Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-07 / 131. szám

14 Gyilkosság? romantika? amelyik filmről ezeket a jelző­ket lehet mondani, korántsem sorolható a romantikus kategó­riába. Ha egy délután úgy dön- tesz, hogy megnéznél valami igazán szerelmes filmet, akkor ne ezt válaszd! Nicolas Sparkstól ismerjük a következőket: Szerelmünk lap­jai, Dear John, Az utolsó dal- mind igazi romantikus, talán ki­csit a „csöpögős" kategóriába is sorolandók. A Safe Haven, Me­nedék című filmfeldolgozás ko­rántsem követi ezeket a stílu­sokat. Ismét egy igazolás ar­ra, hogy bizony egy történetet sokkal jobban meglehet ismer­ni könyvben, mint a mozivász­non keresztül. Sok minden ért­hetetlen volt. A fordulatok, a sze­replők, a bejátszások, a vissza­emlékezések. Még a „the end” feliratnál sem lehet tisztán érte­ni a történet lényegét. A kritiká­kat olvasva, a könyvben teljesen egyértelmű a befejezés, de ezt nem sikerült megvalósítani. Megismersz egy nőt, aki őrült­ként rohan az utcán. Valószínű­leg valami gyilkosság állhat a háttérben... (na, mindent nem árulok el azok miatt, akik még nem látták a filmet) aztán egy idegen kis faluban új életet kezd. Micsoda lerágott csont... Jön a szerelem, egy új barátnő, aztán egy őrült, majd egy szellem. A mozi besorolása: amerikai romantikus film. ValóbanTNém lehet rossz sztori, azonban a film csak kis részletében adja át a lé­nyeget! A sok thriller elemet ösz- szehozni a megszokott romanti­kus pillanatokkal... kicsit szélső­séges, bár ettől válhat érdekes­sé. Viszont ezzel a „stílussal” vi­gyázni kell, hiszen nem minden­ki vevő az ilyesmire. Egy szerel­mes történettől mást vár az em­ber, ez a film nem azt adja. Való­színűleg a film megnézése után sokakban vegyes érzelmek ke­letkeznek. Talán a könyv választ ad... vagy ez egy befejezetlen ki­csit thriller, kicsit romantikus, kicsit izgalmas, kicsit családi történet. pókos Patrícia PANNON EGYETEM Az oldalt szerkesztette: Gáldonyl Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelsprlnger.hu írjatok! SAJTÓ ÉS TANULÁS 2013. JÚNIUS 7., PÉNTEK Mobil otthonok a Temze partján utazás Felejthetetlen élményekben volt részük a diákoknak Londonban és Párizsban Párizs és London nevezetességeivel ismerkedhettek meg a kaposvári diákok. Nem csak élményeket szereztek, ismereteiket is gyarapították Nagyon vártuk már az indu­lást, de nem minden ment olyan simán, mint ahogy azt elterveztük. Fett Sára Kata Munkácsy A buszunk sajnos késett egy órát, így csak 10-kor tudtunk elindul­ni, de mint tudjuk a jó dolgokért érdemes várni. Hosszú utazás vette kezdetét. Izgalmas utazás... Sokszor megálltunk pihen­ni, áthaladtunk Ausztrián, Né­metországon, Passauban meg­néztük, ahogy a három folyó összetalálkozik: a Duna az Inn és az Ilz. Sajnos sötét volt már, így nem sokat láthattunk, mi­lyen más a három folyó színe. Egy kis esti városnézés után is­mét útnak indultunk. Követke­zett Hollandia, Belgium és Fran­ciaország. Mennyi táj! Lehetősé­günk volt egy kis pihenésre, reg­gelizésre a határátlépés előtt, de nem lehetett késni, indult a vo­natunk a Csalagútba. Elhagytuk Franciaországot, és 30 perces út után Angliába találtuk magun­kat. Idegenvezetőnk nagyon tré­fás volt, felhívta figyelmünket az út közben az ablakon betekintge- tő zöld szemű halacskákra. Elsőként a doveri tengerpart­hoz mentünk, megcsodálhattuk a híres fehér sziklákat és a vár­ba is felmásztunk. Nagyon szép volt, visszaadta azt a régi angol hangulatot, amit a régi filmek­ben látni. Ellátogattunk Can- terburybe, az apátságot néztük meg, aztán elindultunk a szál­lásunkhoz: mobil home-okban laktunk, amik nagyon jól felsze­reltek voltak: konyha, nappali, fürdő és három szoba, a kilátás is nagyon jó, pont a Temze part­jára nyílt az ablakunk. Másnap 8-kor indulás Lon­donba! Elsőként megcsodálhat­tuk a Westminster apátságot, a Big Bent őrző tornyot, ami pont a Temze partján áll, majd a mi­niszterelnök háza és a híres őr­ségváltás a Buckhingam Palotá­nál. Elmentünk a Piccadily Cir- cus- hoz, ami London központ­ja, ezután következett a China town és a National Galery. A nap végét a London Eye-jal zártuk le, a majdnem 200 méteres óriáske­réken egész Londont be lehetett látni, óriási élmény volt. Aki Lon­donba jár, feltétlenül szálljon fel rá! Nem kell tartania a látvány­tól a tériszonyosoknak sem, hi­szen lassan forog a kerék. Más­nap a reggeli korán kelés után ismét nekivágtunk Londonnal, elsőként meglátogattuk a 0°-os hosszúsági körről híres Green- wich-t. A Natural Museumot ér­demes volt megnézni, ezután a Victoria&Albert Museumot néz­tük meg, a Science Museumba is betértünk, hogy lássuk a tu­domány régi és új csodáit. A kö­vetkező nap megnéztük a British Múzeumot, nagyon sok tárgy ta­lálható benne, köztük a Roset- ti kő, amire három nyelven van írva egy szöveg, a leghíresebb a hieroglif írás, amit nagyon ne­hezen tudtak megfejteni. Az Ox­ford Streeten volt másfélórás vá­sárlási lehetőség, nézelődéssel, fényképezéssel, vidámságokkal. A napot a Madame Tussaud pa­noptikumával zártuk. Kész él­mény volt találkozni a híres em­berekkel, igaz csak viasz bá­bú formájában. A bátrabbak le­mehettek a horror pincébe is, ahol érdekes alakok ijesztgettek, majd jött egy kis kocsikázás Lon­don történelmében. Utolsó estén­ket tölthettük Londonba és reg­gel nagy nehezen elbúcsúztunk tőle. Szerencsénkre egyszer sem esett az eső, páran le is égetek, igazi nyár volt Londonban. Majd ismét átkeltünk a Csala- gúton, és Franciaországba, Pá­rizsba értünk. Ott viszont már nem volt olyan jó idő, kicsit esett is, ezért elő kellett vennünk a Londonra tartogatott esőkabá­tot és gumicsizmát, de nem baj, mert megérte. Felmentünk a Montmarte-ra, majd a Sacre Co- eur és a Festők tere következett. Csodás élmény mindegyik - eső­ben is! Másnap a Louvre-ot néz­tünk meg, ahol ismét rengeteg képet, tárgyat, emléket láthat­tunk, de a legérdekesebb Mona Lisa volt. Nagyon jó volt így élő­ben látni Leonardo leghíresebb festményét. Ezután következett a Notre Dame, ahova sajnos nem jutottunk be, majd ebéd és séta a latin negyedben, ahol igazi vi­lágvárosi hangulat volt. Végül hajókáztunk a Szajnán egészen az Eiffel toronyig. Mikor ott áll­tam előtte, a lélegzetem is elállt a gyönyörű látványtól, de a ja­va még csak azután jött, mikor felmásztunk a második emele­tére. A kilátás leírhatatlan volt, Párizst látni ilyen magasságból egyszerűen fenomenális élmény. Sajnos Párizsban csak két na­pot tölthettünk, de élmények­kel telve, nehéz szívvel elbú­csúztunk Franciaországtól is, és újabb hosszú utazás vette kezde­tét hazafelé. Nekem ez az utazás felejthetetlen élmény*és remé­lem, hogy még eljutok ezekre a gyönyörű helyekre. Különleges nap: Karéi mindent tudott Bolognáról sorozat Egy erasmusos diák naplójából, 11. rész Igazán ügyesek voltunk, mert térkép nélkül is könnyedén oda­találtunk a megbeszélt helyre. Vagyis egy utcai térképen betájol­tuk, hogy merre kell mennünk, majd amikor eleget mentünk még egy-két embert megkérdez­tünk, így aztán minden gond nél­kül megérkeztünk a Neptun kút­hoz, a fő térre. Egy-két képet ké­szítettünk és megjelent Karéi, aki sok érdekes dolgot mesélt a városról, érdemes lett volna rög­zíteni. Megpróbálom most leír­ni a sok érdekesség közül a leg­érdekesebbeket. Kezdjük talán azzal, hogy 25 kilométer árkád­sor, 100 templom, két torony és sok diák van Bolognában. Itt szü­letett Marconi, a rádió fóltaláló­ja. Aztán az egykori király egyik palotája itt található, ezen kívül van egy hely, ahol fagyis focac- ciat készítenek. Amit valószínű­leg sokan tudnak, hogy az itteni a világ legrégebbi egyeteme. Saj­nos eléggé nem becsülik a hallga­tók, mert rengeteg graffiti és ösz- szetört sörös üveg van a környé­kén. Ettől függetlenül éreztük a hely szellemét. Aztán, ha jól em­lékszem nyolc kapu van meg a ré­gi városfalból, és két-két szembe van egymással. Ebédre finom pizzát ettünk, eddig a legfinomabbat, és nem sokkal később fagyiztunk egy jót. Miközben élveztük a fagyit, nagy hirtelen két régi ismerős tűnt elő. Anna és Éva a sienai Bologna hangulatos belvárosa. Olyan mint a legtöbb olasz város... nyelvi csoportunkból! Nagyon örültünk nekik. Ők is csak egy egynapos látogatást tettek a vá­rosban. Kicsi a világ. Amúgy Bologna olyan szerke­zetű nagyjából, mint a többi kö­zépkori olasz város. Van a falon kívüli rész, ami iparosítottabb, sokszor a fasizmus jegyeit vise­li vagy a legújabb korok vonása­it mutatja. Eközben a falon belü­li rész megőrizte a régebbi korok által kialakított arcát Egy szó, mint száz: jó volt az egész nap. Egy különleges nap volt, mert találkoztunk sok ked­ves ismerőssel. Egy különleges nap volt, hiszen egy nagyjából helyi mutogatta meg nekünk a várost. ■ Kelemen Zsófia

Next

/
Thumbnails
Contents