Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 34. szám
8 INTERJÚ 2013. SZEPTEMBER 8., VASÁRNAP gundel takács gábor A következő! már a hatodik kvízműsor, amivel képernyőn van. Nem vetélkedett a népszerűségért, de örül, hogy a televízióban kötött ki. Azt szereti, ha a nézők látnak is valamit, ha a műsorait nézik, mert a tartalmas szórakoztatásban hisz. „IGAZIBÓL IS IMÁDOK JÁTSZANI” Névjegy 1964. augusztus 27-én született. 1983-1995 a Telesport szerkesztőségében dolgozott. 1991-1997 között a Rádió Bridge munkatársa. 1993-1999 között a Játék határok nélkül című vetélkedő műsorvezetője. 1996-2000 között azEurosport magyar adásának volt a munkatársa. 2000-2006 között a Sport tv munkatársa. 2002-2007 a TV2 műsorvezetője. 1999-2003 a Danubius Rádió műsorvezetője. jelenleg azMTVA munkatársa. nős, három gyermeke van: Gergely (1993), Anna (1996), Bence (1998). csak egy jogi szakoklevelet szereztem, ő meg rendes nappalis hallgató, de volt egy párhuzamos évünk a Pázmányon, valóban. Azért nem voltunk padtársak és igyekeztem, hogy ne menjek az agyára.- Ha a játék a munkája, mi a hobbija?- Sportos népség az egész család, úgyhogy egyrészt a mozgás. Másrészt játszani is nagyon szeretünk, főleg a zsuga megy otthon nagyon. A privát, elvonulós hobbim pedig nagyon praktikus. Pénzérméket gyűjtök. Megvárnak, ha hónapokig nincs időm velük foglalkozni, akkor sem mennek tönkre.- Mostanában azért nem lehet rájuk sok idő, sokat látni a képernyőn.- Éppen ezért a nyarat igyekeztünk úgy megoldani, hogy csak keveset szerepeljek. A nézőknek sem jó és nekem sem tesz jót, ha túl sok van belőlem. Júniusban voltam képernyőn utoljára, az őszi műsorkezdésig eltűntem, volt tehát idő az érmékre is.- El tudja képzelni egyáltalán képernyő nélkül is az életét?- Sosem volt hiúsági kérdés, hogy ott vagyok-e, tehát nem gondolom úgy, hogy a képernyőn túl nincs élet. Mégis rengeteg minden egyszerre van meg a munkámban, amit szeretek. Ez hatalmas mázli, ezért imádom ennyire. Kapásból nem is tudom, mit tudnék még ekkora szeretettel és alázattal csinálni.- Szóval akkor mégsem készül nyugdíjba?- Dehogy, 49 évesen korai lenne, bár láttam, hogy írták az újságok. Pedig csak arról beszéltem, hogy jó lenne és lassan el is jön az ideje, hogy lássam, segítsem felnőni a következő generációt. Nagyon jól érzem magam a képernyőn, de reális és szigorú vagyok magamhoz. Figyelem, mi az, ami nekem való és mi az, ami már nem és biztosan nem fogom megvárni, hogy olyan öreg legyek, amikor már leutálnak a képernyőről. Gundel Takács Gábor olyat csinál, amit még soha. Egy olyan vetélkedőt vezet az Ml-en esténként, ahol 21 rossz válasz kell a győzelemhez. A legnépszerűbb tévés játékvezető nem csupán a képernyőn szeret játszani. Szerinte mindent jól intézett a sors az életében. Fábos Erika- A következő című új játékban 21 rossz válasz kell a győzelemhez. Vezetett már olyan játékot, ahol a rossz válasszal lehetett nyerni?- Nem, ilyet még nem, de azért ez formai szempont. Nyilvánvalóan itt is a jó válaszokat kell tudni, ahhoz, hogy meg tudja mondani aki játszik, hogy melyik a rossz. Ez elképesztő agytorna és komoly koncentráció kell hozzá. Nagyon kemény és izgalmas a végjáték. Ez különleges pszichológiai helyzetet eredményez: annak is aki nézi és annak is, aki játszik. Nyilván új még, nekem is szokni kellett, de én már többet „láttam” belőle, mint a nézők és nagyon szeretem.- Ezek a játékok mind külföldi licenc alapján készülnek. Ez azt jelenti, hogy van egy szigorú forgatókönyv, amit csak be kell tartani, vagy van azért valamekkora szabadságuk a készítőknek?- Vannak olyan vetélkedők, amiket úgy lehet megvenni, hogy nagyon szigorú szabályok vannak, amelyeket be kell tartani. A Legyen ön is milliomos például ilyen volt. Ez nem olyan, itt vannak elemek, amiken változtattunk. Ez a műsor Spanyolországban és Olaszországban van képernyőn és ott sokkal hangosabb, több benne a szórakoztató tartalom, a show-elem és kevesebb a játék. A forgalmazó az első felvételeken jelen volt és azt mondta utána, hogy az a formátum, amit mi csinálunk belőle, az feltehetően Európa többi részén sokkal eladhatóbb lesz, mint az eredeti olasz verzió.- Ez már a sokadik vetélkedő, amit vezet, van rálátása: mitől lesz siker egy vetélkedőből?- Tuti recept nincs, de talán ha kicsivel többről tud szólni, mint egy játék. Amikor olyan, mintha ha csak egy családi vagy baráti társaság összejönne a nappaliban, és ott oldott légkörben jót játszanának, miközben szükség van hozzá tudásra és van tétje is a dolognak, mert sok pénzt lehet vele nyerni. Van, aki persze csak azt teszteli, tudja-e a helyes választ. Van, aki meg arra kíváncsi, adott helyzetben hogyan működnek mások.Mernek kockáztatni vagy nem? Okos vagy buta a játékos?- Tudatosan készült erre a pályára?- Nem. Nekem valahogy azok a dolgok működnek az „A házasság nem játék és egyikünk sem akar nyerni, vagyis a másik fölé kerekedni.” életemben, amiket nem kerestem, hanem a sors hozott az utamba. Kicsit fatalista is lettem ettől. Színésznek készültem, játszottam amatőr társulatokban és négyszer felvételiztem a főiskolára is, de nem jött össze. Aztán amikor sokadszorra jelentkeztem segédszínésznek, akkor éppen Kaposvárra, de elutasítottak, megkérdeztem, hogy mi hiányzik belőlem és mivel kéne készülnöm jövőre, de nem igazán tudták megmondani. Ascher Tamás megértette velem, hogy valami olyan hiányzik, ami nem tanulható. Ez a története, hogyan nem lettem színész.- Azért ez hasonlít a színészetre, nem?- De. Mindkettőnél alapvető, hogy azt akarja megmutatni, hogy hogyan működik a világ, és hogyan működnek benne az emberek. Persze mások az eszközök és ma már tudom, hogy a televízió, mint eszközrendszer sokkal jobban illik hozzám, mint a színpad.-A televíziózás hogy került az életébe?- Stúdióasszisztensként dolgoztam a televízióban, amikor hirdetett egy pályázatot a Telesport. A kollégáim szóltak, hogy szerintük jó lenne, ha megpróbálnám. így kezdődött.- Közben az első számú játékmester lett a képernyőn. Meg kellett dolgozni érte, vagy a személyiségéből fakadt, hogy könnyen teremt kellemes légkört?- Alapvetően nyitott vagyok, de a sportosztályon sokat tanultam, ami jól jött ehhez. Közvetíteni, műsort vezetni, riportot készíteni, szerkeszteni, ráadásul élőben vagy élőszerűen. Ez mind fejleszti az ember asszociációs képességét, vagy azt, hogy gyors tud lenni egy olyan kiszámíthatatlan helyzetben, mint egy kvízműsor. Én ebben vagyok jó, ha váratlan helyzetekben kell mozognom. Amikor előre akarok valami poénosat kitalálni, az általában nem sikerül jól.- Ettől is jó egy műsorvezető, hogy mindig feltalálja magát. Mitől lesz hiteles is?- A leglényegesebb szerintem talán az arány és ritmusérzék. Tudni, mikor elég, hogy mikor jobb csendben maradni, hogy mikor érdemes megszólalni. Nagyon szeretem az embereket és ebben a közegben otthon is érzem magam, nyilván ettől tud hiteles lenni, amit csinálok. Én igaziból is imádok játszani.- Ez már a hatodik kvízműsora a képernyőn. A magyarok menynyire játékos emberek, többen vagy kevesebben jelentkeznek nálunk, mint a többi országokban ezekre a játékokra?- Nincs pontos információm, de szerintem kevesebben. Nem mernek. Rögtön az első játékban, amit vezettem, a Játék határok nélkül című műsorban, megfigyeltem ezt. Ott a többi országból érkezett játékosok lazák voltak és élvezték, hogy játszhatnak, bulinak fogták fel. Nálunk meg rendszerint ment a feszülés és a tét nyomta a csapatot.- Sokat készül egy adásra?- Igen. Foglalkozom a kérdésekkel, készülök pici, kiegészítő információkkal, magyarázatokkal, mert ez kell a tartalomhoz. Én szeretem, ha látnak is valamit az emberek, amikor a műsoraimat nézik. Nagyon hiszek benne, hogy van egy olyan igényes és gondolkodó réteg, akiknek lehet, érdemes és kell kulturáltan szórakoztató műsorokat készíteni, értékek mentén, lazább keretek között.- Olvastam, hogy a legújabb kutatások szerint nem az ismétlés, hanem a tesztelés a tudás anyja. Szóval ezek a műsorok tanítanak is. A műsorvezetőnek megmarad valami ebből a hatalmas mennyiségű információból?- Csak a Maradj talpon!-ban 20 ezer kérdés került képernyőre. Ez a mennyiség döntően már átfolyik az ember agyán, de ami nagyon érdekel, az megmarad, úgyhogy nyilvánvalóan tájékozottság szempontjából is volt hasznom az elmúlt pár évből. Kvízkérdésekben elég jó vagyok.- Akkor annak mi a megfejtése, hogy az apósa előbb megismerte Önt, vagyis a vejét, mint a saját lányát?- Hát ez nagyon könnyű: a feleségem és az én édesapám együtt jártak az állatorvosi egyetemre. Mivel ők zalaiak voltak, apáméknál lakott a feleségem édesapja négy évig, és a barátságuk később is megmaradt. Mivel pedig a feleségem öt évvel fiatalabb, előbb ismertek engem, mint a lányukat.- Gyerekkori szerelem volt?- Nem. Gyerekkorban az öt év nagyon sok idő, nem voltunk kíváncsiak egymásra, nem bandáztunk együtt. Anyósom azóta is emlegeti, hogy amikor jöttek hozzánk Pestre, én mindig elmentem inkább moziba. Akkor jöttünk össze, amikor Ágota érettségi után Pestre került a fogorvosi egyetemre. Huszonhárom éve.- Mitől működik?- Attól, hogy ez nem játék és egyikünk sem akar nyerni, vagyis a másik fölé kerekedni. A különbözőségünk jól kiegészíti egymást és meg tudtunk maradni ketten is társai egymásnak. Ez három gyerekkel nem is mindig könnyű, de mint a példa mutatja, megéri.- A nyaruk hogy telt?- Sokat voltunk együtt családilag, a nagy nyaralás pedig Portugáliában volt. Húsz éves a legnagyobb fiúnk, úgyhogy büszke vagyok rá, hogy a gyerekeimnek még mindig an igényük az együttlétre és reménykedem, hogy van még egy-két közösen nyaralós évünk. Ez is nagyon klassz volt.- Közösen tanulós évük is volt. Azt olvastam, együtt jár jogi egyetemre a legnagyobb fiával.- Én közben végeztem, mert
