Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-02 / 179. szám
14 2013. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK SAJTÓ ÉS TANULÁS Nem lehet elég korán kezdeni?! így kell ezt csinálni? Az észérveket sosem szabad figyelmen kívül hagyni ■ff _ ff ff Tuzgyuni idegenek Amióta ember él a Földön, mindig félt attól, hogy egyszer ellenséges idegenek érkeznek a végtelenből: de mindig azt hitte, hogy az ismeretlen gonosz a csillagok közül bukkan majd elő. Pedig a Csendes-óceán alatt megnyíló kapu volt az, melyen keresztül gonosz óriásszörnyek támadtak ránk, hogy megszerezzék a világunkat. Az ellenük folytatott háború során milliók haltak meg, és az emberiségnek már nincs hátországa és kimerültek a tartalékai. Egy különleges fegyvernek hála a Föld régi lakói mégis kapnak egy utolsó esélyt. A hatalmas gépezeteket több pilóta irányítja, agyukat neuronhidakkal kapcsolják össze. Ám még ez is kevés. A seregből rég elbocsátott pilóta és egy az első vonalban még kipróbálatlan újonc azonban elindít egy olyan harci gépezetet, amelyet már régen leselejteztek: talán ők fogják megállítani az apokalipszist. ■ Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelsprlnger.hu írjatok! „Milyen sok érzés, csiszolás, csalódás, zátonyra futás, sírás és elesés kell ahhoz, amíg a gyerek a lényeget megtanulja. Amíg rájön, hogy beszélni: könnyű... J cselekedni: nehéz. Amíg elhiszi, hogy nem mindig az szeret, aki simogat és nem mindig haragszik rá és nem szereti, aki büntet.” (Bozzay Margit) Pókos Patrícia, Pannon Egyetem A legtöbb kislány, nagylány álma, hogy hercegnő lehessen, hogy felvehesse a királynői ruháját, kiscipőjét, magas sarkúját, csillogó ékszereit. A pompa, a káprázat, a csillogás, a | szépség...persze vonzó dolgok | a lányok számára, de számolnunk kell a veszélyekkel is. Főleg talán a gyerekek tekintetében, hiszen ők még nem tudják felmérni az esetleg veszélyt rej- | tő helyzeteket, ajánlatokat. A [ legnagyobb baj ezzel szemben, hogy sokszor a szülők is semmibe veszik a gyerekük biztonságát, lelki állapotát, és a kisgyerekek akaratát. Nem egy olyan esettel nézünk szembe, amikor az anya kényszeríti a lányát egy-egy szépségversenyre. Biztos, hogy így kell egy kislány jövőjét megalapozni? Biztos, hogy jó nekik a túlzott smink használata? Biztos, hogy egészséges a számukra készített magas sarkúk viseleté? És, hogy ne csak a külsőt vegyük figyelembe...mi van a gyerek leikével? Persze, hogy örülnek a sikernek, és szeretnek kicicomázva lenni, de a csillogás, a hírnév nem mindig pozitív dolgokkal jár. Nem biztos, hogy a kislány feltudja dolgozni akár a győzelmet, akár a „vereséget” (amit persze nem lehet ilyen egyszerűen definiálni, hiszen egy szépségversenyen nincsenek vesz- tesek...mindenki nyer valamit), de lehet, hogy az a gyermek még korántsem látja át a dolgokat és hatalmas veszteségként, kudarcként éli meg az eredményhirdetést. Ez viszont a későbbieknek komoly problémát okozhat. Kishercegnők. A kislányokat Izgatják a sminkek, a királylányos jelmezek, de talán jobb lenne természetesen, akkor is, ha egy kicsit durcás a kis hölgy... Nem feltétlen jó dolog, ha egy kislányra „beidomított cirkuszi kutyaként” tekintenek, mert az igazat megvallva nem könnyű egy 6-7 éves gyereket percekig, órákig a fodrásznál, a sminkesnél ülve, nyugodtan tartani. Nem is beszélve a plasztikai sebészeti beavatkozásokról. Igen, nem vicc. Valóban van olyan elvetemült szülő, aki a saját gyermekét képes elküldeni egy ilyen helyre csak azért, hogy mindenképp az ő gyermeke nyerjen. Mert valljuk be, egy tökéletes (plasztikázott) testrész nehezen veszi fel a versenyt a természetes idomokkal...mert akárhogy is, egy szépségversenyen a külső a legmeghatározóbb tényező. Tapasztalatból tudom mondani, hogy tényleg hatalmas élmény, és csodálatos dolog egy szépségversenyen megmérettetni önmagunkat, növelni önbizalmunkat, azonban van egy (kor)határ, vannak észérvek, amiket soha nem szabad figyelmen kívül hagyni. Rómába megártani nem hasonlítható szinte semmihez sorozat Egy erasmusos diák naplójából - 19. rész Az elmúlt héten kedvenc vörös hajú Bettikémmel, a „minden- kinek-van-ilyen” Fila táskámmal és az 50+ faktoros Nivea KIDS naptejemmel fölszerelkezve Campania tájait jártam. Illetve 3 napot egyik legkedvesebb városomban, Rómában töltöttem drága kis Mariannunknál. A történet fonala februárig nyúlik vissza, amikor Bettivel eldöntöttük, Itália déli féltekén is tiszteletünket tesszük. Engem nagyon érdekelt, mi igaz abból, amit írnak a nápolyi szemétről, és Capri növények mögé rejtett luxus világa is vonzott. Bettit személyes okok vezették e tájakra. így aztán június 22-én fólke- rekedtünk a Nagy Kirándulásra. 1. ÁLLOMÁS: 2012. JÚNIUS 22. PÉNTEK, RÓMA Rómába érkezni nem hasonlítható semmihez. Ha Lilla bőrébe bújnék, és megkérdezném magamtól a tőle szokásos „Mi lennél, ha ez meg az lennél?” típusú kérdés „Melyik város lennél, ha választhatnál?” verzióját, akkor biztosan Róma lennék. A következő kérdésem Lillaként az volna, hogy „És miért?” A válaszom így hangzana: Sosem lehet tudni, hogy mire számítson az ember pontosan, de mégis mindig vannak biztos pontok. Például, ha valaki Rómába megy, akkor biztosan számíthat rengeteg csodálatos épületre, antik korok romjaira és sztrájkra vagy legalább kisebb éhségsztrájkra vagy egy maratonra, ami részben vagy egészben hátráltatja a közlekedést. Aztán biztosan lehet számítani szökő- és ivókutakra, a katolikus egyházhoz tartozó egyénekre és a Via dei Condottin vásároló elegáns emberekre. Van itt hegy, tenger, domb és síkság. Róma egy rendezett káosz, ami egy másik állam, két A-ligás foci csapat, a világ egyik legdrágább bevásárló utcájának, rengeteg híres látnivaló és sztrájkra igen hajlamos állampolgárok otthona. Olvasztótégely. Itt találkozik Észak és Dél. Ellentétek forgataga. Ez nekem az Örök Város. Majdnem New York, csak európaibb, sokkal antikabb, sokkal olaszabb. Trevi-kút Rómában Szóval ebben az örök káoszban várt minket vendéglátónk, Mariann, aki időközben konyhatündérré cseperedett. Ezt onnan tudom, hogy nagyon finom para- dicsomos-cukkinis tésztát készített ebédre. Róma pedig a szokásos sztrájkkal, sőt sztrájkokkal várt minket, melyből fakadóan kénytelenek voltunk spontánok lenni. Szóval egész nap nagyon spontánok voltunk. A sok spontánkodás után hazamentünk Mariannákhoz megpihenni. Aztán szépen lassan megismertük Mariann lakótársait is. Mind olaszok. Mind mások. A szicíliai Er- minia, a nápolyi Nunzia és a milánói Chiara. Majd megismertük Chiara edzőtársait a római Federicot, aki fizikusnak készül és az ukrán Románt, aki uszóedző hosszú évek óta egy trasteverei uszodában. (Megjegyzés: Mondtam, hogy olvasztótégely Róma. Észak és Dél találkozása.) Vacsora közben megcsaltuk az olasz konyhát, mert egy fiumicinoi japán étteremben sushit ettünk, ami nagyon fincsi volt. Aztán a tengerparton beszélgettünk helyi horgászokkal, és az eget kémleltük, illetve közülünk hárman még a tenger habjaiban is megmártóztak. Jaj, és kifelejtettem, hogy mielőtt megcsaltuk volna az olasz konyhát azért még az egyik legjobb római fagyizóban magunkévá tettünk némi fagylaltot. ■ Kelemen Zsófia
