Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-28 / 301. szám

4 MEGYEI KORKÉP 2013. DECEMBER 28., SZOMBAT A satu helyett a gyógyítást választotta életerő Nyolcvanévesen is teszi a dolgát a segesdi állatorvos, akit nemrég díszpolgárrá avattak 1956. október 23-án harmad­éves egyetemi hallgató volt, büszke, hogy Veres Péter népi íróval (egykori honvé­delmi miniszterrel) vonult a tüntetőkkel együtt. Szabad­kai Miklós ötven éve gyó­gyítja a környék állatait. Az ez évi ünnepségen Segesd Díszpolgára címet kapott aranygyűrűvel. Gyürke József- Hogyan kezdte pályafutását?- 1959-ben „Summa Cum La- ude” végeztem el az Állatorvo­si Egyetemet. Négy évig a Ba- laton-nagybereki Állami Gaz­daság állatorvosaként tény­kedtem. Az Imremajor, Pálma- jor, Rigóháza majorokban kel­lett ellátnom a szarvasmarha telepeket, ahol összesen akkor 1000 szarvasmarhát tartottak. Imremajorban két bivalyunk is volt. Megkérdeztem, ezeket mi­ért tartjuk? Ráadásul, úgy kel­lett rájuk vigyáznom, mint a szemem fényére. Azt a választ kaptam, „Ha Rákosi elvtárs Csajkája - az 1950-es években- elakadt a pocsolyában, velük húzatták ki az autóját. Ezzel az autóval személyesen is megis­merkedhettem, mert az akko­ri ÁG igazgatója az első házas­ságkötésemre kölcsön adta ezt a Csajkát. Itt a Balaton- Nagy- bereki Állami Gazdaságban kezdődött az állatorvosi mun­kám. Valószínűleg, jól tettem a dolgomat, mert három év múl­va a gazdaság kiváló dolgozó­ja lettem.- Érdekes módon került Segesd- re...- 1963-ban Somogyszobra neveztek ki körállatorvosnak. Mivel gyakran kellett Seges- den is helyettesítenem és meg voltak elégedve a munkámmal, mondhatom, hogy Pánovics Im­re és Tóth Tibor szinte átrabol­tak Segesdre. 1965. július 1-jé- től látom el Segesden az állator­vosi feladatokat, mint itteni la­kos. Ha hozzászámítom az itt töltött helyettesítési két évet, akkor ötven éve vagyok a köz­ség állatorvosa.- Hogyan alakult az állatállo­mány az ötven év alatt? Szabadkai Miklós Segesd díszpolgára. Együtt vonult tüntetni Veres Péterrel, és Rákosi Mátyás kocsiján ment esküvőre A professzorok ösztönözték a tanulásra, no meg az is, hogy rájött: ha jobban tanul, több pénzt kap 1933. december 4-én szület­tem Eszteregnyén. Édesapám kovácssegéd volt, édesanyám napszámosként kereste a bete­vő falatra valót vagy a jegyzőék­nél vállalt cselédséget. Korán megismertem a falusi emberek nehéz fizikai munkáját. Hatéve­sen kapáltam, tíz éves korom­ban kaszáltam, tizekét évesen részes aratóként dolgoztam. Ma is meg tudom mutatni a kaszá­lást, a kaszakalapálást. Gimna­zistaként a nyári szünetben az erdészetnél dolgoztam, majd a cséplőgép mellet ellenőrködtem. Az iskolában igyekeztem jól ta­nulni, hogy kijuthassak abból a szegény környezetből. Amikor a tanító úrnál fát fűrészeltünk és én jól kihúztam a fűrészt, mondta is tanítóm: „Belőled jó asztalos lesz". Mai szóval élve, kiakadtam ezen, mert én többre vágytam. Édesanyámat meg­győztem, hogy írasson be a nagykanizsai Piarista Gimnázi­umba 1946-ban, amit kitűnő eredménnyel végeztem el. Az egyetemre jelentkezésnél egy iskolatársam, Dr. Horváth György egyetemi adjunktus, biz­tatására az állatorvosit válasz­tottam. Jól emlékszem az idő­pontra is. 1954-ben, épp amikor a magyar labdarugó válogatott Bernben vereséget szenvedett, mentem felvételizni. Mivel sok­ba került a taníttatásom, én is igyekeztem pár forinttal pótolni az ellátásomat, de rájöttem, ha jobban tanulok, több pénzt ka­pok, s ezért a tanulásra fektet­tem inkább a hangsúlyt. Már csak azért is, mert szüleim el­váltak és édesanyám egyedül csekély anyagiakkal tudott segí­teni. A háromszáz forint szociá­lis juttatást még megfejeltem a jó tanulásért kapott forintokkal. Összejött havi 560forint, ami akkoriban egy segédmunkási bérrel ért fel. A szülészet tan­széken tudományos munkát vé­geztem, ahol a diákköri munká­mat, dolgozatomat díjazták, 500forintot kaptam. Az előadá­somon olyan neves tanáraim ültek az első sorban, mint Kot­lán Sándor, Sály Gyula, Man­ningerjenő és Mócsi János. A tíz szemeszterből ötöt jelessel végeztem. Mint a többi egyete­mista én is sodródtam az 1956. októberi 23-i eseményekkel. Ve­ress Péter népi író, egykori hon­védelmi miniszter balján vonul­tam, amire büszke vagyok. Egyetemistaként már sertést és baromfit oltottam, a szülészeti klinikán vállaltam éjszakai ügyeletet, s ötödéves koromban az ügyeletes állatorvossal együtt ott praktizáltam A szülé­szetben és a szaporodásbiológi­ában szerzett jártasságomat ka­matoztathattam, amikor 1980- ban megszereztem a szaporo­dásbiológus szakállatorvosi dip­lomámat.- Amikor Segesdre kerül­tem, hatalmas állatállomány fo­gadott. 120 ló, 850 szarvasmar­ha, 45 ezer baromfi, ezer körüli sertés és 250 kutya. Ezzel szem­ben ma 80 ló, 15 szarvasmar­ha, 110 sertés van. De van vagy öt-hatszáz kutya! Míg a régi időkben 40-50 vágóbikát küld­tünk innen exportra, ma már egyet sem. A szomszédos Lász- lómajorban már egy haszonál­lat sincs, pedig a '70-es években egy nap alatt 250 sertést oltot­tam sertésorbánc ellen. A kez­detekkor a körzetben (Segesd, Somogyszob, Kaszó, Lászlóma- jor) két és fél állatorvosra való állat volt. Ma már egy kezdő, fi­atal állatorvos a praxisból nem tudna itt megfelelő egzisztenci­át teremteni. Ugyanakkor mind többen tartanak kisállatokat, kutyát, macskát. Ha most lenne egy fiatal, egyetemre menő fi­am, akkor őt már a kutya, macs­ka vagy az egzotikus állat pra­xisra irányítanám. Napjaink­ban már csak ott lehet megélni. A mai állatorvosi nemzedék er­re orientál. Jellemző, hogy ami­kor frissen végzett diplomások­nak felajánlottam, hogy egy fo­rintért odaadom a körzetemet, a mai napig nem jött jelentkező.- Mi adott erőt, hogy nyolcvan évesen ilyen fitt, tevékeny életet tud élni?- Örülök, hogy ilyen csalá­dom van. Az első házasságom­ból származó fiam - Miklós - a vendéglátóiparban dolgozik vállalkozóként. A második há­zasságomból született leányom- Mónika - szemész szakor­vos a megyei kórházban. Fele­ségemmel, a Segesden nagyhí­rű Bozsóki családból szárma­zó Klárival immár negyvenkét éve élünk boldog, harmonikus házasságban. Két szép fiú uno­kám van: Miklós és Zsombor, ők adnak erőt és programokat a megújulásra.- Hogy telnek a nyugdíjas évek?- Már tizennyolc éve vagyok nyugdíjban. Még most is ellá­tom a négy községemben az ál­latorvosi teendőket, a gyógyító és megelőző feladatokat a ható­sági munka kivételével. 2009- ben nagy megtiszteltetés ért, megkaptam az 50 év után já­ró Aranydiplomámat. Munkám során kaptam több kitüntetést is. Az állami gazdaság és a tsz Kiváló dolgozója címek mellé megkaptam a Munka érdem­rend bronz fokozatát. Nyugdí­jasként szerencsére, feltalálom magam. Hobbim a kertészkedés és a szőlészkedés, borászkodás, így sokat vagyok a szabad leve­gőn. Igyekszem a község életé­ben hasznosan részt venni. Ko­rábban segítettem a helyi Civi- tás Egyesület munkáját, önkor­mányzati képviselőséget vállal­tam, jelenleg a Segesdért Alapít­vány kuratóriumának vagyok tagja, de a Vízi Közmű Társu­lat ellenőrző bizottságába is be­választottak. Nagy megtisztelte­tés ért, amikor ez év október 23- án, a községi ünnepségen az ed­digi szakmai és közösségi mun­kámat Díszpolgári címmel és a vele járó arany pecsétgyűrűvel ismerte el a képviselő-testület. Kengurutól a repülőgépig minden eladó netvásár Gőzmozdonykazánra, „mindenevő” kutyára is keresnek vevőt Minden kapható a világhálón; a kínálat elképesztő, több száz­ezer hirdetésből válogathatunk, s szinte nincs olyan termék - még a nem igazán legális ka­tegóriákba tartozók közül sem -, amelyre ne találnánk rá né­hány perces kutatás után. Meg­hökkentő módon többek között a Dél-Dunántúlon is kínál valaki kengurut. Annyit lehet tudni ró­la, hogy egyéves hímről van szó, most nyolcvan centiméter, de még növésben van. „Szabadon tartható bekerített területen, éj­szakára ólban vagy nagy kutya­házban. Bővebb infó telefonon”. Jó vételnek ígérkezhet többek között az a kutya, amely a tulaj szerint „mindenevő és megtalál­ja a gyereket is”, azok a keverék- kölykök pedig talán egyenesen az egyedfejlődés következő lép­csőfokán állnak, amelyek a hir­dető szerint „részben német ju­hászok, részben kutyák”.Érde- kes története lehet annak a sok tonnás, gőzmozdonyból kisze­relt kazánnak, amely jelenleg egy családi ház udvarán várja új tulajdonosát. Komplett repü­lőgépet ugyan nem találtunk, alkatrészekből viszont bőséges a kínálat. Pécsett például egy MIG-21-esből származó mű­szert kínál valaki harmincezer forintért. Világháborús roncs­ból való szárnydarab szintén kapható, botkormány, légcsavar ugyancsak. ■ M. B. Érdemes jól megfontolni, hogy mire költjük a pénzünket r * í i | A Somogyi Hírlapot már V j e-mailen is megrendelheti! ( E-mail címünk: somogy. terj("\ixels. hu ír Á Ingyenes hívható telefonszámunk: 06-80-200-434 _____________________________ I S omogybán otthon vagyunk | Somogyi Hírlap

Next

/
Thumbnails
Contents