Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 32. szám
8 INTERJÚ 2013. AUGUSZTUS 25., VASÁRNAP levente Péter Móka Miki szekrénybe zárta Zsebtévéjét, inkább a színpadon és az iskolákban tanítja a társas viselkedést. Két gyermeke elvesztése után a közönsége minden gyermekét magáénak érzi. Állítja, egyedül csak félember, a feleségével egész. Katartikus szellemi kapcsolatokra törekszik. ÉGBŐL POTTYANT MESEMONDÓ Generációk nó'ttek fel Levente Péter meséin, műsorain az elmúlt több mint ötven évben. A Zsebtévé Móka Mikije, a Ki kopog köszönőembere, az Égbőlpottyant mesék Pétere, Döbrentey Ildikó férje, augusztus 20-a óta pedig a Magyar Érdemrend Középkeresztje polgári tagozata kitüntetés tulajdonosa is. Fábos Erika- Említette, hogy a nyár utolsó két hete kizárólag az unokáké. Irigylésre méltó helyzetben lehetnek.- Megadatott, hogy 18 éves koromig egy háromgenerációs családban élhettem, és nőhettem fel Szekszárd környékén. Olyan közegben, amelyben az együtt élő emberek feltétel nélkül, és rendszeresen számíthattak egymásra. .Döbrentey Ildikó kitalálta, hogy készít egy családfát: középre az esküvői fotónk került, az ő oldalára az ő családja, az enyémre pedig az én felmenőim. Most azt játsszuk az unokáimmal, hogy ha rámutatunk egy fényképre, ők mondják a képen szereplő nevét és a rokoni fokozatot. Már a legkisebbnek is jól megy. Fontosak a gyökerek és az a boldogító együttlét, amely a családunkat jellemzi abból a fajta példamutatásból ered, ami generációkon keresztül hat. így biztosan mondhatom, hogy akkor is így lesznek együtt az utódaink, amikor mi már vígan ló- gázzuk a lábunkat egy bárányfelhő szélén üldögélve.- Arra gondoltam, hogy van egy saját Móka Mikijük, ami csak az övék, otthon.- Soha nem lettem volna művészként olyan, ami lettem, és az unokáinknak sem lehetne soha ilyen jó dolguk velem, ha nem lennénk ketten: Döbrentey Ildikó és én.- Eddig minden válaszában szerepel a feleségének, Döbrentey Ildikónak a neve. Sose gondolt rá, hogy ettől gyengébbnek tűnik majd mások szemében?- Nem. Én vállalom, hogy félember vagyok, és Döbrentey Ildikó a másik felem. Szerelmem, gyermekeim anyja és alkotótársam. Miközben persze egész férfi vagyok, és ő egész nő. Ettől egészséges a házasságunk és egységes a családunk, több mint 45 éve. Az unokáim legnagyobb szerencséje tehát inkább az, hogy egy egész nőt és egy egész férfit, két félemberből kovácsolódott egész emberpárt láthatnak.- Ezek szerint tudják a jó házasság titkát.- Igen, de ez nem titok. Attól működik máig, hogy még mindig kívánok Döbrentey Ildikóval lelki, szellemi és testi kapcsolatban lenni, és ő is kívánja ezeket velem. A sorrend is lényeges. A lélek az első, hiszen ez az, amiből a bizalom, a megbízhatóság fakad, ettől tud a mi szövetségünk működni és ez a biztonság az, amitől 101 százalékos ma is a kapcsolatunk.- Ez szépen hangzik, de a mai világban, amikor ennyi inger ér egy embert, amikor a fogyasztás és ettől az újdonság eny- nyire meghatározza a tudatot, hogyan tud mindez működő lenni sok év után, a hétköznapokban?- Ha ezt a hármas egységet, amiről beszélek, tiszteletben tartjuk, az hatalmas erőt ad és összetart. Ha a másiknak szövetségese vagyok, érdekel a lelke, és bizalomra épül a kettősünk, akkor a szellemére is kíváncsi leszek, akarok és tudok is beszélgetni vele, lesz mondanivalónk. Ha így van, örömet is akarok szerezni neki, és ha nyíltan tudunk beszélni egymással, a szex is jól fog működni, következésképpen a testét is kívánni fogom.- Ez kézenfekvőnek hangzik. De akkor hol rontjuk el?- Ott, hogy a házasságban, amikor már hűl a szerelem, nincs igényük melegen tartani. Ahhoz persze, hogy az igény megmaradjon, tudatosan kell élni, és közösen hozott döntésekkel. Például olyanok, hogy nyíltan beszélünk a közös dolgainkról, vagy hogy gyereket nem egymás közé, hanem magunk köré szülünk, mert ha egymás közé érkezik, a férfi és a nő eltávolodik egymástól, és lesz egy egész kielégületlen férfi és egy egész kielégületlen nő. Ebből azonban sosem lesz egészséges család, csak két fél ember, akik egyre ingerültebbek egymással, mert a szerelmük feltételes szeretetté langyosodott. Amikor pedig a gyerekek kirepülnek, két elszürkült félember marad otthon, akik nem tudnak, és nem is akarnak már egy egész embert alkotni.- Önök ezt megtanulták, vagy rögtön működött?- Ez is félreértés és felületes közelítés a házassághoz. Magától nem működik, magától csak úgy, nem boldog. Tőlünk lesz azzá. Nekünk szerencsénk volt, mert szép példát láttunk a családunkban, és Isten kezébe tudtuk adni a szövetségünket, de mi magunk is megküzdöttünk érte. A jó házasság ugyanis nem a boldogság maga, hanem folyamatos küzdelem a boldog pillanatokért.- Azon túl, hogy Döbrentey Ildikó férje: bábszínész, színész, Móka Miki, tanár, televíziós rendező, kicsoda ma Levente Péter?- Nekem ezek eszközök ahhoz, hogy elérjem a célom: hogy a velem kapcsolatba kerülőknek - óvodástól, a nyugdíjasig- használható lelki és szellemi erőt, muníciót adjak. Tanító művész vagyok, vagyis pedagógiai eszközökkel készítek műsort, aminek a szórakoztatás csak eszköze, célja mindig a katartikus tanítás. Ha pedig érthetően szeretném mindezt összefoglalni, azt mondom, önképző társas lény vagyok és magatartáskutató. Magatartáskultúrát tanítok országszerte. Tartok szülők akadémiáját, lelki derű gyakorlatokat, tizenöt éve tanítok főiskolákon, és a kisiskolásoktól a kamaszokig különböző korosztálynak, különféle tartalommal előadásokat.- Ez úgy hangzik, mint egy misz- szió.- Nem, ez nem önmegvalósítás. Az elszámolástudat mozgat. Az, hogy ne pazaroljam el, amit kaptam, hogy jól gazdálkodjak vele. 40 éves koromban értettem meg, hogy nem vagyok érett felnőtt, pedig erre törekedni kötelességem. Amikor aztán elkezdtem érett felnőttként viselkedni, felismertem, hogy mindaz a sok minden, amivel addigi életem során foglalkoztam, a társas kapcsolatokról szól. Már a Zsebtévében is erre törekedtem a gyerekekkel és a felnőttekkel is, bármilyen helyzetben találkozom velük.- Hisz a sorsban?- Nem, és a reinkarnációban és az efféle dolgokban sem. Istenben hiszek. Abban, hogy a tálentumaimmal, amelyeknek Isten kegyelméből a gazdája vagyok, jól tudok gazdálkodni, és többről tudok majd elszámolni, mint amivel megszülettem. Mindeközben pontosan tudom, hogy semmit nem tud helyettem megcsinálni, a választott utat nekem kell végigjárni. Biztosan tudom, hogy az Űristen útjai kifürkészhetetlenek, viszont halálosan pontosak.- Ezt azért kérdeztem, mert aki nem hisz a sorsban, azt is elgondolkoztatja, hogyan lehet, maradhat két gyermeke tragikus halála után mégis ennyire határozottan az útja, hogy gyerekekkel foglalkozzon?- A második kisfiúnk, Marcika halála után három évig a poklot jártam, elviselhetetlenné váltam saját magam és a környezetem számára. Minden alkalommal sírva mentem fel a színpadra, de egy előadást sem mondtunk le. Beletöröltem a szemem a függönybe, és megkacagtattam mások gyerekeit. Eleinte ehhez hatalmas önuralomra volt szükségem, aztán ahogy múltak az évek, önképzéssel eljutottam odáig, hogy amikor kinéztem a függöny mögül, és láttam háromszáz gyereket, nem azt kérdeztem, hogy de az enyém hol van, hanem a sajátomnak tudtam tekinteni őket. Megértettem, hogy ezt a keresztet azért kaptam, hogy felismerjem a menny és a pokol nem a halálunk után van, hanem itt a földön kezdődik, és nekem az a kötelességem, hogy azoknak az embereknek, akikkel bármilyen társas kapcsolatba kerülök, több mennyországi pillanatot tudjak szerezni, mint poklot.- Hogyan lehet ilyenkor arra gondolni, és elhinni, hogy Isten szeret?- Meg kell szenvedni érte. Akinek nincs alkalmas pap ismerőse, annak sokkal nehezebb.- Az ilyen tragédiáktól vagy erősebb lesz vagy tönkremegy, és megsemmisül az ember. Sokszor még az is, aki vallásos. Mit gondol, mitől függ, hogy melyik történik?- Úgy gondolom, hogy háromféle komoly sokk érheti az embert az életben, a tragédia, a monotónia és a siker. Ezeket pedig ugyancsak háromféleképpen lehet feldolgozni: aijasodva, cinikusan és nemesedve. Minden héten átélem ezt, és máig rendszerint előbb aljas, aztán cinikus reakcióim vannak, amíg elérek oda, hogy azt mondom: Uram, Névjegy 1943. május 20-án született. 1961-65 állami Bábszínház Színészképző Stúdió, 1961-1970 az Állami Bábszínház tagja. 1965-1979 a Magyar Televízió Zsebtévé című sorozatának Móka Mikije. 1970-1978 az Operettszínház tagja. 1978- 1994 között a Mikroszkóp Színpad gyermekrészlegének színész-rendezője. 1979- 1992 között a Magyar Rádió Ki kopog? című sorozatának főszereplője, rendezője. 1991-től a Magyar Televízió Égbőlpottyant mesék című sorozatának főszereplő-rendezője. 1996-2011-IG az Evangélikus Hittudományi Egyetem meghívotttanára. 1995-2012 apor Vilmos Katolikus Tanítóképző drámapedagógus szakirány meghívott tanár 1968-ban feleségül vette Döbrentey Ildikót. Három gyermekük született; Domokos (1969), Dóra (1978) és Márton (1982). Két fiuk tragikusan korán, még csecsemőként elhunyt. ne haragudj rám, kérlek, segíts, hogy felismerjem, ebben a helyzetben hogyan tudok nemesedni? Ehhez viszont önismeretre van szükség, hogy felismerjem a saját ösztöneimet. Önismeret, önuralom és önképzés nélkül nem nemesedhet, nem lehet erősebb az ember.- A képernyő hiányzik?- Hiányzik és ez a műfaj is hiányzik a képernyőről, de így is nap mint nap tapasztaljuk, hogy szükség van ránk. Nap mint nap kérik DVD-n a korábbi műsorainkat, évente több mint száz fellépésünk van Gryllus Vilmossal és Döbrentey Ildikóval, kacagó koncerteket tartunk, sokat tanítok. Szóval hetvenévesen is ad az Isten mindennapi kenyeret, az immár harmadik generációs közönségünk pedig folyamatosan munkát. Meg itt van ez az újabb elismerés, amit az ünnepen vehettünk át. Nem is tudom honnan jött, talán az Égből pottyant, de jólesik, mert ez is megerősít.-Tévét azért néz?- Döbrentey Ildikó gondosan bezárta egy szekrénybe, ezért keveset, de azért tájékozottak vagyunk. Nemrégiben hívtak, hogy három mesét mondjak el egy nagyszerű sorozatban, amiben 30 kitűnő előadóművész mesél képernyőn a gyerekeknek az M2-n. A társaság megtisztelő volt, örültem is, de kértem, küldjenek néhány részt. Amikor megnéztük, kiderült, hogy mondanivalójában, képi világában úgy harminc éve járt el felette az idő. Nem mentem. Nekünk már nem szükséges kapaszkodni, elég, ha igyekszünk az eddig megszolgált bizalmat a magunk módján, a saját eszközeinkkel megőrizni. Minden műsornál és Kossuth-díjnál többet ér az a bizonyosság, hogy 45 év után is igény és szükség van arra a tálentumra, amit az Úristentől kaptunk. * *1 4 i T i
