Somogyi Hírlap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)
2013-07-29 / 175. szám
14 OLVASÓINK ÍRJAK 2013. JÚLIUS 29., HÉTFŐ A postán is újabb bürokratikus eljárás veszi el tőlünk az időt Csúnyábban csíp a szúnyog új vérszívók Hisztamin okoz gondot, amit sok étel-ital is tartalmaz Tévénézés helyett menjünk minél többet a kertbe, biztosan megéri! Pénzt adtam föl, 30.000 forintnál valamivel nagyobb összeget a postán. A hölgy nagyon udvarias volt velem, bár közben el akart adni nekem még sorsjegyet is, de nekem mindegy, ezt is rábízták biztos a főnökei, muszáj neki, nekem meg nem kellett egyik sem. Szóval teljesen megdöbbentem, mert a rózsaszín utalvány mellett ki kellett töltenem egy hasonlót de fehér színűt is, arra ráadásul fel kellett jegyezni a személyigazolványom számát is, majd aláírást kért tőlem. Ezt követően pedig a postás hölgy bemásolta az összes információt a számítógépébe, ahol egy hasonló táblázat volt, mint ami a feladóvevényen. Legalább tíz-tizenöt percbe telt ez, mondtam is, hogy ha több helyre kellene feladnom pénzt, akkor itt tölthetném az egész délelőttöt. Az már csak hab a tortán, hogy a rózsaszín utalvány feladásért 1285 forintot kellett fizetnem - úgy emlékszem ez nemrég még jóval kevesebb volt. De miért is csodálkozom: ahogyan a kormány szorongatja a cégeket, vállalkozásokat, az nekünk lesz drága, mert mindent áthárítanak. ■ A postán is egyre több feladatot sóznak az alkalmazottak nyakába. Kíváncsian várom, mikor kezdenek el majd cipőt is árulni. Persze csinálják, mert a munkahelyet egyre jobban meg kell becsülni Mondta a postás hölgy, hogy a pénzmosással foglalkozó törvény életbe lépése miatt van szükség erre az új procedúrára. Hát legyen. De szerintebb hatékonyabb lenne, ha nem a kisemberek zsebében turkálnának, hanem körbe néznének azok között, akik 100 millió értékű házakban laknak, szuper autókon furikáznak, meg a világ másik végébe járnak nya- ralni-telelni. (Megjegyzem: akik előttem álltak a sorban, azok közül senki nem megy idén külföldre, hozzám hasonlóan nem futja nekik sem erre, legalább is ezt válaszolta mindenki a postás hölgynek, aki biztosítást is kínált mindegyünknek.) L. Lajos A hisztamin miatt vakarózunk. A hisztamin a szúnyogok nyálával kerül szervezetünkbe, s idén a csípés után a korábbinál jóval gyakrabban elfertőződnek a sebek. Oka lehet ennek az is, hogy újfajta vérszívók portyáznak Somogybán, melyek Dél-Európa felől húzódnak egyre északabbra. Ráadás gondot okozhat, hogy ha a szúnyog lepermetezett fán vagy szántóföldön vegyszerrel érintkezett. A hisztaminnal - melynek nagyon sok feladata van a szervezeten belül, így például a gyomorban a sósav elválasztása, amelyre az emésztéshez szükség van - egész évben együtt élünk, részben a szervezetünkben termelődik, részben pedig élelmiszerekkel kerül be. Hisz- taminban gazdag élelmiszerek a vörös bor és sör sajtok, a kolbász és sonka, különösen a szárított termékek és konzer- vek, a csokoládé, a szója termékek, minden fermentált zöldség és a savanyú káposzta. A saját hisztamin termelését fokozza a nyers tojásfehérje, eper, paradicsom, hal, csokoládé, ananász és az alkohol. Vagyis rengeteg minden, ami finom, és enni inni nagyon szeretjük. A hisztamin talán legismertebb funkciója az allergiás reakciókban betöltött szerepe, például szúnyogcsípéskor is hirtelen és nagy mennyiségben szabadul fel, és közvetítő anyagként játszik szerepet a jellegzetes tünetek kialakulásában. A szúnyogoknak mintegy 3500 faja ismert. A legtöbb faj nőstényei állatok, illetve az ember vérét szívják Ráadásul a csípést elvakarva a seb felülfertőződik, így a tünetek súlyosbodnak, a gyógyulás pedig sokkal tovább tart. Vannak akik szerint hatásos, ha a körmünkkel kereszt alakban megnyomkodjuk a szúnyogcsípést, de ez butaság, mert ilyenkor a csípéssel a szervezetünkbe jutott hiszto- min még beljebb kerül a szövetekbe. A legjobbnak azt tartotta a nagymamám, ha ecetes ruhával körbetöröltük a sebet, s ittunk kalcium tartalmú injekciót vagy pezsgőtablettát. Jónak tartom egyébként, hogy a Balatonnál (és Kaposváron is - a szerk.) idén már több- | szőr permeteztek, mert most | nincs annyi szúnyog mint a j korábbi években. Remélem, ez most már így is marad! Hosszú László, Budapest Most olvastam, hogy az amerikai rákkutató társaság felmérése szerint minden tévénézéssel töltött óra huszonkét perccel rövidíti meg az életet. A férfiaknál harminchét százalékkal, a nők esetében pedig tizenhét százalékkal több az elhalálozás azok között, akik napi hat óránál többet illetve három óránál kevesebbet tévéznek. Ha ez tényleg így van - és miért ne lenne így? - akkor nagy a baj. Somogybán a szegények egyetlen szórakozása a tévénézés lett, amerre járok a megyében, a legrogyadozóbb házak falán is látni tányérantennát. Igaz persze az is, hogy bármilyen nagy a szegénység, az emberek az alkoholt és a cigarettát is csak nagyon nehezen teszik le. S az is igaz, hogy a tévécsatornákon manapság nem sok érdekes műsor fut. De mégis csak van lehetőség kapcsolgatni a csatornák között - talán ez az egyetlen választási lehetőségük van nap mint nap (négyévente adódik más is...). ■ Akkor döbbentem rá, hogy baj van, amikor szinte mindennap megnéztem a Colombo ismétléseit, pedig amúgy is lassan gördül a cselekmény, s én minden epizódnak tudtam a megoldását. Mi értelme volt ennek? Építkezzünk közösen, mi magyarok! összefogás Ne harcoljunk értelmetlenül, mert nem lesz jobb a gyermekeinknek sem Nehéz nem észrevennem, hogy bizalmatlanná váltak, félnek az emberek. A minap is beutaztam Kaposvárra, s bementem egy kis üzletbe. Ott egy középkorú hölgy éppen mély beszélgetésbe elegyedett a kereskedővel. Ahogyan átléptem a küszöböt, jelentőség teljesen egymásra néztek, s elhallgattak. Úgy gondolom: ha unokáról folyt volna a szó, akkor nem kellett volna abbahagyni, sőt - némi túlzással - még nekem is megmutathatták volna a pici fényképét, hogy dicsekedjenek vele. Ismerőseimnek is vannak ilyen tapasztalatai. Állítólag már a kocsmákban sem hangoskodnak az emberek, inkább sutyorogva cserélik ki tapasztalataikat. Miszerint rossz felé megy Magyarország. Egyre több jobboldali is így vélekedik. De mit is csinálhatnának az emberek, amikor őket a legutóbbi választás óta nem kérdezi meg senki. Legfeljebb úgy tesznek, mintha... Persze egy tesze-tosza demokráciánál jobban mehetnek a dolgok ott, ahol egy ember, vagy emberek egy szűk csoportja döntenek mindenről. De Magyar- országon a mindenütt szajkózott rezsicsökkentés mellett is egyre nehezebb a megélhetés. Ha spórolok is 650 forintot a villanyon, azt azonnal elviszi egy másik intézkedés. Úgy tesznek mintha a bankok és a multik ellen küzdenének, ami nagyon jól hangozhat, de minden intézkedésnek mi isz- szuk meg a levét, mert áthárítják ránk a költségeket. S meglehet, egy cég mást nem is tehet, mert különben el kell küldenie dolgozókat. Kíváncsi vagyok, az elektromos útdíj be- dübörögtetését követően menynyivel emelkednek majd például az élelmiszerek költségei (s hány kivállalkozás bukik bele). Föl kéne hagyni a harccal, ez nem a mi harcunk! És kezdjünk el közösen építkezni, mi magyarok, mert különben nem lesz jobb a gyermekeinknek sem! S. Mária Szóval remélem, nem okoz ilyen nagy szervi bajt a tévénézés - más bajt biztosan okoz, hiszen már a gyermekmese is tiszta horror, szép, elgondolkodtató filmeket alig lehet látni. Én két hete muszájból nekiálltam megjavítgat- j ni a kutyaólat - négy éve nem volt már kutyánk, de most befogadtunk egyet, s neki javítgatom, ami Buksi után árván maradt -, s rádöbbentem, hogy a kétkezi munka, az alkotás milyen sok örömöt okoz. Már körül is néztem, hogy mit barkácsolhatnék még a házban és a kertben, s elhatároztam, hogy jövőre ismét fölásom a kiskertet, s legalább babot és tököt vetek. Addig sem nézek tévét... B. Mária, Kaposvár Gubáék után Vidnyánszky hozhat nemzeti szellemet rang A házaspár ideális volt az intézmény vezetésére, remek légkört alakítottak ki, a tanárok bizonyítottak Hatalmas gödrök a kaposvári Patak sor aszfaltjában Kaposváron a Patak soron fél méter széles, 10 centinél is mély gödrök vannak az asz- faltúton, egészen nyaktörő erre közlekedni. Pedig itt is élnek emberek, igaz nem gazdagok. Jó lenne kikátyúzni a gödröket, már csak azért is, mert esőben, eső után nem lehet tudni, hogy hol a végük. Nemrég durrdefektet kaptam a kátyúk miatt, pedig olyan óvatosan hajtok erre mindig, mintha tojáson mennék. Biztosítóhoz eséllyel menni persze nem létezik, hiszen nem volt nálam fényképezőgép, s nem volt tanúm. Kérem az illetékeseket, járjanak erre is és végre intézkedjenek! K. J. Kaposvár A mezőgazdasági programok és átalakítások idején nagyon időszerű megemlékezni az öt évtizede megvalósított kaposvári csodáról, ami hírt és anyagi sikert hozott Somogyba. Akkor indult a felsőfokú képzés és míg az országban sok akkor indult intézményt már el is felejtettek, a kaposvári egyetemi rangot kapott. A létrehozókról sajnos alig tudnak fiataljaink, bár ma is igazi példaképek lehetnek. A megyébe hívták kutatói munkahelyükről a Guba házaspárt, Sándort és Edittet, és megbízást kaptak egy új főiskola indítására. Ebben a megyében korábban nem volt felsőoktatási intézmény. Az akkor indított mezőgazdasági szövetkezetekbe kellett képezni szakembereket, vezetőket. A hazai lakóságot akarták élelemmel ellátni és mind nagyobb exportot előállítani. A felkért Guba házaspár ideális volt egy felsőoktatási intézmény vezetésére, mert a férj paraszti munkaszeretete és munkabírása Edit asszony műveltségével, szaktudásával és elkötelezettségével csodára volt képes. Ráadásul ehhez társult a feleség szerénysége, valamint hite amit a tájékozatlanok határozatlanságnak véltek. Ők az üldözött kollégákat is oda merték hívni, nem félve a megtorlástól. Ezek az emberek itt bizonyítani tudtak. Egy, a dániai emigrációból hazatért volt hallgatótársuk a dán modellhez hasonló iskola és szaktanácsadási rendszert segített kialakítani. Az arisztokrata származású és ludovikás végzettségű An- ker Alfonz, a legsikeresebb genetikus, a világ első hibridsertését tenyésztette ki. Az ő könyveit sokáig nem adhatták ki és gépelve vagy stencilez- ve terjesztettük a kollégák között. Más felsőoktatási intézményekből is ide menekültek nagy tudású oktatók és kutatók, így Veress László, Ember János, Babinszky Mihály és még többen. Rendkívüli, más intézményekhez nem hasonlítható légkörben dolgozhattunk, amit a hallgatók is érzékeltek. Ezt egy harmincéves találkozón mondták el. Itt a gyakorlatból jött ismert és országos ismerettséggel rendelkező kollégák voltak az oktatók, akik egymást is megbecsülték és tekintéllyel rendelkeztek. A hetvenes évek közepén ezért az intézményt bízták meg az új felsőoktatási koncepció kidolgozásával. A szabadalmak számát és bevételét illetően a Műegyetem után következtünk. Hallgatóink a tudományos diákköri konferenciákon taroltak előadásaikkal. Guba Sándor hirtelen halála után felesége is nyugdíjba vonult. Budán az Ulászló utcában a gyermekorvosból lett pap mellett segített és még a „Doki” se tudta, hogy korábban nemzetközi ismertségű genetikus volt. Temetésén Kaposvárról szinte csak a család, de Budáról tömeg volt! Mindez a most szerintem leghíresebb professzorról, a velem együtt Beregszászon született Vidnyánszky Attiláról jutott eszembe. Ő nemzeti szellemet hoz majd a Guba házaspár által indított, akkor rendkívülinek számító intézménybe! Kérem őt jobban becsüljék meg! Szilágyi Ákos, Győr
