Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám

2013. SZEPTEMBER 22., VASARNAP SZTORI 5 Megmenekül a Pető Intézet? korai fejlesztés Ahhoz, hogy hosszú távon életképes lehessen, a pénz mellé új jogszabály is kellene A Pető-módszer alkalmazói arra törekszenek, hogy a hozzájuk forduló mozgássérültek megszerezzék, vagy visszanyerjék elvesztett képességeiket. Bajban van a Pető Intézet. A hírekkel ellentétben nincs fizetésképtelenség, de év­tizedes gondok és méltatlan körülmények vannak. Az is biztos, a jelenlegi finanszí­rozással hosszú távon nem lehet életben tartani a világ­hírű intézményt. Fábos Erika Európa- és Amerika-szerte a Pe­tő Intézet szakmai támogatásá­val hoztak létre olyan konduktív centrumokat, ahol a magyar te­rápiával segítenek a rászoruló­kon. A módszer tehát világsiker. A 2006-ban szellemi hungari- kummá nyilvánított fejlesztési módszer szellemi központja eh­hez képest évtizedes bajban van. „A gazdálkodási gondok akkor kezdődtek, amikor 2003-ban elő­ször csökkent az állami norma­tíva és ugyanebben az évben a fenntartó közalapítvány által ge­nerált munkaügyi perek elvesz­tése miatt is nehéz helyzet ala- J kult ki - mondta Makk Ádám, I a Pető Intézet kommunikációs vezetője. - Azóta pedig minden kormányzati ciklusban történt egy-egy olyan döntés, ami ne­hezebb helyzetbe hozott ben­nünket. Az tehát egy konkrétan félrevezető beállítása a mostani helyzetünknek, hogy ez a kor­mányzat lehetetlenítette volna el az intézetet. Fizetésképtelenség sem most, sem máskor nem volt a Pető Intézetben. Mindig megol­dottuk a nehézségeinket és min­den kormányra számíthattunk, amikor kellett.” Makk Ádám szerint örven­detes, hogy egy éven keresztül megduplázzák a köznevelési szerződés alapján járó 105 mil­lió forintos kiegészítő támogatást és a konduktorokat is bevették a pedagógusi életpályamodellbe. Szerinte ezzel nyilvánvalóvá tet­te a minisztérium, hogy az inté­zetre szükség van. A következő évben pedig áttekintik, hogyan lehetne biztonságos formát talál­ni a hosszú távú működéshez. A Pető Intézetben 500 gyerek­kel foglalkoznak egy évben és kevesen tudják, de felnőttek re­habilitációját is végzik itt, ugyan­ezzel a módszerrel. Három mű­szakban, háromszáz konduktor dolgozik az intézetben. „Hosszú távon és megnyug­tatóan éppen ezért csak jog­szabály-módosítás oldhatná meg azt a helyzetet, amellyel a normatíva nálunk ugyanannyi lenne, mint a többi szociális és oktatási intézményben - mond­ta Makk Ádám. - Itt a fejlesztés, eltérően a többi intézménytől, komplex konduktív pedagógiai rendszerben történik, amelynek egyik sajátossága, hogy a gyer­mekek minden pillanatában ott vannak a konduktorok, három műszakban, egész évben, bent­lakással egybekötött és speciá­lis szaktudást igénylő szakmai munkával biztosítva az intenzív személyiségfejlődésen keresztül a mozgásfejlődést is. A 1,5 mil­liárdos költségvetésünknek két­harmadát fedezi a törvény által meghatározott állami forrás, ami alig elég a bérekre.” Azokra a bérekre, amelyek a külföldön hasonló munkát végző szakemberek kereseté­hez képest jelképesek. Egy több évtizede pályán lévő diplomás konduktor is csupán havi 130 ezer forintot kap kézbe, a pálya­kezdők pedig 80-90-et. Nem is csoda, hogy a frissen végzett konduktoroknak elég feladni egy hirdetést és máris találnak maguknak ennél jobban fizető munkát külföldi családoknál. A szakemberek fizetésén kívül másra nem nagyon futja az in­tézményben. Évek óta halogat­nak olyan felújítási és fejleszté­si munkákat, amelyek a normál napi működés alapfeltételei lennének. Rossz a fűtés, beázik a tető és gyakorlatilag nincs hő- szigetelése a régi épületeknek. Makk Ádám azt mondta: an­A PETŐ-MÓDSZER dr. pető András orvos-gyógy- pedagógus egyedülálló gyógy­módjának alapgondolata az volt, hogy idegrendszerünk a károsodások ellenére is ren­delkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének le­hetőségével, s ezek a tanulá­si-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. Ezért nevezte el módszerét „konduktívnak”, amely latin eredetű kifejezés, jelentése: rávezetés. nál is inkább egy rájuk szabott normatívára lenne szükség, mi­vel nem csupán az állami finan­szírozás változása okozza, hogy évek óta semmire nincs pénzük. Az is közrejátszik ebben, hogy a intézetük külföldről származó bevételei megcsappantak. Igaz ugyan, hogy a konduktív fej­lesztés szellemi központja ma is a budapesti intézmény, de az általuk szervezett folyamatos külföldi oktatásokra és szol­gáltatásokra már nincs akko­A DÉVÉNY-MÓDSZER Dévény anna gyógytornász és ritmikusgimnasztika-mes- teredző rehabilitációs mód­szerének pontos neve Dévény speciális manuális technika - gimnasztikái módszer. Ez speciális fogásokat jelent, melyek a megfelelő izmok, izomcsoportok masszírozá­sa, mozgatása, megfelelő helyzetbe hozása révén gyó­gyítanak. KATONA-MÓDSZER PROF. DR. KATONA FERENC ra igény, mint a '80-as, '90-es években volt. Amerika és Euró­pa szerte konduktív centrumok indultak be a segítségükkel, melyek már önállóan kielégítik a helyi igényeket. A Pető-mód­szer alkalmazói arra töreksze­nek, hogy a hozzájuk forduló mozgássérültek megszerezzék, vagy visszanyerjék elvesztett képességeiket, lehetőségük nyíljon tanulásra, a munkába való visszatérésre és aktív, tar­talmas, minél önállóbb életre. a Svábhegyi Állami Gyermek­gyógyintézet fejlődésneuro­lógiai osztályán dolgozta ki módszerét, mely diagnoszti­kus eljárás és terápiás mód­szer is egyben. A módszer központi eleme a korai fel­ismerés. Az agy érési folya­matába való mielőbbi be­avatkozás kiküszöböli a fo­lyamatban a fejlődést akadá­lyozó tényezőket. A tréning elemi mozgásminták gyako­roltatásán keresztül habili­tálja az idegrendszert. A Pető Intézet A mozgássérültek Pető And­rás Nevelőképző és Nevelőintéze­te 1963 óta működik. Az intézet több részből áll, alapja a Pető András módszerével fémjelzett főiskola, amelyben a konduktor alapképzésben a tanító vagy óvodapedagógus szakirányokat választhatják a hallgatók. az intézmény másik része a korai fejlesztő és konduktív gondozó központ, szakszolgá­lat, ahol olyan csecsemők és kisgyerekek számára nyújtanak komplex fejlesztést, akik vala­milyen központi idegrendszeri károsodás miatt nem életkoruk­nak megfelelően fejlődnek. Eb­ből kinőve bekerülhetnek az in­tézet konduktív óvodájába és konduktív általános iskolájába, ahol kollégium is rendelkezésé­re áll a benntlakásos gyerekek számára. FOGLALKOZNAK központi ideg- rendszeri problémákból adódó mozgássérült felnőttekkel is, idegen nyelvű családok számá­ra is nyújtanak konduktív peda­gógiaifejlesztést. Mindezt a konduktorok irányí­tásával. Ők segítő pedagógusok, akik a gyermekek és felnőttek szellemi és fizikai fejlődéséért dolgoznak a speciális módszer szerint. Az ide kerülő valóban fogyatékossággal élő gyerekek 60-70 százalékával sikerül elér­ni, hogy normál óvodai vagy is­kolai csoportba kerülhessenek. A Pető-módszer az eredmények ellenére sem „csodatevő” mód­szer. Mindennapos, megerőltető fizikai és szellemi munkára épít. „Nincs átlag, hogy mennyi idő alatt milyen fejlődés érhető el, mint ahogy olyan sincs, hogy egy-két hónap alatt meggyógyul nálunk valaki, mint egyéb beteg­ségekből egy kórházban - mond­ta Makk Ádám. Az elmúlt hetek rossz hírei rá­irányították a Pető Intézetre a fi­gyelmet. Príma Primissima-díj- ra jelölték őket és arra számíta­nak az 1 százalékos adó felaján­lásokból is több érkezik majd hozzájuk. Legutóbb nyolcmillió forint gyűlt össze. Igaz, három éve már arra sincs pénzük, hogy akár egy hirdetést vagy reklá­mot készítsenek az 1 százalékok megszerzésének érdekében. Nemzetközi hírű magyar módszerek a korai fejlesztésre Kivel-mivel „érdemes” foglalkozni? 01 t AMOSTkÖVet­kezőtörténe- JM tét nem azért rados virág mesélem el, mert külö­nösebben büszke vagyok rá. Ugyan ki örül annak, ha a munkáját nyilvánosan leszól­ják? Azért osztom meg önök­kel az esetet, mert arra jutot­tam, tanulságos história. történt, hogy a Facebookon egy poszt alatt P. közölte ve­lem: azért nem foglalkoznak a regényeimmel, mert „nem ér­demes velük foglalkozni.” P. az egyik napilap könyvkritikusa. Ugyanennél a lapnál akad, aki szívesen írna a munkáimról, amelyeket szeret és nagyra becsül, de nem engedik neki. Gondoltam, sebaj, születik elég recenzió és kritika a könyveimről. Többnyire jók, de időnként rosszak is, ami bizonyos szempontból kedve­zőbb, mint a dicséret, mert az olvasók sokkal inkább felkap­ják rá a fejüket. ÚGYHOGY KIFEJEZETTEN Örül­tem P. megjegyzésének. Hogy szerepzavarban szenved, azaz magánszemélyként kommen- tel a közösségi oldalon, de úgy nyilvánul meg, mint a min­denható kritikus, ráadásul királyi többesben, legyen az ő baja - gondoltam. Amint az is, hogy érdektelennek minősíti a műveimet. Válaszomban ezt egyebek mellett meg is írtam neki. ODAVETETT MONDATAIT VÍSZOnt kiposztoltam a szerzői olda­lamra, úgy, ahogy voltak. Mondanom sem kell, megvolt az olvasóim véleménye. Hogy most csak a legfinomabbat idézzem: az első hozzászóló mindjárt azt javasolta a kriti­kus úrnak, tanulmányozza a magyar helyesírás szabályait. Talán akkor nem fogja kis­betűvel írni a nevemet. Persze, lehet, P.-re máig nagy hatással van a Pál utcai fiúk, amelyben ez a megalázás egyik eszköze. Elképzelhető, onnan merített. De ha ez szándékos „kedves­ség” volt is a részéről, a vesz- szőhibákat valószínűleg nem direkt csempészte bele abba a két mondatba. Szóval kapott hideget-meleget azoktól, akik szeretik a könyveimet. ilyenkor az olvasó nemcsak a kedves íróját védi, hanem ön­magát is. Hiszen a lesajnálás neki ugyanúgy szól: ha ő olyan könyveket olvas, amelyekkel ál­lítólag nem érdemes foglalkoz­ni, akkor az ő értékítéletével ko­moly baj van. Ezt pedig többen kikérték maguknak, tanácsol­va, P. szavaival élve mondjuk róla azt, amit ő a könyvekről: „nem érdemes vele foglalkozni.” én mégis azt gondolom, hogy érdemes. Mert jó, ne tetsz- szenek neki a műveim. Szíve joga. De ezt ilyen formában, ezen a fórumon közölni eny­hén szólva is a gyerekszoba hiányára utal. Másrészt a „nem érdemes” egy meg­lehetősen általánosító meg­jegyzés. Egyik olvasóm vissza is kérdezett: „ki szerint? kik szerint?” Mintha bizony a mű­alkotások megítélésére volna valamilyen objektív mérce. Vagy írótársam regényével, amelyet a kritikus kolléga lap­jában ízekre szedtek, és amely szerintem világirodalmi szín­vonalú munka, talán érdemes volt foglalkozni? Minek? Hogy megóvják az olvasókat egy vacak könyvtől? Megjegyzem, én pont a kritika hatására ol­vastam el, kíváncsiságból. Sze­rencsére, mert remek. „csak rossz” műalkotás egyéb­ként ugyanúgy nem létezik, mint „csak jó.” A kiválóban is lehet hibát találni, és a gyengé­nek is vannak erényei. Úgyhogy az egekig magasztalás vagy a földbe döngölés egyformán igazságtalan. Mellesleg egyet­len könyvbe sincs beleírva: ez kérem, remekmű. Miről beszé­lünk akkor? Valaki írt egy re­gényt, ami egyeseknek tetszik, másoknak pedig nem. Ennyi, p., aki maga is szépíró, később hozzátette: „majd az utókor” eldönti. Úgy vélem, az utókor a sikertelenek és a sznobok menedéke. Senki sem a halála utáni időknek dolgozik - min­denki arra vágyik, hogy még életében élvezhesse a munká­ja gyümölcsét. Legyünk már őszinték önmagunkhoz egy kicsit!

Next

/
Thumbnails
Contents