Somogyi Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-25 / 274. szám

2013. NOVEMBER 25., HÉTFŐ MEGYEI KORKÉP 5 A lányok is lőnek: ez ma a „sikerszak” rudnay A megszüntetett gimnáziumi képzést pótolja a rend- és honvédelem a hatvanéves tahi iskolában Lőnek, alakiznak, önvédel­met tanulnak - ma ez a „si­kerszak” a hatvanéves tahi Rudnayban. Fónai Imre A lányoknak is tetszik a katonai pálya. Megszokott látvány, hogy ők is gyakorolják a lövészetet, és szépen helyt is állnak A szombat a termelőmunkáé volt: a tabi diákok a daránypusztai gazdaságba jártak Iskolatörténet. Bemutatták a tabi Rudnay elmúlt hatvan esztendejét Katonasuli (is) a Rudnay, ponto­sabban KatonaSuli, az ilyen el­nevezésű program keretében kötött ugyanis szerződést a so­mogyi TISZK a Honvédelmi Mi­nisztérium kaposvári 64. Bo- czonádi Szabó József Logiszti­kai Ezredével. Lőnek, alakiz­nak, önvédelmet tanulnak - akik a rendészeti képzésbe le­gelőször belevágtak, már érett­ségi előtt állnak, a honvédelmi ismeretek oktatása pedig idén szeptemberben indult a hatvan éves tabi Rudnay Középisko­lában. E kettő „pótolja” a meg­szüntetett gimnáziumi okta­tást, ahogyan Szamosi Lóránt TISZK-főigazgató is hangsú­lyozza: szerencsére nagy az ér­deklődés e két fakultáció iránt, jó döntés volt tehát, amikor Ka­posváron kívül másutt is beve­zették az ilyen jellegű képzése­ket. S - teszi hozzá a főigazga­tó - nemcsak a rend- és honvé­delmi szervek társadalmi támo­gatottságának erősítése miatt fontos, hanem mivel szakmai érettségit is tenniük kell a diá­koknak, hatodik tárgyként ezt is választhatják. A rend- és honvédelmi okta­tás az ügyviteli szakmacsoport specializációja - ezt már Szen­tesiné Kiss Katalintól, a Rud­nay igazgatójától tudjuk meg, miközben a kilencedikesek az elmélet után éppen most pró­bálják ki először a lövészetet légpuskával, Madai Imre irá­nyításával. - Jogi és gazdasági ismereteket kapnak bőven az ügyvitelesek, így kapcsolódik a kettő egymáshoz - teszi hozzá az igazgatónő. Kár volna tagadni, hogy lö­vészet és fegyverismeret teszi vonzóvá e szakokat, jól lemér­hető ez a nyíltnapi bemutatók során is. - Megtanulnak lég­fegyverrel lőni (a második év­ben már úgy lőnek, mint a go­lyó, fogy a lőszer rendesen...), elsajátítják a kétféle rendőr­ségi pisztoly és a gépkarabély működését - magyarázza Ma­dai Imre, természetesen gya­korló egyenruhában és nem „az iskolai tányérsapka viselése kötelező volt, e nélkül az utcára se lehetett kimenni” - egy 1957- es osztálykirándulás képe alatt olvasható ez a felirat. Az iskola­történeti kiállítás anyagátSo- mogyvári Lajos tanár úr gondoz­ta. Az is kiderül belőle: az 1956- 57-es tanév kivételes volt abból a szempontból, hogy négy nyelvet is tanulhattak a tabi gimnazisták a politikai fejlemények miatt Előbb oroszt és latint, utóbbit az '56-os forradalom ellenforradal­mi értékelését követően betiltot­ták, második választható nyelv­ként pedig németet vagy franciát, utóbbit egy egykori jezsuita szer­zetes tanította. ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ 1963-BÓL: „Osztályfőnöki órán tisztaság­vizsgálat volt, a nagykörműek vesztére előkerült a nagyolló is. De azzal nemcsak körmöt lehet vágni, hanem hajat is, elfogta a csak azért, mert katonatiszt­ként vonult nyugdíjba és tért vissza nemrég tartalékosként a honvédség kötelékébe, hanem azért is, mert ahogyan mond­ja „hogyan nézne ki a lövészet, vagy az alaki oktatása civil­ben”. Azt is megtudjuk és őszin­tén rácsodálkozunk, hogy akik Tabra járnak, azok részesülnek Somogyi Ica frizuráját is.” A hat­vanas években az öt tanítási nap után a hatodik a termelőmunkáé volt, törvény mondta ki: „Váljék szorosabbá iskoláink kapcsolata az élettel, a termeléssel.” S lön: a tabiak varrást tanultak, valamint a legtöbb ilyen jellegű foglalko­zásban (az önvédelmet fekete­öves kyokushin karatemester tanítja), nem mindenütt van­nak ugyanis ilyen lehetőségek. - Vezetem a helyi lövészklubot, ez is előny, meg hogy gyűjtő va­gyok, a fegyverek java részét magam vásároltam, szereztem be - így az oktató. - Hatvan di­ai daránypusztai állami gazda­ságba jártak, ahol mezőgazdasá­gi munkákat végeztek.- hamvaiból kellett újjáélednie a nemzetnek, nagy volt a szakem­berhiány az ország újjáépítésé­hez - emlékeztetett Szamosi Ló­ék lő most a Rudnayban, akad belőlük utánpótlás a tabi lövész­klub számára is, a megyei diák­olimpiái döntőket rendre mi nyerjük meg. Az egykori katonatiszt el­árulja azt is, hogy az új honvé­delmi képzéshez kiváló négy­száz oldalas tankönyv és hozzá internetes tananyag is rendel­ránt TISZK-főigazgató arra az időszakra, amikor 1953-ban az állam a tabi reálgimnáziumot is megalapította. A Rudnay Gyula Középiskola hatvanadik évfordu­lója alkalmából rendezett ünnep­ségen Bereczk József igazgatóhe­lyettes, kollégiumvezető (koráb­ban maga is a Rudnay diákja) vette számba a hat évtized főbb állomásait. 1960-ba indult be a mezőgazdasági gépszerelő szak- középiskola, ekkor létesült diák­otthon is (később a Petőfi Sándor Kollégium), 1964-ben vette föl az intézmény Rudnay Gyula festő- művésznevét 1979-ben meg­szűnt a gimnáziumi oktatás, tíz év múlva a siófoki gimnázium kihelyezett tagozatként indult új­ra. 1991-ben új kollégium épült. Kétezerben megszánta mezőgaz­daságigépszerelőképzés, né­hány éve az ádándi szakképző jogutódjaként indították újra. kezésre áll (a hadsereg felépíté­se, a magyar rendvédelmi poli­tika...) ellenben a rendvédelmi­seknek már nehezebb ilyet ösz- szeállítani, olyan gyorsak mos­tanában a változások azon a területen. Az éppen a légpus­kával ismerkedő kilencedike­sektől közben megtudom (lá­nyok is akadnak közöttük szép Megjárta Boszniát is az oktató engem nem hívnak be más szolgálatra, ide vagyok „dele­gálva” - mondja Madai Imre. Az egykori katonatiszt2002- ben vonult nyugdíjba, de nem­rég tartalékosként „visszasze­relt”. Annak idején Boszniát is megjárta SFOR-állományban, tűzszerészként. - Ahogyan a régi öregek: ami a múltamból megmaradt, átadom a követke­zőgenerációnak - mutatja a lövészeti terem kisebbfajta kiál­lítását. Akad ott sugármérő mű­szer az egykori kaposvári fono­da légópincéjéből, akna, amit a tabi laktanya előtt talált, vállról indítható légvédelmi rakéta csö­ve, kézigránátok, puskagráná­tok, tüzérségi lőszerek, no meg egy aknakereső, amivel Boszni­ában dolgozott. - Örülök, hogy érdekli a mai fiatalokat a kato­nai, rendvédelmi pálya; először elcsodálkoztam, hogy milyen sok lány is jött, mára hozzá­szoktam. Madai Imre „visszaszerelt” számmal, egy másik osztály­ban olyan lány tanítványa is van Madai Imrének, akinek az egyik keze hiányzik, de nagyon lelkes, törekvő), hogy a többsé­gük rendőri pályára készül. De akármi lesz is belőlük - teszi hozzá az oktatójuk -, rendhez, fegyelemhez szoknak, s ma­napság ez is érték. A kicsi, a nagy, Dani meg a szomszéd: lakáskiállítás Levynél siófoki kontraszt Amikor a hegyet hívják Mohamedhez, avagy a siófoki festőművész elunta a kilincselést Vörös szőnyeg helyett vörös (bordó?) fölfestés vezet a kapu­tól a bejárathoz, Dani erősködik hogy be kell állnunk az autóval az udvarba, mert akad hely bő­ven. Lakáskiállítás-megnyitó: ha van lakásétterem meg lakás­színház, miért ne lehetne ilyen is, főleg ha Bihari Puhl Leven­te küldi a meghívót. - Ha Mo­hamed nem megy a hegyhez, a hegyet hívjuk Mohamedhez. Megváltozott a világ - indokol­ja az extravagáns siófoki festő­művész, hogy a saját házában, a Levy műteremgalériában állít ki. Ahol a kilencvenes években még nagy vendégjárás volt, de „az ezredforduló környékén va­lami megtört, az utóbbi időben annak is örültem, ha havonta betért egy érdeklődő”. Kínálat akad, a napokban fes­tette meg ezredik alkotását. - Kilincseljek? Keressek kiállító­termeket? - kérdi. - Belefárad­tam. Hozzám hívom a gyűjtő­ket, galériásokat, azokat, akik valóban érdeklődők. Siófokon, a bulifővárosban ez kontraszt (egyáltalán, a kultúra is az), de az én házam a városon belül el­dugott helyen van, az ipartelep közelében, a ház és a kert alkal­mas lehet akár még kulturális rendezvények tartására is. Nem kell ahhoz Budapesten, vagy ép­pen Párizsban lenni, hogy vala­mit megismerjenek. Kapolcsról se tudott senki pár évtizede. Közszemlén a Levyntgard-ciklus. Tárlat a művész otthonában „Dél-balatoni nyár a fiatalság hülyítéséről és a jövő nemzedék tönkretevéséről” - egy képeim a nonfiguratív, absztrakt alko­tások közül, melyeket egy föld­szinti szobában helyezett el. - A fiam most költözött a barátnőjé­hez, így felszabadult a hely - jegyzi meg Levy. - Ha meg visz- szajönne, az ágyát a szobában hagytuk... Másfél hónapja több mit száz e-mailt küldött ismerőseinek, adományt kérve az első házi ki­állításához. - Váratlanul sokan segítettek - tájékoztat. - Há­romhavonta tervezek új bemu­tatókat. Most az absztrakt ké­peket és a Levyntgard-ciklust tettem közszemlére, de akad még a sorozatokból: tájak, eroti­ka, arcképek. És most kezdtem egy újba: így festetek ti. Remb­randt-, Dali-módra festek, de is­meretlen osztrák zsánerképfes­tő stílusában is. Jöhetnek más művészek is kiállítani, legelső­sorban is a lányom... Levy képei - Ludvig Rezső még 1992-be írta ezt a zenemű­vet az első fővárosi kiállításra, most újra eljátssza, Vasvári Zol­tán művészettörténész pedig, aki könyvet írt a festőről, meg­nyitóbeszédet mond a követke­ző hallgatóság előtt: Levy kis­fia, Dani, azután a festőművész párja, nagylánya és annak ba­rátja, a zeneszerző felesége, no meg a szomszéd. ■ Fónai I.

Next

/
Thumbnails
Contents