Somogyi Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-12 / 239. szám
14 VILÁGJÁRÓ DIÁKOK 2013. OKTÓBER 12., SZOMBAT Tverben is szerették a magyar embereket kirándulás A nyelvtanulás hozzásegített más népek kultúrájának, életmódjának megismeréséhez 2011 novemberében, édesanyám javaslatára kezdtem el orosz nyelvet tanulni, melyet időközben megszerettem, Gokieli Szvetlána tanárnő segítségével egyre több dolgot tudtam meg Oroszországról és a helyi szokásokról. Az idén nagy örömmel fogadtam a lehetőséget, hogy Kaposvár testvérvárosába utazhatok egy kisebb diákcsoporttal. Szász Gergő, Táncsics Augusztus 23-án nagy kíváncsisággal vágtunk az útnak a Mat- roska-babák hazájába. Közlekedési eszköznek a nem túl komfortos vasutat választottuk, ennek ellenére a másfél napos út cseppet sem volt unalmas. Megérkezésünkkor már várt ránk a helyi idegenvezető, aki bemutatta nekünk Moszkva gyönyörű épületeit, tereit, látványosságait. A négyórás városnézés után autóbusszal a tveri nemzetközi gyermektáborba mentünk. Tver, Kaposvár testvérvárosa 200 kilométerre fekszik Moszkvától. A tábor egy erdőben helyezkedett el. Egész idő alatt kedves, hozzáértő önkéntesek voltak velünk. Nagyon megszerettük őket, és azt hiszem, ez a szeretet kölcsönös volt. Meglepett mindenkit, hogy a külföldiek menynyire szeretik a magyar embereket. Ez minden nap és minden programon érezhető volt. A napot a reggeli friss levegőn tornával indítottuk. Ez feledtét- te velünk az időeltolódás okozta fáradságot. A kiadós mozgás után következett a bőséges reggeli, majd kommunikációs gyakorlatok, amelyeken gyarapít- hattuk, fejleszthettük a nyelvtudásunkat. Kilenc ország diákjaival volt lehetőségünk megismerkedni. Ebéd után - ahol számos orosz különlegességet volt szerencsénk megkóstolni - sport következett, ahol hagyományos orosz játékokat tanulhattunk, játszhattunk. Vacsora után lehetőségünk volt megnézni az aznapi történéseket képekben, és minden este bemutatkozott egy-egy ország. Mi is bemutattuk országunkat, és Kaposvárt, mint testvérvárost képekben, majd egy igazi magyar néptáncot adtunk élő. Azt hiszem, mi kaptuk a legnagyobb tapsot. Az utolsó napi záróműsor után szomorúan vettük tudomásul, hogy másnap hazaindulunk. A hazaúton idegenvezetővel megnéztük Tver városát a Kaposvár térrel, majd elindultunk Moszkvába. Itt egy plusz programot is beiktattunk, megcsodálhattuk a moszkvai metrót, mivel akkora dugó volt a varosban, hogy nem értük volna el a vonatunkat (így is pár perc híján érkeztünk az állomásra). Hazafelé úton már otthonosan mozogtunk a vonaton, szerencsésen érkeztünk haza, ahol a családunk már nagyon várt bennünket. Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem az utazáson, nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb. Az Oroszországban tapasztaltak tovább erősítették bennem a nyelvtanulás fontosságát, bízom benne, hogy lehetőségem lesz a későbbiekben is részt venni hasonló programokon. Föld alatti utazás Moszkvában. Az orosz főváros nevezetességeit is megnézték a diákok, tán nem véletlen, hogy a hatalmas világvárosban a metró volt az egyik legizgalmasabb célpontjuk Az oroszországi Tverben egy nemzetközi táborban tunéziai, líbiai, cseh, olasz és lett diákokkal is találkozhattunk lassan már egy hónapja, hogy hazatértünk élményekben gazdag utazásunkról Oroszországból és megkezdődött a mindennapi élet Az ott eltöltött idő remek volt azt hiszem ezt mindenki nevében állíthatom! Tekintsünk bele kicsit jobban, hogy mi is történt és hogyan: Kirándulásunk igazán sokoldalú és különleges volt, ugyanis átkellet vészeljünk egy két napos vonat utat Moszkváig, és utána egy félnapon át tartó buszozást, míg elértük a célunkat, Tvert A buszunk az erdőben kacskaringózott, míg elérte a végső állomást, a szanatóriumot, Komputeriát. Itt már vártak a Magyar Delegációra és elfoglaltuk a szállásunkat Tízen voltunk, vegyes korosztályúak egy kísérővel. Hasonló számban érkeztek más országokból is gyerekek, hisz ez egy nemzetközi tábor volt Jelen voltak Tunéziából, Líbiából, Lettországból, Franciaországból, Olaszországból, Csehországból és még pár országból. Természetesen majdnem minden gyerek beszélt oroszul! Egészen a piciktől a nagyokig. így az első nap megszületett a 10 csoport, ahova koralapján kerültek be az emberek természetesen más országokból! Volt olyan csoport, akik jól beszéltek oroszul, máshol kevésbé, és volt egy olyan is ahol tanították az orosz nyelvet így minden csoportnak megvolt a maga programja egész napra. Persze az étkezések közösen folytak és minden nap volt egy főprogram is, ahol az ösz- szes csoport, a csoportvezetőkkel, önkéntesekkel megjelent. Nagyon Tábor Tverben. Minden ott töltött nap tartogatott meglepetéseket érdekes volt minden egyes nap. foglalkozásokon vettünk részt és Betekintést nyerhettünk az orosz sportoltunk. A tábor fontos része kultúrába, folklórba, táncoltunk volt az ismerkedés, barátság és és táncolni tanultunk, kézműves kapcsolat kialakítása, más nemzetiségű emberek megismerése, minden oroszul persze. Azoknak akik tudtak oroszul, jót tett a nyelv gyakorlás, akik pedig még csak most kezdték el tanulni az oroszt valószínűleg örömüket lelték benne. Született nagyon sok fotó és videó, amelyeket meglehet tekinteni a facebook oldalán a www. facebookcom./groups/ computeria/címen. Számunkra az élmények pedig majdhogynem végtelenek. Meglátogattuk Tver városát is, ahol körbevezettek minket és ellátogattunk a Kaposvár térre is. Ezután pedig már csak a hazaút maradt hátra. Mindenki nagyon jól érezte magát, és biztos vagyok benne, hogy sok új barátot szereztek a rövid idő e llenére is. CSOMÓS MARTIN (MUNKÁCSY) Megjártuk Bulgáriát! Az olaszokkal vendégeltük meg a spanyolokat, a svédeket és a bolgárokat: lecsót főztünk magyar kolbásszal Bulgáriai expedíció. A kaposvári diákok komolyan felkészültek a közös munkára, amellyel sikert is arattak augusztus 23.-án öt munkácsys diák nekiindulta nagyvilágnak egy európai uniós pályázat keretében. A program témája a fiatalok munkanélkülisége volt Európában. Az utazás sok előkészületet igényelt a résztvevők részéről: készülnünk kellett egy produkcióval, ami bemutattuk hazánk helyzetét ebben a témában. A kommunikáció nyelve az angol volt, ami hasznos volt mindanyóink számára, és szerintem jól vettük ezt az akadályt. az expedíció Bécsből indult, ahonnan repülőgéppel vágtunk neki az utazásnak, majd megérkeztünk Szófiába. Hamarosan találkoztunk svéd és olasz társainkkal. Négyórás buszozás után érkeztünk Goma Orjahovitzába, a projekt helyszínére. Ez a város a régi fővárostól, Veliko Tamovó- tól 30 km-re található. Az első nap megismerkedtünk a szállással, és kicsit összebarátkoztunk a másik négy nemzetiségképviselőivel (közben megérkeztek a spanyolok is) egy kis esti mulatság keretében. Összesen 45 fiatal és vezetőjük vett részt ebben a projektben. A másodiknapon bolgár vendéglátóink kedveskedtek egy kis műsorral, ami bemutatta az ő kultúrájukat. Ezt követte egy több órán át tartó csapatépítő tréning, amelyen vicces játékokkal megtanultuk egymás nevét... De persze a legjobb csapatépítő tréning mégis csak az volt, mikor este csaptunk egy hatalmas bulit. Másnap vegyes nemzetiségű csapatokra osztottak minket. Mindennap kaptunk egy feladatot a fő témával kapcsolatosan, amit a nap végén előadás formájában be kellett mutatatni. Több érdekes, humoros, de mégis tartalmas előadás készült el így. minden nemzetiség tarthatott egy estet, mi az olaszokkal együtt vendégeltük mega spanyolokat, svédeket és bolgárokat Jó magyar szokás szerint finom lecsóval és magyar kolbásszal, lila hagymás zsíros kenyérrel vártuk őket az asztalhoz. Továbbá minden nemzetiséget megajándékoztunk valami aprósággal: Magyarországot bemutató rövidfilmmel, piros paprikával, csokoládéval. a projekt során három napot töltöttünk Várnában, ahol várost néztünk, és sokat fürödtünk a Fekete-tengerben. Itt a szállás kissé elhanyagolt volt, picit kényelmetlen, volt főleg a csapat lány tagjainak Miután visszatértünk Gomába, az egyébként csak két csillagos hotel egyből öt csillagosnak látszott Ezután sem hagyták a vezetők, hogy pihenjünk, minden napra találtak valami programot, amivel eltölthettük az időt, ám így is kihasználhattuk a szálloda nyújtotta szabadidős lehetőségeket, így például órákat töltöttünk el az úszómedencében. Az utolsó napokra már mind nagyon elfáradtunk, ezért az esti tánc elmaradt, ám felváltotta a hajnalig tartó beszélgetés arról, hogy kinek milyen az élete, mivel tölti az ideje nagy részét. Az utolsó nap elmentünk Veliko Tamovóba, ahol múzeumlátogatáson vettünk rész t, fogadott minket a helyi könyvtár igazgatója, körbejártuk a várost Igazán gyönyörű ez a hely, megnéztük a legtöbb látványosságot, és este egy lézershow-n vettünk részt, amit a várfalra vetítettek. Fénynyel és hangokkal mutatták be a város török megszállását, majd felszabadulást az ötszáz éves elnyomás alól. tíz órakor felszálltunk a buszra és utasítást kaptunk, hogy kössük be a szemünket. Sejtettük, hogy valami meglepetés készül ... Húsz perc múlva leszálltunk a buszról, és egymás vállát fogva, libasorban elvezettek minket bolgár vendéglátóink,, valahova". Mikor levettük a szemünkről a kendőket, sálakat, háta hotel udvarán találtuk magunkat, a medence partján, ahol hatalmas lakoma várt bennünket, amit egy búcsúest követtett. Az igazi bolgár salátát, a sopszkát is megkóstolhattuk, de terítékre kerültek sütemények és egy pici rakija is. Reggel hat órakor indult a buszunk Szófiába. Fájdalmas búcsút vettünk bolgár barátainktól és elindultunk... Szófiában a repülőtéren elbúcsúztunk a másik három csapattól is, elkészültek a közös fotók A repülőnk két órakor indult Budapestre, ahonnan busszal érkeztünk Kaposvárra. Úgy érzem, hogy fantasztikus élményben lehetett részünk, sok új barátság köttetett. Megismertünk egy új országot, egy új kultúrát, szórakozva tanulhattunk. Köszönöm szépen a lehetőséget mindannyiónk nevében az expedíció vezetőjének: BaloghnéBiró Máriának. Az expedíció résztvevői: DumcsiGabcsi alias Jakab Gabriella (ll.a/T), Sziklai Kamilla (I2.a/T), Török Vica (11./T), Nagy Bence (I2.b/T), és jómagam VASAS MÁTYÁS (12. B/T)
