Somogyi Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 3. szám
2014. JANUÁR 19., VASÁRNAP SZTORI 5 Elég unatkozni a végzetes zaklatáshoz tinédzserek Az iskolaidőben zajló erőszak rendszerint délután és hétvégén az interneten folytatódik A tinik több lelkileg megterhelő információhoz jutnak és ezekkel jobban magukra vannak hagyva, mint régen A tinik már menekülnek a Facebookról A múlt héten egy 17 éves székesfehérvári fiú élet- veszélyes sérüléseket szenvedett, amikor az egyik szünetben leugrott az iskola harmadik emeletéről. Azóta kiderült, azért, mert társai régóta terrorizálták. Az eset nem egyedi, az iskolai zaklatás ráadásul manapság nem ér véget a tanítási idővel, hanem folytatódik az interneten. Ez, szakemberek szerint lelkileg még megterhelőbb, mint a fizikai bántalmazás. Fábos Erika Szabó Éva, a Magyar Pszichológiai Társaság iskolapszichológiai szekciójának elnöke szerint Nyilas Misitől A Pál utcai fiúkig irodalmi példák is bizonyítják, hogy az iskolákban mindig is jelen volt a kortársak közötti erőszak. Ez a közösségek sajátossága, és tinédzserkorban fel is értékelődik. Ilyenkor a fiatalok szókimondóbbak lesznek, ugyanakkor mindennél jobban vágynak a kortárscsoport megerősítésére, tehát sokkal sérülékenyebbek is. „Az, hogy a tinédzserek a hormonrendszerük változása miatt türelmetlenebbek, agresszívebbek lehetnek, abban nincs semmi újdonság - mondta Szabó Éva. - Arról pedig nem létezik átfogó kutatás, hogy régen vagy ma volt nagyobb az agresszivitás bennük. Az azonban bizonyos, hogy a mai tinédzserek sokkal több, lelkileg megterhelő, szüretien információhoz jutnak hozzá, és ezzel jobban magukra vannak hagyva, mint bármikor. Másrészt sokkal több eszközük van az agresszivitásuk kiélésére, akár arctalanul is, amihez fizikai fölény sem kell. Gyakori tehát, hogy az iskolai folyosói zaklatás, délután a neten folytatódik, még durvábban, hiszen ott nincs felnőtt, aki ezt leszabályozhatná.” Erről friss kutatás is létezik hazánkban. Az UNICEF jelentése szerint majdnem minden harmadik gyerek azt állította, hogy az elmúlt hónapokban legalább egyszer zaklatták tartósan a kortársai, és ezt inkább a neten tették, mint szemtől szembe, az iskola falain belül. Leggyakrabban a kiközösítéstől szenvednek, de sokszor volt párjuk adja ki a meztelen fotójukat a szakítás után, vagy kifejezetten bántó pletykákat terjesztenek egymásról. Megfélemlítik társaikat, vagy provokatív, nem ritkán szexuális tartalmú szövegekkel és képekkel bombázzák egymást. A motiváció sokféle lehet: a népszerűség keresése, a bosszú, a szórakozás, de akár az unalom is. Parti Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet kriminológusa, a cyberbullying szakértője azt mondta: ugyan jelentős átfedés van a hagyományos és az online zaklatás elkövetői és áldozatai között, a kiváltott hatás más. Az újfajta „terror” érzelmileg megterhelőbb, mint a „hagyományos” formája. „Ennek az az oka, hogy nehéz elmenekülni előle - mondta Parti Katalin. - Az ugyanis egyet jelent azzal, hogy valaki kiírja magát a közösségből. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek manapság 11-12 éves koruk után interaktív kommunikációra használják az internetet. Nagyon fontos a számukra, hogy ebből az online térből és közösségből milyen visszajelzés érkezik magukról, mennyire sikeresek ott. Ebből következik, hogy nagyon megviseli őket, ha valami negatív visszacsatolással találkoznak, főként ha ez ismétlődik. Ennek rengeteg formája létezik, nagyon találékonyak. Ahogy az is megszokott, hogy erről nem beszélnek. Részben, mert szégyellik, részben, azért mert úgy gondolják, hogy nem is értik a szüleik és a felnőttek, hogy miről van szó? Erre ráerősít, hogy ha mégis panaszkodnak, a felnőttek valóban nem a súlyuknak megfelelően kezelik ezeket az eseteket, és rájuk hagyják, oldják meg, ahogy tudják. Ez azért veszélyes, mert nagyon elfajulhat, ahogy erre rengeteg példát ismerünk.” Mi a megoldás? Parti Katalin szerint semmiképpen sem az, hogy a szülők eltiltják a gyereket az internetezéstől és elveszik a mobiltelefonját. Sokszor éppen az ettől való félelem miatt nem beszélnek nyíltan az ilyen problémáikról. „Ez egy ördögi kör - mondta Parti Katalin. - Azon túl, hogy nagyon szégyellik magukat, attól is félnek ilyenkor, hogy ha kitiltják őket ebből az online térből, mindenről lemaradnak. Az életüknek ugyanis meghaA facebook egyik legkomolyabb problémájává nőtte ki magát az Utóbbi egy két évben, hogy a közösségi oldal egyre kevésbé népszerű a fiatalok körében. 2011-et a Facebook közel 147 millió aktív amerikai felhasználóval kezdte, míg 2014-et kerek 180 millióval. a korcsoportoknál a három évvel ezelőtti adatsorhoz képest a 18 éven aluliak száma 13 millióról 10 millió alá csökkent, az eggyel efölötti korcsoportban (18-24 év) pedig 45 millióról 42 millióra. Ennek az az oka, hogy túl sikeres. 1. ne válaszolj olyan üzenetekre, amiket bosszantó vagy zaklató céllal küldtek. 2. őrizd meg az üzenetet; nem kell elolvasnod, de tartsd meg bizonyítékként. 3. jelentsd a problémákat olyan embernek, akiben mega pszichológus szerint mivel kamaszkorban amúgy is gyakori a személyiségváltozás, csak akkor van esélye a szülőnek, ha sokat beszélget a gyerekével és őszinte a kapcsolatuk. Magatartásváltozásból, testi-lelki tünetekből veheti észre, ha áldozat, vagy diktátor lett a gyermek. Másként öltözik, tározó része zajlik ebben a virtuális világban, így az valódi kiközösítés és ugyancsak szégyen, ha valaki abból kimarad. Valóban nehezen kezelhető a helyzet, őszinte jó kapcsolat és a partnerség nélkül nem megy. Én most Massachusettsben dolgozom és kutatok két ösztöndíjnak köszönhetően, ebben a témában. Azért jöttem éppen ide, mert ez volt az első állam Amerikában, ahol törvénybe foglalták, hogy minden iskolának rendelkeznie kell anti-buly- lying, vagyis zaklatás ellenes programmal, aminek része az internetes zaklatás elleni fellépés is. Nem arról van szó, hogy a zaklatást és az internetes zaklatást is büntetik. Az, 2008 óta Magyarországon is bűncselekmény és 14 éves kortól meg is lehet büntetni érte bárkit. parti Katalin szerint a tizenéveseknek egyszerűen ciki oda tartozni, ahol túl sokan vannak, amit már mindenki ismén Főleg azért, mert „ túlszaporodnak” a felnőttek. Ahol pedig a szüleikkel, sőt nagyszüleikkel lehet összefutni, az nem menő hely. Ebben azonban nincs semmi újdonság, az elkülönülés ennek az életkornak a sajátja, csak néhány generációval ezelőtt nem a közösségi térből tűntek el a tinik, az is elég volt, ha csak magukra zárták az ajtót. bízol, vagy aki segíteni tud. 4. blokkold a nemkívánatos küldőt. Nem kell tűrnöd, hogy valaki zaklasson! 5. ismerd a jogaidat ( www.sa- ferinternet . hu, www. internethot- line.hu, www.biztonsagosinter- net.hu , www.kek-vonal.hu ) elhanyagolja magát, vagy kivirul, zárkózott lesz, harsányabban kommunikál, hirtelen nem szeret iskolába menni, nem mozdul ki otthonról, vagy sosincs otthon - ezek mind figyelmeztető jelek. Az áldozati vagy diktátor szerepet is a félelem alakítja, ezért a szorongás tünetei is legyenek gyanúsak. Többről van szó. Arról, hogy itt pontos és hatékony akcióterve és programja van az oktatási intézményeknek arra, hogy ha ilyen esetek gyanúja felmerül, azt hogyan kell kezelni és mi a teendő.” Szabó Éva azt mondta: jelenleg a középiskolák körülbelül 20, az általános iskolák 25 százalékában dolgozik iskolapszichológus Magyarországon, pedig egy tavaly augusztusi kormányrendeletnek köszönhetően már mindenhol kötelező lenne. Ez nem csupán az egyéni problémák megoldásában segíthet, de a társaskapcsolati és szociális készségek fejlesztéséért, a közösségépítésért is biztosan sokat tehet, ami segíthet a konfliktusokat kezelni, az agressziót csökkenteni és a toleranciát növelni az intézményekben. Öt jó tanács a biztonsághoz Minden változás figyelmeztet Találkozás egy vérbeli humoristával MOSTANÁBAN ■ el vagyok keseredve. rados virág A hatodik éve tartó gazdasági válságban sok minden odalett: anyagi háttér, biztos jövedelem, állandó munka. A kultúra mindig tejszínhabnak számított a tortán, márpedig az emberek jó részének nemhogy tejszínhabra, de tortára sem futja. Rossz idők járnak az írókra és az újságírókra. Tudom, a fodrászokra, az ápolónőkre, a tanárokra, a lakatosokra, a mérnökökre, a filozófusokra, a bolti eladókra is, szóval mindenkire, de ez vajmi kevés vigasz. mondják, mindig arra az eseményre kapjuk fel a fejünket, amely kapcsolatban áll a minket éppen foglalkoztató problémával. Ilyen esemény nekem a személyes találkozás Spánn Gáborral. Az írásait évek óta ismerem - rövidke darabok, mulatságos történetek tele vicces figurákkal, mókás szituációkkal. Egyfajta görbe tükörben mutatják a világot, hatásukra még akkor is nevetünk, ha a valóságban legszívesebben kövér könnyeket hullajtva zokognánk. mert Spánn Gábor zsigerből ismeri a titkot: azt, hogy nem kell a dolgokat és főleg magunkat olyan rettenetesen komolyan venni. Az élet rövid, és csak rajtunk múlik, hogy tragikus vándorútként vagy szórakoztató színjátékként éljük-e meg. A rosszat persze nem kell elbagatellizálni - egyszerűen arról van szó, hogy a színe mellett mindennek lássuk meg a fonákját is. Spánn Gábor korántsem holmi nyegle ifjonc, nem azért viccelődik, mert halvány fogalma sincs róla, milyen kemény buktatók várnak még rá. Egy hetvenöt éves férfiról beszélünk, aki jócskán láthatott jót és rosszat. A héten az a megtiszteltetés ért, hogy én lehettem a moderátor az új könyve bemutatóján. Köpcös kis ember, hátrafésült, ősz hajjal, kicsit kidülledő szemében éberség, tekintete ide-oda repked. Már az esemény előtti készülődéskor feltűnt, az összegyűlt társaságban ő a legélénkebb: tervezett, rendezkedett, mindenről gondoskodott, lyukat beszélt a szervezők hasába. Bevallom, egy kicsit megijedtem, mi lesz ebből a színpadon. Gábor láthatóan nagy dumás, képtelenség lelőni, kifutunk az időből, a közönség fészkelődni fog, mert unja majd a banánt. NOS, GÁBORBÓL valóban dőlt a szó a pódiumon is, de pont az ellenkező hatást érte el, mint amire számítottam. A hallgatóság nemhogy ásítozott, hanem dőlt a röhögéstől. Gábor spontán ontotta a jobbnál jobb poénokat, ráadásul a legkomolyabb arckifejezéssel. Olyan műsort vágott le, hogy abból lehetett volna csinálni egy másik vicces hangoskönyvet a most bemutatott mellé. ilyen egy igazi humorista. Egy fáradt téli estén is képes előcsalni az emberekből a nevetős énjüket, és egyesíteni őket ebben a nevetésben. Az egész terem egyként lélegzett, figyelt és szórakozott. Kár, hogy a kabaré műfaja a háttérbe szorult - most megint kiderült, mekkora szükség volna rá. Hogy ne csak keseregjünk, sőt, elsősorban ne keseregjünk, bármilyen cudarul mennek a dolgaink, hanem a humor által felül tudjunk rajtuk emelkedni. „Az ember nevet, hogy ne sírjon” - ez Spánn Gábor ars poeticájának sarkalatos pontja. vajon honnan ez a rengeteg energia ebben az ősz kis emberben? Pedig mennyi mindent átélt, milyen csapások érhették! Hiszen ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyen, mint ő maga mondja, keresztülgázolt a történelem. Mégsem adja fel. írja a cikkeit rendületlenül, könyvet ad ki, reklámozza a sajtóban, az interneten - tesz-vesz, sürög-forog. Fáradhatatlan. Nem süpped bele olyan mérgező gondolatokba, hogy „nem érdemes”, sőt, a lelkesedésével másokat is magával ragad. Engem is. Köszönöm, Gábor, kedves kolléga - máris visszatért az életkedvem.
