Somogyi Hírlap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-09 / 261. szám

2013. NOVEMBER 9., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Csak azt nem tudom, kin élősködőm? munka nélkül A tartósan állástalanokat zavarja, hogy a társadalom úgy véli, nem is akarnak dolgozni Egyéniség- és önbecsü­lés-romboló az állástalanság, főként ha az érintett nem­csak hónapokra, de évekre kiesik a munka világából. S bár dolgozna, egyre több helyről azt sugallják neki, nem más, mint a társadalom kártékony élősködője. Vas András Tamás egykedvűen dohányzik a kaposvári munkaügyi köz­pont épületen előtt, a szaka­dó eső sem zavarja. Két gyere­két már elvitte az iskolába, ta­valyelőtt ez még az asszony fel­adata volt, azóta azonban ura is ráér. A 41 éves, korábban a KVGY-nél, majd biztonsági őr­ként dolgozó férfi ugyanis im­máron tizenkilenc hónapja kép­telen állást találni.- Eredendően eladó a vég­zettségem - meséli, miköz­ben elpöccinti a csikket -, ami­kor nem sokkal a rendszervál­tás után befejeztem az általá­nos iskolát, jó ötletnek tűnt, biztos megélhetésnek, sőt, ma már ezen biztos sokan röhög­nek, karrierlehetőségnek, hi­szen egy áruházban akkor még volt lehetőség előrelépni a rang­létrán. Csak éppen azt nem le­hetett tudni, hogy nem lesznek klasszikus áruházak, jön a plá- zavilág a megannyi butikkal, boltonként egy-két eladóval. Tamás tehát váltani kény­szerült, ám a pályamódosí­tás zsákutcába vezetett, előbb kényszervállalkozóként va­gyonőrködött, majd egyik pil­lanatról a másikra az utcán ta­lálta magát.- Sokan veszítik el az állá­sukat, s kerülnek néhány hó­napra parkolópályára - foly­tatja, miközben ismét rágyújt -, ám ezt még fel lehet dolgoz­ni. Ám amikor az ember már lassan két éve nem talál mun­kát, egyre inkább úgy érzi, fe­lesleges. Még szerencse, hogy ott van a három gyerek, reggel én készítem fel őket az iskolá­ba, délután tanulgatok velük, ha olyan az idő, focizni is szok­tunk. S január óta én járok már a szülői értekezletekre, fogadó órákra is, hiszen már jobban is­merem a tanáraikat, mint a fe­leségem. Bevallom, eleinte na­gyon gáznak éreztem, hiszen ilyenkor azért beszélgetünk a többi szülővel, s akaratlanul is szóba kerül, mit dolgozom, az­tán rájöttem, sokan megérte­nek. Amit viszont nem szere­tek, hogy egyesek szemében látom a szánalmat, ennél már csak az a rosszabb, amikor a le­kicsinylést: na, tessék, itt van még egy ingyenélő.- Sokan azt hiszik, igaz a de­magóg szöveg, hogy aki ebben az országban dolgozni akar, megteheti, s csak annak nincs munkája, aki henyélni akar, jó neki a segély - jegyzi meg er­re a huszonhat esztendős Kin­ga, aki szintén arra vár, hogy sorra kerüljön az ügyfélfogadá­son. - Lehet, hogy ez Győrben vagy Fehérváron, esetleg Pes­ten igaz, de itt... A fiatal, kétgyerekes anya a gimnáziumi érettségi után ugyan gondolkodott a tovább­tanuláson, ám hamar össze­jött párjával, aki jól keresett, így nem voltak anyagi gondjai. A kapcsolatból házasság lett, majd jött az első baba, akit há­rom év után követett a tesó, így csak tavaly kellett elkezdenie állást keresni.- Esélytelen vagyok - mond­ja egyszerűen. - Gyakorlatom, szakmai tapasztalaton nincs, vagyis éppen annyit érek, mint akik az idén nyáron maturál­tak. Csak éppen jóval idősebb vagyok náluk... Némi utánjárással az egyik multinál el tudott helyezkedni pénztárosként, ám hosszú tá­von a munkaidő-beosztást nem tudta összeegyeztetni a csalá­di feladatokkal. Férje ugyan­is munkája révén sokat utazik, így a gyerekkel jórészt neki kell foglalkoznia. S mivel egy Ka­posvár melletti faluban élnek, a bejárást is meg kellett oldania.- Anyámék néha besegí­tek, de ez nem mehetett a vég­telenségig - teszi hozzá Kinga. - Most viszont, hogy nincs ál­lásom, egyfolytában nyaggat- nak, mikor keresek már mun­kát, nem értik, hogy egy érett­ségivel nem egyszerű hagyo­mányos, nyolctól-négyig állást találni, főként, ahol hajlandóak kifizetni a bérletet. Ez is idege­sítő, ám ennél is rosszabb volt az érettségi-találkozónk, ahol mindenki mesélte a sikereit a munkájában, s kiderült, csak Nehéz átlépni a vonalat. A közmunkaprogram sokaknak segít, de így is ezrek keresnek reménytelenül állást a megyében Javult a munkanélküli-helyzet, sokan viszont már a rendszerből is kikerültek, s reménytelen a jövőjük ► Folytatás az 1. oldalról a nyilvántartott állástalanok száma amúgy a tavalyi év azo­nos időszakához képest 10,4 ezerrel 33,5 ezerre csökkent a régióban, ami 2,8 százalékos javulást jelent: Baranyában, Tolnában és Somogybán együt­tesen 8,5 százalékos volt szep­tember végén a munkanélküli­ség. Szakemberek szerint a ja­vulás elsősorban a rendkívüli mértékben kibővített közmun­ka-programnak köszönhető, ami azt is jelenti, hogy a somo­gyi munkanélküliségi ráta is egyre kedvezőbb értéket mutat: negyedéves bontásban a leg­jobb eredményt tavaly októ­ber-decemberben tudja felmu­tatni a megye, amikor is 8,3 százalékos volta mutató. Ka­posváron az előző év azonos időszakához képest 748fővel 3182-re csökkent az állástala­nok száma, ami 10,8 százalé­kos - a munkavállalási korúak között 7,4 százalékos -munka- nélküliséget jelent. mármint a nyilvántartásban szereplőké, ugyanis a tényleges állás nélküliek száma a megyé­ben ennek nagyjából a duplája. S közülük sokan hiába is re­ménykednek, esélyük sincs munkához jutni: a legkilátásta- lanabb helyzetben az ötven fe­lettinők, valamint a gimnáziu­mi érettségivel, illetve csak álta­lános iskolával rendelkező fia­talok vannak, nekik egy állás­ajánlat nagyjából a lottóötössel ér fel. én vagyok munkanélküli. Na­ná, hogy megkaptam: köny- nyű neked, eltart a férjed. Pe­dig messze nem keres olyan jól, mint régen, hó végén sok­szor az aprót szedegetjük ösz- sze, hogy legyen otthon ke­nyér. Három éve nyaralni sem voltunk. Pedig próbálok beten­ni valamit én is a családi kasz- szába, ha úgy adódik, vállalok gyerekfelügyeletet, ám a saját­jaim természetesen elsőbbsé­get élveznek, ha nem így ten­nék, azon szörnyülködne min­denki, hogy a karrierért hát­térbe szorítom a gyerekeimet, így viszont élősködőnek tarta­nak... Csak éppen azt nem tu­dom, kin... Kovácsné Zsuzsa abszolút megérti a fiatalasszony gondja­it, hasonlóképpen egy megye- székhely környéki faluban él, ahonnét majd' húszezer forint a bejáróbérlet. Az 53 éves asz- szony negyed századon át egy boltban dolgozott, hét éve azon­ban leépítették, azóta hiába ke­res állandó munkát.- Pedig elvállalnék bármit, csak éppen nincs mit - mondja keserűen. - Jelentkeztem óvodá­ba dadának, voltam takarítónő, de aztán kiadták a munkánkat egy cégnek. Egy évre sikerült elhelyezkednem, a munkaügyi központ segített, no és, hogy kedvezményesen kellett utá­nam fizetni a járulékokat. Ami­kor lejárt ez az idő, el is küldtek, s felvettek mást, hasonló kondí­ciókkal, mint az enyém volt. A nyugdíjig még több mint tíz éve van az elvált asszonynak, aki jelenleg házakhoz jár taka­rítani. Ötszáz forintot kap órán­ként, de van, hogy csak vasalni hívják, s akkor csak egy ezrest keres, ráadásul nincs is minden napra munkája.- Rendesek velem, a háziasz- szony szokott adni a levetett ru­háiból, kapok bonbont névnap­ra, karácsonyra, de bevallom, nem így képzeltem el az élete­met - legyint lemondóan. - Ha valaki tíz éve azt mondja, ide ju­tok, kinevetem. Még szerencse, hogy a gyerekeim már felnőt­tek, az egyikük Pesten, a má­sik Ausztriában dolgozik, s nem kell gondoskodnom róluk. Nem is panaszkodom nekik, hadd éljék az életüket, persze azért tudják, valami nem stim­mel idehaza. Azt azonban nem mondom el nekik, hogy meny­nyire üresnek és senkinek ér­zem magam, s milyen megalá­zó azt olvasni mindenütt, hogy aki állástalan, az egy tróger, mert tudna, csak nem akar dol­gozni, s mi vagyunk a társada­lom szemete, akiket el kell tar­tani. A politikusok pedig hi­tegetnek, Kaposváron is ígért már mindenki új munkahelyet ezerszám. Nem vagyok váloga­tós, nekem egy is elég lenne... Rekord: ötvenezren kötöttek ki a földvári szabadtérin kuli-kikötő Előadás után még a publikum is táncra perdült - Új műfaj is bemutatkozott, a klasszikus balett Ötvenezer látogató - kiemelke­dő szezont zárt a balatonföldvá- ri Kultkikötő. A nyolcadik évad összegzése szerint a 960 fős befo­gadóképességű szabadtéri szín­ház idei 150 előadására közel 40 ezer regisztrált érdeklődő ér­kezett, az ingyenes események­re közel tízezren - tudtuk meg Nagy Viktor ügyvezető igazga­tótól. Két év alatt, 2011 óta kö­zel negyven százalékkal nőtt a látogatottság. A déli part szín­házi csomópontjának egyik va­rázsa - a helyszín különleges­ségén és a produkciók színvo­nalán túl -, hogy az előadó-mű­vészetek széles palettáját igyek­szik bemutatni. Szinte minden, a szabadtéri környezet lehetőségei között működni tudó műfaj: víg­játék, tragédia, lélektani dráma, zenés est és musical, kortárs- és néptánc-előadás szerepelt ed­dig a műsorban, a nagyszínhá­zi előadások mellett pedig gye­rekszínházi produkciók, kézmű­ves-foglalkozások, koncertek, fo­tókiállítások, a Part Mozi kereté­ben ingyenes filmvetítések, bor­kóstolók, stand-up produkciók. Többek között óriási érdek­lődés kísérte a Quimby szín­ház-koncertjét, a Kultkikötő és az Orlai Produkció közös bemu­tatóját a Hippolyt-ot Mohácsi Já­nos rendezésében, a Pelsőczy Réka remek rendezésében be­mutatott Római vakáció pedig a nyár egyik legromantikusabb Egy siker a sok közül: a Mohácsi-féle Hippolyt zenés estéjét hozta a nézők szá­mára. A Körúti Színház Mese habbal című vérbő komédiájá­ban Koltai Róbert, a nagy sike­rű Piaf-est-ben pedig Vári Éva volt visszatérő vendég. A Lövöl­de teret Kern András, Hernádi Judit és Heilig Gábor „hozta el”, a Csodalépés című estéjével pe­dig Rátóti Zoltán aratott zajos si­kert. Rúzsa Magdi „Magdaléna Rúzsa” című személyes dal-tör­ténetei meghatották és elgondol­kodtatták a közönséget, a kár­pát-medencei folklór kincseire épülő, Diószegi László koreog­ráfus összeállításában bemuta­tott Balt Orient produkció dina­mizmusa pedig szinte letaglóz­ta, előadás után spontán táncra sarkallta a közönséget. A Fanfa­ra Complexa, a Zagyva Banda, a Válaszút Táncegyüttes, a So­mogy Táncegyüttes, a Szászcsá- vási Zenekar és Antal Tibor pro­dukcióját látva és hallva, ez nem is csoda. Ez év nyarán új „kultki- kötős-műfaj” is született, a Pécsi Balett bemutatkozásával a klasz- szikus balett is a Balatonra ér­kezhetett Vincze Balázs Haran- gozó-díjas rendező-koreográfus Mozart zenéjére készített Baná­lis viszonyok-édes finomságok című darabjával. A Kultkikötő téli szünetre vonult, a működtető Összpró- ba Alapítvány azonban már el­kezdte a kilencedik évad előké­szítését. ■ Fónai I.

Next

/
Thumbnails
Contents