Somogyi Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-09 / 236. szám
2013. OKTÓBER 9., SZERDA OLVASÓINK ÍRJÁK 11 Nem maradhat csendben az értelmiség! nyugdíjügyek A nyugdíjkorrekciónak hiányoznak a törvényi feltételei, nincs kötelezettség az emelésre A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szeptember 11-én közzétette a 2013. augusztus havi inflációs adatokat. A hatályos társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerint a kormány az első nyolc hónap tényleges fogyasztói árnövekedésére alapozva, a vélelmezett éves várható infláció alapján dönt októberben az öregségi nyugdíjak és egyes más ellátások novemberi korrekciójáról, az egyösszegű nyugdíj kiegészítésről, vagy a kiegészítő nyugdíjemelésről. Ez a felülvizsgálat tehát a mindenkori kormány törvényben rögzített, makrogazdasági paraméterek által meghatározott kötelezettsége! Az alábbi táblázat a 2013. évi fogyasztói- ár-index havonkénti alakulását mutatja be a bázishoz viszonyítva, hónap/hónap relációban: Fogyasztói árindex (%)* Év általános élelmiszerek 2009 104,2 104,4 2010 ■ 104,9 103,2 2011 103,9 106,6 2012 105,7 105,9 2013** 102,1 103 Folyó év augusztusában a fogyasztói árak a 2012. évi augusztusi bázishoz képest 1,3 százalékkal, a nyugdíjas fogyasztói kosár alapján számított árak pedig 1,1 százalékkal emelkedtek. Ilyen alacsony inflációt közel negyven évvel ezelőtt, 1974 júniusában mértek Magyarországon. A KSH gyorsjelentései alapján, a havi mértékek egyszerű számtani átlagaként kiszámítható, hogy az év első nyolc hónapjában, az általános fogyasztói árindex 102,1 százalék, a nyugdíjas árindex pedig 102,0 százalék volt. A rendkívül alacsony inflációs ráta, és ezzel összefüggésben a nyugdíj korrekció határidejének közeledtével megszaporodtak a témával kapcsolatos sajtóhírek, nyilatkozatok, gazdasági elemzések, és „természetesen” megszólaltak a pártok országos és helyi politikusai is. Először a Somogyi Hírlap 2013. szeptember 18-ai számában jelent meg egy nagyon figyelemreméltó, korrekt összeállítás „Emelkedő nyugdíjkiadások” címmel, majd szeptember 26-án Harján Dávid az Magyar Szocialista Párt (MSZP) megyei alelnöke tartott sajtótájékoztatót, amelyre Gelencsér Attila (Fidesz) országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés elnöke reagált. („MSZP: elmarad a nyugdíjemelés”, Somogyi Hírlap, 2013. szeptember 27.) A témával kapcsolatosan a közvéleményben és az érintett nyugdíjasok körében is még mindig nagyon sok bizonytalanság, tévhit és félreértés van, amelyet sajnos a politikusok hamis tényállításai, szakszerűtlen és mégalapo- zatlan nyilatkozatai tovább mélyítenek. 2014-ben országgyűlési, európai parlamenti és önkormányzati választások lesznek Magyarországon. A nyugdíjasok szavazatai, mint mindig, jövőre is alapvetően befolyásolhatják a választások végeredményét. Ezért a referendum közeledtével a politika részéről különleges figyelem és empátia nyilvánul meg a nyugdíjas problémái iránt. A politikusi nyilatkozatokat, a kormány jelen és jövőbeni intézkedéseit ennek tükrében kell értelmezni. Harján Dávid alelnök azt nyilatkozta, hogy „A napokban derült ki, hogy novemberben elmarad a visszamenőleges nyugdíj- emelés...” Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a II. Or- bán-kormány 2011-ben a nyugellátási törvény módosításával a nyugdíjak reálértékének megőrzését vállalta, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyugdíjakat minden évben a tényleges infláció mértékével kell emelni. A kormány ezt két lépésben hajtja végre. Elsőként január 1-el a költségvetési törvényben meghatározott fogyasztói árindex-el emeli a nyugdíjakat, majd novemberben, ha a tényleges inflációs adatok ezt indokolják, korrekciót hajt végre. A 2013. évi költségvetési törvényben 5,2 %-os fogyasztói árnövekedéssel számoltak, így az öregségi nyugdíjak 2013. január 1-el ennek megfelelően 5,2 százalékkal emelkedtek. Az első nyolc hónap tényadatai és a látható trendek alapján az elemzői várakozások, összhangban a Magyar Nemzeti Bank prognózisával, az év egészére két százalék alatti/körü- li pénzromlást valószínűsítenek. Ez annyit tesz, hogy a fogyasztói árak növekedése 2013-ban várhatóan nem haladja meg a január 1-i nyugdíjemelés mértékét, így a kormánynak nincs törvényi kötelezettsége a nyugdíjak novemberi korrekciójára. Tehát Harján Dávid állításával szemben itt nem arról van szó, hogy „a napokban Akinek van kiskertje és szorgalma, az szert tehet egy kis pluszpénzre valami kiderült”, hanem arról, hogy a nyugdíj korrekciónak nincsenek meg a törvényi feltételei. Az első nyolc hónap inflációs tényadatai egyértelműen cáfolják alelnök azon állítását is, miszerint 2013-ban „a nyugdíjasok megélhetési költségei nagymértékben növekedtek”. Látható, hogy a nyugdíjasok fogyasztói árnövekedése, igaz csak minimális mértékben, de elmarad az általános infláció mértékétől, így várhatóan a nyugdíjak reálértéke 2013-ban átlagosan kb. 3 százalékkal emelkedik. Azt nyilatkozta továbbá Harján alelnök úr, hogy „az élelmiszer árak az infláció háromszorosával emelkedtek az elmúlt évben...". Ezzel szemben két ellenvetésem van: (1) Szakszerűtlen és értelmezhetetlen, mert az élelmiszerek főcsoportja, mint a fogyasztó kosár egyik nagy súlyarányú összetevője, természetesen maga is részt vesz az átlagos árindex meghatározásában. (2) Ez egy hamis tényállítás, amelynek bizonyítására az alábbi táblázatot állítottam össze: Fogyasztói árindex (%)* Hónap általános nyugdíjas Január 103,7 104,0 Március 102,2 102,0 Május 101,8 101,7 Július 101,8 101,5 Február 102,8 102,5 Április 101,7 101,7 Június 101,9 101,8 Június 101,9 101,8 Augusztus 101,3 101,1 Az MSZP „Nyugdíjasok 12 pontja” című téziseit is áttanulmányoztam. Általánosságban annyit jegyzek meg, hogy amikor ígérnek valamit, emlékezzenek egykor volt pártelnökük intelmére: „Csak felelős ellenzékből lehet felelős kormánypárt!” Ha lesz...Végre az MSZP politikusainak is tudomásul kéne vennie, hogy csak egy növekvő, hatékony és erős gazdaság lehet igazán szolidáris a társadalom elesettjeivel, csak egy ilyen gazdaság támogathatja a rászorulókat, emelheti a nyugdíjasok életszínvonalát. Ennek eléréséhez évekre, ha nem évtizedekre van szükség! A délibábos, megvalósíthatatlan ígéretek, több ilyen is van a 12 pont között, ismét frusztrálják az egész társadalmat, újabb csalódást és kiábrándultságot okoznak. A sajtótájékoztatón elhangzottakra Gelencsér Attila ország- gyűlési képviselő (Fidesz) „agitpro- pos” lózungoktól, valótlan tényállításoktól és alaptalan vádaskodásoktól hemzsegő nyilatkozatban válaszolt. Ennek egyik legszebb gyöngyszeme: „A. kaposváriak nem felejtenek. Nem felejtjük el, hogy a szocialisták korábban is a nyugdíjasokkal fizettették meg rossz kormányzásuk árát. Elvették a 13. havi nyugdíjat, csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke. A bukott baloldal egyszer már elvett egy havi nyugdíjat az idősektől.” Gelencsér Attila természetesen a jövőbe is belelát, és figyelmeztet mindenkit: „Most is így tennének és a rezsicsökkentést is eltörölnék.” Ezek a súlyos vádak megérnek néhány gondolatot! A 13. havi nyugdíj fokozatos, négy év alatti bevezetéséről a Medgyessy-kormány előterjesztésére az Országgyűlés 2002-ben döntött. Az első részlet, az „53. heti nyugdíj” folyósítására így 2003- ban került sor. Ennek bevezetése előkészítetlen, indokolatlan és megalapozatlan volt! Sajnos a gazdasági növekedés optimizmusa ekkor is felülírta a szakmai, jogi és erkölcsi szempontokat. A pénzügyi-gazdasági válság hatására először a Gyurcsány-kor- mány szűkítette a jogosultak körét, majd 2009-ben a Bajnai-kor- mány teljesen kivezette a rendszerből. Á 13. havi nyugdíj intézménye hét évig élt, és ez alatt folyó áron 850 milliárd forint többletnyugdíj kifizetésére került sor. Ezt a szocialista kormányok nem vették vissza, ezt az összeget odaadták, a nyugdíjasok megkapták és felhasználták. A 2009. évi teljes kivezetés nyugodt lefolyása is megerősítette, hogy a nyugdíjasok döntő, józan többsége mindenkor felelősen és szolidárisán gondolkodik a nemzet, a társadalom és a gazdaság problémáiról. Kényszerűen, de elfogadták, hogy a súlyos gazdasági-pénzügyi vál- ság/világválság miatt nincs fedezete a 13. havi nyugdíj kifizetésének. Ebből politikai tőkét utólag és felelőtlenül kizárólag a jelenlegi kormánypártok próbálnak kovácsolni. Meggyőződésem, hogy a Gelencsér-féle fentebb idézett kiszólások és félretájékoztatás is kontra-produktívak, a nyugdíjas társadalom, kivéve persze az elkötelezett „hívőket”, „nem vevő” az ilyen alacsony színvonalú demagógiára sem. A demokrácia világa nem a Fidesz által állandóan hangoztatott harcmező, csatatér, ahol az ellenséget le kell győzni, erkölcsileg és fizikailag meg kell semmisíteni, hanem egy versenypálya, ahol az induló versenyzők, a politikai pártok a közjó szolgálatában jobbnál jobb alternatívákat kínálnak a közönségnek, azaz nekünk, választópolgároknak. Voltak, vannak és lesznek, akik nem viselik el a demokratikus intézmények hiányát, a korrupciót, a hazugságot, a csúsztatásokat, az oktatás alacsony színvonalát, az egészségügy elmaradottságát, a társadalmi szolidaritás teljes hiányát, adóforintjaik ellenőrizet- len/ellenőrizhetetlen felhasználását. És lesznek, akik nemcsak személyes anyagi jólétet akarnak, nemcsak a napi túlélésre játszanak, hanem nyílt politikai részvételt is vállalva kritizálják a mindenkori regnáló kormányok hibáit és tévedéseit. Büszkén vallják és vállalják Bibó István legendás szavait: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. Ők a polgárok, a citoyenek, akik nélkül nem működik, mert nem működhet a demokrácia! Egy polgár alapvetően nem ellenzéki vagy kormánypárti, hanem kritikai individuum. idSem fogadhatja el „alattvalói alázattal” és rezignált belenyugvással, hogy „fent” mindent jobban tudnak, hogy helyettünk is gondolkodnak és döntenek. Nem követheti mindenben és mindenhová a „vezérürüt”, nem fogadhatja el tehát a „gondoskodó állam” kádári nosztalgiáját, amely a bölcsőtől a sírig elkísér bennünket. Nem a politikusok ambícióját ostorozom, egy demokráciában ez szükséges és természetes is, hanem ennek folyamatos civil, polgári kontrollját hiányolom. Véleményem szerint ebben legfőképpen a véleményformáló értelmiségi elit történelmi felelőssége érhető tetten. Egy polgárosodott helyi társadalomban a fentebb idézett politikusi megnyilvánulások nem maradhatnának következmények nélkül! Nekem fáj ez a csend! Kovács Bálint nyugdíjas, Kaposvár Juliskának nem tetszett, hogy eladták öt liter vörösborért vidéki történet Feri olyan sokat ivott, hogy azzal a mennyiséggel egy vízimalmot is meg lehetett volna hajtani Juliska igen jó kiállású bögyös menyecske volt. Ebédet hordott triciklin az óvodához, ahol én is ettem. Hosszú útján sok férfiszem elkísérte. Természetesen férjnél volt, egy fiút neveltek. Szép, mintaszerű család lett volna, ha férje Feri nem iszik, de minden este részegen tántorgott haza. Asz- szonykája sokat panaszkodott, míg a kis ovisok eszegettek. Feri nem volt goromba részeg. Bambán, üveges szemmel nézett egy pontra és Juliska mondhatott neki akármit. Válásról szó sem lehetett, mert akármilyen furcsa is, Juliska szerette részeges férjét, aki pityóká- san is jól teljesített. Juliska mindent elkövetett, hogy férjét visz- szarántsa a valóságba, de csütörtököt mondott. Feri ivott és ivott, egy vízimalmot meg lehetett volna hajtani az elfogyasztott mennyiséggel. A kocsmában már nem volt hitele. Takarított, mosogatott egy-egy fröcs- csért. Bármi történjék is a faluban, hát még a kocsmában, nem marad titokban. Hát még mikor mindenki szeme láttára két törzsvendég beszélget, nem is akármiről.- Testvérem! - simogatta meg Feri fejét barátja. - Én egy igazi magyar ember vagyok.- Én is.- Én nem tudnálak becsapni.- Én sem.- Mesélek neked valamit: ha még nem vetted volna észre - fátyolos tekintetét ekkor Ferire szegezte és áliánál fogva kényszerítette, hogy a szemébe nézzen - szeretlek pajtás. Méghozzá nagyon.- Én is...- Tudom. Na de vannak olyan kurafik, akik behízelgik magukat a barátjuknál. Amikor már azt hiszi az a marha, hogy minden rendben, elcsábítják a feleségüket. Érted ezt testvér?-Értem.- Én igazi magyar ember vagyok! Közelebb húzta székét és körülnézett. - Nekem tetszik a te feleséged.- Nekem is.- No, igyunk erre! Összekoccintották poharaikat.- Én minden pénzt megadnék, ha átengednéd nekem mondjuk egy hétre. Meghülyültél testvérem? Nem úgy van az, nem adhatom oda senkinek a feleségem.- Dehogynem! Dicsérgetsz engem. Elmondod, hogy milyen fáin, gyengéd ember vagyok.- Nem fog menni! De a kapzsiság és az ital utáni vágy befészkelte magát Feri agyába. - Mennyit érne neked?- Mondjuk öt liter minőségi vöröset. Csak egy hétről volna szó.- Nem fog menni. De megpróbálhatjuk.- Akkor most megiszunk egy litert előlegbe.- Igyunk! Egyik este - mesélte tovább Juliska - beállított hozzám az én Ferim a barátjával. Toporogtak. Végül az én Ferim kibökte: - Eladtalak asz- szony! - Én vettelek meg - mondta a barát.- Aztán mennyit értem neked? - kérdeztem, miután magamhoz tértem az ámulatból. ’ - Öt litert - mondta a barát. - De minőségit!- Hát az szép! - mondtam, miközben besomfordáltam a kamrába a sodrófáért. - Itt a minőség! - ordítottam és akkorát húztam rá, hogy az ajtófélfát is kivitte tokostul. Még kétszer eltaláltam. Nem értem, miért mondják, hogy a részeg ember nem tud futni!- És a Feri? - kérdeztem.- Azt hittem, hogy reggel nem tud elmenni dolgozni, de elment. Szégyellte magát az orvos előtt. Igazolása nem volt. így hát elment, mert akkor még büntették a közveszélyes munkakerülést... E. Sípos Gyula Csokonyavisonta Az olvasói leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában közöljük. Az olvasói vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. ■ A kocsmában semmi nem ma- radhat sokáig titokban
