Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 29. szám

8 INTERJÚ 2013. AUGUSZTUS 4., VASÁRNAP csókkirály A nők iránti rajongása elsősorban lelki természetű. Ha jól játsszák a focit, nézi, mint a megszállott. Ott érzi jól magát, ahol tud beszélni az emberekkel. Nem politizál nyilvánosan, mert nem ért hozzá. Új zenés darabot írt Száll az ének címmel. IZGALOMMAL TELI HÁZIBULIK VOLTAK Fenyő Miklós kortalan élő klasszikusként él megszokott környezetében Angyalföldön. Mialatt rájött, hogy általában hétévente változik nőideálja, új zenés darabot írt, sok új zenével. Ács György-1967: bajnok lett a Ferencváros, megszületett Kurt Cobain, ameri­kai rockzenész, Boris Becker, Júlia Roberts és a Hungária együttes. A legfontosabbakat elmondtam, nem?- Akkor nem gondoltam, hogy ebből fogok megélni. Egyszerű volt a szülői intenció is: ebből nem lehet megélni. Hiszem is meg nem is érzéssel ugrottam fejest ebbe a nagy csapdába, amiről azt gondoltam, amíg le­het, csinálom.- Mikor érezte, hogy menni fog?- Amikor már volt gyerekem és még mindig ezt csináltam. Az az érzés járta át a lelkem, hogy ezt már mégiscsak vala­mi felelősséggel kell csinálnom. Az első sikerek túl fiatalon értek még, akkor nem tudtam felelős­séggel gondolkodni. A korábbi amatőr zenekaraimmal is voltak sikerecskéim, de igazán a Hun­gáriával lettem profi. Húszéves korában még nem látja az ember a jövőt, és egy egyedülálló fiú az összes szabadságérzetét, meg azt, hogy a lányok rajongásának a tárgya nem tudja könnyen fel­dolgozni.- Gimnáziumi padtársam a 60-as évek végén szerelmes volt önbe. Semmi esélyem nem volt. Milyen szerepet játszottak életében a nők?- Komolyat. Az első, ami eszembe jut, hogy a nőkhöz va­ló lelki viszonyom nagyon erős. Én nőfüggő vagyok bizonyos ér­telemben, ami nem azt jelenti, hogy egész életemben csak a nő­ket hajkurásztam, mert ez nem szex függőséget jelent. A nők iránti rajongásom elsősorban lelki természetű. Ami nem azt jelenti, hogy a szexet kerültem volna. De azt sem, hogy ha kel­lett, ha nem, aki csak jött ágyba bújtam vele - bár ifjú koromban még ilyen is volt.-Változtak a nőideáljai?- Nem foglalkoztam ezzel tu­dományosan, de épp nemrég számoltam utána és hét évhez közeli az az idő, mialatt egy-egy zsánerem változott. Aztán újabb hét év után megint.- Utoljára hogy nézett ki a nő­ideálja?- Ez a legfontosabb témánk? Legutóbb milyen volt a zsáne­rem? Zöld szemű.- Mióta tart a legújabb hét év?- Ezt nem kötöm az orrára.- Mikor volt utoljára házibuliban? Egyáltalán, hogyan szórakozik, mit jelent önnek a lazítás?- Ez több kérdés egyszerre. Más egy házibuli, és más a la­zítás. Olyan házibulik már nin­csenek, mint a hatvanas évek­ben. Megesik, hogy összejön egy Nőfüggő, ami nem azt jelenti, hogy egész életében a nőket hajkurászta. Rajongása elsősorban lelki természetű. társaság egy lakásban, beszél­getnek, iszogatnak. De nekem ez a kifejezés egy őskori szellemet idéz fel, mert ez izgalommal te­li alkalom volt az összejövetelre. Megelőzte a lelki felkészülés, a napok számlálása: már csak kettőt kell aludni, gondolni arra, akivel ott akarok találkozni, az öltözködés, a frizura. A házibu­lin szabadok lehettünk. A szóra­kozóhelyeken azokban az idők­ben az ember nem volt szabad. Akár a pincér is rászólhatott, hogy nincs jól felöltözve, nem viselkedik megfelelően. A házi­buli volt a szabadság pillanata, azt csináltunk, amit akartunk, felügyelet nélkül. Egymás kö­zött, a mi zenénket hallgatva, és a mi normáink szerint visel­kedve. Ez sokkal nagyobb ese­mény volt, mint ma összejönni a haverokkal és a feleségükkel. Az izgalmas házibuliban a het­venes évektől már nem volt ré­szem. Ha otthon zongorázom, az persze kikapcsol a világból, de a kérdése gondolom nem erre irányult. Ha nem zenélek, akkor nagyon szívesen nézek például futballmeccseket. Különösen az angol bajnokságot szeretem, a Manchester United szurkoló­ja vagyok. Most nem megy túl jól a szekerük, de az igazi szur­kolónak ez érzelmi kapcsolat, nemcsak akkor szereti a csapa­tát, ha sikeres. Magát a játékot is szeretem, amit már kiskorom­ban megismertem, szenzációs találmánynak tartom, s ha jól játsszák, akkor nézem is, mint a megszállott. Ez abszolút kikap­csol. E mellett még a dumaparti­kat, sörözgetéseket mondanám.- Itt ülünk Angyalföldön, a Pozsonyi úton. A környéken született, tanult. Itt is lakik, így aztán olyan, mintha ki sem mozdult volna a környék­ről, pedig bejárta a világot. Hol érzi legjobban magát? Amerikában?- Itt érzem magam a legjob­ban, ebben a környezetben, a Szent István park az a hely, ahol felnőttem. Itt ismertem meg azo­kat az embereket, akikkel a mai napig is ugyanabban a hang­nemben beszélgetek, még ha el is telt közben jó pár év, hogy találkoztunk volna. Jól éreztem magam New Yorkban is, akár­hányszor visszatértem oda. Sőt, már azt a luxust is megenged­tem magamnak, hogy átmenjek a Nyugati partra, amire koráb­ban soha nem vágytam. És bi­zony rájöttem, hogy kár lett vol­na kihagyni. Egyébként a világ nagyon sok országában megfor­dultam, nagyon szeretem Angli­át is a speciális mentalitás miatt, és Németországot is kedvelem. Berlin például a kedvenc euró­pai városom. Mindig is a világ egyik fővárosának tartottam, még akkor is, amikor ketté volt választva. Nyugat-Berlinben jog­gal mondták: „Berlin bleibtdoch Berlin.” Sokat jártam oda zenél­ni is, a nyolcvanas évek közepén nagyon jól beszéltem németül, mára ez kopott egy kicsit. Volta­képp ott érzem jól magam, ahol tudok beszélni az emberekkel. Olaszországban például, bármi­lyen szép, csak nézelődni tudok.-Soha nem politizált, holott gondolom, volt véleménye. Kicsi a magyar piac? Nem akarja meg­osztani a rajongóit? Vagy másért? Amerikában nem szokatlan, hogy egyik sztár Obamát támogatja, míg a másik egy republikánust.- Hogy nyilvánosan nem poli­tizálok, annak az az oka, hogy nem ez a dolgom, meg azt is hi­szem, hogy nem nagyon értek hozzá olyan szinten, hogy az vál­lalható legyen. Megosztom én az embereket azzal, hogy tetszik-e nekik a zeném vagy sem. Ne­kem nem dolgom az, hogy poli­tikai állásfoglalásokat tegyek. A zenében is benne van a téve­dés lehetősége, de az az én dol­gom, azt vállalom.- Egyszer a rock and roll őrült ra­jongójának nevezte magát. Tart ez még vagy lecsendesedett?- Ez nem tud alábbhagyni, mert ez eredeti élményen alapul, az ember az első szerelmét nem felejti el.- Ez egy new yorki Elvis koncert volt?- Igen. Csodálatos volt lüktet­ni azzal az akcentussal, amivel kell, ráadásul igencsak fogékony korban voltam. Ez valami olyan felfokozott adrenalint jelent, hogy bár az emlék kophatna, de nem kopik, mert ápolom, és szí­nezem magamban. És minden szín, amit az ember hozzáad, Fenyő Miklós 1947-ben született Budapes­ten, az Újlipótvárosban. Szülei­vel nyolcéves korában kiköltö­zött az Egyesült Államokba, ám néhány év múlva hazajöttek. 1967-ben alapította a Hungá­ria együttest, ekkor jelent meg első kislemeze. Egy évre rá a Csavard fel a szőnyeget című. számmal első helyezést ért el a Ki mit tud?-on. összesen több mint hatmillió lemezét adták el és írt négy mu­sicalt is. nyert a többi közt Táncdalfesz- tiválon közönségdíjat, Tánc-és Popdalfesztivált. EMeRTon-díj- jal, és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntették. nős, két gyermek édesapja. úgy marad meg emlékként, aho­gyan legutóbb kiszíneztem. Ne­kem az eredeti élmény nem tud fakulni. Ha a Jailhouse rockot meghallom, akkor ugyanazt ér­zem, mint amikor tízévesen hal­lottam.-Jó, hogy nem templomba vitték egy gospel koncertre.- Egyébként a gospel sem áll messze a rock and rolltól.- Milyen zenét hallgat otthon vagy az autóban?- Leginkább countryt, ami azért érdekes, mert én nem va­gyok vidéki srác. Nagyon meg­nyugtató zene, és jó érzéseket kelt bennem.- A jampecok a Chevroletben agyba-főbe nyomják a dudát. Ez korszakos mondat, csakúgy, mint korábban a Csavard fel a szőnye­get. Honnan az érzék?- Fantázia meg szív kell hozzá, lelkesedés, emlékek. Sok szöve­get írtam, de nem lehet elmon­dani, hogyan jut az eszembe. Ez egy kegyelmi, ihletett állapot, amikor valami más világban él az ember, ahol más szavak, más színek, más érzések jönnek elő. A Csavard fel a szőnyeget ango­lul volt meg először, mármint ez a sor: Roll up the carpet azután fordítottam magyarra.- Mindig talált olyan embereket akiket ön választott ki a tehetsé­gük alapján, és ön mellett tudták megmutatni, hogy tehetségesek és jók. Kikre emlékszik a legszíve­sebben?- Amíg zenekarban működtem a zenésztársak kiválasztása is megérzéssel működött. Kétségte­len, hogy voltak konfliktusaim, és nem tudom, hogy ezek extrá­nak nevezhetők-e, vagy mások is így vannak ezzel, de én azokra is jó szívvel gondolok, akikkel megbocsátható kisebb fajta vi­táim voltak. Barta Tomi, a Hun­gáriából, aki osztálytársam volt. Vagy Szűcs Antal Gábor, aki a Barta Tomi helyére jött, akit csak egyszer hallottam gitározni a Ki Mit 1úd?-on. Megőriztem a fan­táziámban a srácot. A Szikora Robival való találkozásom is egy olyan pillanat volt, mikor úgy éreztem, olyan közösségbe kerü­lök vele, részint zeneileg, részint szellemileg, ami emlékezetes marad. Vele voltak konfliktu­saim, de ez nem törli ki belőlem mindazt a jót, amit együtt éltünk meg. Dolly felfedezése megint egy Uyen kiemelkedő pillanat volt. Ő is a semmiből lett híres­ség. Együttműködésünk zenei élmény maradt a mai napig. Be­szélhetnék Szandiról is, aki nem a zenekarhoz csatlakozott. Egyik legnagyobb tisztelője vagyok Lé- ner Péternek, aki a József Attila Színház igazgatójaként megva­lósította az álmomat, színre vitte a Made in Hungária című dara­bom, de ez most csak kikívánko­zott belőlem. A mai napig emberi alkotóközösséget alkotunk, ha­bár egyikünk sincs a színház­nál. Kapcsolatunk a mai napig nem hűlt ki, sőt lehet mondani, még mélyebbé, emberibbé vált. Viccesen Péter legtehetségtele­nebb tanítványának nevezem magam.- Nyert Ki mit tud-ot, a 4. Mega­sztár zsűritagja volt és mégsem figyeli a tehetségkutatókat. Vajon miért az érdektelenség?- Nem tekintem ezeket abban az értelemben tehetségkutató­nak, amilyen a Ki Mit lúd az volt a hatvanas években. Ezek bulvárshow-k, amiben feltűn­nek tehetséges emberek, de nem vagyok híve a zsűrizésnek.- A Ki Mit Tud?-ban is volt zsűri.- Volt persze, de azt sem sze­rettem. Ázt hogy a Csavard fel a szőnyegeiről zsűri mondja meg, hogy jó dal-e, az vicc volt már akkor is. Szerintem a dalról dönt­sön a közönség. A Hungáriával nyertem közönségdíjat is Tánc­dalfesztiválon, és bár ennek ki­sebb rangja volt a nagydíjnál, én a közönség díját fontosabbnak tartottam.- Százezer szám adta el lemezeit, több mint hatmilliót. Mi a véle­ménye a zeneipar helyzetéről, a válságba került CD-eladásokról?- Azt a világot, amiben én a hatmilliót eladtam, nem lehet a mai világgal összehasonlítani. Igazságtalanság lenne. Akinek megengedték, az csinálhatott nagylemezt, és nem sok zene­karnak engedték meg, szűk volt a piac. Évente 15-20 kiadványa volt annak az egyetlen kiadónak, és amelyik jó volt, azt százezré­vel vásárolták. Nem volt máso­lás, letöltés, Facebook... Semmi sem volt. Ma az emberek beszű- kültebbek, és rosszabb anyagi helyzetben vannak annál, hogy a kultúrát nagy mennyiségben fogyaszthassák. Ez nem az ő hi­bájuk.- Kortalan, élő klasszikusként mi lesz a következő dobása? Új musi­cal, új Hungária?- Amiről már beszélhetek és nekem fontos, hogy november­ben mutatják be Veszprémben a legújabb zenés darabomat, ami­nek a szövegkönyvét Vándorfi László írta. Jó sok zenét írtam. Valamennyi új lesz. A címe: Száll az ének. A kőszínházi bemutatót, három elő bemutató előzi meg, Alsóörsön, Sümegen és Ajkán. Szeretek olyan dalokat írni, ame­lyek a hatvanas éveket megidé­zik. De a dolog túlmutat ezen, hiszen emberi történet. < I

Next

/
Thumbnails
Contents