Somogyi Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-29 / 278. szám

2013. NOVEMBER 29., PÉNTEK OLVASÓINK ÍRJAK 15 Lesz hazánkban egymillió új munkahely? elemzés A munkanélküli és az álláskereső más, foglalkoztatottnak számíthat feketemunkáért is 1. TÁBLÁZAT év foglalkoztatottak munkanélküliek foglalkoztatási munkanélküliségi száma ezer főben ráta százalékban 2006 3906,0 316,5 57,3 7,5 2007 3897,0 311,7 57,3 7,4 2008 3849,1 328,8 56,7 7,9 2009 3751,3 420,3 55,4 10,1 2010 3750,1 474,5 55,4 11,2 2011 3779,0 467,6 55,8 11,0 2012 3842,8 474,8 57,2 11,0 2013* 3843,0 478,3 57,4 11,1 *2013.1. félév 2. TÁBLÁZAT Időszak 2013 foglalkoztatottak munkanélküliek foglalkoztatási munkanélküliségi száma ezer főben ráta százalékban 1. n. év 3.786,9 508,1 56,6 11,8 II. n. év* 3.899,2 448,6 58,3 10,3 * 2013. áprilisban indulnak a nagy közmunkaprogramok 4. TÁBLÁZAT Ország 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája (%) 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 EU-28-ak 64,3 65,3 65,7 64,5 64,0 64,2 64,1 EU-27-ek 64,4 65,3 65,8 64,5 64,1 64,3 64,2 Eurozóna-17-ek 64,6 65,5 65,9 64,5 64,1 64,3 63,8 Magyarország 57,3 57,3 56,7 55,4 55,4 55,8 57,2 5. TÁBLÁZAT Sor­szám Megye 2011. relatív m. (%) 2012. relatív m. (%) 2013. relatív m. * (%) megye székhely megye székhely megye székhely i. Baranya 11,0 7,3 10,9 8,2 10,2 7,8 2. Somogy 11,8 8,9 11,7 9,3 11,3 8,7 3. „ Tolna 9,1 6,6 9,1 6,6 8,8 6,8 * 2013.1-III. negyedév A Somogyi Hírlapban több, na­gyon figyelemre méltó elemző írás, interjú, olvasói levél és SMS jelent meg Magyarország, a ré­gió, Somogy megye és Kaposvár munkaerő-piaci helyzetéről. Sze­retnék hozzájárulni a statiszti­kai adatok értelmezéséhez, külö­nös figyelemmel a kormány és a politikusok megnyilatkozásaira. Orbán Viktor a Fidesz elnöke, a miniszterelnöki poszt váromá­nyosa a 2010. évi választási kam­pányban azt ígérte: ha bizalmat kap, akkor tíz év alatt egymillió új, adózó munkahelyet teremt az országban! Az első ciklus végé­hez közeledve a kormány „Ma­gyarország jobban teljesít!” cím­mel kommunikációs offenzívát indított a lakosság tájékoztatá­sára és meggyőzésére. A foglal­koztatással kapcsolatban három tényállítás szerepel, ezeket vo­nom górcső alá. A reális helyzet- értékeléshez ismernünk kell az egyes munkaügyi fogalmak pon­tos meghatározását és tartalmát, a vonatkozó jogszabályokat. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) honlapján minden hónap­ban közzé teszi a foglalkoztatá­si és a munkanélküliségi adato­kat. A kormánypárti és ellenzéki politikusok, pártállástól függő­en, „mazsoláznak” az adatok kö­zött, elhallgatnak, hozzátesznek, nyilatkozataikkal sajnos félreve­zetik a laikus közvéleményt. A kormány és a kormánypárti po­litikusok azt emelik ki, hogy nő a foglalkóztatottság, csökken a munkanélküliség, tehát az Or- bán-féle szabadságharc munka­erő frontján is „nagy győzelmek születtek”, a kormány a legjobb úton halad az ígért cél, az egymil­lió új munkahely „létrehozása” felé. A valós helyzet, a 15-64 éves korú népesség gazdasági aktivi­tásának jellemzésére az 1. számú táblázatot állítottam össze: A munkaerő-felmérés mintá­jába 1998-tól negyedévenként közel 38 ezer magánháztartás, mint adatszolgáltató kerül be. A minta kiválasztása, az adatok fel­vétele, feldolgozása és publikálá­sa tudományos alapon, nagyon szigorú nemzetközi standardok szerint történik. A KSH felmé­résében az adott hónapban fog­lalkoztatottnak minősül az, aki a kikérdezést megelőző héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahely- lyel, ahonnan csak átmenetileg (pl. betegség, szabadság miatt) volt távol. Ha például valaki sze­repel a mintában, ezzel párhuza­mosan a Nemzeti Foglalkoztatá­si Szolgálatnál (NFSZ) nyilván­tartott álláskereső, de a referen­cia héten „feketén”, azaz bejelen­tés nélkül dolgozott, ezért pénzt vagy természetbeni juttatást/el- lenszolgáltatást kapott, és ezt a kérdező biztosnak bevallotta, ak­kor ő a KSH módszertana szerint foglalkoztatottnak minősül! Ez a létszám csekély lehet. A definíci­óból következik az is: a közmun­kások a munkaerő felmérésben foglalkoztatottnak minősülnek! A táblázat számai önmagukért beszélnek, az Orbán-kormány a megelőző időszakhoz viszonyít­va szignifikáns javulást a foglal­koztatásban és a munkanélküli­ség kezelésében eddig nem ért el. Ha elemezzük a 2013. évi évkö­zi foglalkoztatási és munkanél­küliségi adatokat, akkor a máso­dik negyedévtől kezdődően való­ban „érdemi” javulást tapaszta­lunk, amit a 2. táblázat mutat. Vajon mi ennek az oka? Ke­resve a választ, megvizsgáltam a foglalkoztatottakon belül az al­kalmazásban állók létszámát: Év Alkalmazásban állók létszáma (ezer fő) Versenyszféra Mindösszesen 2006 1934,5 2790,2 2007 1933.3 2760,6 2008 1952,6 2761,9 2009 1821,9 2660,7 2010 1826,7 ■ 2701,9 2011 1851,2 2691,5 2012 1817,2 2674,4 2013* 1811,5 2670,3 , *2013.1-VIII. hónap Alkalmazásban álló az, aki a munkáltatójával munkavégzés­re irányuló jogviszonyban áll, és munkaszerződés vagy mun­ka-megállapodás alapján mun­kabér ellenében havonta legalább 60 munkaóra teljesítésére kötele­zett. Az alkalmazásban állók lét­számát a KSH a munkáltatók je­lentései alapján teszi közzé, tehát itt konkrét, biztos adatról van szó. Jól látható, hogy az alkalma­zásban állók száma mind a ter­melői-szolgáltatói versenyszférá­ban, mind pedig összességében csökkenő tendenciát mutat. Ez azért is nagyon aggasztó, mert a bruttó hazai termék, a GDP dön­tő részét ez a szféra állítja elő. Az előzőekből egyértelműen követ­kezik, hogy a foglalkoztatási rá­ta minimális javulásának forrá­sa kizárólag a közmunkások lét­számának jelentős növekedése volt. Az ellenzék „szakpolitiku­sai” nyilatkozataikban ezen túl­menően azt is nehezményezik, hogy „bezzeg a KSH a külföldön dolgozókat is beszámítja a fog­lalkoztatottak közé!” Teszik ezt olyan felhanggal, mintha a KSH tudatosan, netán a kormány in­formális nyomására meghamisí­taná a foglalkoztatási adatokat. Ezzel sajnos felelőtlenül erősítik a közvéleményben a statisztikai adatokkal, és a közhivatalokkal szembeni bizalmatlanságot. Ké­rem, ne tegyék! Magyarország ugyanis, mint az köztudott, az Európai Unió (EU) és a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet (ILO) tagja. A KSH a mintát, az adatok felvételét, feldolgozását és publi­kálását „A közösségi munkaerő mintavételes felmérésének meg­szervezéséről” szóló, az Európai Unió Tanácsának rendelete alap­ján, az Eurostat (az EU Statiszti­kai Hivatala) módszertani előírá­sai szerint végzi. Ezek szerint a háztartáshoz tartoznak és hazai foglalkoztatottnak minősülnek azok is, akik a vonatkoztatási hé­ten egy évnél rövidebb ideig kül­földön dolgoznak, időről időre ha­zajönnek, a háztartás jövedelmé­hez külföldi keresetükkel hozzá­járulnak, azaz a háztartás „jöve­delmi-fogyasztási közösségéből” .nafta 'Jtniuii J nem váltak ki. Tehát amikor a KSH a külföldön dolgozó, és a fel­tételeknek megfelelő munkavál­lalókat beszámítja a foglalkozta­tottak közé, akkor ezt nemzetkö­zi kötelezettségeinknek megfele­lően, törvényesen teszi meg. Ez nem változtat azon a nagyon szo­morú tényen, hogy több százezer, egyes becslések szerint fél millió honfitársunk, hazai munkahely hiányában, külföldön kénytelen munkát keresnie. Az ő adó- és járulék befizetéseik nagyon hi­ányoznak a központi alrendszer költségvetéséből. Európai Uniós összevetésben vizsgálva a foglal­koztatási adatokat, azt kell mon­danom, hogy az Orbán-kormány ilyen összehasonlításban sem tel­jesített jobban! Ezt bizonyítja a 4. számú táblázat. Magyarországon a foglalkoz­tatási ráta, a példátlan mértékű „közfoglalkoztatás” ellenére, to­vábbra is messze elmarad a kí­vánatostól és az európai átlagtól. A témában természetesen megszólaltak a helyi politiku­sok is. Például Szita Károly pol­gármester a kaposvári Fusetech Kft-nél tett látogatása során kije­lentette: „...ma 662 emberrel töb­ben dolgoznak Kaposváron, mint egy évvel korábban.” Minden bi­zonnyal az NFSZ által nyilván­tartott regisztrált álláskeresők számának szeptember havi, a bá­zishoz viszonyított csökkenésére gondolt. Ez az összefüggés nem biztos, hogy így igaz! Az NFSZ 2005 novembere óta nem hasz­nálja a „regisztrált munkanélkü­li” megnevezést, helyette a „nyil­vántartott álláskereső” fogalmát vezette be. Nyilvántartott állás­kereső 1991 óta egyéb feltételek megléte mellett az lehet, „aki el­helyezkedése érdekében az ál­lami foglalkoztatási szervvel együttműködik, és akit az álla­mi foglalkoztatási szerv álláske­resőként nyilván tart." Tehát ah­hoz, hogy valaki nyilvántartott álláskereső legyen, mindenek­előtt be kell jelentkeznie, és nyil­vántartásba kell vétetnie magát a területileg illetékes munkaügyi kirendeltségen. A munkanélküli fogalma és felmérése eltér ettől, így a két halmaznak van ugyan közös metszete, de a két populá­ció nem fedi le teljesen egymást. Vagyis a munkanélküliek száma természetesen nem egyenlő a re­gisztrált álláskeresők számával, hanem magasabb! A kaposvári regisztrált álláskeresők számá­nak folyó év áprilisától tapasztal­ható csökkenése, hasonlóan az országos tendenciákhoz, szintén kizárólag a közfoglalkoztatás ki­terjesztésének az „eredményé”. Nézzük, hogy Somogy me­gye és Kaposvár munkaerő-piaci helyzete régiós és országos össze­hasonlításban milyen képet mu­tat! Ennek elemzéséhez az NFSZ „Településsoros munkanélküli­ségi adatai” alapján az 5. számú táblázatot állítottam össze, ami az éves átlagos relatív mutató ala­kulását szemlélteti a dél-dunán­túli régióban. A relatív mutató, amely tehát nem azonos a munkanélkülisé­gi rátával, a nyilvántartott állás­keresők százalékos arányát mu­tatja a munkavállalási korú né­pességhez viszonyítva. Az NFSZ a relatív mutató kiszámításakor a 15-61 éves korú népességet ve­szi alapul. A táblázat alapján lát­ható, hogy a megye és a megye- székhely a dél-Dunántúli régi­óban a legmagasabb, a legrosz- szabb relatív mutatóval rendelke­zik. A 2012. évi véglegesített ada­tok alapján országos összehason­lításban is nagyon kedvezőtlen a megye és a város munkaügyi helyzete. Például Kaposvár Sal­gótarján (15,9 %) és Miskolc (10,2 %) után, Debrecennel (9,3 %) holt­versenyben „dobogós helyezést ért el”! A megyék közötti sorrend­ben is a legrosszabb foglalkozta­tási mutatókkal rendelkező har­madban találjuk Somogyot. Az Orbán-kormány saját köz­foglalkoztatási programját óri­ási sikertörténetnek tartja, és annak jelentős bővítését terve­zi. A november 1-től jövő év áp­rilis 30-ig terjedő időszakban országosan 200 ezren vesznek részt a legújabb közfoglalkozta­tási programban. Véleményem szerint ebből a jelentős összeg­gel támogatott „tranzitfoglalkoz­tatásból” az esetek döntő többsé­gében nem vezet visszaút az el­sődleges munkaerő-piacra. Ez­által nem lesz nagyobb az el­osztható „a társadalmi torta”, a GDP nagysága, ez egy zsákutca, amelyből nagyon gyorsan ki kel­lene tolatni! Szolidáris vagyok az álláskeresőkkel még akkor is, ha tudom, hogy voltak, vannak és lesznek is, akik gátlástalanul kihasználják a különféle szociá­lis támogatásokat, visszaélnek a társadalom türelmével és jóindu­latával. Ezen a területen sem fo­gadom el a „kollektív bűnösség” elvét! A napi sajtóban, így a So­mogy Hírlapban is több szocio­gráfiai-szociológiai jellegű riport és interjú jelent meg a témában. Ezek a hétköznapok szintjén mu­tatják be a különböző korú, vég­zettségű és élethelyzetű álláske­resők gyakran teljesen kilátás­talan helyzetét. „60 évesen, 42 éves szakmunka után, napi hat órában, havi 36 ezer forintért az utcákat söprőm” - írja elkesere­detten egy kaposvári álláskere­ső férfi. Egy 53 éves hölgy még ennél is keményebben fogalmaz­za meg a szomorú valóságot: „... üresnek és senkinek érzem ma­gam, s milyen megalázó azt ol­vasni mindenütt, hogy aki ál­lástalan, az egy tróger, mert tud­na, csak nem akar dolgozni, s mi vagyunk a társadalom szemete, akiket el kell takarítani.” Egy or­szágos napilapban egy baranyai falu „független”, elfogadhatatlan nézeteit tekintve nagyon is kor­mány közeli polgármestere ki­mondja a kendőzetlen igazságot: „Ők (a közmunkások) már-már megszerették a közmunkát, és elfogadják, ha gyermekeik is az ő példájukat követik." Ezzel meg­halt a remény is! Elveszett a jövő, hogy utódaik ennél többre viszik, hogy a gyermekeik meghaladják közmunkás őseiket! Összegezve: a foglalkozta­tás területén Magyarország, So­mogy megye és Kaposvár - saj­nos - nem teljesít jobban! KOVÁCS BÁLINT NYUGDÍJAS, KAPOSVÁR Értem én, miért kell a föld pályázat? Sokkal többet ér majd néhány esztendő múlva Legyen kötelező a téli gumi! közlekedés Vannak, akik a jeges úton bravúrkodnak Értem én nagyon jól, hogy mi­ért van vita a pályázatok körül, amelyekkel földhöz lehetett jut­ni. Aki földet tud manapság szerezni, annak és családjának életébe bele van kódolva, hogy gazdagok lesznek. Miért is lesz ez így? Azért, mert már most is hektáronként mintegy 60.000 forint támoga­táshoz lehet jutni. Ez folyama­tosan, évről évre magas bevé­telt jelent. Aztán rövidesen föl­oldják majd a tilalmat, melynek értelmében jelenleg külföldiek nem vásárolhatnak Magyaror­szágon termőföldet. Ezt követő­en pedig biztosan föl fog men­ni a termőföld ára a sokszoro­sára, mert tőlünk nyugatabbra sokkal drágábbak a termőföl­dek, mint jelenleg hazánkban. Nos ezért van most tülekedés leginkább a földekért, s a siker­ben élen járnak a jelenlegi kor­mánypárt, a Fidesz barátai. Ha körbenézek a határban, vagy csak utazok valahová, az autóból és a vonatból is azt lá­tom, hogy sok föld van parla­gon, másutt viszont még most is lábon áll a kukorica, nem arat­ták le. Talán nem érdemes, mert kevés és csak kicsire nőtt a szá­rán a kukoricacső, s olcsóbb lesz majd beszántani? Remélem, hogy akik földhöz jutnak, azok felelősen gondolkodnak majd a magyar vidékről. B. A. A szomszédos Ausztriába télen már régóta nem lehet bahajtani autóval úgy, hogy ne téli gumi lenne rajta. Pontosabban be le­het, de nem szabad, mert ha ész­reveszik a rendőrök, akkor na­gyon megbüntetik a sofőrt. Sőt, még hóláncnak is kell lennie az autóban, vagy ha az időjárás megköveteli, akkor a kerekeken. Magyarországon sajnos nincs ilyen szabály egyelőre. Pedig nem drágítaná meg a gépjármű­tulajdonosok életét, mert ha té­li gumit is használnának, akkor kevesebbet használnák és ezért később kopna el a nyári szett. A baleseteket kikerülni per­sze nem lehet téli gumival sem, főleg, ha van olyan sofőr, aki a havas-jeges kanyarokat oldalt csúszva veszi be, s örül, hogy milyen ügyes. Sikerülhet a mu­tatvány akár sokszor is, de elég egyetlen alkalom, amikor nem tudja bevenni a kanyart. Ilyen­kor szokott szembejönni a vét­len autós, az ő élete lesz tönk- retéve a balesettel, a tragédiá­val, a súlyos sérüléssel, a fájdal­mas kórházi kezeléssel és az éle­tük végéig kísértő rémálmok­kal. TÓTH KÁROLY Az olvasói leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában közöljük. Az olvasói vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját

Next

/
Thumbnails
Contents