Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-01 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám

2013. DECEMBER 1., VASÁRNAP SZTORI 5 Itthon akar segíteni a rákkutató kutatócsoport Vérből szeretnék kimutatni a rákos elváltozásokat Az új labor majdnem olyan otthonos, mint egy konyha Két évtizednyi ameri­kai munka után tér haza, és indít kutatócsoportot Veszprémben Guttman András rákkutató. A daga­natos betegségek könnyebb diagnosztizálásán dolgozó tudóst a Lendület Program és Pannon Egyetem tudta hazacsábítani. Braunmüller Lajos „Múlt héten felavattuk a veszp­rémi labort, mostantól fogva gyakorlatilag indulhat a mun­ka” - mondja nem kis büszke­séggel Guttman András. A több mint két évtizede az Egyesült Államokban dolgozó, most ha­zaköltöző kémikus kifejtette: „a helyiséget fel kellett újítani, újra berendezni, ami a bútorok beszerzését is magában foglalta. J Most, hogy a műszerek nagy ré- s szét is beszereztük, és a csapatot is összeállítottuk, minden meg­van a munka megkezdéséhez”- tette hozzá. A Lendület program nyerte­seként az évtizedek óta Ame­rikában dolgozó kutató itthon folytatja munkáját. A veszprémi labort a Pannon Egyetemmel való együttműködésben alakí­tották ki, a munka információs hátterét, a külkapcsolatokat is a felsőoktatási intézmény bizto­sítja. A Lendület program más nyertesei már korábban jól mű­ködő csapatokban dolgozhatnak, de a tengerentúlról hazacsábított kutató esetében meg kellett te­remteni az itthoni munka feltéte­leit. A laboratórium kialakítása, a munkacsoport megszervezése, valamint a tudományos és egyéb partnerek megtalálása időbe telt. Guttman Andrást elmondása szerint a váltásban az motiválta, hogy munkája Magyarországon szülessen meg. „Segíteni akarok a magyarokon” - jelentette ki a kutató, aki szerint ha a munka eredménye idehaza jön létre, az az országot erősíti. Guttman András a rákkutatás manapság egyik legdinamiku­sabban fejlődő részterületén dol­gozik, amely a daganatos beteg­ség minél egyszerűbb, ugyanak­kor pontosabb, és megbízhatóbb diagnosztizálását célozza. Az időben felfedezett daganatos el­változások ugyanis ma már sok esetben nagyon eredményesen kezelhetők, nemritkán teljesen gyógyíthatók. A korai felisme­rést azonban gátolja az, hogy az emberek ritkán mennek önszán­tukból szűrővizsgálatokra, az or­voshoz általában akkor jutnak el - és rendszerint ilyenkor derül ki a baj is - amikor már panaszaik vannak. Ebben a stádiumban a rák különböző típusai már nem gyógyíthatók jó esélyekkel. A vi­lág számos kutatócsoportjának célja ezért az, hogy egyszerű és olcsó, tömeges szűrőprogramok­ban is alkalmazható diagnoszti­kai eljárásokat dolgozzanak ki. „A cél az, hogy a jövőben egy vérvétel, vagy egy biopszia segít­ségével a mainál sokkal gyorsab­ban, korábban és biztosabban az agyelszívás szó az angol „brain árain” kifejezésből ered, és arra a jelenségre utal, amikor a szakemberek, tudósok a hazá­jukban megszerzett képzettséget egy másik országban hasznosít­ják. A világméretű és hosszú év­századok óta létező jelenség a második világháború után gyor­sult fel, és vált kifejezetté, amikor az USA és Nyugat-Európa ko­molyprogramokkal csábított ma­gához kutatókat, mérnököket a mutassuk ki a rákos elváltozást” - összegezte Guttman András. A kémikus kifejtette: „már a rák kezdeti szakaszában is, amikor a daganat még nem növesztett magának tápláló ereket, lesza­kadnak róla sejtek, amelyek a vérben keringenek. Későbbi sza­kaszban majd ezek okozhatják a közismert áttétet. Mi azonban még ebben a korai fázisban sze­retnénk kihalászni őket, mert ha sikerül elfogni egyet, számtalan dolgot megtudhatunk.” A veszprémi kutatócsoport most olyan eljáráson dolgozik, amelynek segítségével a nya­kon csípett ráksejteket elemez­ve megmondható hogy milyen rákról van szó, és a betegség kialakulása milyen stádiumban világ minden tájáról. A kutatási feltételek javításával, a tudo­mányra fordított forrásokkal és a kutatásbarát politikával több or­szág sikeresen fogadott be ma­gyarkutatókat is, Nobel-díjasa- ink többsége más országokban dolgozva érte el eredményeit. Az áttelepült szakemberek visz- szahívása rendkívül nehéz fel­adat, ennek ellenére nyilvánvaló előnyei miatt számos országnak van erre irányuló programja. van. Ha a diagnosztikai módszer kiforrja magát, akkor egy rutin­szerű vérvétel kapcsán már ko­rai stádiumban megfelelő infor­mációt kaphatnak a kezelőorvo­sok, ami ma még csak akkor áll rendelkezésre ha a daganat már előrehaladottabb állapotban van es amikor már jóval kevesebb le­hetőség áll fenn a kezelésre. így már önmagában a hatékonyabb és korai diagnózis számtalan emberéletet menthet meg. Guttman szerint az első kéz­zelfogható eredmény - vagyis egy a korai fázisban lévő rák si­keres lehalászása - már belátha­tó időn belül meglehet „Azt gon­dolom, hogy az első nagy lépés­re, tehát a ráksejt elfogásának kialakult metódusára körülbelül két éve írta ki a Magyar Tudo­mányos Akadémia a külföldön is példaértékűnek tekintett, im­már negyedik alkalommal meg­hirdetett Lendület program pá­lyázati felhívását. A program célja olyan induló kutatócsopor­tok létrehozását lehetővé tévő támogatás biztosítása, amelyek a Magyar Tudományos Akadé­mia kutatóközpontjaiban, kuta­tóintézeteiben és a hazai egyete­meken végezhetik munkájukat. 100 ezer főre jutó daganatos halálozás (a régió EU-tagállamaiban) férfiak nők Szlovákia 288 144 Románia 246 128 Szlovénia 277 152 Maívarorszáe 337 177 Ausztria 211 113 EU-átlag 236 136 FORRÁS: EUROSTAT egy évet kell várni. Ezalatt az idő alatt ezen a téren eredményt szeretnék elérni” - jelentette ki a kutató. Ha ez megvalósul, a későbbi elemzés, és a diagnosz­tikai módszer pontos kialakítá­sa, valamint a sorozatgyártható tesztek megtervezése természe­tesen további, évekig tartó mun­kát igényel. A programra 1,25 milliárd fo­rint állt rendelkezésre, amelyből több tucat új munkacsoportot támogathattak. A kutatók há­rom kategóriában adhatják be pályázataikat: a Lendület I.-es és IL.-es program a kezdő és már önállóan kutató tudósokat támogatja, míg a Guttman And­rás által elnyert Lendület III. a már kiemelkedően sikeres veze­tői kutatói pályát folytatók tá­mogatását tűzi ki célul. Jár vasárnapi pótlék vagy nem? Törvénymódosítást kémek a munka törvénykönyve mó­dosítását kezdeményezik munkavállalói érdekvédelmi szervezetek a vasárnapi bér­pótlékra jogosult munkaválla­lók körének egyértelműsítése érdekében - jelentette be há­rom szervezet. Palkovics Imre, a Munkás- tanácsok Országos Szövetsé­gének elnöke kijelentette: az utóbbi napokban napvilágot látott értesülésekkel szem­ben nem jár mindenkinek a vasárnapi bérpótlék. A Kúria legutóbbi jogszabály-értelme­zése kapcsán a szakszerveze­tek között is vita alakult ki. A Munkástanácsok álláspontja szerint az idén augusztus else­jétől megváltozott szabályozás és az elhíresült Kúria-jog­értelmezés - miszerint nem feltétlenül jár az 50 százalékos vasárnapi pótlék a hétvégén is üzemelő bevásárlóközpontok kereskedőinek - együttes hatá­saként százezrek eshetnek el a vasárnapi munkavégzés után járó pluszpénztől. A jelenlegi jogi környezetet egyértelművé kell tenni, ennek érdekében a Kereskedelmi Dol­gozók Független Szakszerveze­tével (KDFSZ) és a Szabadság­védő Alapítvánnyal közösen törvénymódosító javaslatot készítettek, amelyet eljuttattak a KDNP-hez - hangsúlyozta. Aggodalommal fogadták a Kúria döntését, amely a régi és az új törvény önkényes együttes alkalmazásán alapul - mondta Pethő Annamária, a Szabadság­védő Alapítvány (SZAVA) elnöke. Hozzátette: a vitatható jogértel­mezés joggyakorlattá szilárdu- lása sértené a kereskedelemben dolgozók jogait, és hátrányos megkülönböztetést valósítana meg a plázákon kívül működő kisebb kereskedelmi egységek javára. Arra kérik az ország- gyűlést, hogy egyértelműsítse a vonatkozó törvények szabályait. Ismertetése szerint szükséges lenne egy átmeneti rendelkezés beiktatása, amely a régi törvény alapján elbírálandó ügyekben kizárja a mostani eseti döntés vi­tatható jogértelmezésének meg­ismétlődését. Másrészt az új tör­vényben pontosítani kell, hogy a kereskedelmi tevékenységet folytató munkáltatónál végzett vasárnapi munka után minden esetben jár a bérpótlék. ■ Aki egyszer elmegy, nehezen tér vissza Induló munkacsoportokat támogat a Lendület Kinek a dolga, hogy nézünk ki? A SZOCIOLÓ­GUSOK an­golul „body rados virág shaming”-nek (körülbelül annyit tesz: a test miatti meg­szégyenítés, testgyalázás) nevezik azt a jelenséget, ami­kor emberek minden további nélkül veszik maguknak a bátorságot, és megjegyzéseket tesznek a másik külsejére. Bizonyára önöknek is volt olyan élményük, hogy valaki kéretlenül megkritizálta a ru­hájukat, mondván, mennyire előnytelen a színe, vagy közöl­te, a másik jobban állt. Ugye, milyen kellemetlen? fél éve volt rajtam tizenkét kiló plusz - ismerős is akadt, aki rosszallóan az értésemre adta, ennyire azért nem kelle­ne meghízni. Aztán (nem az ő kedvéért, hanem az egészsége­mért) leadtam a bűvös tizen­kettest, mire más ismerőseim azon sopánkodtak, milyen sovány lettem. Volt, aki egye­nesen azt vágta a fejemhez, csúnya vagyok (pontosan ezt a jelzőt használta), rögtön szed­jek vissza négy-öt kilót. tavaly ősszel szőkére fes­tettem a hajamat - többen szörnyülködtek, mennyire rosszul áll, nem illik a bőr­színemhez. Bezzeg a vörös, az szépen keretezte az arcomat. Elmúlt néhány hónap, és én észrevettem, vékonyabbak a hajszálaim, ami a szőkítés ká­ros hatása, így visszafestettem a hajam vörösre. Azoktól, akik kívánságműsornak vélték a dolgot, megkaptam: ők inkább a szőkét akarják. Nemrég söté- tebb színt kértem a fodrászom­tól - jóakaróim kiokosítottak, mennyivel vidámabb volt az élénk, az inkább én vagyok, mint a barna. Miért? - kérde­zem én. A mostani hajam ta­lán nem az én fejemen van? a legrosszabb az egészben az, hogy az ember ilyesmiket hallva zavarba jön, hebeg-ha- bog, nem tud mit mondani. A találékonyabbak védőbeszé­det ötlenek ki, mintha bizony esküdtszék előtt kellene bizo­nyítaniuk: attól, hogy annyi a súlyuk, amennyi, vagy olyan a frizurájuk, amilyennek ők akarják, még nem elvetemült bűnözők, akik példás bünte­tést érdemelnek. Mert a mai társadalomban elterjedt visel­kedés hangosan helyteleníte­ni, sőt, elítélni, ha a másik úgy néz ki, ahogy az ítélkezőnek nem tetszik. Sőt, ha az illető közli, senkinek semmi köze hozzá, rásütik: nem bírja a kritikát. a szólásszabadság azonban nem azt jelenti, hogy ember­társunk küllemére kellemet­len megjegyzéseket teszünk, és megsértjük őt. Ez nem kritikus szellemre vall, ha­nem kritikátlanságra, azaz otrombaságra, a gyerekszoba hiányára, csúnyább szóval bunkóságra. Az úri anti- világban, amelyre oly sokan nosztalgiával gondolnak, ez teljesen elképzelhetetlen volt. Az ilyen embert hamar kikö­zösítették a jó társaságból, az­zal a felkiáltással, az illetőnek fogalma sincs, mi fán terem a jó modor. ennyit a dolog erkölcsi, illetve etikettbeli vonzatáról. Van a jelenségnek társadalom-lélek­tani magyarázata is. Gondol­junk csak bele, a külsőnket illető megjegyzésekkel szem­ben hányán kérdezik meg tő­lünk: hogy vagy ma?, mi újság veled?, jól érzed magad?, miért vagy szomorú? Akitől gyak­ran érdeklődnek a hogyléte, a hangulata, a lelkiállapota felől, annak tiszta szívből gratulá­lok, mert nagyon szerencsés ember. A többségnek azonban ritkán van része ilyesmiben. Na persze, a kövérség látszik, a tartós bánat viszont, amely elől gyakran az evésbe menekü­lünk, nem feltétlenül. Az em­berek zöme a látszat rabja. végül pedig: sokkal könnyebb a másikat csócsálni, mint a saját házunk táján söprögetni, azaz a magunk problémáival törődni, szembenézni velük. Utóbbira persze senkit sem lehet erőszakkal kényszeríte­ni. Úgyhogy a body shaming nevű társasjáték kedvelőinek csupán annyit mondhatunk: ez nem a te dolgod, hátrébb az agarakkal. J k J 1 A

Next

/
Thumbnails
Contents