Somogyi Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-05 / 233. szám

4 2013. OKTÓBER 5., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP két hónapja az fgsz élén Ahová ment, robbantottak: égő olajkutak Kuvaitban, drótsövénybomba a pakisztáni irodájának falában,polgárháború Szíriában. A tálibokkal is tárgyalt SZÁNTÓDON HIABA KERESNE OLAJAT Indiába, Kuvaitba, Szíriába többször is visszatért, a „leg­élesebb” helyzetben azon­ban Pakisztánban dolgozott - ilyen előzmények után került 59 évesen Fehér János a siófoki székhelyű FGSZ Földgázszállító Zrt. vezér- igazgatói székébe. Fónai Imre- Naponta szembesülhet ve­le első siófoki munkanapja, au­gusztus elseje óta: a székház be­járatánál egy tábla, mellyel az FGSZ-dolgozók elődje, Zsuga Já­nos munkáját köszönték meg. Teher? Nehéz örökség?- Nem, az, hogy emléktáb­lával köszönték meg elődöm munkáját, inkább egy szép ki­hívás számomra is - felelte Fe­hér János.- A kihívásokat eddig sem nél­külözte...- Életem legalább kétharma­dát külföldön töltöttem, ez tény. Még édesapám munkája ré­vén Indiában gyerekeskedtem, ott (is) jártam iskolába, később már a saját feladataim szólítot­tak el távoli vidékekre.- Méghozzá olyan tájakra, ahol általában „meleg” helyzet volt... r Való igaz, Kuvaitban példá­ul amikor a vezetéképítő fiúk délelőtt tízkor ráütötték a tojást a csőre, hat másodperc alatt lett szén belőle.- Nem pont erre gondoltam...- Pedig az meleg hely(zet) volt. 1984-től tizenegy évet töltöttem kisebb megszakításokkal Kuva­itban, a családdal együtt, a har­madik fiam ott is született. Ket­rec aranyrudakkal, így hívták az országot, a ’90-'91-es iraki megszállás után már csak ket­rec ezüstrudakkal. Ketrec, mert egy sivatagi ország a tengerrel, ahol megvalósították maguknak a kommunizmust, úgy, hogy az 500 ezer lakosú államnak a kom­munizmushoz kétmillió vendég- munkásra volt szüksége. Álla­mi kiküldöttként ugyan magam is egy voltam a kétmillióból, de a vendégmunkások 98 százalé­ka szakképzetlen, betanított, al­ja munkát végző pakisztáni, ce­yloni, ázsiai volt, akiket ember­telen körülmények között tartot­Fehér János: nem a veszélyes helyeket kerestem, csak ott volt szénhidrogén tak. De ahhoz, hogy valakiknek nagyon jól menjen, másoknak (a többségnek) nagyon rosszul kell hogy menjen. Ezt ott megtanul­tam, ha úgy tetszik, közgazda- sági alapvetésként. Az iraki be­vonulás előtt három órával, a hi­vatalosan utolsóként felszálló géppel hagytam el az országot. Amikor, visszatértünk egy Du­hajban bérelt kétfedeles kisgép­pel - én, Antall József miniszter- elnök megbízottja, gróf Batthy­ány Ádám, valamint a Techno- impex akkori vezérigazgatója -, már azzal a feladattal tettük: ál­lapodjunk meg a felrobbantott, égő olajkutak eloltásáról. A rep­tér szét volt lőve, két kilométe­ren át vonszoltuk a bőröndjein­ket, közben láttunk olyan kuva­itiakat hordárkodni, akik előtte sosem dolgoztak.- Az égő olajkutak eloltása világ­hírt hozott a magyar olajipari szak­embereknek?- Igen és az az öt-hét fő, aki­nek szó szerint a tűzbe kellett menni, ugyanazt a bért kapta, mint például az ugyancsak kint dolgozó amerikai kollégája: napi nettó ezer dollárt.- Ön is ilyen jól keresett?- Közel sem. Aki kint dolgo­zott, az persze a magyar átlag­bér többszörösét tehette zsebre. Nekem a cigaretta egész nap a számban lógott, azzal „szűrtem” a levegőt, mert úgy hullt az olaj, mint a májusi eső; esténként gáz­olajjal mosattuk le az autókat.- Édesapja indiai kiküldetése ele­ve meghatározta, hogy ön sem sokat fog idehaza dolgozni?- Azért Budapesten szület­tem és a 12. kerületet tekintet­tem az otthonomnak. Apámat 1956 nyarán küldték ki Delhi­be, nekem pár évesen az volt az ,,'56-os élményem”, hogy 1957 nyarán nem lehetett hazajön­ni, e helyett a tengerben füröd- tem és mindenféle tüskés ha­lat, medúzát kellett kiszedni a hátamból, talpamból. Az általá­nos iskola alsó tagozatát itthon jártam, a fölső már megint In­diában talált, egy anglikán is­kolában. Életem meghatározó időszaka volt, tinédzserként ta­pasztalhattam meg a másság el­fogadását, azt, hogy más bőrszí­nű, vallású, kultúrájú emberek is vannak a világon. Ha egy te­hén az út közepén feküdt, isko­lába menet meg kellett állnunk, ha nagyon siettünk, a sofőr vett a piacon egy köteg sárgarépát és megpróbálta szép szóval egy fél méternyivel arrébb csalo­gatni. Az érettségit már a sas­hegyi Arany János Gimnázium­ban tettem le, s még a főisko­la előtt munkába álltam a mai Terror Házában, mert ott volt a Chemokomplex székháza. Míg az FGSZ elődje, a Gáz- és Olaj- szállító Vállalat (GOV), mint az OKGT tagja a belföldi tevé­kenységet végezte, első munka­helyem a külföldit, mint az ex­port-importra különleges enge­déllyel létrehozott vállalat. Dip­lomás üzletkötőként az akkor induló iraki, kuvaiti munkák­kal kezdtem foglalkozni, ezek­ből a siófoki KW is jelentős részt vállalt, gyakran megfor­dultam már a nyolcvanas évek elején Siófokon a GOV-nál.- A kilencvenes években meg, két külföldi feladat között, „várat­lanul" Fonyódon tűnt fel...- Ez a kuvaiti éveimbe éke­lődött. A Fonyódi Ásványvíz Kft.-nél kereskedelmi igazgató­ként és vezérigazgatóként tény­kedtem. Az elsők között minősít­tettük magunkat az amerikaiak­kal, az akkor Herkules néven fu­tó vizet szállítottuk az IFOR-ka- tonáknak. Akkor és ott fedeztem fel, hogy a Bambit, fiatalságom italát is a fonyódi ásványvíz-tele­pen palackozták és a licenc a mai | napig a fonyódiaké. § ^ - De persze nem sokáig bírta ide­5 haza...- A Mól kutatás-termelési kon­cesszióját vezetve Tunézia, Je­men, Szíria következett, 2006- ban a Mól Pakisztán vezetésé­vel bíztak meg, igen „barátsá­gos” területen, az afgán határ mellett. Arrafelé mindenki fegy­verrel sétált, persze nem azért, mert alapvetően rossz emberek; régen a falusi pásztor nálunk is bottal sétált, na, az ottani viszo­nyok között ez a Kalasnyikov.... Sikeres kutatás után több gáz­üzemet hoztunk létre. Az ame­rikaiak most gondolkodnak raj­ta, én már 2006-ban a talibá- nokkal tárgyaltam; megbízha­tó partnerek voltak, nem szá­mított a vallás, csak a kereske­delem. 2010 májusában 400 fős szerveztet hagytam ott, ehhez 750 katona „járt”, annyian őriz­ték a telepeinket, az iszlamaba- di irodánkat, biztosították a köz­lekedésünket. Bejárta a világot a 2008-as robbantás az iszlama- badi Mariott szállodánál. Az iro­dánk a hotel mellett volt, egy csu­pa üveg irodaház ötödik emele­tén. Ha a robbantás nem szom­bat este történik hanem munka­időben, ma aligha lehetnék az FGSZ vezérigazgatója. A legna­gyobb kár ugyanis éppen az iro­dámat érte; az íróasztalom mö­götti betonfalba tíz centi mélyen fúródott a drótsövénybomba, ha a helyemen ülök, pont átmegy rajtam. De ha ez nem lett volna elég, a nagy üvegablak pont rám zuhant volna, tetejében a teljes álmennyezet is ráesett az aszta­lomra. Sőt, mi több: légvonalban párszáz méterre laktunk a hotel­től, ha a fiam három perccel ké­sőbb megy be a fürdőszobába, ma ő sem élne; az ablaküveg há­romszögben, mint a Mol-logó, be- leállt a vécékagylóba.- No, a valódi meleg helyzeteknél vagyunk. Az FGSZ vezetői széke ehhez képest „szanatórium” le­het, nem hiányzik a „nyüzsgés"?- Az volt a szerencsénk, hogy fehér ember ellen nem intéz­tek célzott támadást. Előfordul­hat persze, hogy valaki rosszkor van rossz helyen, de ez itthon is így van. Amikor 2009-ben fel­hívott a hozzánk készülő akko­ri Mol-vezérigazgató és azt kér­dezte: Johnny, tudod-e garantál­ni a biztonságomat, akkor azt fe­leltem neki, hogy te sem tudod garantálni otthon az enyémet. Azért megoldottuk a látogatását, igaz, további száz fővel megnö­veltük a katonaság létszámát... Pakisztánból egyébként Szíriá­ba mentem mint a Mól közel-ke­leti régióvezetője és 2012 máju­sában akkor jöttem el, amikor már egyre több rablás, robban­tás történt, ellehetetlenült az ott­lét, mondták is a kollégáim vic­cesen, hogy ahol én feltűnők, ott előbb-utóbb robbantanak. De még mindig egy kitérő jött, a horvátországi INA, s csak utána az FGSZ. Ám ma már, lévén hogy lakást is találtam, siófoki lakos vagyok. Amúgy pedig tévedés, ha bárki azt hiszi, hogy direkt a veszélyes vidékeket kerestem, a jóisten úgy adta, hogy ezeken a területeken van szénhidrogén. Szívesebben lennék szántódi te­lephellyel (ott van nyaralónk) olajipari kutatásvezető, vagy ép­pen a Genfi-tó partján, csak az rövid karrier volna a kicsi talá­lati esély miatt. Lenullázza az FGSZ lakossági szállítási tarifáját a második rezsicsökkentés, létszámleépítéssel azonban továbbra sem számolnak a társaságnál ► Folytatás az 1. oldalról- a szállításnak tarifája van - olyan, mint az autóbusz-vonal- jegy -, mely hatóságilag meg­határozott érték - mondta Fe­hér János. - Az első rezsicsök­kentés összesítve a lakossági és nagyfogyasztói felhaszná­lást, megfelezte ezt a tarifát. Emiatt módosítanunk kellett a terveinket, hogy a szünetmen­tes gázellátást fenn lehessen tartani. A fejlesztéseinket is ha­lasztottak, bár hálózatbővítés­re, új hálózatok kiépítésére egyre kevesebb az igény az utóbbi időben. A karbantartá­sok idejét is későbbre toltuk, csak azt csináltuk meg, ami feltétlenül szükséges volt; vagy törvényi kötelezettségünkből, vagy szakmai büszkeségünk­ből fakadt. a lakossági gázszállítás tarifá­jának novemberbén esedékes lenullázása összességében a korábbinak a harmadára csök­kenti az FGSZ szállítási átlagta­rifáját. - A karbantartások ál­talában három-négy évente ese­dékesek, egy évet már ebből ar­rébb toltunk idén év elején, to­vábbi fél-egy év még belefér - tette hozzá Fehér János. - Gaz­dasági alapon a földgázszállí­tás ma már nem nyereséges üz­letág, és mi még piaci körülmé­nyek között mozgunk, azaz ér­vényesek ránk a piac törvényei. s hogy mi lehet az FGSZ Föld­gázszállító Zrt. jövője? - Van Az FGSZ Irányítóközpontjában tudják: a földgázszálllítás nem nyereséges jövője a társaságnak - szögez­te le a vezérigazgató. - Az or­szág energiaellátása szempont­jából megkerülhetetlen az 5784 kilométer nagynyomású veze­tékkel, amihez 7030 kilométer távközlési kábel csatlakozik, az azonban sajnos való igaz, hogy egyre csökkenő mértékű a hazai földgáztermelés és visz- szaesett a felhasználás is, jó­val nagyobb igényeket is ki tud­nánk elégíteni. Energia azon­ban mindig kell. Azt persze ma senki sem tudja megmondani, hogy milyen tulajdonosi szerke­zete lesz a társaságnak; jelen­leg a Mol-csoport tagja va­gyunk, a Mól száz százalékos tulajdonában. Az FGSZ eszmei és valóságos értéket egyaránt képvisel. Az államnak joga van például azt mondani, hogy szerves része legyen a hosszú távú energiastratégiának a gázhálózat-vezetéket működte­tő társaság. Erről a Mollal kell megegyezni. fehér János szerint létszámle­építést az elmondottak ellenére sem terveznek, igyekeznek még jobban gazdálkodni, még többet takarékoskodni. - A szakmai­lag kiváló kollektíva átérzi a helyzet súlyosságát, azt, hogy egyre nagyobb értéke lesz a sta­bil munkahelynek. Az FGSZ négyszer elnyerte az ország, sőt, három ízben Közép-Kelet-Euró- pa legjobb munkahelye címet, igyekszünk ennek megfelelni a továbbiakban is.

Next

/
Thumbnails
Contents