Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-30 / 302. szám

2013. DECEMBER 30., HÉTFŐ ELETMOD - TUDOMÁNY 9 A látogatók többsége csak felülről látja a Grand Canyont. Sokak álma, hogy bejárhassák ezt a vadregényes tájat. Kilátás a Mather Pointnál A kalandorok völgye természet A Grand Canyon Nemzeti Parkban nagyon közel a vadon A gépi kollégák meghódítják a munka világát robotika 2011-hez viszonyítva rekordmértékben, 38 száza­lékkal emelkedett a robotok száma: világszerte több mint 160000-ret értékesítettek. A Nemzetközi Robotikai Szövet­ség, az International Federation of Robotics (IFR) kimutatása szerint 2012-ben még egyszer ugyanennyi robotot vásárolt az ipar - a világgazdaság gyenge teljesítménye ellenére. Ma összesen világszerte csaknem 1,2 millió ipari robot dolgozik. Ezek felét Dél-Korea, Japán, és Németország alkal­mazza. 2011-ben a feldolgozó- iparban 10000 alkalmazottan­ként 347 robottal Dél-Korea büszkélkedhetett a legnagyobb robotsűrűséggel, megelőzve Japánt (339) és Németországot (261). A világszintű átlag 55. A legtöbb fejlődő országban az automatizált-ság mértéke még mindig jócskán e szint alatt marad. Kínában például mind­össze a fele, mi-közben - első­sorban az emelkedő munka­erőköltségek miatt - egyetlen másik piac sem bővül hasonló mértékben. Az IFR becslései szerint Kína már 2014-re a világ legnagyobb iparirobot- felvevőjévé válhat, és 2015-ig a jelenlegi 99 900 darabos állo­„Mechanikus" munkatársak mányt 191300 egységre, csak­nem megkétszerezheti. Egy másik alacsony bérű országban pedig még ennél is nagyobb ugrással számol a szervezet: Indiában 2015-ig csaknem 17100 robot működ­het. Jelenleg azonban mindösz- sze 8300 ilyen gép teljesít szol­gálatot. ■ Sehol sem kerülhetünk oly közel a vad természethez, mint a Grand Canyonban. Egy GEO-csapat tudósokból álló csapattal vállalkozott kalandos folyami túrára. Milyen csalóka fentről letekin­teni rá - a magasból csenevész- nek és ártalmatlannak tűnik a Colorado. Sáros érként tekereg a szakadék mélyén, az évmil­liók alatt sziklába vájt monu­mentális szobrok, piramisok és hegyhátak, sáncok és hasadé- kok árnyékában. Az alkotás lenyűgöző. Azon­ban ebből a távolságból, a Grand Canyon pereméről nehéz meg­érteni, hogyan is hozhatott létre valaha is ilyet a Colorado folyó. Micsoda rejtett ereje és kitar­tása lehet! Mindenesetre meg­nyugtató, hogy az olyan szakér­tők, mint az új-mexikói Albuqu- erque egyetemének geológusa, Kari E. Karlstrom sem képesek minden kétséget kizáróan fel­fogni ezeket a dimenziókat. Pe­dig Karlstrom harminc éve töri ezen a fejét; és annyit már bizto­san tud, hogy semmi esetre sem szabad megállni a peremnél, ha át akarjuk látni a táj és alkotója életrajzát. Be kell merészkedni a sűrűjébe, fel kell kutatni azokat a rejtett zugokat, ahol még isme­retlen a kanyon és fentről elkép­zelhetetlenül zabolátlan a folyó. Olyan helyeket kell felkeres­ni, mint a Shinumo-hasadék a 75. folyami mérföldnél, csak­nem 1200 méterrel a Southern Rim kilátói alatt. Gumicsónakjainkban ülve bámészkodva nyújtogatjuk a nyakunkat. Itt mintha minden korábbinál szorosabban zárná­nak össze a szakadék falai. Jobb és bal oldalon is rétegenként emelkedik a magasba a szik­lafal: barna homokkő, zöldes­szürke agyagpala, rozsdavörös mészkő, fehér kvarc. Függőle­ges kősivatag, amelynek falai­ról egyszer csak morajló vissz­hang csap le ránk. Egyenesen a Hance Rapids irányába sodródunk, ahol a folyómeder hirtelen tíz métert zuhan, és a komótosan folydo- gáló vizet egy szempillantás alatt habzó', sistergő, süvítő ká­osszá változtatja. Nem sokkal előtte ezért Karlstrom a part­hoz kormányozza a hajókat, hogy először a szárazföldről vehessük szemügyre, mibe is vágtuk a fejszénket. Már hat napja sodródunk a Coloradón, az USA délnyu­gati részének leghosszabb és legfontosabb folyóján. Lees Ferryben, a Grand Canyon észa­ki peremének utolsó, köves úttal elérhető településén tettük vízre csónakjainkat. Akárcsak egy­kor John Wesley Powell katona­tiszt vezetésével a folyót először behajózó kalandorok csoportja, mi is a szakadék teljes hosz- szán végig akarunk haladni, ez 280 river-mile, vagyis 450 folyamkilométer - és közben megismerkedhetünk a Grand Canyon egyedülálló földtanával. Ez a kanyon „egy óriási lexi­kon” - mondja Karlstrom. Csak­nem kétmilliárd év - a földtörté­net több mint egyharmadát fel­ölelő időszak - krónikáját őrzik a sziklarétegek. A világ talán egyetlen más pontján sem néz­hetünk be oly mélyen bolygónk történelmébe, mint itt. Karlstrom hisz benne, hogy különböző mintákat is talál majd itt, és hogy nemcsak ar­ra a kérdésre kap választ, mi­ként jött létre a Grand Canyon, hanem általános szabályokat is felfedezhet, miszerint a víz előtt nincs akadály, a folyók át­rágják magukat még a sziklale­mezeken is. Részlet: A Geo magazin 2013/07-08. számából Vajon a férfiak valóban jobban tájékozódnak, mint a nők? ORVOSTUDOMÁNY A jobb tájé­kozódás a tesztoszteronszint- tel állhat összefüggésben. Be kell látni, hogy nem min­den férfi képes ismeretlen he­lyen jobban kiigazodni, mint egy nő. A térbeli tájékozódás ennek ellenére azon kevés te­rületek egyike, ahol a férfiak átlagosan valóban jobban tel­jesítenek a nőknél - szociális körülményektől függetlenül. Az egyik elterjedt magya­rázat a természettörténetre hivatkozik: e szerint a férfiak­nak vadászként nagyobb terü­leteket kellett bejárniuk, míg a nők a szálláshelyen maradtak. Pocokféléken végzett kísérle­tek eleinte igazolni látszottak ezt az elméletet, ám számos to­vábbi állatfajjal elvégzett tesz­tek azonban rámutattak, hogy a pocokfélék eredményei nem általánosíthatók. Hormonvezérelte tájékozódás Az egyetlen tényezőnek, amely látszólag mindig sze­repet játszik a tájékozódási képességben, sokkal inkább a tesztoszteron tűnik. A kaszt­rálás után például a hím patkányok rosszabbul tájéko­zódnak; a nők pedig a menst­ruáció idején, amikor lecsök­ken az ösztrogénszintjük és a kis mennyiségben nőstény emlősökben is jelen lévő tesz­toszteron hatása felerősödik, tudatosabban mozognak a kö­rülöttük lévő térben. A férfiak tájékozódási előnyének tehát semmi kö­ze a vadász múlthoz, ha­nem a nemi különbségekért felelős hormon véletlen mellékhatása. ■ Mit tegyünk, ha mérges kígyó mar meg minket? ne alkalmazzuk a vadnyugati filmekben látott technikákat! A sebet nem szabad kiégetni vagy kiszívni. A szájba jutó méreg semmivel sincs jobb helyen, mint a végtagjainkban. A lehető leg­gyorsabban hívjunk orvost, és amennyire lehet, tartsuk nyuga­lomban a megharapott testrészt, hogy a méreg lassabban terjed­jen szét. Ha több mit fél óra múl­va várható csak orvosi segítség, készítsünk kötést a sérülés felett és alatt néhány centivel, éppen csak annyira lazán, hogy egy ujjunk még beférjen alá. A vérke­ringést nem szabad elzárni - ha a kezünket érte a marás, vegyük le gyűrűnket, karkötőnket, kar­óránkat. A kígyómarás elkerülé­se érdekében viseljünk boka fölé érő bakancsot és laza nadrágot. Magas fűben vakon ne lépjünk sehova. Inkább társaságban zoológia A bonobók idegen fajtársaikkal is nagyvonalúak Békés közvetlen rokonainkról (Pan paniscus) köztudott, hogy konfliktus esetén összebújással vagy mellékes szexuális kapcso­latokkal oldják fel a feszültsé­get. Most azonban Jinghzi Tan és Brian Hare, az egyesült álla­mokbeli Durhamben működő Duke University antropológusai további meglepő felfedezése­ket tettek a pacifista majmok életében. Megfigyelték, hogy a Kongói Demokratikus Köztár­saságban élő emberszabásúak még a csoportidegen egyedek- kel szemben is nemcsak hogy békések, hanem egyenesen altruisztikus viselkedést is mutatnak. A Lola ya Bonobo főemlősvédelmi központban, Kinshasa közelében a kutatók összesen 15 árva bonobóval készítettek tanulmányt - az állatok részben teljesen idege­nek voltak egymás számára, részben saját csoportjukból is­■ Inkább lemondanak a gyümölcsről az idege­nekkel kötött közelebbi ismeretségért cserébe merték egymást. Kezdésként egy olyan kifutóban kínálták gyümölcs reggelijükkel a főem­lősöket, amelynek két oldalán egy-egy további ketrec állt, ben­ne egy idegen, illetve egy ismert fajtárssal. A bonobóknak lehe­tőségük volt egyedül felfalni a finomságokat, de az egyik vagy mindkét szomszédos egyedet is meghívhatták az étkezésre. A viselkedésük lenyűgöző volt: 14 megfigyelt állatból 9 először az idegennek nyitotta ki a ket­recajtót, hogy megossza vele a táplálékot. A „kiszabadítottak” aztán a harmadik majmot is kiengedték a ketrecből, hogy hozzáférjen a gyümölcsökhöz. Mindössze két állat ette meg magában az összes ételt. Az idegenek iránt tanúsított nagyvonalú viselkedésükkel a bonobók képesek tovább bő­víteni kapcsolati hálójukat, és ezzel erősen elkülönülnek a sokkal idegengyűlölőbb csim­pánzoktól. ■ Az akció 2014 januar 2-lg, csak belföldi kézbesítés eseten érvényes. Próbaolvesásra csak azok |elentkezhetnek, akiknek a jelentkezést megelőző 3 hőnapon MŰI a megaőott előfizetői személyes adatokkal es/vagy előfizetési címen nem volt érvényes előfizetése, illetve prébaolvasása. Az akciő keretében 2013/8. lapszámot postázzuk. Az előfizetésre es adatkezelésre vonatkozó információkat az Előfizetői Üzletszabályzatban találja a www.axelspringer.hu/elofizetesek oldalon. Akciókód: 2487 kedves Olvasónk! V Amennyiben további, hasonlóan érdekes írásokra is kíváncsi, Vk istore S# rendelje meg a GEO magazin egy darab, ■ ingyenes példányát! jp | Regisztráljon a WWW.aSlapOk.llU/geOprOba weboldalon H 1 vagy hívja a (06-40) 510-510-es telefonszámot Á>. • ,r y 2014. január 2-ig, 8-17 óra között! _______ , _ •ffSr-;--' ...r TWL. A jelentkezes után a lapot egy heten belül tfr-ű' j?* ’jáj?.*. ■' .. - ' ~ ' - — , eljuttatjuk önhöz. Az ajánlat •38- “’-zj.’* » - Wk . T5 a készlet erejéig érvényes. wenttn’ %2S£i**** SS5SS* Srépek -és n*"3 víziója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents