Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-09 / 210. szám

2013. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ MEGYEI KORKÉP 5 Az első lépés az országos hírnévhez fölszállott a páva Népes mezőny, jó színvonal és látványos produkciók a kaposvári válogatón ►Folytatás az 1. oldalról- Gyerekek, ne izguljatok! - pró­bálta nyugtatni a megméretés­re készülő várakozókat a műsor­vezető a színpadról. - Aki ide­ges, nyomjon le tizenöt fekvőtá­maszt... A felhívás ellenére kevesen ke­restek szabad helyet a kaposvári Agórában, noha láthatóan sokan felfokozott idegállapotban vár­ták, hogy végre megtehessék az első lépést az országos ismertség felé, s színpadra állhassanak a Fölszállott a páva 2014 kaposvá­ri területi válogatóján. Négy kate­góriában - énekes, illetve hang­szeres szólista, szóló- vagy páros tánc, táncegyüttes, énekegyüttes vagy zenekar - negyven produk­ciót talált érdemesnek az előzsű- ri, hogy a televízió nyilvánossága elé kerüljenek - a nyolc selejtező­ről egyenként negyven perces összeállítást ad majd a közszol­gálati tévé januártól -, s így 347- en készülődtek bemutatójukra. - Tavaly harminckét év után élesz­tettük újra a hajdani Röpülj, pá­vai-műsort - mondta Farkas Jó­zsef, a produkciót készítő iroda vezetője -, hogy továbbéltessük a hagyományos népi kultúrát, me­lyet szeretnénk ismét a hétközna­pok részévé tenni. Negyven produkciót találtak érdemesnek a tévés bemutatásra Erős mezőnyből sok továbbjutó a somogyi megyeszékhelyen Az Agórában elsőként a szólis­ták kapták meg a bizonyítási le­hetőséget, s hogy nehéz feladat­ra vállalkoztak, jól mutatta a me­zőny nagysága: a szervezők sze­rint tavaly arányosabban oszlot­tak el a nevezők a selejtezőkben, az idén viszont a nyíregyházi és a kaposvári válogató bizonyult a legnépesebbnek. A somogyi me­gyeszékhelyre ugyanis nemcsak a régióból, de a fővárosból, Szom­bathelyről, Győrből, Sopron­ból, a vajdasági Szabadkáról és Észak-Magyarország is érkeztek fellépők. Somogyot táncos szólis­taként a barcsi Szili Péter, a ka­posvári Kékesi-táncospár és a So­mogy Táncegyüttes képviselte. - A mezőny erősségét az is mutatja - folytatta Farkas József -, hogy a 290 Kárpát-medencei nevezés­ből 260-at továbbengedett az elő- zsűri, tavaly ennél többen hullot­tak ki az első rostán. Az élő televíziós adásba a nyolc válogatóból 48 produkció juthat be, számukra ez már a karrier kezdetét is jelenti egyben, hiszen a produkció folyamatosan fellé­péseket szervez a legjobbaknak nemcsak a Kárpát-medencében, de szerte Európában, sőt, akad­tak, akik az Egyesült Államokba is eljutottak. ■ Vas A. Ipartörténet és turizmus: a kisvasút nagy napja Fenyvesen találkozó Balatonfenyves és a MÁV-Start egyaránt erősítené a gazdasági vasút idegenforgalmi szerepét A 117 éves Balatonfenyves léte­zésének több mint felét a gazda­sági vasúttal töltötte, remélhető­leg így marad ez a jövőben is - mondta szombaton a 16. kisvas­úti napon köszöntőjében Lomb­ár Gábor polgármester. A gaz­daság kiszolgálására épült vas­útnak ma már egyre inkább a turisztikai szerepe a jelentős, fogalmazott a településvezető, aki szerint vannak még kiakná­zatlan elehetoséget e téren. El­mondta: fontos lenne, hogy a ma már hagyományos kisvasúti na­pon újra helyet kapjanak a haj- tányok, melyek komoly tömeget vonzottak a településre. Eredményes évet zárt a köz- szolgálati feladatként rendszeres személyforgalmat bonyolító ba- latonfenyvesi gazdasági vasút, mely egy éve része a MÁV-Start- nak - mondta megnyitójában Shulek Tibor a MAV-Start ér­tékesítési koordinációs vezető­je. Kiemelte, hogy szélesíteni kí­vánják a turisztikához kapcsol­Sokan jöttek el a balatonfenyvesi kisvasút ünnepnapjára ható kínálatukat, melynek el­ső lépéseként a nyáron stratégi­ai megállapodást írtak alá a Ba­latonfenyvesi Túrisztikai Egye­sülettel. Az idei szezontól kerék­párszállító kocsit csatoltak a sze­relvényekhez, az egyre növek­vő kerékpáros turizmus igénye­inek kiszolgálására, ugyanak­kor a megbízhatóbb, kiszámítha­tóbb szolgáltatás érdekében egy teljesen felújított mozdonyt állí­tottak szolgálatba. Az ingyen vo­natozás, kézműves vásár és szá­mos kulturális- és sportrendez­vény mellett a vasútbarátok ké­regjegyeket vásárolhattak, vala­mint betekinthettek a kulisszák mögé is. Kísérővel ezen a napon bárki megtekinthette a 60 éve épült javítóműhelyt. A különvo- naton korhű ruhában dolgoztak a kalauzok, az ingyenjegyekkel, mely még képeslapot is tartal­mazott Ausztriába szóló vonat­jegyet és fenyvesi hétvégi üdü­lést nyerhetett egy-egy szeren­csés utas. ■ M. L. Alföldi: színházat vezetni csak sikeres embernek szabad könyvbemutató Pótszékekre volt szükség a Dorottyában a Kaposvári Egyetem egykori tanszékvezetője könyvének dedikálására Alföldi Róbert Kaposváron: pótszékekre volt szükség- Művész úr, tegnap láttam az X-faktorban! Kezet fogna ve­lem? - szólította meg a kaposvá­ri Dorottya szálló előtt beszél­gető Alföldi Róbertét a mező- csokonyai Sugár Győzőné, ám bent a nagyteremben gyüleke­zők természetesen a vasárnap kora délutáni könyvbemutató­ra érkeztek. Méghozzá a várt­nál jóval többen, így a kezdés előtt még három széksort kel­lett gyorsan kipakolni, hogy mindenki leülhessen.- A zárszámadást megnyi­tom - jegyezte meg nem sok­kal később mosolyogva a Nem­zeti Színház elmúlt öt eszten­dejének főigazgatója, aki a Ka­posvári Egyetem színházi tan­székének immár szintén csak egykori tanszékvezetője, Csá­ki Judit Alföldi színháza - Öt nemzetis év című könyvének dedikálásra, s persze az ese­mény rendezőjének, Győri László kaposvári vállalkozó­nak - aki a Nemzeti Színház és a színházi tanszék megsü- vegelt mecénása - meghívásá­ra érkezett Kaposvárra. - Ez az egyetlen hely, ahol Csáki Juditnak nagyobb sikere van, mint nekem - tette hozzá ne­vetve, miután a szerzőt is ko­moly taps fogadta. A hangulat tehát azonnal adott volt, s ez nem változott a következő egy órában sem, no­ha komolyabb-komorabb témák is előkerültek a Csáki Judit által csak végtelenítettként aposzt­rofált beszélgetés során. Mint például amikor a Nemzeti tár­sulata került szóba. Mármint az előző társulata...- Nem a nulláról kellett kez­denem - emlékezett vissza a társulatépítésre Alföldi Róbert -, amikor még úgy volt, hogy el­adtam magam a kormánynak.- Melyiknek? - kérdezett közbe a szerző.- Hát ez az... - jött a válasz. - Szóval, amikor belevágtam, sok olyan kolléga volt a színházban, akikkel korábban együtt dol­goztam. S mesélt az első napokról, Ga­ras Dezsőről és Törőcsik Mari­ról, Bodrogi Gyuláról és Mol­nár Piroskáról, Básti Juliról és Udvaros Dorottyáról, valamint a fiatalabbakról, Stohl András­ról és László Zsoltról.- Nyomasztó lehetett a büfé­ben - szólt közbe Csáki Judit. - Minden második ember Nem­zet Színésze vagy Kossuth-dí- jas. Vagy mindkettő...- S hozzájuk jöttek a fiatalok - folytatta Alföldi Róbert, aki állította, az volt a lényeges szá­mára, sok ifjú tehetség kerüljön a társulatba, s nem karaktere­ket, hanem embereket keresett. S nem statiszta szerepre. Az­tán a színház költségvetésére, a használaton kívül helyezett medencére és szökőkútra, vala­mint az öröklángra terelődött a szó, s kiderült, bár az illetékes minisztérium szóvá tette, miért kapcsolták ki őket, éves műkö­désük négy-öt előadás költségét vitte volna el...- Az első évben 170 millió, az utolsóban negyven jutott a produkciókra - jegyezte meg az egykori főigazgató, s mint minden felmerülő téma végére, ezúttal is kiteljesedett a kép a teljes hazai kultúrára. Kiderült, Alföldi öt évé­ből egy sem számított igazán nyugodtnak, legalábbis kifelé, ugyanis a társulat számára az előadások, az esték ellensúlyoz­ták - ahogyan a korábbi főigaz­gató fogalmazott - a teátrum és személye körüli őrületet.- Garas Dezső bejött a dialí­zis-kezelésről az épületbe - em­lékezett vissza a Jobbik-tünte­tésre Alföldi Róbert -, s felaján­lotta, hogy kimegy túsznak... Abszurd volt az egész helyzet, a tüntetők tőlünk kértek ára­mot a hangosításhoz, s beké­redzkedtek vécére... Az utolsó félév pedig nagyon keménynek bizonyult, tudtuk, hogy vége, s féltem, hogy szétzuhan a társu­lat. Ám ebből semmi sem lett: az elmenők vigasztalták a ma­radókat, s nagyon egész maradt minden. A teljesen más politi­kai beállítottságú emberek re­mekül tudtak együtt dolgozni, nyoma sem volt széthúzásnak - mondta az egykori igazgató, aki befejezésként hozzátette: - Színházat vezetni csak sikeres embernek szabad, aki igazgató­ként akarja „megcsinálni” ma­gát, annak nem! ■ Vas András

Next

/
Thumbnails
Contents