Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-24 / 299. szám

6 KARÁCSONY - HIRDETÉS 2013. DECEMBER 24., KEDD A csehszlovák mackóalsó varázsa Tizenkét éves koromig meg vol­tam róla győződve, nincs jobb au­tó a Citroen Kacsánál. Már a szí­ne szerint is győzelemre szüle­tett, az aranyfesték predesztinál­ta, nem készült nála gyorsabb ko­csi a világon, de amúgy is csoda­számba ment, ha hétvégenként, a szombat-vasárnapi vüágbajnoki futamokon legyőzőre talált. Úgy vette a fordítót a Matchbox-pá- lyán, mintha nyílegyenes tere­pen futott volna, ha be is ragadt a startgépbe, az utolsó hetven cen­tin akár húszat-harmincat is le tudott dolgozni. Még Sánta Mi­ki féltve őrzött, s az osztályban harmadikig verhetetlen Spiderét is kenterbe verte, nem véletlen, hogy egy Ford Mustang-Porsche Carrera-Fiat Ritmo kombóért sem voltam hajlandó elcserélni. Pedig eleinte nem szerettem, meglehetősen későn csatlako­zott a mezőnyhöz, melynek el­ső két darabját, egy Corvette-et és egy fekete tetős zöld VW Gol­fot 1979 karácsonyán találtam a fa alatt, persze a pályával egye­temben. Eleinte kevéssé érdekel­tek, kicsik voltak, s egy idő után unalmasnak is bizonyult leen- gedni a két autót a körfordítóval bonyolított műanyagcsíkokon, sokkal jobban vonzott a tesóm- tól kapott Vasas és Fradi gomb- focicsapat, hiszen azokkal nem lehetett előre lefutott meccse­ket játszani, főként, hogy apám­mal egy ideig felváltva pöcköl­tük a fröccsöntött piros-kék, il­letve zöld-fehér korongokat, s csak úgy fél év múltán horgo­nyoztam le Nyilasi, Ebedli, Zsi­borás, Pusztai és a többiek mel­lett. A matchboxozás nem izga­tott túlságosan, a kocsik eltörpül­tek, s így komolytalannak tűn­tek a téglasúlyú és -méretű Tra­bant, Lada, Volga mellett. Éppen anyaguk és nehézségük miatt gondolták úgy apámék, ideje len­ne rákapnom a kisebb kocsikra, ugyanis elunták, hogy hajnalon- ta, amikor felébredtem, s féltem a sötétben, megjelentem a hálószo­bájukban, s vittem magammal az alvós pajtásokat is. Plüssök helyett azonban szovjet játékau­tókkal tértem nyugovóra, melye­ket aztán rendszeresen már az aj­tóból a szülői ágyba hajigáltam - egy hajnak fél ötös randevú a jó kilós Zsiguli, valamint apám já­romcsontja között aztán megér­lelte a szülői elhatározást. Még így is nehezen szántam rá magam a váltásra, kellett hoz­zá az autók köré épített mesesze­rű világ, hiszen a Matchbox ná­lunk nem a jó jegyért járt, s nem a Ady utcai játékbolt pultja alól vándorolt a polcomra, hanem vagy a Jézuska, ritkább esetben a nyúl hozta, de leginkább apám varázsmelegítőjének hátsó zse­béből került elő. Egészen addig a bolyhos bélésű, klasszikus szösz- mösz mackóalsó csak egy volt a csehszlovák sportruházat ide­haza oly irigyelt termékei kö­zül - ahogyan a gumiorrú te- niszcipő is -, ám egy februári na pon, amikor a Kertész Leáék pin­céjében pingpongozás közben a labdáért alábukva bevertem a fe­jem az asztal sarkába, s a vérző sebet otthon meglehetős jóddal orvosolták szüleim, amiért ter­mészetesen üvöltöttem, egyszer csak előkerült a csodagatya.- Fújj a zsebre háromszor! - fordított hátat apán, s bömbölve ugyan, de engedelmeskedtem a felszólításnak. Sötétkék Ford Cortina került elő az attrakció végén a farzsebből, s ettől kezd­ve évente úgy tucatszor megis­métlődött a produkció. Melyben az volt a legjobb, hogy nem lehe­tett semmihez sem kötni. Nem a suliban bezsebelt ötösök, az eset­leges osztályfőnöki dicséret, a szépen elpakolt játékok, vagy ép­pen a sokadik szemétlevitel ha­tására változott az évek során mind viseltesebbé váló mackó­alsó varázsnadrággá, hanem tel­jesen kiszámíthatatlanul. S tere­bélyesedett ennek köszönhető­en mindinkább az autóparkom, persze ezáltal feledtem Traban­tot és Volgát, sőt, a lábbal hajtós, bivalynehéz Moszkvics is leke­rült a kedvencek dobogójáról, pe­dig elől-hátul világított a lámpá­ja, s a kormány közepén igazi du­da tutult. Az első húsz-harminc autói hétvégenként körverseny­ben dőlt el az aktuális futam sor­sa, aztán ahogy bővült a mezőny, sorsolással, majd a gondosan ve­zetett eredményeknek köszönhe­tően kiemeléssel alakultak a pá­rok. Negyedikben már a száz- huszonnyolcas főtábláért is selej tezni kellett, s bizony előfordult, hogy a fekete tetős Golf csak a versenybíró jóindulatának, s a vetélytársat a startnál kissé visz- szatartó mutatóujjának köszön­hette, hogy befért a főmezőnybe. A Kacsának nem voltak ilyen problémái, sőt, inkább a megfele­lő vetélytárs kiválasztása okozott egy idő után gondot, ugyanis né­hány év alatt unalmassá vált az aranyautó diadalmenete. Főként, hogy úgy tízévesen megkaptam az első pakli autóskártyámat, s az adatokból kiderült, a sebesség tekintetében csak a KGST-kate- góriás Trabi satnyább a Kacsá­nál - a képen is aranyszínű pú­pos franciának 102 kilométer/ órát adtak meg végsebességként, azaz tuti bukó lapnak számított. Ahogyan a többi kategóriában is, kivéve, ha a fogyasztásra ment rá az ember, de a 12 forintos ben­zinárnál ez még apámat sem ér­dekelte, amikor nagy ritkán haj­landó volt velem kártyázni. Un­ta, ahogyan én a Citroen diadal- útját, a gombfociból viszont nem tudtunk kiszeretni, sőt, behoz­tuk mellé előbb a lufifocit, majd a habszivacs teniszlabdás válto­zatot, persze választott csapatok­kal, tabellával, góllistával, s a dü­börgéstől egy idő után meglehe­tősen ideges alsó szomszéddal. A Matchboxok pedig előbb fi­ókba, aztán dobozba kerültek, majd a garázsba, hogy aztán ami­kor már önálló családként kezd­tünk új életet, egyszer megjelen­jen apám az ajtóban, s átnyújtsa a sokküós dobozt. Mely persze a szekrény mélyére került, ám ép­pen a napokban jutott eszembe, ideje lenne lassan elővenni: Ben­ce ugyanis tizenkilenc hónapjá­nak minden váratlanságával ar­con vágott egy negyven centis kukásautóval... ■ Vas András HIRDETÉS 60. születésnapja December 24-én ünnepli alkalmából 58. házassági évfordulóját sok szeretettel J ^ BOROS JÓZSEF Látránvban W' villanyszerelő és felesége HOrWh KÁRMÁN ANNA i i v nevri Nagyatád Bodvicai lakosok. JATNUNÍNEí I Sok boldogságot, hosszú életet kívánnak nekik: Gyermekei: fiúk: Viktor, unokái: Anita és Viki, unokavőjük: Lajos, Zsolt, Anita és Gábor ______dédunokáik: Vivien, Ádám, Lalika és Balázs_____^-­------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­„M egértünk egy öregkort, csodásat és szépet!” December 2 5-én 68. házassági évfordulóját ünnepli december 26-án ünnepli Somogysárdon -J- j 60. születésnapját BÁNHIDI ISTVÁN Berzencén és BÁNHIDI ISTVÁN \i: MÁTYÁS JÁNOS Ez alkalomból sok szeretettel kösz<WmKjKKtSm Ez alkalomból sok szeretettel jó egészséget és hosszú, boldog életet kívarmwMBH köszönti és jó egészséget kíván: szerető családtagjai nővére és sógora j I fhfin ír i /ám1' nr*1 r r1 ^ m -■^3 MEGRENDELŐ LAP Ezúton megrendelem a Disznótorok ízei című könyvet.... példányban Név: ............................................................................ Telefon:................................................................................. Cí m:................................................................... Dátum:.................................... Aláírás:.................... _______A megrendelő lapot küldje d az alábbi a'mre: AS-M Kft. Somogy Megyei Irodája, 7401 Kaposvár, Pf. 31.____________________________ AZ ÉV LEGSZEBB ÜNNEPÉN I A mi kedves kisfalunkban A szobákban fenyőillat I Szent karácsony éjjelén gyertyák fénye imbolyog harang szól a dombtetőről a fák alatt ajándékok az év legszebb ünnepén. minden gyermek mosolyog. Kistemplomunk fatornyába A mi kedves kisfalunkban I egy új harang költözött Szent karácsony éjjelén azért jött, hogy mindnyájukra szeretet ölel át bennünket áldást kérjen, s örömöt. az év legszebb ünnepén. Gyugy, 2005. november 27. Lenn a völgyben kicsi házak Jelenka György fényárban a csendes utcák minden család együtt van most öltöznek a karácsonyfák. | _________________________________________________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents