Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-10 / 186. szám
2013. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Fánkot sütött a kinshasai árváknak tika elembo - hagyj nyomot! Maláriás lett, mégis vissza menne Kongóba a göllei származású újságíró Magyar háziorvos ritkán kezel maláriát, a gölleinek Babay János vitte házhoz a lehetőséget. Az újságíró most készül vissza oda, ahol az öt hónapos misszióban az egzotikus betegség miatt jó időre ágynak esett. Balassa Tamás Kongói gyerekek ápolják a képen, ez nem is olyan régen még a valóság volt. A magas lázzal járó félelmetes nevű kórság valóban félelmetes, a legrosz- szabb esetben halálos kimenetű is lehet. A gyógyszerek ellenére, amit nem kellett szedniük folyamatosan, ledöntötte a lábáról. Babay János július közepén érkezett haza a közép-afrikai ország fővárosából, Kinshasából. Somogyi újságíróként már korábban is részt vett jószolgálati programokban, a göllei roma gyerekek szociális-kulturális felzárkóztatásában. Elhatározta, ezt a határon túl is kipróbálja. Az Európai Bizottság Fiatalok lendületben projektje kezdetben a kontinens országai közötti átjárhatóság feltételeit teremtette meg, a második évben azonban az EWS önkéntes szolgálata segítségével más földrészek is megcélozha- tóvá váltak.- Francé Mutombo, az Afrikáért Alapítvány elnöke tett közzé felhívást decemberben, amire jelentkezett. Mutombo a Kongói Demokratikus Köztársaságban született teológus, aki hazánkban járt egyetemre. Öt nyelven beszél, magyarul is. Az otthoni gyerekeknek nemcsak oktatással segít, hanem azt tervezi, a kiválóbbakat magyar felsőoktatásban taníttatja majd. A szegénynegyed iskolájában a tornaóránál csak a fánksütés volt nagyobb szám: most kemencére gyűjt a misszió A tanulás a reménység Kongóban- Tizenegy árva él az intézetben, négyszázan járnak az iskolába - mondja. - Sok mindenben segítettünk nekik, tornaórákat tartottunk, orvoshoz vittük őket, de a legtöbbet azzal tudtuk tenni értük, hogy lemondtunk az ellátmányunkról a javukra, és naponta egyszer főztünk nekik. A fánkot nagyon megszerették. Most azt tervezzük, és ehhez keresünk partnert, hogy valamiféle mobil kemencét viszünk, vagy szakemberrel ott építtetünk nekik. Amiben kenyeret is süthetnének. ■ Babay János, aki szabadúszó újságíróként egyebek között a TV2-nek dolgozik, a YouTube videó- megosztón tette közzé kisfllmjét Fekete szivárvány címmel Malária. Az árvaház kis lakói ápolják a magas lázzal küzdő göllei újságírót Kinshasai diákok egyenruhában az Afrikáért Alapítvány munkatársaival János ötödmagával utazott, másik somogyiként a siófoki Geiger Estillával együtt. Az alapítvány kinshasai iskolájában és a La Providence árvaházban dolgoztak. János a Kongóban beszélt franciával az utazás előtt kezdett barátkozni, az angollal nem sokra ment. Magyarra tanította a kongóiakat, míg ők a hagyományos törzsi lingalába avatták be.- Tika elembo - fordítja le az egyik fényképen látható magyar feliratot: Hagyj nyomot! Ez az alapítvány egyik karitatív projektjének az elnevezése. Szlogenje egyébként az: Segíteni kiváltság. Közvilágítás nincs a 62 milliós, hazánk területénél csaknem harmincszor nagyobb ország fővárosának nyomornegyedében. Jobbára földutakon járnak a kongóiak. A szegénység, a gyakorta kiújuló polgárháborús feszültségek miatt a közbiztonság csapnivaló. A hatóságok nem ajánlják az odautazást, s persze biztosítást sem egyszerű kötni. Mégis visszakészülnek. Egy újabb oktatási-szociális programot indítanak el, ha sikerül kijutniuk ismét. Babay János, aki szabadúszóként egyebek között a TV2-nek dolgozik, most a vi- deómegosztón tette közzé kis- filmjét Fekete szivárvány címmel. A gondolataiban Sarah is benne van, a kis kongói lány, aki karpereccel ajándékozta meg. Es aki a többi árvával együtt már sokat tud a magyarokról. Adoniszi kólón élvezetből az augusztusi kánikulában niklai örökség Immáron ötödik alkalommal szervezett irodalmi tábort fiataloknak a Berzsenyi Társaság Hiába a szünidő, a táborlakó diákok az óbecsei költő, Tari István (balról) verstani előadásait is szívesen hallgatták- Gyertek, siessetek, kezdődik a verstani foglalkozás! - szól a cseverésző lányoknak Eger- szegi Edit, a Berzsenyi Társaság ügyvezető titkára, s a csoport ellenvetés nélkül, mondhatni kifejezetten lelkesen indul Tari István óbecsei költő előadására. Kissé értetlenül nézem őket, bő másfél évtizeddel korábbi emlékek villannak be, Hargit- tay professzor úr egyetemi óráit még az idő sem tette vonzóbbá, az előadásokon bőszen citált verslábakból jobbára annyi maradt meg, hogy összeállítottunk belőlük egy görög futballcsapatot, s a spondeusz játszott a bal szélen - a miért már homályba merült... És akkor erre tessék, szinte a szemem közé kapom megint az adoniszi kolónt - daktilusz, spondeusz -, melyről az immár ötödik alkalommal megrendezett niklai Berzsenyi irodalmi tábor lakói úgy cse- verésznek, mintha valamely bulyárújság pletykahíreit vitatnák meg. Mindezt az augusztusi negyven fokban, amikor mindenki árnyékot és vízpartot keres - kivéve az a tizennégy ifjú, akik a nyár legmelegebb hetében is az irodalomban szeretnének elmélyülni. Stréberek - jut eszembe az első jelző, ám hamarost kiderül, életrevaló kis csapat látogatja a különféle előadásokat.- Nem olyan véresen komoly ez az egész - mondja Rácz Barbara, aki már rutinos táborlakónak vallhatja magát, hiszen a tavalyi szünidőben is járt Niklán. - Ez nem iskola, itt nem tanul az ember, hanem szórakozik.- Persze azért nem leendő mérnökök jönnek... - teszi hozzá a celldömölki Varga Alexandra. - A humán beállítottság mindenkinél adott, jómagam eredendően pszichológia szakra akartam felvételizni, majd magyarra, aztán végül a nemzetközi tanulmányok mellett döntöttem. Vagyis maradt a bölcsészkar mellett, és persze a pálya- módosítás sem tántorította el Niklától.- Amit itt hall, vagy mondjuk úgy, tanul az ember, azt nemcsak magyar órán tudja hasznosítani - folytatja az idén érettségizett lány. - Igazából az átlagműveltségünk bővül, nyitottabbá válunk, például egy informatika dolgozatnál is jól jön, ha az ember választékosán tud fogalmazni, vagyis közérthetőbben: adott esetben tudja ragozni a semmit... Ráadásul az előadások hangulata is változó, Pomogáts Béla irodalomtörténész például egyetemi nívón és stílusban hasonlította össze Berzsenyi és Dsida Jenő költészetét, Tari István vagy Csepin Péter költő viszont jóval oldottabb hangulatban tartották meg előadásaikat.- Sokat számít, hogyan beszélnek, hiszen így a kevésbé érdekesnek tűnő témák is izgalmassá válnak - véli a siklósi Kulcsár Lolita. - Mert bizony sokan eleve unszimpáti- ával tekintenek egy-egy korszakra vagy íróra, költőre, hiszen az iskolai magyar órán senki sem kelti fel az érdeklődést irántuk. A többség véleménye szerint ilyen maga Berzsenyi is, aki ugyan kötelező, de inkább csak kötelezően rossz a tanagyagban. Tapasztalatuk szerint a szaktanárok többsége nem szereti a klasszicista-pre- romantikus somogyi költőt, így a nilkai remete nem is kerül közel a diákokhoz.- Tőlem is igencsak távol állt - ismeri el Varga Alexandra -, ám ez a tábor megváltoztatta a véleményemet. A hely szelleme ugyanis megérinti az embert: ott lehetünk, ahol ő volt, arról a dombról nézünk szét, ahonnét ő, s így sokkal inkább megértjük.- Ez a lényege az egésznek - magyarázza Egerszegi Edit, miután a lánycsapat elmerül Tari István előadásában. - Azt mondják, a mai fiatalság nem verses nemzedék, pedig a gyerekek mindenevők, csak rá kell tudni vezetni őket az ismeretlen területekre. Nem feltétlenül Berzsenyivel kell kezdeniük a költészetet, érthető, ha magukhoz közelebb állónak érzik a kortárs Varró Dánielt vagy Erdős Virágot. Ám ha rákapnak a versolvasásra, előbb-utóbb úgyis eljutnak a klasszikusokig. A korábbi táborozok között például már akad, aki ma már a berzsenyi Társaság tagja. És ennél jobb bizonyíték nem is szükséges. ■ Vas András » «
