Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-19 / 193. szám

2013. AUGUSZTUS 19., HÉTFŐ 14 OLVASÓINK ÍRJÁK Ötből egy: fogadtunk, melyik citrom romlik meg legelőször Somogy mindig visszavár... Balaton Már 45. alkalommal töltöttem itt felejthetetlen napokat Somogyi professzorok a mezőgazdasági rendeletalkotásban A Balatonról, a világ egyik legszebb taváról már szinte mindent leírtak és lefestet­tek. Boldog vagyok, hogy idén már negyvenötödik, alkalommal tölthettem felejthetetlen na­pokat ebben a csodálatos me­gyében! Harmincnyolc évig Fonyó­don, hetedik éve Siófokon él­vezzük a nyár színeit, ízeit, il­latait. Régen szüleimmel, Marian­na testvéremmel, majd bará­taimmal, késó'bb családom­mal fedeztük fel a Balaton va­rázslatos világát. Ám a legnagyobb boldog­ság, hogy néhány éve már Áron és Rebeka unokáimmal együtt nyaralhatok és nosz­talgiázhatok a magyar tenger partján. Siófgk teljesen felújított, megszépült Fő terével nem tudunk betelni. A víztorony­ba "kötelező" minden nap fel­menni és természetesen ka­lózhatóval is gyakran kiha­józunk, dicséretes, hogy né­hány éve már a gyerekek is vezethetik a hajókat "kapitá­nyok felügyeletével... és uno­káim legnagyobb örömére. A mai napig három földré­szen, negyvenkét országban jártam családommal, ezért is merem állítani a balatoni ha­laknál, boroknál nincsen jobb a világon! c. Minden évben úgy búcsú­zunk legkedvesebb megyénk­től, hogy SOMOGY MEGYE VISSZAVÁR! PAKSA TIBOR TANÁR, LENTI Megszépült Siófok jelképe. Az ország bármely tájáról érkeznek ide a nyaralók, nem kerülik el a víztornyot Eladható lesz a ház alól a telek, kinek jó ez? Efelejtettek virágokat ültetni a Berzsenyi parkba? tipp Na végre én nyertem - örül­hetnék is, de sajnos nincs ked­vem hozzá. Hat citrom volt a há­lóban, amibe becsomagolták őket. Már többször úgy jártam, hogy közülük egy jóval hama­rabb megrohadt, mint a többi. So­kan biztosan nem veszik ezt ész­re, mert hamarabb elfogyasztják, de mi kirándulni voltunk a hét­végén rokonoknál, így eltelt há­rom nap is, hogy odaléptem a tá­nyérhoz, ami a citromot tartjuk, hogy limonádét csináljak a ször­nyű forróságban. Eltelt azóta egy hét, s én ismét elmentem az üzletbe, ahol koráb­ban a citromot vásároltam, s mi­vel ismét volt hálós, abból vet­tem egyet. Odahaza szemügy­re vettük az öt szemet - ezút­tal annyi volt benne, tán valami­vel nagyobbak annál, mint ami­ből hatos csomagot állítottak ösz- sze. Kettőt-kettőt bejelöltünk a párommal, s megbeszéltük: ame- lyőnk eltalálta a korábban meg- romló sárga bogyót, annak nem kell legközelebb füvet nyírnia, az a másik feladata lesz. Én tettem az x-et, párom a há­romszöget, s az egyik x-szel jel­zett romlott meg először. A követ­kező szem csak két nap múlva mutatott először romlottságot. Hát persze az üzletnek bizto­san jó, de kérdezem: korrekt-e? NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN ÉSZREVETTÜK Kaposszerdahely főutcájában épül ez a dombocska, ami lassan maga­sabb lesz a szomszédban lévő há­zaknál, írja egy helyi olvasónk. A sze­méttől és a törmeléktől eső után büdös pára lepi el a házakat, szállí­tásnál lehetetlen szellőztetni a por miatt. A három méter magas tölté­sen olykor kamion is parkol. Repülő­gép is fog-e, egyszer kiderül... jogszabály Változások az új Ptk.-ban: eladható lesz majd a ház alól a telek. 2013. július 13- án olvastam ezt a hírt. Azóta várok, hátha reagál erre vala­ki, ám ez nem történt meg idáig. Jövő márciustól tulajdonos döntése alapján a föld és a raj­ta álló épület külön-külön elad­ható önálló helyrajzi számmal. Eddig ez tiszta földhivatali ügy­menet volt, tartok tőle, hogy sok visszaélés lesz belőle, sok pe­reskedés. Kinek jó ez a különválasz­tás? Egy házat egy ingatlanon felépítenek, az több emberöltőt is megél, fennáll. Kinek lesz ez jó? Várom reakciójukat! EGY ÉRDEKLŐDŐ OLVASÓ: JULISKA NÉNI emlékezés Kaposváron van egy szép park, a Berzsenyi park. Minden évben szépítik, karbantartják. Hol új facseme­tét ültetnek, hol a beteget ki­vágják, új szobrot állítanak. Változik a park arculata. Isko­lásokat kísérnek pedagógusa­ik parkunk nevezetességeit be­mutatva. Német István 1896- 1911. városunk fejlődésének alapköveit letevő polgármes­terünk szobra köré ez évben nem került virág, egy nyári vi­rág, mint a szökőkút köré. Va­jon ki feledkezett meg a beülte­tésről? Kinek lett volna felada­ta ezt ellenőrizni? Talán ennyi­re nem lenne szabad takaré­koskodni! EGY NYITOTT SZEMMEL JÁRÓ POLGÁR szaktudás A mezőgazdasá­gi rendeletalkotásban és poli­tikában napjainkban egy so­mogyi születésű és megyében felnőtt professzor szerepel so­kat más-más pártok szervezé­sében. Erről a fél évszázada kezdett pályám emlékei jut­nak eszembe. Siófokon az ál­lami gazdaságban mentem gyakornoknak. A két szak­mai főnököm: Kádár Miklós és Lelovich István 1948 előtt saját földön és bérleten na­gyobb gazdaságot vezetett, mint amin akkor irányítottak. A hazai végzettségük mellett Németországban illetve Ang­liában is jártak egyetemre. Ők fordították a szaklapok ré­szére a közleményeket és fo­gadták az akkor már külföld­ről gyakran érkező szakmai csoportokat. A fővárosban laktak és így hétvégéken in­formálódtak a fontosabb hazai és külföldi hírekről. A megyébe érkező új diplo­másokat Kaposváron a megyei igazgatóságon fogadták bemu­tatkozásra. A megyei igazga­tó egy világjáró gróf mellett volt komornyik a háború előtt, majd szegényparaszt szárma­zásúként Erdei Ferenc támo­gatásával diplomát szerzett és vezető beosztásokba került. Somogyból egy új elsőtitkár miatt távozott Vas megyébe. A főagronómus is intéző volt egy jobb gazdaságban ezt megelő­zően és több nyelven beszélt. Csodálatos csapat volt akkor Somogybán és többet tanul­hattunk tőlük mint a négy év­ben előtte. Amit még elsajá­títhattunk az az emberekkel bánás. Ennek művészei vol­tak! Mi fiatalok még a megyé­ből távozva is tartottuk a kap­csolatot a megismert kollégák­kal. Fél évszázada Somogybán úgy éreztük hogy nem is egy országban élünk a többi me­gyébe kerültekkel! No nem az 1963 nyarán Földvárra meg­hirdetett huligán találkozó miatt. Azt stoppos fiataloktól tudtuk meg, akik a pótkocsiba elfeküdve jutottak át a rendőr kordonon. Jó lenne ha a mező- gazdaságot irányítók újra ha­sonlóak lennének tudásban, ismeretekben és emberi kap­csolataikban a mi első főnöke­inkhez! SZILÁGYI ÁKOS, GYŐR így jártam az anyajegyemmel, amitől meg akartam szabadulni regisztrálás Gyógyítás kaposvári módra: rutineljárásra vártam hónapokig, biztos, hogy működőképes ez a rendszer? Van pár anyajegyem amiket igen rossz helyre teremtett a Jóisten, útban vannak gallér­nak, gatyaszárnak, nosza, sza­baduljunk meg tőlük. Az utat már megjárt ismerősök sze­rint rutin dolog, pár perc alatt megvan...igaz, Ők nem Kapos­várott szerezték tapasztalatai­kat. Befárad az ember a bőrgyó­gyászatra, előadja kívánsága­it majd megdöbben, időpont a vizsgálatra egy hónap múl­va... No mindegy, vágjunk be­le. Letelt a hónap, természete­sen először regisztráció, kicsit több várakozással mint maga a vizsgálat de sebaj, bejutot­tunk. Szimpatikus doktornő megvizsgál, Ő ehhez nem nyúl hozzá, menjek a sebészetre. Jó, megyek. Sebészetre időpontkérés, csoda történt, „csak” két he­tet kell várni. Eltelik, bemen- nék...ja nem, először beregiszt­rálok... és alig egy óra ácsor- gás után előkerül az orvos, ré­gi ismerősként üdvözli a fele­ségemet, ennek okán alig ne­gyedóra újabb várakozás után már be is hív. Fél szemmel rá­sandít az anyajegyeimre, meg­nyugtat, tíz perces rutineljá­rás lesz (akkor miért nem csi­náltad meg most, drága bará­tom?) majd ad egy újabb idő­pontot, augusztus 12.-re!!!(ek- kor április 14-ét írtunk). Kellemetlen apróságok... Augusztus van. Eljött a nagy nap. Bevonulok reggel a kór­házba. Természetesen újabb re- gisztráció(csókoltatom azt a túl­művelt rendszerszervezőt aki kitalálta), majd fel az osztályra. Tele a folyosó, szép kilátások. Előkerül egy nővérke, kezébe nyomjuk a papírokat, rövide­sen szólít. Mi a fene, ilyen gyor­san mennek itt a dolgok? Hát nem. Közli, nem vagyok bere­gisztrálva. De igen. De nem. De mégis. Akkor sem. Na jó, utá­nanéz, tényleg beregisztráltak, egy másik osztályra, fekvőbe- tegnek(hűha, ezek már tudnak valamit?). Rendbeteszi a dol­gokat, menjünk ki a folyosóra, várjunk. Mégis mennyit? Nem tudja, a doktorúr még nincs itt, az sem biztos, hogy itt fog kez­deni. De valami támpontot ad­jon, legalább meglesz délelőtt? Tényleg nem tudja, nem biztos. Üljünk közel az információs ablakhoz, hogy meghalljuk ha szólítanak. Persze ezt minden­kinek a lelkére kötötték, úgy­hogy az információs ablaka­im mögött nincs senki) környé­kén még állóhely is alig... Egy órát vártunk, a „doktorúr” az­alatt nem került elő, utána el­jöttünk. Eljöttünk, valamikor ugyanis meg kell keresni azt a pénzt, aminek jelentős részét bedobatják velünk a „közösbe” és amiből felépítik az ilyen high tech komplexumokat, és ami­ből megfizetik azokat az embe­reket akik ezt a rendszert egy­szer létrehozták és azóta sem hajlandók tudomásul venni a működésképtelenségét. Tíz perces rutineljárás ka­posvári módra. Persze van gyorsabb megoldás is. Vámo­sunk nagynevű magánklini­káján ugyanez az orvos való­ban pillanatok alatt elvégez­né ezt a beavatkozást, való­színűleg fél évet sem kellene várni rá...persze ezt nem fe­dezi fizetésünk azon komoly százaléka amit egészségügyi hozzájárulás címén kivesz a mi gondoskodó államunk a zsebünkből.” név és c(m A SZERKESZTŐSÉGBEN

Next

/
Thumbnails
Contents