Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-24 / 197. szám

4 2013. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Az Ivánfahegyalja utca fogságában szomszéd vér Szakadt putrikon át a világvége utánig, ahol az erdő szélén egy élet munkája van Az Ivánfahegyalja utca fog­lyul ejtette a lakóit. Cigányt és nem cigányt. Előbbinek pénze, utóbbinak lehetősége nincs odébb állni. Maradnak, gyúródnék. Fejük fölött soka­sodó romastratégiák. Balassa Tamás Szalai Béla öt éve, hatvan éve­sen megvette második kültelkét, A négyszázezer forintot akár autóra is költhette volna, hogy ne kelljen napi négy kilométert gyalogolnia. De inkább önmaga szomszédja lett, sem hogy sem­mirekellő népek költözzenek mellé. A cigányokat, közülük is az összeférhetetleneket akarta e sajátos trükkel elkerülni.- A felső szomszédom múlt év október 25-én felgyújtotta ma­gát, és amint a halottaskocsi el­ment, és a rendőrök is, reggelre csak a falak maradtak. Még a há­rom köb fát is eltüntették. Ilyen hely ez, ilyen szomszédság... A férfi előtt sok a rejtély.- Hogy tudták elvinni a vas­ajtókat? Darabja volt vagy ötven kiló. Megfogták a munka végét. A kaposvári Ivánfahegyalja utca belterületről indul, beton­út visz jó darabig, takaros házak mentén. Ahogy a makadám kez­dődik, nemcsak a házárak szín­vonala, de a gondozottság is di­menziókat esik. Egy kilométer után az egykori hétvégi házak­ból kevés kivétellel putrik lettek.- Nemrég ültetett diófákat, nem pár napra tervez - jegyzem meg a gyönyörű völgyben.- Egy élet munkája ez. Amíg élek, maradok. És hát ki is ven­né meg? Fiatal már nem dolgo­zik a telekben, régen ez más­hogy volt. Ahogy letettem a lan­tot a Kanizsai utcai fűtőműben, három műszakban, már jöttem is kerékpárral. Az ötszáz négyszögöles, a szö­gesdrótozás ellenére is idilli te­rület végében, ami már felka­paszkodik a Kaposvárt szegélye­ző dombokra, két óriás diófa áll.- Magam ültettem őket har­mincöt éve. Azóta minden nap kijárok. Csak a szabadon enge­dett kutyák keserítik az élete­met. És a semmirekellő, a kétke­zi ember munkáját nem tisztelő magatartás. Mindenkinek feltör­ték már a pincéjét. Az enyémre három kutya vigyáz. Ebéd után. Ramónának, mesélte édesapja, fahéjas, kakaós, lekváros palacsintát készített a nővére ebédre. A kislány most kezdi az iskolát a Pécsi úton Maci, a méretes keverék intézi a biztonságtechnikát. Pauska Zoltánná szintén az utca foglya. Tizenegy éve. Még a férjével költözött ki, aki ne­hézgépkezelő volt, majd csődbe ment. A bank elvitte mindenü­ket, a történet meg a férje egész­ségét. Stroke, bénulás, kilenc hó­napos pelenkázás.- Orbánék a havi 120 pelenkát 90-re csökkentették, de még így sem volt egy fikarc felfekvés sem rajta, amikor elment - emlék­szik elcsukló hangon Panni né­ni. Lánya és veje előrébb laknak az utcában, ők visznek élelmet. Fia kamionos, ritkán jár haza.- Utóbb majdnem átment a mosdatlan beszédű szomszé­dokhoz, amikor csúnyát mond­tak nekem, alig bírtam vissza­tartani. Még őt csukták volna le. A békétlenség megjelenik oly­kor ezen a háborítatlannak tet­sző tájon. Magyar-cigány ellen­tétnek már csak azért sem ne­vezném, mert tiltakozik minden idegszálam az általánosító és os­toba, sehová sem vezető gyűlölet ellen. Valahová vezető gyűlöletet pedig nem ismerek. Ez itt szociá­lis háborúság. Tisztesség és tisz­tességtelenség között. Béke ma­gától sosem lesz. Aki lefújhatná a csatát, az „en plusz egyedik” romastratégiát diktálja valahol. Arra laknak. Pauska Zoltánná az időnkénti békétlenség irányát mutatja Megvannak. Nyári Gyula alkalmi és közmunkából egészíti ki az ellátásokat Szalai Béla 35 éve szeretett a tájba- Van a kormányfőnek szoci­ológus tanácsadója egymillióért (Hegedűs Zsuzsa, 997 ezer 200 és szolgálati Audi, A szerző.), aki osztogat mindenfélét a cigány­ságnak, de inkább az alföldi pél­dát kellene átvennie, ahol az asz- szonyokat főzni tanítják, gyere­kekről gondoskodni. Hogy ne halljak soha olyat egy gyerektől, hogy azért issza az anyja tejpor­ral a kávét, hogy ne kelljen a tejet a gyereknek adni. A szívem szo­rul össze, mindig adok, amíg ad­hatok, de nincs benne köszönet - zuhog a panasz Pauskánéból.- Panni néni küldte? - Nyá­ri Gyula barátságtalanul fogad, igyekszünk megnyugtatni. - Miért, neki kellett volna?- Azt maga tudja. Megva­gyunk mindenkivel. Ott azok zűrösebbek - bök felfelé -, de éppen nincsenek idehaza. Kat- racban vannak. Lopás, betörés. Nyári Gyula négy szépen, tisz­tán öltözött lánya elbújik, az ajtó­nál mint valami brémai muzsi­kusok kukucskálnak kifelé. A férfi megenyhül. A munkájáról mesél, három hónap közhasznú. Most csetéznek. Rövidesen jön a hullóalma-szezon. Ezért kell a vonóhorog, mutatja.- 185 ezerből vagyunk, nem valami sok - felszisszenek, szá­molok. - Százöt a gyerekek után, nyolcvan innen-onnan. Ramóna, a legkisebb most megy iskolába.- Pécsi úti - mondja a nevét. Mondom, tanuljon sok szépet és jót. - Szita bácsitól egy teli toll­tartót kapunk, ugye! A polgár- mester sokat segít, bár egyszer eljöhetne az utcánkba, Hartner főnökkel együtt, hogy lássák, kellene közvilágítás, aszfaltút is.- Talán járt már itt, csak nem voltak itthon.- Aaa, nem hiszem azt, de azért szívesen látnánk. A kilátás Nyáriéktól szakadt kutricára néz, aminek az oldalát a Szentlélek tartja. Lakója idős cigányasszony. Huszonötezerből él, közgyógyigazolvánnyal.- Egyszer még a fejemre dől! Sokszor kiszaladok, mert félek - meséli, előtte hat kistestű ku­tya lábatlankodik. - Pedig télen sokat vagyok benn, korán fek­szem, mert villanyom nincs. Pauska Zoltánná, két évvel ez­előtti riportunk óta egyébként, a közélettől várna segítséget. Bor- hi Zsombor fideszes képviselő foglalkozni látszott a gondjaival.- Utóbb már csak annyit mon­dott: Higgyem el, vannak sokkal rosszabb helyek is... Kiss Tamás jobbikos váro­si képviselőhöz is eljutott. Az egy évvel ezelőtti nemesvidi „cigánybűnözős” demonstráció idején egy Barikád-riport erejé­ig megmozdult valami, de aztán már ez a párt sem reagál megke­resésére. A közterület-felügye­let, a rendőrség időnként oda­figyel az utcára, a polgárőrség ritkán.- Változni? - kérdez vissza. - Ez bizony semmit sem fog. Ez a szomszédság egy átok... Hála és köszönet a karitatív tábor összes tamogatojanak életmód és sport Nyolc héten át, turnusonként negyven gyermeknek biztosították a szervezők a felhőtlen kikapcsolódást- Az idén is óriási sikert aratott a tavaly életre hívott Karitatív Élet­mód, Sport és Tenisz Napközis Tá­bor - mondta Baranyai Sándor tá­borvezető. - Nyolc héten át, tur­nusonként 40 gyermeknek bizto­sítottuk a felhőtlen szórakozást és kikapcsolódást. A szervezők tartalmas prog­ramokkal töltötték meg a napo­kat, emellett biztosították a na­pi háromszori étkezést, sőt gyü­mölcs is gyakran került az asz­talokra és fagyizni is elvitték a gyermekeket. Mindezt napi ezer forintért...- A tenisz mellett pingpongoz­hattak, kosarazhattak, focizhat­tak is a gyermekek, de a tram- bulin is mindig foglalt volt - tet­te hozzá a táborvezető. - Az egyik legnépszerűbb program a bőszén- fai szarvasfarm volt, ahol a gyer­mekek megismerkedhettek a ter­mészet szépségeivel és a vadon élő állatokkal. Minden héten ellá­togattunk a város egyetlen négy- csillagos szállodájába, a Hotel Do­rottyába, ahol bepillantást nyer­hettünk a patinás (és gyönyörű­en felújított) épület történeté­be, szellemiségébe. A Kaposvá­ri Egyetem Pannon Lovasakadé­miája is osztatlan sikert aratott. A gyermekek testközelből láthat­ták, hogyan kell gondozni a lova­kat és mik a lovassport szabályai. A Slendy pékségben pedig a pék­mesterség rejtelmeibe vezették be a gyermekeket. Fogadtunk ven­dégeket is a Donner SK telephe­lyén. A táborozok elsajátíthattak néhány kézműves fortélyt, meg­ismerhették, hogy egy terápiás kutya, miként segíthet a bete­gek gyógyításában. Rendeztünk interaktív koncertet és bábelő­adást is. Minden héten érkezett lelkész, aki érdekes előadásokat tartott a szellemi és erkölcsi ér­tékekről. Hosszasan sorolhatnám HIRDETÉS még a programokat, ugyanis ná­lunk mindig történt valami... Az idén, ahogy tavaly is több tá­mogató is a kezdeményezés mö­gé állt. így a szervezők el tudták érni a céljukat: segíteni azoknak a családoknak, akik pénz híján nem tudták megoldani gyerme­keik nyári elhelyezését.- Ezúton is szeretnék köszö­netét mondani az összes cégnek, magánszemélynek, mindenki­nek, aki segített nekünk - hang­súlyozta Baranyai Sándor. - Nél­külük nem jöhetett volna létre a tábor. Kiemelni senkit sem sze­retnék, mert minden felajánlás egyformán fontos volt nekünk, ló látni és érezni, hogy vannak még olyanok, akik nemcsak be­szélnek a jó ügyről, hanem mel­lé is állnak. A Karitatív Életmód, Sport és Tenisz Napközis Tábor fő támogatói: Baranyai Tenisz, Bazsi és Imi Zöldség-Gyümölcs, Camelot Ku­tyás Egyesület, Cserenda Hunga­ry Zrt., Egyed-Hús, Európa Pék Kft., Evison 2002 Kft., Fino-Food Kft., Hotel Dorottya****, INTER- SPORT Magyarország, Kaposvá­ri Városgazdálkodási Zrt., KLH-MASTERS Kft, Markunion Kft., Mega-Papír2004 Kft., Nagybajomi Kolping Szakiskola, PM-Profitment Kft., Privát Hús- feldolgozó Kft., Sajfer Attila, Som-Szer Kft., Sonline.hu, Somo­gyi Hírlap, Szalai Bence. Természetesen a biztonság volt az egyik fő szempont a szervezés­nél.- A szülők, miután elhozták a táborba a csemetéjüket, nyugod­tan indultak tovább, mert tud­ták, nálunk biztonságban van a gyermekük - jelentette ki Bara­nyai Sándor. - Olyan felügyelőket találtunk, akik azonosulni tudtak a tábor szellemiségével és gyer- mekközpontúak voltak. A turnusok zárásaként ren­deztek egy teniszversenyt, ahol a Fair Play játszotta a főszerepet. Nemcsak a helyezettek, hanem minden induló éremmel gazda­godott, valamint felelevenítették az egy hét alatt elsajátított isme­reteket is.

Next

/
Thumbnails
Contents