem kulissza; olvasás, tanulás vagy más teendőim közben sohasem hallgatok zenét, mert amikor megszólal, arra én automatikusan koncentrálok. Másrészt mindig ügyeltem arra, hogy ne borítsa el az egész életemet a zene, annak művelése, hallgatása élményt adjon. Biztos azt is sokan gondolják, hogy fantasztikus cd- és lemez-gyűjteményem van otthon, hát az sincs. Nálam nagyon ritkán szól zene a lakásban, jóformán csak akkor, ha leülök zongorázni, ha készülök egy adásra, vagy valamilyen zenei munkára.- Szóval akkor a zene élmény és munka együtt?- Mivel szeretem, figyelek rá, hogy ne koptassam el magamban. Boldogan járok hangversenyekre, operába, de nagyon megválogatom, mi az, amire beülök. A zene nekem mindennapi tevékenységem, ami nem munka, inkább hivatás. Persze, élmény is. Az újévet például úgy ünnepeltük, hogy elmentünk a Müpába meghallgatni az Amadinda és Presser Gábor szilveszteri koncertjét. Tizenegy óra előtt kezdték, éjfélkor volt egy fél órás szünet a koccintásra, örömködésre, aztán éjjel kettőig folytatták. Ha jól számolom, ez már a hetedik alkalom volt, hogy így ünnepeltük a szilvesztert.- A felesége is partner ebben?- Több, mint három évtizede elváltam, de jó kapcsolatban vagyok a volt feleségemmel. Három nagy asszonylányunk, hat unokánk van, és idén is, ahogy mindig, mindannyian együtt töltöttük a karácsony egy részét.- Egy ennyire a hivatásának élő ember jó vagy inkább elrettentő példa a gyermekei számára? Megszerették vagy inkább elkerülik a zenét?- Tény, hogy a szó klasszikus értelmében nem voltam mintaapa. Sokat voltam tőlük távol a munka miatt. Igaz, az így elveszített időket bőségesen bepótoltuk, amikor éppen ráértem. Sokat utaztunk, együtt jártuk be és csodálkoztunk rá a világra. Ezek a közös élmények, az együtt, ráérősen, tartalmasán eltöltött idő, talán maradandóbbak is, mint a hétköznapi közös leckeírás. Bizony, látták, hogy nálam nincs kiszámítható időbeosztás, nem szabadok a hétvégék sem, és rengeteg munkával, folyamatos változások között végzi a feladatait az, aki a rádiózást, televíziózást hivatásként csinálja. Azért annak örülök, hogy mindhárman zenei általánosba jártak és zeneszeretetüket gyermekeik felé is közvetítik. Névjegy 1938. május 4-én született Budapesten. 1956-61: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, zenetudományi szak, zenetörténész tagozat 1974: ELTE filozófiai-esztétikai doktorátust szerzett 1966-67: Ford-ösztöndíj az Egyesült Államokban 1963-81: Magyar Rádió: szerkesztő, majd főmunkatárs 1981-2002: Magyar Televízió: szerkesztő, majd főmunkatárs 2002. márciustól: a Satelit TV-n folytatódik műsora ZENE kaleidoszkóp - zenész BUTIK címmel.- Önnél az törvényszerű, családi indíttatás volt, hogy zenét fog tanulni?- Dehogy. 16 éves koromig közös meggyőződésünk volt, hogy mérnök leszek, mint az édesapám. Persze, ahogy polgári családokban szokás, tanultam zenét, közepes igyekezettel. Aztán 16 éves koromban valami bekattant, és onnantól elkezdtem dédelgetni magamban, hogy zenei pályára megyek. Iszonyatos sok mindent kellett behoznom. Az érettségi után három helyre adtam be a felvételi papírjaimat. A Zene- akadémiára karmesterképzőbe és zenetörténész tagozatra, meg a Közgazdasági Egyetem külker szakára, ami akkoriban egyenlő volt a sok utazással és a biztos jövővel, tehát bevehetetlenül magasak voltak a követelmények. Mégis felvettek, ahogy a zenetudományi 2003. januártól: a műsorsorozat ZENEHÍD elnevezéssel fél éven át a HÍR TV-ben jelentkezett. 2005. februárjától a Szépmű- vészeti Múzeum zenei programjainak kialakítása fűződik a nevéhez. 2011 augusztusától újra hallható a Zene-közeiben, Csiba Lajos és Juhász Előd műsora a Katolikus Rádióban. több könyve és interjúkötete is megjelent, jelenleg Vukán Györgyről ír könyvet. elvált, három lánya és hat unokája van. tanszék zenetörténet tagozatára is. Nem is volt kérdés, hogy melyiket választom. Aztán a Zeneakadémián gyorsan kiderült a számomra, hogy nem vagyok zenei őstehetség, de az is, hogy sok másféle zenei érzék és képesség lehet bennem, ezeknek köszönhetően lettem később elismert zenei szerkesztő. Az az öt év mindenesetre óriási élménye az életemnek, ez volt az akadémia aranykora is, olyan nagyságok, mint Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos, Bartha Dénes, Szegedi Ernő voltak a tanáraim.- Zenetörténészként, filozófiai-esztétikai doktorátussal, hogyan került rádió és televízió közeibe?- Ez jó ideig konfliktusa volt az életemnek. Sokan ugyanis a tudományos értelemben vett „szakmám” és a kritikusok részéről is úgy érezték, hogy faképnél hagytam a Szent Tudományt. Kaptam is hideget-mele- get érte. Bennem pedig mindig az munkált, hogy ami nekem tetszik és szerintem érdekes, azt meg akarom osztani. Akadé- mista koromban mindig dolgoztam a tanulás mellett. Kellett a pénz a tanulmányokra is, meg az utazásra, ami nagy szenvedélyem volt. Zenéltem tehát népi együttesben, korrepetitor voltam kórusoknál és egyszer jött egy lehetőség, hogy forgató lehetek a rádióban. A munka lényege az volt, hogy a készülő műsorokhoz kellett a raktárból vagy lemezen zenét keresnem. Mivel az előképzettségem elég komoly volt ehhez a munkához, gyorsan megbíztak bennem, és egyre inkább bevontak más zenei munkákba is. így kezdődött a médiában a karrierem, aztán szépen lassan bejártam a rádiós ranglétrát, ami sok mindenben segített. A rádiós tevékenység legemlékezetesebbje számomra a Csiba Lajossal közösen készült Zene-közeiben sorozat, ami 25 évig ment a Petőfin.- Hogyan került a televízióhoz?- A Zenélő órák című zenei vetélkedő volt, amire először hívtak, még a hatvanas években; jó iskola volt. Egy időben hanglemezreklámok is születtek a televízióban és felkértek, hogy készítsek tízperces bemutatókat. A rádióban megtanultam szinte másodpercre pontos időre beszélni, a zenei tudásom megvolt hozzá. Jól ment. 18 év rádiózás után Czigány György hívott a tévéhez, ez a váltás akkoriban kétesélyes perspektíva volt a számomra. A nyugalmas, háborítatlan közegből, a rádióból a tévébe átmenni olyan volt, mint egy szanatórium után kimenni a harcmezőre.- Azt mondja, harcmező volt a televízió. A Magyar Televízió nagy generációjával - Vitray, Vágó, Egri - dolgozott egyidő- ben. Milyen volt akkoriban a légkör, baráti vagy versengő?- Korrekt volt, baráti kapcsolatok inkább stábon belül alakultak ki, de azok között olyanok is, amik a mai napig tartanak. Persze versengés is volt, attól függetlenül, hogy akkoriban a televíziósok nem voltak celebek és kereskedelmi csatornákkal sem kellett versenyezni, irigység azért akadt. Engem például rögtön az első évben kis híján eltiltottak a képernyőtől. Volt egy támadható mondatom, amiből azt vélték kihallani, hogy reklámozom a Malévet. Ebből is okultam. Nem mindenki nézte jó szemmel azt, hogy sikeresen indult a Zenebutik. De volt olyan is, hogy azért kaptam egyéves prémiummegvonást, mert a „kapitalizmust népszerűsítettem” azzal, hogy Elton John saját repülőgépét emlegettem élő adásban.- Kemény cenzúra volt akkoriban?- A Zenebutikban nem. Semmilyen szöveget nem kellett egyeztetnünk, csak arra voltak kíváncsiak, hogy ki és mi lesz a műsorban, de alig emlékszem, hogy lényegi dologba beleszóltak volna. Volt tekintélyünk: a hazai és a külföldi sztárok rendre megjelentek nálunk, és ez erősítette a sorozatot.- Voltak, akiket a Zenebutik fedezett fel?- Inkább úgy mondanám, hogy sok kiváló magyar zenésznek hosszú éveken át, a kezdetektől követtük a pályáját, és mi ismertettük meg őket a közönséggel. Rost Andrea, Miklósa Erika, Kocsis Zoltán, az Amadinda együttes, és még sorolhatnám - mind ilyenek voltak.- De a műsor inkább az akkoriban csak itt látható és elérhető videoklipek miatt volt népszerű.- A rádióban a Zene-közeiben műsorban a világ legtermészetesebb dolga volt a számunkra, hogy minden újdonságot igyekeztünk bemutatni. Ha volt egy új lemez, akárhonnan is, de beszereztük. Ezt folytattam a tévében is. A klipeket nehezebb volt elérni, magunknak kellett felkutatnunk a megfelelő csatornákat és lehetőségeket. De csináltuk, mert szorosan hozzátartozott a koncepcióhoz, hogy két klip között volt egy Vivaldi, vagy egy friss operarészlet. Nekem ugyanis mindig törekvésem volt, hogy zenehidakat építsek. Akár a zene és az emberek, akár műfajok között, hiszen szerintem a zene egyetemes kincs és nem műfajoktól függ az értéke.- Tévét szokott nézni?- Ha leülök a tévé elé, inkább játék- és dokumentumfilmeket, valamint hírműsorokat nézek, híradót több csatornán is, hogy össze tudjam rakni belőlük nagyjából a történéseket. Ha szabadidőm akad, az unokáimmal vagyok, vagy írom valamelyik könyvemet - hiszen mániásán szeretem a munkám.- Azt például tudja, ki az a ByAlex?- Persze, tudom, de ha a kérdés arra vonatkozik, hogy mennyire vagyok naprakész a celebvilágban, akkor a válasz: nem, ezzel nem büszkélkedem. Lehet, nem kéne bevallanom, de kicsit ilyen szempontból maradinak érzem már magam. A friss magyar zenéket még úgy-ahogy igyekszem követni, de a külföldieket már alig.
