Somogyi Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 41. szám

8 INTERJÚ 2013. OKTÓBER 27., VASARNAP setét jenő Szerinte a romák önértékelése és a cigányság megítélése, a szélsőjobb előretörése miatt egyre rosszabb hazánkban. A politikai pártok csak kihasználják a cigányságot, a kormányok pedig félnek bármit tenni értük. A romák helyzetét a munka és a minőségi oktatás oldhatná meg. •• „BUSZKE VAGYOK CIGÁNYSÁGOMRA" „Tény, hogy a pártok pusztán kihasználják a roma közösségeket' Setét Jenő civil aktivista szervezte a roma büszkeség napját, de nemcsak a többségi társadalom figyelmét akarta felhívni ezzel a cigányság értékeire, hanem a romákét is. Önértékelésük ugyanis, a helyzetükhöz hasonlóan, siralmas. Szerinte a romák ügye mindannyiunk ügye és a gondok megoldásához, bátorság, sok idő és pénz kellene. Fábos Erika- Ön büszke arra, hogy roma?- Igen, büszke vagyok a ci­gányságomra, de a magyarsá­gomra is, de leginkább a kettő­re egyszerre.- A romák többsége nem büsz­ke?- Kérdés, hogy a saját identi­tásáról, vagy társadalmi szem­pontból kell vállalnia a büszke­ségét. Utóbbi a félelmek miatt nehezebb, még akkor is, ha egyébként szeretettel tekint va­laki a saját identitására. A roma büszkeség napjának lényege éppen az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, cigánynak len­ni nem egy szociális kategóriá­val azonos, hanem ugyanolyan emberi méltóság, mint magyar­nak vagy bármilyen más nem- | zetiségűnek lenni ebben az or- 1 szágban.- Mitől kell félnie annak, aki vállalja a cigányságát?- A népirtások emlékétől, az állami regisztrációtól, de első­sorban a szélsőjobbtól. A szél­sőjobb elmúlt hat évben vég­hezvitt munkálkodása révén ma ott tartunk, hogy bárki sza­badon cigányozhat. Beszédük és a gondolataik beszivárogtak a közbeszédbe és elfogadottá váltak. Sőt, a politikai elit cin­kos kacsintásának köszönhető­en pedig a médiába is. A cigány szónak ma már egyértelműen negatív jelentése van. Mivel pe­dig a romák ugyanazt a médiát fogyasztják, mint bárki más, el is hiszik, hogy ők nem elég jók, következésképpen egyre nehezebb büszkének lenniük önmagukra. Ezért volt célki­tűzésünk, hogy megmutassuk az értékeinket, kulturális kin­cseinket, vagy hogy arról be­széljünk, ami összeköt. Példá­ul, hogy Magyarország minden egyes szabadságküzdelmében cigány emberek is részt vettek, hogy mennyi roma ember adta életét a hazájáért. Erről ugyan­is nem szólnak a hírek, csak a negatívumok ömlenek rólunk. A politika által gerjesztett et­nikai szembenállás pedig ma már a személyes tapasztalato­kat is felülírja.- Mire gondol?- Arra, hogy ha megkérde­zek valakit a cigányokról, biz­tosan tud egy olyat említeni, akit a barátjának tart, aki sze­rinte tisztességes ember. Ha viszont a cigányságról van szó, ugyanannak az embernek a vé­leménye mégis negatív. Persze ameddig a roma közösség nem rendelkezik kellő önbecsülés­sel és önérzettel, addig nehezen értelmezhető az az igény, hogy a többségi társadalom tiszteljen minket.- A roma szervezetek miért nem tesznek ezért?- A roma szervezetek na­gyon távol vannak az embe­rektől, akiket képviselniük kellene és inkább önös és pártérdekeket szolgálnak, mi­közben kizsákmányolják az övéiket. Ezt a mozgalmat meg kell újítani, vissza kell térni a közösségekbe. Ha ez a civil ön- szerveződés nem jár sikerrel, végünk van, mert sosem lesz hatékony érdekérvényesítő ké­pességünk.- Önszerveződés azért van: a cigány kisebbségi önkormány­zatok nem tölthetik be ezt a szerepet?- Kizárt. A rendszer ugyan­is úgy van kitalálva, hogy eleve nem tud jól működni. A kisebbségi önkormányzatok a helyi önkormányzatok alá vannak rendelve és az adott te­lepülés költségvetési lehetősé­geitől függ, illetve a döntésére van bízva, hogy mennyi pénzt ad a működésére. Márpedig azt nem kell magyarázni, hogy az önkormányzatokra jutó évi 200 ezer forintos támogatás­ból nem lehet érdekképvisele­tet, kulturális autonómiát és hagyományőrzést szervezni. Az országos önkormányzat­tal pedig ugyanennyire nem megyünk semmire. Az ÖCO az elmúlt 16 évben mindig olyan politikai beállítottságú volt, amilyen színű kormány éppen regnált, ami ugyancsak nem véletlen, hiszen a szavazatok tömeges szállításáért ez volt az ellentételezés, hogy a csatló­suknak segítettek legyőzni az ellentétes oldalt.- Ön nemrég egy interjúban egyenesen arról beszélt, hogy a pártok négyévente megveszik a cigányokat.- A roma közösségek is meg­osztottak a különböző politikai szekértáborok mentén. Min­den politikai oldalnak meg­vannak tehát a maga cigány szövetségesei. Ezek néhány mandátumért és díszcigányi pozícióért menetrendszerűen szállítják is számukra a szava­zatokat. Élelmiszer-osztogatá­sokkal, tűzifával, a közmunka elosztásával sok mindent el lehet érni. Hallottunk olyat, hogy a közmunkásoknak tele­fonnal kell lefotózni, hová tet­ték az x-et. Bizonyítani ezt per­sze nehéz, egyik félnek sem áll érdekében, hogy az ilyesmire fény derüljön, de tény, hogy a pártok pusztán kihasználják a roma közösségeket.- Lehetne ez ellen tenni vala­mit?- Rövidtávon aligha. Azt ne felejtsük el, a társadalmi és po­litikai öntudat gazdasági stá­tusz függvénye is, minél ked­vezőbb helyzetben él valaki, annál könnyebb öntudatossá válnia. A létfenntartásért fo­lyó folyamatos küzdelem ez ellen hat. A jövedelmi szegény­ségben élők kiszolgáltatottak, így könnyen zsarolhatóak. Rá­adásul ez így minden pártnak könnyebb: tévesen azt gondol­ják, nem érdemes a roma sza­vazatokért versengeni, elég őket megvenni.- Mekkora a tétje ennek: meny­nyi cigány él Magyarországon?- Ez nehéz ügy, mert min­denki a saját érdekei szerint hazudik a cigányok létszámá­ról. A szélsőjobb például azzal riogatja a társadalmat, hogy már több millióan vagyunk. Ez nagyon túlzó. Megbízható szociológiai felmérések 800 ezerre becsülik. Szerintem ez a reális, más kérdés, hogy a hivatalos statisztikában ennél sokkal kevesebben jelennek meg.- A legutóbbi népszámláláson ön egy olyan civil kampányt vezetett, ami azt célozta, hogy minél többen vallják magukat romának. Mit értek el ezzel?- Azt, hogy 350 ezren ci­gánynak vallották magukat, míg a korábbi népszámlálás alkalmával 190 ezren tették ugyanezt. Hozzáteszem, hogy a roma sorozatgyilkosságok után két évvel történt a népszámlá­lás, tehát az amúgy is nehezí­tett pályán még nehezebb volt a dolgunk. De a számoknál is fontosabb, hogy ebből a kam­pányból talán sokan megért­hették, a magyar és a cigány nem versengő identitások és súlyos tabuk megdöntésének is nekifogtunk. Például meg­mutattuk, hogy a roma közsze­replők között nincsenek felold­hatatlan ellentétek.- Tud említeni olyan hiteles roma vezetőt, aki valamit elért a cigányságnak?- Kállai Ernő egykori ki­sebbségi ombudsman, aki ma­ga is roma származású ember, nagyon sok mindent elért, de nem a cigányságnak, hanem az ország egészének. Tudomásul kéne venni, hogy a romák ügye mindannyiunk ügye. Ha vala­mi jó az alacsony társadalmi státuszú, nehéz helyzetben lévő csoportoknak, az fölfelé is ked­vező hatást fejt ki. Ha az állam, a cigány embert, mint magyar állampolgárt nem védi meg, az­zal mindenki számára sérül a jogbiztonság.- Nagyon sok, romák számára meghirdetett program volt az elmúlt húsz évben. Van köztük olyan, amely elérte a célját?- Nem szeretném, ha ez a beszélgetés csupa panaszko­dásnak tűnne, de nem ez a jel­lemző. Ha nagyon összeszedem magam, néhányat azért tudok említeni. Ilyen volt a Lépj egyet előre program, ami a hiányzó iskolai végzettségek megszer­zését tette lehetővé és sokan be tudták fejezni a segítségével az általános iskolát, vagy a szak­képző iskolát - igaz ez nem kifejezetten cigány program volt. A másik pedig a cigány ösztöndíj program, ami most is fut, igaz, fele annyian kapnak támogatást belőle, mint koráb­ban.- Mit gondol, mi az oka annak, hogy eredménytelenek az erő­feszítések?- Nagyon egyszerű: egyik kormány sem hajtotta végre azokat a rövid-, közép- és hosz- szú távú stratégiákat, amelye­ket kidolgozott. Másrészt, amit a programjaikból megvalósí­tottak, azok is teljesen haszon­talanok lettek attól, hogy az ágazati szakpolitikában végül a programok ellen ható dönté­seket hoztak.- Említene konkrét példát?- Azt mondják, hogy a mun­ka és a tanulás az előrébb ju­tás útja. A tankötelezettségi korhatárt meg leszállítják. Azt mondják, a szegregáció káros, de a közoktatásból nem vonja ki az állam a pénzt ott, ahol etnikai alapú kirekesztést lát, inkább fenntartja a helyzetet. A munka valóban fontos, de a közmunkaprogramban egy háztartásból már csak egy em­ber vehet részt és csökkent a közmunkából elérhető jövede­lem is. Minden cigány ember­nek visszatérő élménye, hogy azt hallja, az állás már betelt. Az állam mégis támogatja a ro­mák foglalkoztatását elutasító munkaadókat.- 2010-ben megalakult a társa­dalmi felzárkózásért felelős ál­lamtitkárság, miniszteri szinten és határozottan kommunikál Névjegy: 1972. január 23-án Sárospata­kon született eredeti szakmája szobafes- tő-mázoló. 1992-ben szociális asszistens- ként végzett. 1992-95-ig a józsefvárosi ön- kormányzatnál családgondozó­ként dolgozott. 1995-től a Roma Polgárjogi Alapítvány munkatársa volt. 2010-2011-BEN a Társasága Szabadságjogokért Egyesület terepmunkása. 2013 óta Nemzeti Etikai Kisebb­ségijogvédő irodánál terepmun­kás. nős, két gyermeke van. erről a kormány: Balogh Zoltán sokat beszél a romák ügyéről. Mégsem történik semmi?- Nem érdemes leszűkíteni a problémát a jelenlegi hata­lomra. Az elmúlt húsz évben a romák társadalmi emancipáci­ója és integrációja szempontjá­ból, lényegi változás nem tör­tént. Az eddig hatalmon lévő kormányok mindegyike meg­ijedt a saját választóitól, emiatt még a jó programok is meghi­úsultak.- Ön szerint hol lennének azok a találkozási pontok, ahol a roma és nem roma társadalom közelebb kerülhetne egymáshoz annak érdekében, hogy az eluta­sításból, a gyűlöletből egyszer együttműködés lehessen?- Pofon egyszerű. Az oktatás­ban. De a jobb iskolákba a romá­kat nem engedik be, a cigány gyerekek 40 százaléka csak ci­gányokkal tanul. Vagy a munka világában. De tízből nyolc ro­mának nincs munkája. A lakó­környezetben. Csak épp nem engedik a romákat beköltözni a települések nem szegregált részeibe: még mindig 1600 ci­gánytelep van Magyarországon, siralmas infrastruktúrával.- Hova kellene eljutni?- Az igazi integrációig. Ad­dig, hogy az egyén boldogulá­sát a munkaerőpiacon és a tár­sadalomban ne a származása befolyásolja, hanem az erőfe­szítése, készségei, képességei. Ennek most pont az ellenkező­je van.- Mit gondol, mennyi idő alatt lehetne ezt elérni?- Egy választási ciklus alatt biztosan nem. Mégis neki kéne látni, mert már unalmas, hogy 25 éve azt hallgatjuk, hogy ez hosszú távú folyamat, de az el­ső lépést senki nem teszi meg.- Az első lépés ön szerint mi lenne?- Néhány stratégiai terüle­ten valódi intézkedéseket hoz­ni és pénzt áldozni rá. Például ha a kormány létrehozna 200 ezer olyan munkahelyet az or­szágban, akár a közszférában is, ahol romákat foglalkoztat­nak. Nem közmunkát, rendes munkahelyet. Azzal el lehetne érni, hogy a romák a foglalkoz­tatottságban utolérjék a társa­dalmi átlagot. 4

Next

/
Thumbnails
Contents