Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-14 / 291. szám

2013. DECEMBER 14., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 5 Komikus mélységek, drámai vétségek hetvenben a kettő Koltai Róbertét és Lukáts Andort köszöntötték kaposvári színházbarátok ► Folytatás az 1. oldalról Hát színház van csinálva ebből is. Nem mintha meglepne, hogy két színházcsináló, Lukáts An­dor (március 11.) és Koltai Ró­bert (december 16.) találkozásá­ból színház van, az ünnepség jel­legéből adódóan fergeteg vígság- gal, és a dicső múltból kötelező­en drámával. Drámai vétséggel, ahogy Lukáts fogalmaz brechte- sen. Kimondja, ami kimondat­lanul is benne feszül az elmúlt húsz évben: milyen kaposvári­nak lenni Kaposváron kívül, de erről később. És ha már színház: úgy volt az a szervezés kezdetén, hogy jegy- árusításos műsor lesz a két legen­dás művész fülhúzásából, széles publikum öleli ismét büszkeség­től és szeretéstől feszülő kebelé­re őket. Aztán a Csiky Gergely Színház stúdiója lett a családias zsúrhelyszín. A szervezés szerte­futó szálait Győri László nyugal­mazott cégvezető és aktív szín­házbarát mecénás tartotta a ke­zében. Jordán Tamás (január 15.) és Zsámbéki Gábor (december 30.) kettősével hetvenes kvartet­tet akart megnyerni a program­nak, ám az egyeztetés végül fe­lerészben sikerült, de egészen ígérkezett emlékezetesnek. Koltai és Lukáts dupla hetve­nese ugyanis önmagában sem semmi, de túlmutatva önmagá­ban nagyon is valami. Egy ilyen est csak jó lehet. Már a készü­lődés is .sokat sejtető izgalom­mal teli. Tóth Géza színész, az est rendezője szakítja meg az izgatott várakozást, és szabad­kozva közli, a stúdióban a Sky- pe nem működik, nem tudják élőben kapcsolni Molnár Piros­kát és Jordán Tamást. Aztán elővezeti a nagyobbnak ígérke­ző problémát: Koltai és Lukáts nem érkezett meg, és ha valaki tudna énekelni, szavalni, hát te­gye... Se szavalattal, se énekkel nem készültünk, bár művész szép számmal akad, viszont ün­nepelt nélkül ünnepelni, nos az csak a Tandorival van, vagy ve­le nincs általában... A rendező időt húz, a kivetített 1973-as fo­tót elemezteti a nézőkkel, foci­dresszben pózol Helyey László, Szentgyörgyi István örökös dí­szítő, Lukáts, és Koltai az ő Gá­bor fiával. Gos-po-di pomi-lúú- új... - dörmögi a Borisz Godunov pátriárkatriója, Kosa Béla, Lugo- si György és Serf Egyed, a kapos­vári örökség utánozhatatlan ka­rakterei, harminc év körüli tag­sággal egyenként, akár Tóth Gé­za. Ezzel elkezdődni látszik a műsor, mégsem kell nézői imp­rovizációért kiáltani. Varga Ist­ván moderátor lép színre, majd Lukáts és Koltai lép be. Molnár Piroska és Jordán Tamás a még­is élő internetkapcsolatban kö­szönti a kettőst, ők az sms után ezúton is gratulálnak a Príma Primissima művésznőnek. Kol­tai Jordán artikulációját, Jordán Koltai hallását zrikálja: a tündé­rt szóváltás elsőként pörgeti meg a kaposvári színháztörténet lap­jait. Félszavakból is történet. Sza­vak nélkül is színház. így megy ez, mondaná Vonnegut, és most sem tévedne. Koltai elmeséli első napját Ka­posváron, 68-ban járunk, Lukáts is az övét 73-ból, szintén augusz­tus, amikor Zsámbéki néhány négyzetméteres irodájában sza­valt, s még táncolt is, mindenből épphogy, ennek ellenére, vagy tán éppen óiért, felvették. Nyá­ri Szilvia és Csonka Ibolya ének­kel, a közönség kitörő örömére Tóth Eleonóra is ezzel köszöntöt­te az ünnepeiteket, Hunyadkür- ti György mókásan megható ifjú­sági költészetet csokrozott össze. Húsztóti/Kiss István kellékes magnóra felmondott szép szö­veggel, régi idők motyóival ér­kezik, egy-egy előadás emléke­zetes tintatartója, tálkája: nagy ölelés jár neki, a kultúra számos napjáért.- Bosztoni guminyúl... - a de­res szakállú ortodoxok nem tágí­tanak, nem kis bátorsággal ülte­tik vissza a poénban lévő Kolta- it. Ugyanőt a vaslépcső kalapálá­sa zökkenti ki időről-időre: a he­vesen koncentráló színésznek ez olyan, mint a vicc vége előtt lelőni a mesélőt. Drámai neveletlenség, de üzenete van. Koltai újra bele­éli a poénba: A lócsiszár virágva- sámapjában egyszer belesült a monológba, Kolhaas Mihály ha­lálos ítéletébe még a Fradit is be- leköltötte, Lukáts eme epés visz- szaemlékezése megrázza a félel­metes emlékezőtehetséggel ren­delkező színészt. Elmondja, a több évadon átívelő Sütő-darabot szülővárosa, Dunaújváros lám­palázat keltő színpadán vétette el, de csak egy évszám szaladt ki a fejéből, de a súgó aznap kiabá­ló volt: világégés. Lukáts is meg­kapta a magáét a komlói táj mi­att, ahol Gothár Péter színpadán úgy rázta a nevetés, hogy kiestek vérző orrából a vattapamacsok. Koltai nevettette szerinte. A VHS-videóbejátszások cáfo­latul érkeznek ezután, ha a het­venes-nyolcvanas évek kaposvá- riságát derű-móka-kacagásra ír­ná át az emlékezet. Okudzsava legendás Sipovja (Ascher-ren- dezés) A lócsiszár Müller Feren­cé (Zsámbéki), Erdman Az ön­gyilkosának Podszekalnyikovja (Ascher), a fotón megidézett Gö­döt (Ascher) Estragonja, Orwell Államfarmjának (szintén As­cher) Minimusa Koltai veszet­tül erős drámai karakterét íve­lik fői, az elismerésben méltat­lanul hanyag utókor vállára ne­hezedve. Lukáts nagyjelenetei is előjönnek, Eörsi István fantasz­tikus A kihallgatásából (Babar- czy-Mohácsi-rendezés) mint Ko- losy Kálmán elítélt, vagy mint a Beckett-mű Luckyja, a Marat/Sa- de (Ács-rendezés) Jean-Paulja. E két csodálatos ember estéje nem róluk, hanem általuk szól mindenről, ami fontos az élet­ben. Hiszen színház. Varga oko­san visszafogott kérdései után sok köszöntő öleli magához a ket­tőst, Sándor György humoraliz- musa, Kéki Zoltán emlékezése és Dés László még sosem hallott szülinapi dala (Parti-Nagy-szö- veggel) szépítette tovább az eset. Mígnem Lukáts Andor úgy érez­te, hogy egy gondolat húsz év ma­gánya után szólnia illenék. Arról, amit elmondani nehéz: nem érett meg soha a döntés, hogy elszer­ződjön. Nagy és nehéz pillanat. Mert miért is kellett elmenni, mi­ért is nem itt dolgozik, amikor itt van otthon. Ahogy Koltai is, aki­nek, mondja Lukáts egy új drá­mai vétségre mutatva rá, járna a Kossuth-díj. Szabadkozás neve­zettől a díjmentesség kapcsán, de minek: a Kossuth-díj tényleg jár Koltai Róbertnek. A Csiky 35 ér­demes művészt és 21 Kossuth-dí- jast adott a magyar színházmű­vészetnek, ezt már a polgármes­ter Szita Károly mondja pohárkö­szöntőjében, Rácz Valéria üveg­képek átadása után, rajta a Csi­ky és évadszámok. Koltai az 55- ös nyertes szavalóversenyének a pohárköszöntőjét veszi elő, röhö­gés, az ügyelő A király beszéde szereplőit hívja. A nagyszínpa­don próba van. ■ Balassa T. Vetített képes időutazáson a népes somogyi vendégsereg tudományos ismeretterjesztő társulat A társulat megalakulásának hatvanadik évfordulójára emlékülést tartottak Horváth László Árpád: egy hétig is eltartana a TIT-sztori A csillagokat kémlelték, újranyitnák Időutazásra és játékra hívták a somogyi TIT társulat megalaku­lásának 60. évfordulójára emlé- kezőket. Érdeklődő fiatalok és múltidéző idősek töltötték meg a kaposvári központ nagytermét, ahol emlékek és élmények özö­ne várta a résztvevőket, a legjobb szemű vendéget egy üveg borral jutalmazták. - A hazai tudomá­nyos ismeretterjesztés közel két évszázados történetének megha­tározó intézménye 170 éves múlt­ra tekinthet vissza - mondta Szán­tó László, a megyei levéltár nyu­galmazott igazgató-helyettese. - A Magyar Természettudományi Társulat történetében gyökeres változások következtek be a II. Világháborút követő rendszervál­tozás során. Az állampárti rend­szer uralkodó pártja, a Magyar Dolgozók Pártja a tudományos, illetve tágabban a szellemi köz­életben is kizárólagos befolyását garantáló szervezeti változáso­kat vezetett be. így alakult meg az elődjénél jóval szélesebb körű profillal rendelkező, a humán tu­dományok népszerűsítését szol­gáló egyesületeket magában fog­laló Társadalom és Természettu­dományi Ismeretterjesztő Társu­lat 1953. április 29-én. A társadalom és természettu­dományos ismeretek terjeszté­sén túl következetes harc a tudo­mányellenes és az áltudományos nézetek ellen - hirdette egyebek mellett célját akkoriban a társu­lat. Még abban az évben sorra jöttek létre a megyei szerveze­tek, Kaposváron - 131 tag jelen­létében - 1953. szeptember 20- án alapították meg a somogyit. Az egyesület csak 1955-ben ka­pott helyet a Bajcsy-Zsilinszky utcai egykori nemzeti kaszinó­ban, s akkori kimutatás szerint már 300 tagot számlált a megyei szervezet, melyben legnagyobb létszámmal az agrártudományi-, az orvos-egészségügyi-biológiai valamint az irodalmi-művészeti | szakosztályok működtek. Sorra alakultak a járási szervezetek, s az 1955-56-os évadban már sza­badegyetemi oktatást indítot­tak, létrehozták a TIT klubot, ami a korabeli értelmiség nép­szerű találkozóhelyévé vált. So­mogyi összegzés - e címmel tar­tották meg 1956. október 19-én az agrárvitát, mely óriási érdek­lődést váltott ki - csaknem ezren kísérték figyelemmel a rendez­vényt -, s ezért szinte a forradal­mi események somogyi előjáté­kának is tekinthető. Új helyzet, új keretek - 1957-től őszétől ismét aktívan működött a megyei szervezet. Kiállítások a TIT klubban, Rippl-Rónai József és József Attila Szabadegyetem elnevezéssel előadássorozatokat tartottak, s ekkor kezdődött el a rendszeres nyelvoktatás. Fontos mérföldkő volt a TIT életében az 1965-ben felava­tott Dózsa György utcai köz­A kaposvári csillagvizsgáló je­lenleg nem működik, kérdé­sünkre az igazgató elmondta: az épületbe többször betörtek, a távcsövet leszerelték, s biztonsá­gos helyen tárolják. Ha anyagi pont, később Siófokon alakítot­tak ki egy székházat, s 1978- ban Nagyatádon létesítettek ön­álló irodát, s oktatótermet. Re­mekül hasznosítható ismerete­ket nyújtott az oktatási prog­ram, mely a '60-as évek elején indult, *s ezt később számos, nagy érdeklődést övező kép­zés követett. Szántó László ar­ról is beszámolt: a TIT ország­járó mozgalom szervezésével is kitűnt. Mutatja a korabeli hely­lehetőségük megengedi, s meg­felelő összegű állami támoga­táshoz jutnak, újra megszeret­nék nyitni az Urániát, ahol rendszeres programokat kíván­nak szervezni. zetet, hogy 1973. és 1976. között ezernél is több túrát, kirándu­lást szerveztek, melyen közel 35 ezren vettek részt. A társa­dalmi változások természete­sen nyomot hagytak a szerve­zet életében is, a történész jelez­te: a ’80-as évek elejétől kezdve kiütköztek, jelentkeztek az ál­lamszocialista rendszer létezé­sének korlátái. Előbb a stagná­lás, majd a hanyatlás és válság jellemezte a gazdasági-társa­dalmi viszonyokat. E viszonyok közepette működött a somogyi TIT, mely a anyagi nehézségek dacára fejlődött. 1982-ben épült meg a kaposvári Uránia Csil­lagvizsgáló, kiemelt figyelmet fordítottak a tehetséggondozás­ra, s az ismeretterjesztésre va­lamint a nyelvoktatásra is.- Az évek és az igények válto­zásával átalakult a nyelvtanulá­si igény, egy dolog viszont nem: mindig szükség van az idegen nyelvtudásra - hívta fel nyoma­tékosan a hallgatóság figyel­mét Horváth Gyula egyetemi docens, aki évtizedeken át ké­pezte, oktatta a felnövekvő ge­nerációt.- Persze a magyar nyelv se könnyű - utalt a kaposvári fo­nodában elhelyezkedő kubai lá­nyok helyzetére, akik a ’80-as évek elején érkeztek Somogy­ba. Csaknem 300-an dolgoztak a megyeszékhelyen, s ahhoz, hogy szót értsenek a helyiekkel, nem ártott, ha a magyar nyelv­tan rejtelmeivel legalább alapfo­kon megismerkednek.- Én Pécsre megyek, Kaposvár­ra utazom, Debrecenbe készülök - hangzott az első hallásra egy­szerűnek tűnő mondat, ám az egyik ifjú kubai munkásnő, Car­men annyira belebonyolódott a nyelvtanba, hogy csak annyit mondott: ha ilyen nehéz a ma­gyar nyelv, akkor inkább Kubá­ba megy vissza... Fotók, korabeli videók segít­ségével adott ízelítőt a közelmúlt eseményeiből Horváth László Ár­pád, a Somogy Megyei TIT igaz­gatója. Mint mondta: annyi min­den történt a '90-es évek eleje óta, hogy a közönség akár egy hétig is hallgathatná a rendezvények, előadások történetét.- A TIT mindenkié - hangsú­lyozta az igazgató. Ennek jegyé­ben számos programot, előadás- sorozatot szerveztek Kaposvá­ron. A '90-es évek elején vallási kérdésekről is rendezvényt tar­tottak, melynek vendége volt Ba­lás Béla, Raj Tamás, Hegedűs Ló­ránt, Gyulai Endre, Harmati Bé­la és Schweitzer József is. Emlé­kezetes volt Habsburg Ottó láto­gatása, aki a '90-es évek elején a dél szláv háború idején keres­te fel Kaposvárt. - A keleti nyitás­ról manapság gyakran ejtenek szót, mi már 1994-ben végrehaj­tottuk a keleti nyitást - hangoz­tatta Horváth László Árpád. Meg­hívták Koichi Tsutsumi-t japán nagykövetet, később az akkori kínai nagykövetet, Chen Zhiliut látták vendégül. Az évek során többi közt Grétsy László, Papp Lajos, Bálint György, Bőd Péter Ákos, Tabajdi Csaba, Mikola Ist­ván, Szörényi Levente, Lomb Ka­tó és Kopátsy Sándor gondolata­it is megismerhették a kaposvári érdeklődők, s Rótt Pál könyveit is tanulmányozhatták. ■ Harsányi Miklós * y

Next

/
Thumbnails
Contents