Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-28 / 227. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2013. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT A kezdetek óta sokan irányt váltották... emlékezet A rendszerváltás somogyi vezéralakjai közül mára szinte mindenki kikopott a politikából A negyed századdal ezelőtti Somogyba kalauzol el Magyar Kálmán sorozata a Valóság folyóiratban: a történész-régész a rendszerváltás megyei eseményeit dolgozta fel a megmaradt dokumentumok és a résztvevők visszaemlékezései alapján. Vas András- Élvezte a munkát?- Kicsit visszafiatalodtam - felelte Magyar Kálmán történész-régész, a Magyar Nemzeti Történeti Társaság elnöke. - Negyed század alatt sok minden megszépült. Ma már mosolyogva gondolok vissza rá, hogy anno Barcs környékén például ránk uszították a kutyákat, amikor a plakátokat a Ladánk motorháztetején kentük be ragasztóval. Vagy amikor az MSZMP jelképeit kellett levennünk a választási gyűléseink során a vidéki tanácsházak falairól. Meg aztán jó volt elmélyülni a témában, s rendezni az emlékeimet. Abban az időben tele tankkal tartottam az autómat, hogy szükség esetén azonnal és megállás nélkül el tudjak jutni a jugoszláv határig. (Kaposvári Fidesz-alapító visszaemlékezése)- És másokét.- Amikor négy éve belevágtam, nem gondoltam, ennyire a szóbeli visszaemlékezésekre leszek utalva. Először persze a hivatalos helyeket kutattam végig, s megdöbbenve tapasztaltam, szinte semmilyen irat vagy névsor nem maradt fenn a rendszerváltás előtti ellenzéki mozgalmakról, pártokról. Pedig akiket megkerestem, állították, amijük volt, leadták a levéltárnak, a múzeumnak vagy a pártoknak. Ahol viszont ezekről nem tudnak semmit.- Vagy nem akarnak... Nem mindenkinek jó, ha dokumentálják a múltját. Amire esetleg másként szeretne emlékezni.- Bizonyosan lehet az esetek mögött szándékosság is, de legalább annyi a hanyagság. A pártoknál például gyakran cseré- lődtek-cserélődnek az irodisták, akiket nem érdekeltek a régi paksaméták. És persze a különféle ellentétek során is kiemeltek egyesek iratokat. Ez persze nem egyedi somogyi probléma, vidéken mindenütt hasonló a helyzet.- Negyed század távlatából kicsit elkésettnek tűnik a rendszerváltás somogyi történetének megírása.- Abszolút egyetértek, 1995. táján már sort kellett volna keríteni rá. És nem feltétlenül nekem. Bár cikkeim elolvasása után többen gratuláltak, ezt minden megyéről így meg kellene írni.- Középkoros történészként...- Nem csak a kötelező húsz éves történelmi távlatban gondolkodom... Igazából Vida István, az ELTE történész professzora révén kerültem a történetbe: a Pártlexikont állította össze, többször érdeklődött az általam a megyében 1990-ben vezetett Szent Korona Társaságról, illetve annak a választási szereplőiről, s szép lassan beleástam magam a témába.- Sok megkeseredett embert talált? Hiszen nagyon kevesen vannak, akik a kezdetektől ott álltak a fősodorban, s még ma is aktív közéleti szereplők.- A korai ellenzékiekből alig néhányan. Akadnak persze, akik már 1989-90-ben politizáltak, csak éppen más pártban... Kaposváron 1988. október 24-én megalakult a Fidesz kaposvári csoportja, amelynek jelenleg 18 tagja van, többségében 20-30 közötti fiatalok. E csoport u. n. alkalmazotti csoport, többségük dolgozó, illetve alkalmazásban álló személy, közülük többen antiszociális magatartásukkal látókörünkbe kerültek. Vezetőik Nagy Zoltán 23 éves levéltári dolgozó, Récsei Balázs 22 éves könyvelő, Krasznai Zsolt 24 éves múzeumi dolgozó, Krasznai Bertalan 28 éves postai dolgozó kaposvári lakósok részt vettek a FIDESZ Budapesti Kongresszusán, s azóta rendszeres szervezeti életet élnek, megkezdték a központjuktól kapott instrukciók alapján helyi politikai irányvonalak kidolgozását és végrehajtását. (Állambiztonsági jelentés, 1989. január 13.)- Ha gyorsmérleget készítünk, a somogyi politikusok közül az egykori állampárt tagjaiból többet fel tudnánk sorolni, akik két évtizeddel később is a frontvonalban tudtak maradni, mint ellenzékiekből.- Utóbbiak között sokan lelkesek voltak, ám nem értettek az igazi politikához, így aztán helyükre profik álltak.- Diplomatikus...- Aki forradalmár, nem biztos, hogy jó politikus lesz. Nem véletlen, hogy az Állambiztonság sem minden ellenzékit figyelt, nem akarnám dicsérni őket, de a maguk módján szakemberek voltak, ugyanis meglepően jó érzékkel állítottak ügynököket az állampártra valóban „veszélyes elemekre”. Magyar Kálmánnak négy évébe telt, mire összegyűjtötte a sorozat anyagát Két esztendő krónikája a főszereplők szemével DOKUMENTUMOK HIÁNYÁBAN akkor sem könnyű visszaadni egy korszak eseményeit, ha az ember maga is megélte: Magyar Kálmán a Somogyi Keresztény Koalíció és a KDNP vezetőjeként részt vett az 1990-és választásokon, ám még így is négy évbe telt, amíg az általa személyesen ismert akkori ellenzékiektől begyűjtötte az információkat „A hatalom lábhoz tettfegy\’er- rel várt, és nem lehetett tudni, hogy felemeli-e vagy marad ott..." - idéz tanulmányában egy korabeli fideszes vezetőt 1989 elejéről, jelezve meglehetős bátorság kellett hozzá még néhány hónappal Nagy Imre újratemetése előtt is, hogy valaki nyíltan szembeszálljon a hatalommal, vagyis az állampárttal. Nemhogy 1988 őszén, amikor Kaposváron megalakult előbb a Fidesz, majd az MDF. „a szerveződések központja a megyeszékhely - olvasható a korabeli III/III-as jelentésben -, itt szinte minden megalakult és alakulófélben lévő országos szerveződésnek vannak csoportjai, szimpatizánsai. Reális megállapítás, hogy hiányoznak körükből az igazán művelt, tájékozott vezető egyéniségek. A szervezetükben kevés a fiatal, a többség valamilyen egyéni sérelmeket szenvedett, vagy politikailag háttérbe szorított személyekből tevődik össze.” utóbb kiderült, a jelentés rosz- szul mérte fel a helyzetet, hiszen az apró ellenzéki csoportokat 1989 tavaszán az MSZMP már tárgyalópartnerként kezelte - volna. Am a kaposvári ellenzéki vezetők nem hagyták megtéveszteni magukat, elutasítottak minden közeledési szándékot, mely összemosta volna őket a regnáló hatalommal, s ezzel legitimálták volna az állampárt cselekedeteit. A cikksorozatból az is kibontakozik, hogyan szivárgott be az országos politika, a különféle érdekek a kezdetben egymást tisztelő, s kiválóan együttműködő csoportok közé, s a pártok, melyek egy közös cél, a kommunista diktatúra megdöntése érdekében jöttek létre, hogyan lettek az 1990-es választásokra nagyobb - és helyenként nem egyszer gyűlöltebb - riválisai egymásnak, mintáz utódpártMSZP-nek. NEM VÉLETLEN, hogy az ellenzéki pártok korabeli vezéralakjai- Nagy Zoltán, Vörös Gyula, Krasznai Zsolt, Kristóf Csaba, Ficzere Mátyás, Lévai József, Szabados Péter, Szigetvári György, Szikra Péter, Pintér Károly, Lengyel Ferenc és társaik- mára eltávolodtak a pártpolitikától, s - bár rendszerváltó szerepük alapján akár ott is lehetnének -, nemhogy az országos, de a helyi politikai közéletben sem viselnek funkciót. Legtöbbször Solt Ottíliát és Nagy Andrást, Kőszeg Ferencet, Kis Jánost, Nagy Jenőt és Demszkyéket kerestem fel. Tőlük vásároltam tehát a rendszerellenes, a létező szocializmust alapjaiban támadó könyveket és folyóiratokat. (...) Récsei Balázs az MSZMP-tag Mészáros Balázs megyei múzeumigazgatónak 15-20 forintért adta tovább a Demszky Gábortól vásárolt kiadványokat... (Nagy Zoltán kaposvári Fidesz-alapító a szamizdatok beszerzéséről)- És szintén nekik „köszönhető”, hogy legalább néhány irat megmaradt.- A különféle jelentések nélkül valóban még nehezebb lett volna a helyzetem. Ugyanis a korabeli ellenzékiek közül hiába ígértek sokan dokumentumokat, végül csak hárman-négyen adtak. A többiek sem feltétlenül hanyagságból visszakoztak...- Ennyi idő után mitől félnek?- Például, hogy érdeket sértenek. Mondjuk azokét, akik megmaradtak a politikában. Hiszen nem mindenki onnan indult, ahol most politizál. Voltak nagy keveredések, az 56-osoktól az MSZMP-sekig feltűntek alakok a szerveződő ellenzéki pártoknál. Mondjuk, utóbbiakból kevesebben, ugyanis egy bizonyos szint feletti állampárti múlt már elfogadhatatlannak számított. Szabados Péter hívott el az SMK-ba. Éles vitákra emlékszem, így például Berta Árpád a gyáraknál munkástanácsokat akart. Rákérdeztem erre, hogy milyennek is gondolják, de lehurrogtak azzal, hogy ez egy kommunistán szöveg. Vita volt arról is, hogy keménynek vagy megértőbbnek kell lennünk a kommunista rendszer embereivel? (Szép Tamás ügyvéd a korai MDF-es időkről.)- Ma már senki sem szégyenlős...- Hajaj! Ám senki se higgye, hogy akkor nyílt kártyákkal játszott mindenki. Ment az acsar- kodás nemcsak az egyes ellenzéki pártok között, de formációkon belül is. Egyfelől személyes ellentétek adódtak, másrészről az ügynökök is gerjesztették az indulatokat. S így sokszor a gyávábbak, vagy mondjuk inkább őket jobb érzésűeknek, leléptek, kivártak - a magyar ember ugyanis szeret a győztesekhez csatlakozni... S bizony előfordult, maradt egy mag, mely adott esetben gyökeres fordulat után ment tovább. Aminek lehettek politikai, de akár anyagi okai is: meséltek róla, ki kit fizetett le... De ezekről az ember nem ír, ahogyan bizonyos privatizációs folyamatokról sem, hiszen nem lehet bizonyítani. A Fidesz ekkor még nem deklarálta hivatalosan, hogy a két nagy ellenzéki szervezet - az MDF és az SZDSZ - közül melyikhez érzi magát közelebbinek, de világos volt, a legtöbb Fidesz-tag a szabad demokratákhoz hasonlóan gondolkodik. Legalábbis 1988-89-ben így volt. (Kaposvári Fidesz-alapító az ellenzéki pártok közötti kapcsolatokról)- Főként, ha az ellenségéről-ellen- feléről beszél valaki...- Mindenkitől nyilatkozatokat kértem, hogy utóbb ne tagadhasson le semmit. És persze kritikával kezeltem az anyagot, hiszen az ilyen visszaemlékezésekben sok az érzelem, s az érdek. Meg aztán a magyar két dologra nem szokott emlékezni: az időre és a nevekre. Vagy nem akar... Emlékszem, az FKgP egyik ülésére elmentünk meggyőzni őket, hogy az ellenzék külön ünnepeljen, ne a hivatalos ünnepségre menjenek el, és ott a legnagyobb megdöbbenésemre és csalódásomra Tarján Lászlóné feltette a kérdést az ülésező társainak: hogy ők most tulajdonképpen ellenzékinek számítanak-e? (Vörös Gyula kaposvári Fidesz-alapító az 1989. március 15-ről)- Mennyire számított komolynak az akkori somogyi ellenzék?- Összehasonlítva más megyékkel: csúcsteljesítményt nyújtott! Még akkor is, ha a fővárosban nem vették őket annyira komolyan. Ez a fideszesek számára komoly traumát is jelentett. A megyében amúgy ők számítottak az események motorjának.- Pedig Kaposvárt semmi sem predesztinálta, hogy ellenzéki fellegvár legyen: országos szinten jelentéktelen helynek számított.- Létezett egy komoly mag, mely nagy dolgokra volt képes. Például a Nagy Imre-emléktábla kikényszerítése.- Ma már senki sem politizál az alapítók közül...- Kiábrándultak, megkeseredtek, esetleg nem értettek egyet az irányváltásokkal. S akadtak, akik nem így képzelték a rendszerváltást, nem tudták elfogadni, hogy a választásokra a hataloméhség elvette egyesek eszét. Vagy a gerincét... Nem véletlen, hogy még akik valamikor egy- pártban működtek is, alig tartják egymással a kapcsolatot.- Össze lehetne hozni a kaposvári Ellenzéki Kerekasztal tagjait?- Talán egy rövid beszélgetésre. Talán... Műhelykiállítás a Korzóban: a hagyományok tovább élnek kreatív munka Kézművesmunkák és a filmes szakkör alkotásainak bemutatása a marcali kulturális központ projektjében A helyi hagyományok innovatív továbbélését, alkalmazását szolgáló kompetenciák fejlesztése a kézműves technikáktól a digitális technikákig. Ezt a címet adták a szervezők a marcali kulturális központ projektjének, amely elnyerte a Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatását is. A kreatív foglaArcok, képek. Újszerű látásmód, érdekes technikai megoldások a fotókon Érdeklődés. A helyi kézművességet továbbgondolták az alkotók lozások során született alkotásokból nyílt kiállítás a Kulturális Korzóban. A megnyitón ismertették, illetve bemutatták az elért eredményeket, jutalmazták a foglalkozáskörönként legjobban teljesítő diákokat, valamint a kiállított alkotások mellett sor került a filmes szakkör munkáinak leve- títésére is. ■ Vigmond Erika
