Somogyi Hírlap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-26 / 173. szám

2013. JÚLIUS 26., PÉNTEK SPORT 15 Az alapozásnál tart a hokipiramis jégkorong Még rengeteg a tennivaló, de már látszanak az eredmények a KHC-nál Nő a létszám, egyre jobb eredmények születnek - épül a kaposi hoklvár A tavalyi tanulóév kisebb buktatói után az idei szezon­ban nagy lépést tett előre a Kaposvári Hoki Club: nem­csak az igazolt játékosok szá­ma nőtt a megyeszékhelyen, de jöttek az eredmények is. Vas András Egy hónap pihenőt kaptak a Kaposvári HC jégkorongozói, a legközelebb augusztus 15-én kell edzésre jelentkezniük. Per­sze nem is lazsálhatnak, kell a tréning, hiszen a korosztályos bajnokságok szeptember köze­pén startolnak - nem is olyan apró szépséghiba, hogy a hoki­palánták a hazai jeget csak ok­tóbertől vehetik birtokukba, ugyanis a kaposvári jégcsar­nokban addig csak száraz edzé­seket lehet tartani.- Ezért is szeretnénk jövőre inline-borítást - magyarázza Török Tamás, a KHC alelnöke, egyben egyik edzője. - A gör- hoki egyre népszerűbb, s így a jégmentes időszakban is tud­nánk normális edzéseket tar­tani, ráadásul edzőtáborokat is tudnánk szervezni. Az álom beteljesüléséhez úgy 10-12 millió forintra lenne szük­ség, nagy kérdés, hogy az előző szezonban 29, a következőben 44 millió forintnyi TAO-pénz­KÉZI LABDA A boszniai U21-es világbajnokság 9-16. helyért zajló helyosztóján két gólos győ­zelmet aratott a magyar férfi ju­nior válogatott Dánia ellen. A magyarok ezzel a folytatásban a 9-12. helyért léphettek pályá­ra Szlovénia ellen csütörtökön este lapzártánk után. FÉRFI U21-ES VILÁGBAJNOK­SÁG, BOSZNIA-HERCEGOVINA, A 9-16. HELYÉRT: re jogosult klub ki tudja-e gaz­dálkodni a költségvetéséhez képest igencsak jelentős sum­mát. Az állandó edzéslehető­ségre nagy szükség lenne, hi­szen jég nélkül nehéz fenntar­tani a gyerekek motivációját, s hiába nőtt a 2012-13-as szezon­ban örvendetesen az igazolt já­tékosok száma, majd' fél évnyi szárazedzéssel nehéz megtar­tani a jelentkezőket. Még akkor is, ha jönnek az eredmények, azaz látható a fejlődés.- A mögöttünk álló szezon­ban négy korcsoportban indí­tottunk csapatot, s több mint 18 ezer kilométert utaztunk ve­lük - folytatja Török Tamás. - A legkisebbeknél, a szupermi­niknél nem számolják a gólo­kat, de úgy is sikerült helytáll- nunk a mezőnyben, hogy a mi­eink átlag egy évvel fiatalabbak voltak a többieknél. A miniben óriási előrelépésnek lehettünk szemtanúi fél év alatt, hiszen míg az első tornán harmadikok % lettünk a három csoport közül a J középsőben, vagyis a B-ben, ad­dig az utolsót már megnyertük. Ennél is derekasabb teljesít­ményt nyújtott az előkészítő - U12 - csapat, mely a hazai baj­nokság B-csoportjában a 26 meccséből 22-t megnyert, egy­szer döntetlent játszott, s így Képes Pál tanítványai a nagy múltú Újpest mögött a második MAGYARORSZÁG-DÁNIA 35-33 (19-15) Szarajevó, vezette: Abdela- ziz, Elmoamly (egyiptomiak). MAGYARORSZÁG: Váczi, Balogh (kapusok), Debreczeni 7, Gerdán, Győrfi, Koller 1, Kovacsics F. 4 (1), Lezák 1, Nagy D., Németh B. 1, Oláh T. 2, Pulay 4, Schneider 1, Szöllősi Ba. 6 (1), Sztojanov, Zdo- lik 8 (1). szövetségi edző: Gyur­ka János. ■ K. Z. helyen végeztek. A társaság az újvidéki kapcsolatnak köszön­hetően a szerb bajnokságban is elindult, ahol csak a Crvena Zvezda múlta felül őket.- A serdülők az ötödik he­lyen zártak a B-csoportban ­A somogyi együttesek közül két, megyei első osztályban szereplő alakulat érdekelt a labdarúgó Magyar Kupa fő­tábláján az első fordulóban. Ebben a körben 87 együt­tes érdekelt, a főtáblára jutott csapatokat területi elven öt csoportba osztották be. A cso­portokon belüli párosításokat a Magyar Labdarúgó Szövet­ségben sorsolták ki. Somogy­teszi hozzá a KHC alelnöke -, ahol olyan csapatok szerepel­tek, mint a Dunaújváros, az UTE-Vasas vagy a KMH-MAC. Jövőre már az ifibajnokság­ban is érdekelt lesz a kaposvá­ri gárda, igaz, korosztályos lét­ből az FC Nagyberki (megyei I. o.) az NB II-ben érdekelt Za­laegerszegi TE FC csapatával csap össze. A Balatonlelle SE (megyei I. o.) a Tarr Sprint Andráshida SC NB 111-as alakulatával ve­szi fel a harcot a továbbjutá­sért. A Puskás Akadémia erő­nyerő, a többi élvonalbeli csa­pat a második körben kapcso­lódik be a sorozatba. számproblémák miatt a serdü­lőben nem indítanak önálló csa­patot: a somogyi gyerekek a Za­laegerszeg színeiben játszanak az idény során.- Két éve vettük át a szak­osztályt a sportiskolától, s az alapokról kell építkeznünk - mondja Török Tamás. - Minél több 5-12 éves gyereket sze­retnénk megnyerni a hokinak, hogy a három alsó korosztály­ban megfelelő merítési lehető­ségünk legyen. Jövő ilyenkor kifejezetten elégedett lennék, ha 35-40 új igazolással büsz­kélkedhetnénk. Ehhez persze a klub részéről is komoly áldozatokra van szük­ség. Felújították az öltözőket, s talán új felszerelésekre is futja a büdzséből. A különböző csapa­tokkal továbbra is hat edző dol­gozik majd együtt, de az egye­sület vezetése az idősebbekre is gondolva tervezi, nemcsak gye­rekeknek, de felnőtteknek is in­dít korcsolya-oktatást.- Úgy látjuk, lesz rá igény - jegyzi meg Török Tamás. - És cseppet sem mindegy, a szülők hogyan vélekednek a hokiról. Mert sajnos sokakban él a szte­reotípia, hogy a jégkorong dur­va és sok sérüléssel járó sport, ezért féltik a gyerekeiket. Talán a személyes tapasztalatok meg­győzik majd őket, hogy felesle­ges aggódniuk... A hivatalos játéknap: 2012. augusztus 11. (vasárnap) 17 óra, az NB I-es csapatok mér­kőzéseinek időpontja: 2013. augusztus 7. (szerda) 17 óra. A sorozat döntőjét - a ma­gyar válogatott világbajno­ki-selejtezőbeli szereplésének függvényében - 2014. május 7-én vagy május 14-én rende­zik Budapesten, a Puskás-sta­dionban. ■ Kun Z. Idén is láthatjuk Siófokon a világ legextrémebb sportversenyét EXTRÉMSPORT AugUSZtUS 211 között Siófokon 20 ország ver­senyzői csapnak össze a vi­lág legextrémebb sportfesz­tiválján, a VII. Wingsuit Boo- gie Szárnyasruha Nemzetkö­zi Fesztiválon és Magyar Baj­nokságon. A legőrültebbek egymás há­tán lovagolva is repülnek a Wingsuit Boogie-n. 4000 méter magasból ugranak ki és 200 km/órás sebességgel repülnek a levegőben a Wingsuit Boogie, a Szárnyasruha Nemzetközi Fesztivál és Magyar Bajnokság magyar és külföldi verseny­zői, akik augusztus 2 és 11 kö­zött a Siófok-Kiliti repülőtéren mérik össze tudásukat és bá­torságukat. A megmérettetés idén egy új, a világon egyedülálló verseny­számmal, a Wingsuit Rodeo-val bővül, amelynek lényege, hogy csupán az ugrópáros egyik tag­ja viseli a speciális szárnyas ru­hát, míg a másik a hátán lova­golva hasít a levegőben. Heted­szer is megrendezik a nemzet­közi szárnyas repülőruha, azaz a Wingsuit Boogie fesztivált és magyar bajnokságot augusztus 2 és 11 között a Siófok-Kiliti re­pülőtéren. A világ legnagyobb ejtőernyős wingsuit versenyé­nek lényege, hogy ki tud 4000 méter magasból kiugorva, 200 km/órás sebességgel a legtá­volabbra repülni vízszintesen, egy bizonyos magasságvesztés alatt. Az 1350 eurós összdíjazá­sú versenyen 20 ország sporto­lója küzd meg egymással a le­vegőben. A bajnokság egyik leglátvá­nyosabb repülési száma a Na- ked Tracking, vagyis a mezte­len csúsztató szám lesz, ahol a férfiak csupán egy térd fölé érő rövidnadrágot, a lányok pedig maximum még melltartót vi­selhetnek. Idén egy új, látványos szám­mal, a Wingsuit Rodeoval is bővül a versenyprogram, amelyben két ugró páros re­pül, de csak az egyikük viseli a speciális szárnyas ruhát, míg a másik a hátán ül. ■ Verték a dánokat a magyar juniorok a helyosztón Erősebb ellenfeleket kaptak labdarúgás A Nagyberki és a Balatonlelle is kezd a kupában VAS ANDRAS TARCAJA Szezonnyitó N egyedikben rohadtul irigykedtem a Hefire. A Czabula Feri ugyanis a szom­széd lépcsőházban lakott a Szalma közben, s Hefi állította, időnként, ha úgy adódik, beáll közéjük focizni délutánonként. Mivel irigy voltam, meg voltam győződve róla, hazudik, hiszen kizárt, hogy a Czabula Feri, sőt, a CZABULA FERI beáll­jon a tízévesekhez. Hiszen a Rákócziban játszott. Láttam őt minden második hétvégén, ki­cselezett, beadott, lőtt, mint egy igazi futballista, mit keresne ő a negyedikesek között. Neki Bíró Toncsi volt a társa, meg a Kurdi Jani, a Magyar, a Konrád, a Petrók Viki, s nem negyedi­kesekkel játszottak, hanem a Mázaszászvárral, a Nagymá- nyokkal, a Mohács-Véménddel meg a Táncsiccsal. Aztán pedig a Komlóval, a Metriponddal, a Volánnal, a Kanizsával, a Bau­xitbányásszal, a Váccal, s végig is verték a mezőnyt, a Miove- czet és a Mekszet nem tudták tartani, s amikor a Komló ellen a meccs után ezrek kezdtek el ordibálni, köztük apám is, akinek fehérváriként mindig is a Videotonért dobogott a szí­ve, tudtam, hogy a következő évben már nem kell Siófokra utaznunk, ha NB I-et akarunk látni, hiszen feljutottunk. Akkor már vagy öt éve ol­vastam a Népsportot, mégis ez volt az első vakáció, amikor személyesen is érintettnek éreztem magam az Edzőpálya korlátjának támaszkodva rovat­ban, ahol az átigazolási híreket és pletykákat gyűjtötték össze. Nem akartam elhinni, hogy a Mioveczet bevonultatják, mert tudtam, hogy a Bocz La­li az enbéegyre gyenge lesz, s nem lesz társa Meksznek, aztán persze megnyugodtam, amikor olvastam, jön a Szajcz Siófokról, hiszen mégiscsak egy MNK-győztes csapatból igazoltunk. És jött a Havasi, aki játszott a Fradiban, az Adorján Hódmezővásárhelyről, a Koller Pécsről, noha nem értettem, minek Sándorfi elé még valaki, hiszen az ország három legjobb kapusa közé soroltam. Mint ahogyan az is elképzelhetetlen­nek tűnt, hogy valaki átjátssza Kurdi, Deákvári, Rácz, Kraft, Riczu tengelyt, vagy elvegye a labdát Bíró Toncsitól, esetleg többen fusson, mint a Pruki. És tök természetes volt, hogy azon az augusztusi délutánon nem fejelni mentünk a máriafürdői öbölbe, hanem apámmal és Bé­la bácsival beültünk a Skodába, hogy ott legyünk a Rába elleni nyitányon. És éppen, amikor a Kalaptól megvettük a szokásos négy marék szotyit köszönt be a Havasi a panzió felőli kapuba, együtt ugrottunk fel vagy tizen­ötezren, s hajítottam el a zacs- kónyi makukát, de nem számí­tott, ez volt életem első NB I-es kaposvári gólja. És az sem szá­mított, hogy a második félidő­ben fordított az ETO, a vissza- úton mindenki egyetértett a ko­csiban, kell egy kis rutin még, de nem lesz semmi gond. Még akkor is így gondoltam, amikor a tuti kiesőnek tippelt Vácból az ősöreg, pocakos Várady szétfu­totta a középpályánkat, benne volt két gólban - nálunk Kollár is... -, ráadásul Kraft az utolsó percben rúgott öngólt. A suliból lógva néztem meg, hogyan rú­gott hetet az MTK a Gödörben, a Siófok, majd a Debrecen elleni meccs után pedig már én is ott fújoltam Toncsiékat, akikről ak­kor már mindenki tudta, elad­ták az idényt. Talán akkor tört meg bennem először valami. D e kitartottam, pedig előbb az első, majd egy év múlva a másodosztálynak is búcsút mondott a csapat, melynek egyik részét eltiltották, a másik eligazolt. A Fradi, a Dózsa, a Honvéd helyett ismét jött a Kis- dorog, a Mázaszászvár, a Som­berek, az Újpetre, a Táncsics és a Bonyhád, ha a meccsekről akartam olvasni, ismét a Somo­gyit kellett kézbe venni, a Sport jobb esetben az összeállításokat é a góllövőket hozta csak le. De kijártam, rendületlenül, eltettem a sorsolásokat, ehhez igazítottam a vasárnap délutáni programot, néha apámmal mentünk, később Balog Csábi­val vagy a Halmossal, néztük a velünk egykorú játékosokat, s hihetetlen volt, hogy anno azt hittem, a Czabula Ferinek derogál leállni negyedikesekkel focizni. Ekkor már valahogy természetesnek tűnt. Aztán jött az egyetem, kicsit messze kerültünk egymástól a csapattal, évente jó, ha fél tucat meccsre jutottam ki, esetleg, ha az NB II-ben vagy a kupában Pesten játszottak, kimentünk az Üllőire, Kispestre vagy Rákos­palotára. S mintha megéreztem volna, éppen akkor költöztünk vissza, amikor a Rákóczi felju­tott az NB I-be. Visszaszoktunk a lelátóra apámmal, majd jött az unokaöcsém is, aztán ők elmaradtak, a nagylelátóról át­szoktam a székház felőli oldalra, ahol áprilistól október végéig ki­folyik az ember szeme, ha éppen süt a nap. A Balog Csabi helyett a Kelével nézem a meccseket, s mellettünk nőtt fői szinte észre­vétlenül Böröczi Zoli kisfia, aki még végtelenül tud lelkesedni, emlékeztet valakire bő negyed századdal ezelőttről. Aki még nem azt számolta a Janival, hogy az ellenfél térfelén mikor lesz meg a négy - három, kettő... - érdemi passz egymáshoz - volt, hogy a hetvenedik percig kellett rá várni, volt, hogy a következő hazai mérkőzésig... -, s gyanak­szik, amikor a magabiztos csa­tár fölé lövi a büntetőt, merthogy egy bizonyos Szolnok elleni meccs óta már nem feltétlenül hisz a véletlenekben. Ám vala­hogy július elején mégis elteszi a sorsolást, elégedetten veszi tudo­másul, hogy a szabadság alatti hazai meccsekre éppen haza tud majd utazni, s azon morfondíro­zik, hogy a tavaszi szezonra már kiviheti-e a gyereket, elvégre a márciusi nyitányra már 22 hónapos lesz. Legfeljebb kijön vele az anyja is. Ha látom, majd megmutatom nekik, melyik is a Czabula Feri...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents