Somogyi Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-12 / 239. szám

5 2013. OKTÓBER 12., SZOMBAT M! E GYE I KORilCÉP Nem viszik az önkormányzati ingatlanokat Siófokon sem A fekete munkaruha maradt nem füstbe ment terv Kéményseprő egyenruhára cserélte a reverendát adás-vétel Nem viszik az ön- kormányzati ingatlanokat Sió­fokon - sem. Ez is kiderült a vá­ros képviselő-testületének leg­utóbbi ülésén, ahol az első fél­éves bevételeket összesítették. ■ Az önkormányzatok a költségvetés készítésekor szívesen számolnak az in­gatlanokból befolyt pénz­zel. Sajnos ez gyakran csak papíron van meg. Balázs Árpád polgármester szerint az ingatlanértékesítés­ből befolyt bevétel messze el­marad a tervezettől, de „más bevételekkel nincs gond, ezért aztán a költségvetés egyensú­lya nincs veszélyben”. ■ F. I. Fél évszázada gyógyítja a kaposváriakat ARANYDIPLOMÁT ADOMÁNYOZOTT Révfalvi Szabolcs kaposvári fő­orvosnak pénteken az orvoskar a 45. Egyetemi Orvos Napok ke­retében Pécsett az orvostudomá­nyi kar ünnepi ülésén. Révfal­vi Szabolcs ötven éve gyógyít­ja a kaposvári betegeket. Kórhá­zi gyakornokként kezdett a So­mogy Megyei Kórház belgyó­gyászati osztályán, majd körze­ti orvos lett. Később üzemorvos­ként dolgozott a Cukorgyárban, a Húskombinátban és a Tejipa­ri Vállalatnál, s 1992-től házior­vosként is praktizált. 2001-től nyugdíjas, de jelenleg is üzem­orvosi alapellátást végez. Az aranydiplomával szakmai munkáját, hivatástudatát, a be­tegek iránti elkötelezettségét, segítőkészségét is elismerték, valamint, hogy kritikus hely­zetekben is hitet és reményt ad betegeinek. ■ Márkus Kata Révfalvi Szabolcs az átadáson Takátsy Tibort kéményseprő­ként az otthonukba engedik idegenek is, azaz sikerül kö­zel kerülnie az emberekhez. Még ha nem is úgy, ahogyan korábban képzelte az egy­kori szerzetes novícius, majd papnövendék. Vas András Takátsy Tibor pap szeretett volna lenni. Sőt, bencés szerzetes. Tíz éves lehetett, amikor a hetvenes évek közepén a családdal Moson­magyaróvárról Pannonhalmára kirándultak, s míg szülei a szer­zetesekkel beszélgettek, a kis Ti­bit egy negyedikes gimnazista bencés diákra bízták. Aki körbe­vezette az apátságban, majd elun­va a kis lurkó társaságát felvitte a hálóba, és a szobatársaival kez­dett beszélgetni. A fiúnak annyi­ra megtetszett a hely, hogy elhatá­rozta, belőle bencés gimista lesz.- Anyám nagyon ellenezte, amikor nyolcadik elején jelent­keztem Pannonhalmára, hiszen akkor már Kaposváron laktunk, ahonnét nagyon messze volt az apátság - meséli Takátsy Tibor -, apám, mint egykori ottani diák, támogatott Felvettek, s már az első napokban éreztem, ez az én világom, pap akarok lenni. Nem sokkal később, hogy szerzetes, ott bent az apátságban. Nemcsak benne hagyott mély nyomokat a négy gimnáziumi év, őt is megismerték a szerzetesek, s az érettségi előtt, amikor beje­lentette maradási szándékát kide­rült, a korábbi csínyek miatt nem j fogadják tárt karokkal.- Konkrétan elutasítottak - is­meri el. - így aztán a matúra után bevonultam katonának, majd Ka­posváron kitanultam a fazekassá­got, s beálltam a helyi házüpari szövetkezetbe. Egy év után aztán egy barátom hívására felmentem Pestre, s beálltam ipari alpinistá­nak. Ám miután kiderült, a jobb munkákért meg kell vesztegetni bizonyos embereket, megcsömör- löttem az egésztől. A mi generáci­ónk amúgy is meglehetősen ski­zofrén helyzetbe került a rend­szerváltással, hiszen egyfajta ér­tékválságot, a pénz mindenek fe­lettiségét hozta. S ha az ember nem az érvényesülése, hanem üd­vözülése helyének tartja a világot, nehéz helyzetbe kerül. Én például ekkor jöttem rá, olyasvalamit sze­retnék csinálni, amivel elesette­ken, rászorulókon tudok segíteni. Otthagyta hát ismét a munká­ját, majd a fővárost is: egy lány miatt Pécsre költözött, s egy el­fekvőben lett segédápoló. Hamar megtalálta a hangot az öregekkel, s szép lassan megérett benne a gyerekkori gondolat: bencés szer­zetesként leélni az életet- Ez már tényleg komoly elha­tározás volt, nem afféle gyerekes álom, melyet anno például Zef- firelli Assisi Szent Ferencről ké­szült filmje, a Napfivér, Holdnővér inspirált - magyarázza. - Ráadá­sul éppen akkor Tihanyból köz­vetítette a tévé a húsvéti misét, s utána Korzenszky Richárd perjel­lel beszélgettek, aki elmesélte, is­mét lesznek bencés szerzetesek Tihanyban. Felkerestem hát, s be­jelentettem neki: Szent Benedek regulája szerint akarok élni... Három napon át beszélgettek, aztán az atya hazaküldte, gondol­ja át a dolgot A néhány napos láto­gatások három hónapon át ismét­lődtek, majd nyárra odament dol­gozni, végül Takátsy Tibor 1999 őszén beköltözött az apátságba. Akkor azt hitte véglegesen.- Heten voltunk velem együtt, a többiek sokkal idősebbek ná­lam - meséli -, de a hét ember egy év múlva már családot alko­tott. A szerzetesek másként élik meg a kötöttségeket, mint egy pap. Utóbbi magányos, a szerze­tes a testvérei között él, meg tud­ja osztani a gondolatait velük, át­élik az élményeit, segítenek neki, ha rászorul. Persze eleinte min­denkinek más elképzelése volt az együttélésről. Én radikális, meg­alkuvás nélküli keresztény életet akartam élni az üdvösségért Az első évben jogilag még nem számított rendtagnak, a követke­ző esztendőben aztán háromszáz év, vagyis Tumyai Ányos óta ő volt az első, aki Tihanyban beöl­tözhetett - mivel sokkal maga­sabb volt társainál, a Kristóf ne­vet kapta az atyától... A noviciátus második éve a tanulásé, így ismét Pannonhalmára került. Ahol hiá­ba tette le a vizsgákat, 2002 febru­árjában közölték vele, hogy el kell hagynia a közösséget...- Nem voltam szimpatikus a magiszternek - jegyzi meg. - Egyik pillanatról a másikra is­mét a való életben találtam ma­gam. Nem volt hová mennem, azt sem tudtam, mennyibe kerül egy kiló kenyér, ráadásul kérdések tották Mányban a volt katolikus iskolában rehab-foglalkoztatóju- kat. Két évig vezette a fazekas mű­helyt, majd jelentkezett papnak a veszprémi szemináriumba.- Papnövendékként egy évig hallgattam teológiát - teszi hozzá -, s mivel korábban a Sapientia szerzetesi fő­iskolán elvégeztem két évet a hittanár-nevelő szakon, a váci püspök átvett úgy, hogy köz­ben dolgozhattam. Balassagyarma­ton a szalézi rend kollégiumában lett egy évre nevelőtanár- 55 fiút kellett megsze­lídítenie -, majd Nagybör­zsönyben, Vámosmikolán és Ipolytölgyesen hitok­tató. Két év után a püspök Gödöllőre helyezte át, ahol egy szűk tanévig öt iskolá­ban tanított hittant.- Négy éve aztán egyszer csak magához hívott, s kö­zölte, úgy érzi, nem lenne belőlem boldog pap - me­séli élete második óriási törését. - Nem értettem, de elfogadtam a döntést. Két évbe telt kiheverni. Ráadásul az állását is el­veszítette, s hiába adta be pályázatát több helyre - nevelőnek jelentkezett a tököli fiatalkorúak bör­tönébe, gyermekvédelmi intézetekbe -, a gazdasá­gi válság miatt beütő lét­számstop miatt nem tu­dott elhelyezkedni. így aztán alkalmi mun­gyötörtek. Becsaptam magam? Nem erre hívott az Isten? Elké­pesztően nehéz volt feldolgozni. Ma is sokszor elképzelem, mit csi­nálnék Tihanyban. Ahová évente legalább egyszer elmegyek: van, hogy beszélgetek a szerzetesek­kel, máskor csak beülök egy mi­sére inkognitóban. Pedig anno úgy váltak el Ri­chárd atyával, ha változik a hely­zet, visszatérhet, sokáig ez is tar­totta benne a lelket Az első hetek­ben egy református lelkész barát­jánál húzta meg magát, majd ne­kiállt munkát keresni. Jelentke­zett Biatorbágyra a rehabilitációs fazekas műhelybe, ám nem volt felvétel, néhány hónap múlva a zsámbéki premontrei apácákkal és a helyi plébánossal megalapí­kákból élt, legtöbbször lakásfel­újításoknál dolgozott, s érthető­en örömmel vette, amikor egy is­merőse jelentkezett Kaposvárról: a kéményseprőknél van felvétel.- Két éve léptem be, a mun­kámnak köszönhetően megis­mertem a párom, s tulajdonkép­pen ezzel lezártam életem első szakaszát - folytatja. - Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent el­vetettem a régi élettervemből. Ri­chárd atya útmutatását ma is kö­vetem, vagyis úgy élek, hogy be­illeszkedjem a természet rendjé­be. Nem érzem kudarcnak a tör­ténteket, inkább úgy élem meg, elmélyüít az Isten-kapcsolatom, semmi sem vész kárba, a velem történtekből minden hasznosul­ni fog valamikor. Vagyis a koráb­bi életem nem füstbe ment terv... Sovány madarak: túlzásba vitték a szúnyogirtást a Balatonnál? ► Folytatás az 1. oldalról darázsi Zsolt, a Magyar Ma­dártani Egyesület zalai titká­ra azt mondta a lapnak: a fe­nékpusztai gyűrűzőbázisnál tulajdonképpen üres a nádas.- Nemcsak szúnyogok nem röpködnek, de árvaszúnyog sincs - vázolta a helyzetet. - És miután nincs élelem, mada­rak sem nagyon vannak, pe­dig már elkezdődött a vonulás. Nagyjából a szokott mennyi­ség negyedét fogjuk a hálóval, és ezek a madarak ráadásul el­képesztően soványak. Á korábbi években napon­ta több száz madarat gyűrűz­tek, most előfordul hogy csak negyvenet, és alig akad olyan közöttük, amelyiknek meg- | felelő a „versenysúlya” a vo­nuláshoz. Félő, hogy a mada­rak így elpusztulnak vonulás közben, és jövőre tovább csap­pan például az amúgy is egyre gyérebb fecskeállomány. Sáringer Kenyeres Tamás szerint nincs összefüggés a gyérítések, valamint a vérszí­vók egyébként szerinte is szo­katlanul alacsony száma kö­zött. A szúnyogirtásért felelős szakértői csoport vezetője sze­rint idén sem permeteztek a korábbinál többször, s kizáró­lag az idegenforgalmilag frek­ventált területekre koncentrál­tak. Állandóan figyelemmel kísérik a helyzetet, és szigo­rúan a 30-40 csípés/óra/fő ha­tár felett vegyszereznek. - Az idén főleg a természet oldot­ta meg a problémát - így Sár­inger Kenyeres Tamás. - Ta­valy nyáron hangos volt a mé­dia a panaszoktól, például a Kékszalag vitorlásverseny idején any- nyi volt az árvaszúnyog, hogy a résztvevők levegőt sem na­gyon tudtak venni a hajó­kon. Idén nem voltak ilyen hí­rek, valamiképp az árvaszú­nyograjzás is elmaradt, pedig ezt nem is irtjuk mert hasz­not hajt, kirajzásakor renge­teg szerves anyagot emel ki a Balatonból. A szúnyogok kive- szésében a legnagyobb része a nyár eleji hirtelen kánikulá­nak lehetett, mely pillanatok | alatt - és még a szúnyogok raj­zása előtt - felszárította a par­ti pocsolyákat, ahol a vérszí­vók „teremnek”. ■ F. I. Versenyművek balatoni halból: sokaknak adtak ötletet halfesztivál A legjobb halas étkeket, a legkreatívabb helyi éttermeket keresték a pénteki nyitónapon ► Folytatás az 1. oldalról Tojásra hal: csaknem egy évtize­dig a Tojásfesztívál volt a szoká­sos szezonhosszabbító őszi sió­foki rendezvény, azt váltotta föl a vasárnapig tartó Halfesztivál - annak ellenére jobban illik a Balaton fővárosához, hogy halas rendezvényből akad szép szám­mal. Nem árt azonban a népsze­rűsítés a halnak, aligha képzelhe­tő például el, hogy a Balaton-par- ton élők halfogyasztása megha­ladja az országos átlagot, mellyel Európa hátsó felében kullogunk. A pénteki fesztiválnyitón Sió­fok város augusztus 20-án meg­választott bora mellé a város ha­las étkét és legjobb éttermét, ét­termeit kereste a zsűri. Úgy tud­juk, nagyon készültek erre a he­lyi vendéglők, akadt, amelyik már egész éten halas étkeit rek­lámozta. A péntek délutáni nyil­vános tálalás-zsűrizés apró há­tulütőiéként egy helyi lakos ki­csit még fenntartotta pár aktu­ális várospolitikai kérdéssel Ba­lázs Árpád polgármestert (a szakmai zsűri elnökét), összeté­vesztve a halfesztivált a fogadó­nappal, de ez csak elodázni tudta a két ítészcsapat nehéz munká­ját: kilenc étterem csaknem dup­la ennyi étekvariációjának végig- kóstolását. A szakmai grémium­ban egyébként ott ült a siófoki kötődésű média-gasztrokibic, Sá­gi Szilárd is, vagy éppen Csapo­Halételek kavalkádja. A zsűri a helyi éttermek remekeit kóstolhatta dy Balázs, a balatonszemesi Kis- tücsök étterem vezetője. Kapros-busás töltöttkáposzta, rókagombás, pontybelsőséges ri­zottó, szőlőbe tekert mandulás busa, sajttal töltött busafiié juh­túrós puliszkával - sorjáztak a „versenyművek”. Az egyik ven­déglő százéves, Erdélyben előke­rült balatoni halászlé-receptet fő­zött meg és tálalt elénk, a má­sik az egyszerűség jegyében pi- rítósra kent halpástétommal pró­bált meg bennünket levenni a lá­bunkról. A szakmai zsűriben közben megfogalmazódott az is: az eredményhirdetésnél majd külön kitérnek rá, hogy jobban figyeljenek a séfek a szezonali- tásra, a friss ízekre. S miközben a fesztiválsátor sarkában a Balatoni Halgazdál­kodási Nonprofit Zrt. több kon- dérban főzte a balatoni halászlét (versenyen kívül), a zsűri a Pi­roska Csárdának és az Öreg Ha­lász vendéglőnek ítélte a fődíja­kat, míg a sajtózsűri díját a Re- sidence hoteí étterme vehette át. Egyéb különdíjakat is osztottak, a helyi Part FM rádióét példá­ul az a Kiüti Csárda kapta, mely a leginkább meglepte a zsűrit, persze pozitív értelemben: man­dula, szilva, szőlő és bormár­tás is került a busájuk mellé, az idényjeüeg jegyében. A díjkiosz­tó előtt megdördült az ég Siófok fölött: a Halfesztivál a nyarat is visszahozta... ■ Fónai Imre

Next

/
Thumbnails
Contents