Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám
8 INTERJÚ 2013. SZEPTEMBER 29., VASÁRNAP kovács Ákos Énekesként, szövegíróként és frontemberként sem a szórakoztatás volt a célja, de szereti a színpadot. Azt tartja: az írás célja, hogy az ember pontos és őszinte legyen önmagával, ami sosem megy könnyen. Szerinte a hazai értelmiség jelentős része katasztrofális szellemi állapotban van. „SZERETEM HINNI, HOGY A LÉLEK VEZET’ Kovács Ákos már most is jobban szereti a koncentráltabb, szerzői munkát, a stúdiózást, az írást, de azt is el tudja képzelni, hogy még hatvanévesen is kiáll a közönség elé, hiszen színpadi ember. Ami máig lelkesíti, az a kihívás: az új ötletek, az új formák. Fábos Erika- Az egyik dalszövege bekerült egy iskolai tankönyvbe. Mit szólt ehhez, és tudott erről, vagy meglepetés volt?- Már nyomdában volt a könyv, amikor értesítést kaptam róla, nagyon meglepett. Kicsit félve, visszafogottan örülök neki, természetesen ilyesmi soha nem volt cél, se kimondva, se kimondatlanul.- Nem csak dalszövegeket ír, hanem verseket is. Nem bánja, hogy nem inkább azok közül választottak a tankönyvszerkesztők?- Gondolom, ez illett a tankönyvi tematikába. Egyáltalán nem bánom a dolgot. Műfaji sajátosság is, hogy a verseim kevésbé ismertek, mint a dalszövegek.- Orwell 1984 művéhez kapcsolódóan került a könyvbe a szöveg. A legutóbbi lemeze is utal erre a műre, mitől tartja ezt ennyire aktuálisnak ma is?- „Mert tart még az 1984-es év.”Az Orwell által felismert szándék továbbra is él a világban, de az általa leírt módszerek sokat finomodtak és sokkal hatékonyabbak ma. A közvéleményt állandóan manipulálni kívánó erő rájött, hogy a színtiszta erőszak ellenállást szül. Sokkal hatékonyabb, ha minket is bevonnak saját hülyítésünk folyamatába. Á tömegmédiumok addig szajkózzák a félkészre főzött véleményüket, hogy a sokat hallott ostobaságokat hajlamosak vagyunk a gyengeség vagy a mindenre kiterjedő tájékozódásra való képtelenség okán beépíteni a saját érvrendszerünkbe. Ez szó szerint ördögi folyamat, sikerült a saját bőrömön megtapasztalni. Nem egyszer éreztem tehetetlenséget, amikor színtiszta hazugságot írtak rólam címlapon. Ez ellen nem lehet védekezni, de két dolgot tehet az ember: vagy elmondja, hogy ez hazugság - de persze addigra már egymillió ember olvasta -, vagy egyszerűen nem vesz tudomást róla. Nem szabad párbeszédet kezdeni ezzel a szinttel, egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni a rágalmakat. így tanultam meg, hogy ha hallok valakiről valami rosszat, vagy úgy érzem, hogy durván befolyásolni akar egy hír, egyszerűen elengedem a fülem mellett.- Mit gondol, mi védhet meg még a manipulációtól?- Faludy György recski verseiből, Radnóti bori noteszéből és másoktól azt tanultam meg, hogy komoly veszedelem idején csak a szellem ereje ad emberi tartást. Bár végső soron a hit sem véd meg a bajtól, de segít elviselni, ha jön.- Az, hogy ekkora a lelkében a líra, egy klasszikusan inkább reálgimnáziumban, amilyen a Fazekas Gimnázium, ahova járt, hogyan derülhetett ki?- Előtte is versmondó voltam, a gimnáziumban ez csak tovább erősödött. Remek magyartanáraink voltak, verset szerető, értő és tanítani képes emberek. Babits Éva és Filó Katalin nevét említhetem, nekik nagyon sokat köszönhetek, sok-sok évvel a gimnázium befejezése után is többször találkoztam velük. Sajnos már egyikük sem él.- A zenélés is akkor kezdődött?- Különös, nem tervezhető és szerencsés körülmények találkozása kellett a sikerhez. Úgy éreztem, szegény Calypso nem illik a kocsmába, nem akarok hordón állva énekelni. Énekesként, szövegíróként, frontemberként soha nem a szórakoztatás volt a célom. Olyan zenéket hallgattam ifjabb koromban, amelyek megmozgatták a fantáziámat, érdeklődésre sarkalltak sok olyan kérdés iránt is, amire a zene nélkül nem is gondoltam volna. Ezzel az alappal indultam a zenélés, a dalszerzés felé, és szerencsére rámtalált az a közönségréteg, amely fogékony volt erre a hozzáállásra.- Az, ahogy a pályája alakult, megtervezett folyamat volt, vagy az idő hozta magával és „csak” az érződik, ahogy - jó esetben - lelkileg érik és mélyül egy ember?- Ezt a pályát nem lehet tervezni, mert lényegében a sorson és a közönség kegyén múlik. Az ilyesmit nem lehet tudatosan létrehozni. Ez a műfaj alapvetően intuitív. Az intuíció, ha jól értelmezem a szót, nem mást jelent, mint belső tanítást. Magyarul megérzésnek mondjuk, ráérzünk valamire, ami vezet minket. Szeretem azt hinni, hogy a lélek vezet. A tisztaság lelke, az igazság lelke, a szeretet lelke, ami minden ember sorsában működik, aki hagyja. Nagyon remélem, hogy a színpadon töltött huszonöt évem érési folyamatot is jelentett, és azt is, hogy ez még nem zárult le.- Valaha gondolkozott már azon, hogy a zene nélkül milyen lenne az élete, vagy olyan természetes, hogy ez a sorsa, hogy egyértelmű, hogy mondjuk hatvan évesen is kimegy majd a színpadra?- Színpadi ember vagyok, ha a helyzet úgy hozza, azt hiszem, idősebben is szívesen szerepelek majd, de már most is jobban szeretem a koncentráltabb, szerzői munkát, a stúdiózást, az írást.- Hetekig foglalkoztatta a bulvársajtót, hogy az X-Faktor zsűrijében szerepel-e és menynyiért hajlandó szerepelni. Pénzkérdés ez egyáltalán?- Eddig minden nagyobb „tehetségkutató” műsor meghívott a zsűrijébe, ez hízelgő, de egyszerűen túl sok aktuális dolgom van, így komolyabban nem tárgyaltunk a részvételről. A rólam rendszeresen rosszindulatú cikkeket közlő bulvársajtó ezügyben is félrevezette az olvasóit, már nem először. Egyfajta bóknak is felfogható, hogy olyan műsort is népszerűsítenek a nevemmel, amiben nem is szerepelek. Az állítólagos gázsimat úgy tették címlapra, hogy nincsen és nem is volt gázsim. Jómagam nem tekintem tehetségkutatónak ezeket a műsorokat, inkább a valóságshow műfajához állnak közel. A működésüket kultúra alatti szempontok határozzák meg. Más okok mellett például emiatt sem pénzkérdés, hogy szerepelek-e ilyesmiben vagy nem. Névjegy 1968-ban született Budapesten. 1992-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, külgazdaság szakon. AZ1987-BEN megalakult Bonan- za Banzai kultzenekar alapítójaként, énekeseként országos hírnévre tett szert. Ő írta a dalszövegeket, de zeneszerzőként is dolgozott. Szólókarrierje kezdetben a zenekarral párhuzamosan futott. 1994-től, az együttes felbomlásától kezdve szólistaként lép fel. eddig 35 lemezt, 5 verseskötetet és 11 videokiadványt jelentetett meg. nős, felesége Őry Krisztina. Négy gyermekük van: Márton (1998), Anna (2002), Kata (2005) és Júlia (2010). ELISMERÉSEI: 1993-2011 között tizenöt Mahasz-díjat nyert, 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2011-ben Budapes- tért-díjat kapott, 2012-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.- Egy énekes-szerző-előadómű- vész, aki sikeres, nyilván elfoglalt is. Van lehetősége „rendes” apukának lenni?- Azt hiszem, a nálam rendesebb apák is többnyire a munkájuknak élnek, és kevesebbet találkoznak a gyerekeikkel, mint amennyit szeretnének. De a hangstúdióm a lakásunkban van, tehát otthon dolgozom, ebből a konfliktusokon kívül néha előny is származik: sokat vagyunk együtt. A koncentráltabb családi együttlét mindig a vakáció alatt jön össze, a síelések, nagyobb nyaralások alatt „tankolunk be” egymásból. A gyerekek körüli napi rutinfeladatok terhét a feleségem teljesen egymaga viszi, ezért nem csak hálás vagyok neki, hanem fel is nézek rá, mert ez mára igazán komoly logisztikai feladattá nőtte ki magát négy gyerek mellett.- Az, hogy családja lett, befolyásolta előadóként, szövegíróként?- A gyerekek kikövetelik a figyelmet, mellettük írni nem lehet, legalábbis nekem nem megy. Iskolaidőben vagy néha kampányszerűen elvonulva szoktam dolgozni. A családdal átrendeződtek a felelősségi viszonyaim, hosszabb idő telik el két album között, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Az írás célja, hogy az ember pontos és őszinte legyen önmagával, ez sose megy könnyen. Általában az olvasás inspirál, gazdag nyelvű próza vagy magyar költők versei, időnként filmek, meg persze a magát mindenen átszövő szerelem.- Ezenkívül mi az, ami segít lelkesnek maradni, kíváncsinak lenni a világra?- Egész életemben azon igyekeztem, hogy a munkánk túlmutasson a korlátos magyar lehetőségeken, tehát a vágyainkat valósítsa meg. Ez rengeteg erőfeszítés árán részben sikerült. Ha fárasztó a siker, annak általában nem a tisztességgel elvégzett munka az oka, hanem az izmos hazai irigységkultúra, amely a nyilvánvaló igyekezetei, jó szándékot és a valós eredményeket is képes elvitatni. Az új ötletek és az új formák lelkesítenek, tehát a kihívás. De komoly erő a közönség szeretete, ragaszkodása is, kár volna tagadni.- Miért érezte fontosnak, hogy csatlakozzon a Magyarország szeretlek hétvégéhez?- Ez a hétvége Szent Mihály-' ról szól, ennek kapcsán kaptam meghívást a Magyar Televízió műsorába. A színpadra lépés előtt ugyanis mindig elmondjuk a Mihály-imát a zenésztársaimmal. Az égi segítséget kérjük a munkánkhoz, ahogy majdnem minden ember tette évszázadokon át.- A hit hogyan lett fontos önnek? Otthonról hozott természetes velejárója az életnek, vagy lelki igény volt?- Testvéremmel nem kaptunk hitbéli nevelést, de a családunk tartotta a „sátoros ünnepeket”, ez a jól kialakított forma később behívta az ünnep lényegi tartalmát. A formai kereteket hittel nekünk kellett és kell feltölteni: ez nem befejezett múlt, hanem folyamatos jelenidő.- Egyszer azt mondta, hogy nem vállalna politikai szerepet, csak mint egy szabad országban, egy szabad ember, elmondja a véleményét, ha kérdezik. Mit gondol, a hazai értelmiség okosan, jól politizál, esetleg nem velük van baj, hanem a politika viszonyul rosszul hozzájuk?- Mi mellett állna ki az ember, ha nem a meggyőződése mellett? A politika soha nem tudott mit kezdeni az autonóm gondolkodókkal, de talán nem is ez a fő baj: a hazai értelmiség jelentős része katasztrofális szellemi állapotban van, nincs közös platform, minden kérdés politikai törésvonalak mentén kerül megítélésre, legyen az művészet, társadalmat érintő ügy vagy valós politikai probléma. Ha a mienk, akkor jó - ha nem, akkor utáljuk: ennyire primitív a képlet. Ezt a helyzetet az értelmiség nem hogy nem tompítja, hanem olybá tűnik, a kiélezésében érdekelt. Magyarországon minden a feje tetejére állt, magukat liberálisnak valló emberek követnek kőkemény doktrínákat, jobboldaliak álmodoznak szociális piacgazdaságról, és balosok védik a bankok érdekeit. Politikusok egykori tanácsadói játsszák a független szakértőt, „felelős értelmiségiként” parádéznak olyan figurák, akik egészen egyszerű kérdésekre se tudnak tisztán felelni. A megmagyarázás korát éljük, ebben sajnos az értelmiség legalábbis társtettes. A folyton farkast kiáltok, a szelektíven érzékenyek, a habituális aláírók nem csodálkozhatnak, ha már a kutya sem hisz nekik.
