Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-30 / 228. szám
2013. SZEPTEMBER 30., HÉTFŐ- Történészként maradhatott volna tudósember, de az élet „gyakorlatiasabb” kihívást tartogatott. Tervezés vagy véleletlen hozta?- A rendszerváltás idején sikeres kutató és egyetemi oktató voltam, több ajánlatom is volt, hogy külföldre menjek tanítani. Bennem azonban égett a vágy, hogy saját népemért tehessek valamit. Tagja voltam az úgynevezett földalatti ellenzéknek. Lakitelken nem voltam ott, mert a fiamra kellett vigyáznom. De mindig tudtam, hol a helyem. Az Eötvös Collegium erre tanított. Segítettem a nemzeti ellenzéket mindenütt, ahol tudtam. Tolmácsoltam, cikket írtam, tervezeteket készítettem, dokumentumokat csempésztem, mert a magyar nemzet küzdelme a szabadságért az enyém is volt. A régi rendszer összeomlását követően egy ideig az Egyesült Államokban éltem, majd Törökországban. 1992. nyarán léptem külügyi szolgálatba.- Tel-Aviv és Kuvait is szerepelt a pályáján külszolgálatként. Az ókortól kezdve izgalmas Közel-Kelet iránti érdeklődést mi hozta?- A Külügyminisztérium rendszere sajátos, bárki bárhova kerülhet. En azonban 2012-ig különböző beosztásokban (referens, tanácsadó, nagykövet, helyettes-államtitkár) a közel- és közép-keleti viszonyokkal foglalkoztam. A térség érdekelt, tulajdonképp egyetemista korom óta. Behatóan foglalkoztam az ókori civilizációkkal, majd az Oszmán Birodalom keleti területeivel. A Jóisten megadta, hogy közelebbről is megismerjem e vidékeket. Különösen a Szentfóldön való élet volt különleges adomány: felejthetetlen lelki élmény, amely napjainkban is erőt ad az élet kellemetlen oldalainak elviseléséhez.- A diplomáciai szolgálatok az elmúlt években a filmes sztorikból a való életbe kerültek: a Wikile- aks-ügy felforgatta a világot. Változott a politika megítélése ez által? Rázós iratokat lehetett olvasni, de a világ ehhez képest „kultúráltan” fogadta a kiszivárogtatást.- Nem kívánom a világot minősíteni. A diplomaták többsége tudja, ha „titkos” anyagot ír, azt a külügyi irányítóknak és persze az utókornak is írja, nem a sajtónak. Egy diplomata sem szeretne szégyenben maradni az utókor előtt. A diplomaták legjobb tudásuk szerint vetik papírra, amit leírnak. Ezek között vannak olyanok, melyekről a „külső világ” nem tud, mert különböző okok miatt egy ideig titoknak kell maradniuk. Az is igaz, hogy a diplomaták szókimondó igazsága néha kényelmetlen, kínos vagy nagyon előrevetítő, és szemben áll a közbeszédben elhangzó megállapításokkal. így jobb azokat bizalmasan kezelni.- Sok állam- és szolgálati titkot őriz minden diplomata. Önnek van ezek közül már feloldható, elmondható titka, ami esetleg annak idején történelemformáló volt?- Minden diplomata őriz titkokat. De méginkább olyan tudást, amely megvilágíthat történéseket. Helyettes-államtitkárként hatalmas területet felügyeltem, Kínától Dél-Afrikáig. Előkészítettem több fontos döntést. Úgy vélem, eljön az ideje, amikor ezekről beszélni kell. Még korai lenne.- Alighogy Julián Assange-nak sikerült kimozdulnia önkéntes „szobafogságából” Ecuador londoni nagykövetségéről, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség információszerzési gyakorlatának meg- szellőztetésével kirobbant a Snow- den-ügy. Több a hírszerzés ma, vagy ügyetlenebből csinálják?- A külügyérek nem hírszerzők. Csak elemzik a vüágban zajló folyamatokat, s többnyire a kétoldalú kapcsolatokat fejlesztik.- 9/11 óta „nagyobb füleket" növesztettek a hatalmak, elsősorban az USA. Jó irány ez? Hetente hallani akár Európát is érintő terrorista fenyegetésekről. Kell félni ettől?- A terrorizmustól félni kell. Engem a véletlen mentett meg 2003-ban. Az egyik legjobb barátom, szinte egész családjával lett áldozata egy kegyetlen terrorista támadásnak az izraeli Netanyan. Engem is vártak, de szerencsémre közbejött valami. Még egyetemista voltam, amikor 10-15 perccel azután, hogy felszáltam Isztambulban az autóbuszra, felrobbant az a telefonfülke, amelyhez előtte a hátam támasztottam. A terrorizmus olyan, mint a rák-betegség, bármikor-bárhol előjöhet, és nagyon kegyetlen tud lenni.- Újabb közel-keleti konfliktus fenyeget, bár érthetően az USA óvatos, nem akar elhamarkodottan lépni. Hogy látja, lesz háború?- A szíriai helyzet tragikus. Több barátom is van a szíriai ellenzékiek között. Az igazság az ő oldalukon van, a fegyverek azonban Aszad elnök hadseregénél. A világ meghatározó hatalmai nem akarnak e véres polgárháborúba igazán beavatkozni. Ez Aszad- nak jó, aki elhalasztotta évekkel ezelőtt az ellenzékkel való kibékülést. Meglátjuk, mit hoz a jövő, Jó lenne, ha Szíriában béke lenne.- Az arab világban, de az arab és a nyugati világ között is sok a konfliktus. Nem kellene változtatnia a Nyugatnak is?- Nézze, én több helyütt és sokáig benne éltem, együtt a közel-keleti konfliktusokkal. Tudom, milyen nagy különbség van a helyi és a nemzetközi olvasat között. A Kelet, különösen a Közel-Kelet hozzászokott, amennyire ez lehetséges persze, ahhoz, hogy az ottani emberek együtt élnek világpolitikai konfliktusokkal és azok regionális vonatkozásaival. A nyugati világ „rendet” akarna, csak ez nem olyan, amit az érintettek is szeretnének. így aztán sok változás néha évtizedekig nincs. Másutt meg van, de a világ nem nagyon akarja elhinni. En voltam az első külügyi vezető, aki 2011- ben visszatért Bagdadba, s megkezdte diplomáciai jelenlétünk helyreállítását. Bagdad természetesen tele volt utcai torlaszokkal, de már nagyon látszott a változások szele. Irak az olajban és a gázban való gazdagsága okán a Közép-Kelet legperspektíviku- sabb országa. Az Arab Tavasz eseményeivel kapcsolatban sok személyes emlékem van. Én voltam az egyik első európai külügyi vezető, aki megérkezett a forradalmi Tuniszba. Tárgyaló- partnereim szemében láttam a forradalmi hevületetet, a Magyarországon tanult tunéziaiak nagyon örültek, hogy megbukott a korrupt rendszer, de Hogyan tovább?, mondogatták. Az átmenet a tekintélyelvű vagy katonai diktatúrából a demokráciába, nehéz, döcögős és hosszadalmas. Az arab világ a történelmi átalakulás korát éh. Egy új világtörténelmi korszak kezdetét. Ennek letisztulása és kikristályosodása hosszabb és bonyolultabb lesz, mint bárki gondolta. MEGYEI KORKÉP Hóvári János nagykövet 1955-ben született Kiskorpádon. 1979-ben diplomázott az ÉLTÉ történelem szakán, 1997óta a történelemtudományok kandidátusa, 2011 óta címzetes egyetemi tanár Pécsen. 1992 óta dolgozik a Külügyminisztériumban, Volt az Afrikai és Közel-keleti Főosztály vezető főtanácsosa, a közel-keleti ügyek tanácsadója a szlovén küí ügyben, a TelAvivban, Kuvaitban és a Bahreini Királyságban nagykövet, 2010-től a globális ügyek helyettes államtitkára, egy éve Ankarában nagykövet Angolul, törökül, németül beszél Nős, három Hóvári János a köztársaság kuvaiti nagykövetsége előtt - és a szudáni kereskedelmi képviseleten Rahamtalla Mohamed Oszmán külügyminiszter-helyettessel „Ha tetszik, ha nem, a törökséggel törzsökösök vagyunk” - az elmúlt 300 év más volt, mint az azt megelőző Hóvári János békés történésznek indult, s bár parázs területeken, Izraelben, később Isztambulban is terrorista támadások veszélyeztették, békés diplomata lett. Az Ankarában szolgáló nagykövet a Táncsics-gimnáziumban kezdett törökül tanulni. Az orosszal szembeni ellenállást később megbánta. Balassa Tamás- A törökség nekem ifjúságom óta a nyelvrokonságot is jelenti, a törökökkel, ha tetszik, ha nem, törzsökösök vagyunk. Persze háborúztunk is, de az elmúlt 300 év más volt, mint az azt megelőző 300. A törökök mellettünk álltak befogadták Thököly Imrét, Zrínyi Ilonát, II. Rákóczi Ferencet, Kossuth Lajost. A magyar-török kapcsolatoknak az az egyik fontos üzenete, hogy ellenségekből is lehet barát. Törökországban mindenütt a barátságot érzem. A KIKÜLDETÉSEMBEN nyilván nagy szerepe volt annak, hogy beszélek törökül. AzELTE-n a török nyelv és filológia volt az egyik szakom. De talán annak is, hogy Törökország hazánknak egyre fontosabb partnere, és ilyen viszonylatokba harcedzett nagyköveteket szokás küldeni. A magyar-török kapcsolatok kiválóak. Talán az 1930-as években voltak olyan jók, mint napjainkban. Tanúja voltam a két miniszterelnök találkozásának 2013 februárjában, gyorsan megértették egymást, s barátság alakult ki közöttük. Ez visszaköszön a kétoldalú kapcsolatokban is, mert történelmünk során soha ennyi miniszter és államtitkár mégnem fordult meg a két fővárosban, mint tavaly. A török nyelv nem nehéz a magyaroknak Egy TIT nyelvkönyvből kezdtem el tanulni gimnazistaként. A Táncsics gimnáziumban török szakkör alakult, s Dohai András tanár úr megnyitotta előttem a török nyelv világát. A magyarság nem a mai törökországi török nyelvvel állt kapcsolatban, hanem a kelet-európai bolgár-török, vagy csuvasos, illetve onogur török nyelvekkel.- az orosz nyelv ismerete nem a sajátja, pedig egykor mindany- nyian tanulhattuk. Ma egyre több hasznát venné velünk együtt, nem?- valamenyire beszélek oroszul. Ennek különösen Izraelben vettem hasznát. Az orosz- szál kapcsolatban két problémám volt. Az egyik a kaposfői Általános Iskola, ahol elég szerény orosz-tanítás volt, s ez a Táncsicsban hamar kiderült. Persze ezt be lehetett volna pótolni, de én ezt nemzeti büszkeségből nem nagyon akartam (s ez volt a második probléma), s ezzel sok szomorúságot okoztam két kiváló, egyébként igen nemzeti érzelmű orosztanáromnak. A gimnáziumi évek vége felé azonban elgondolkoztam. Magyartanárunk, Krasznai Lajos, aki a szovjet-kommunista rendszernek nem volt híve, s ezt mi diákok is tudtuk róla, a következőt véste az eszünkbe: Dosztojevszkij ésTolsztoj is oroszul írtak, barátaim, nemcsak a tankönyvetek szovjet-orosz nyelve létezik. Erre fel, kezdtem olvasni az orosz klasszikusokat természetesen magyarul, s kezdtem bánni, hogy az orosz nyelv tanulását hanyagoltam. gyermeke van. Szentfóldön egy földi...- somogyi vagyok, minden ősöm az volt Örömmel töltet, ha somogyi beszédet hallok Amikor Izraelben voltam nagykövet, Jeruzsálemből egyszer egy számomra ismeretlen magyar asszony hívott telefonon. A második mondat után azt kérdeztem, ugye kaposvári tetszik lenni? Igen! honnét tudja? - kérdezte. Asszonyom, én is somogyi vagyok - feleltem. egyik nagybátyám, aki jónevű állatorvos volt Budapesten és a Gellérthegyen lakott, halála előtt amikor magához hívott (az Eötvös Collegium, ahol laktam, a közelben volt) csak Kiskorpádról beszélt. Máig megmaradt bennem, ahogyan egyszer azt kérte: „Jánoskám - így hívott-, segítsd felidézni nekem az utat Korpádról az erdőn át Szomajomba”. A neves irodalmárnak és műfordítónak, Gyergyai Albertiek, akinél egyetemistaként hetente megfordultam, Nagybajomról és Kaposvárról kellett beszélnem. A szülőföldet nem lehet elefelejteni sohasem. Én sem tudom. Gyakran álmodom Kiskorpáddal, nagyszülőimmel, a rokonokkal, a szőlővel és sok minden más gyermekkori emlékkel. Új összefüggések világlanak meg néha évtizedek távlatában, s nem egyszer az is felsejlik, hogy ki miért volt vidám és ki miért szomorú. édesanyámnak nem volt könnyű követnie az életem. Messzire kerültem Kiskorpádtól. Világjáró lettem, ami kisgyermekként is akartam lenni, de ez, a szülőknek többnyire nem öröm. Azt hiszem, édesanyám nagyon jól tudja, habár keveset beszélünk erről, hogy a diplomácia nem csupa fény és ragyogás, hanem rengetegmunka és küzdelem. Török igazság: ellenségből is lehet barát ankarai nagykövet Kiskorpádról készült a világjárásra J|A diplomácia nem csupa fény és ragyogás
