Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-22 / 144. szám

2013. JÚNIUS 22., SZOMBAT

INTERJÚ

7

értékelés Orbán Viktor: „Sokat dolgozott az ország. Az emberek érzik, hogy szeretjük a hazánkat, szívesen dolgozunk, és mindenhol kiállunk Magyarország érdekeiért. Ennyit talán a javunkra lehet írni.”

EGY ORSZÁG, AMELY A SAJÁT LÁBÁN ÁLL

Orbán Viktor azt mondja, ő jó véleménnyel van az országról, szerinte úgy össze tudunk fogni, mint senki a világon

Orbán Viktor évtizedek óta arról álmodott, hogy egyszer január elsején reggel azt mondja be a rádió: mától csökkent a gáz, a villany és a víz ára. Azaz csökkent a rezsi. 2013-ban eljött az idő. Erről is beszélgettünk a miniszterelnökkel, amikor válaszolt munkatársunk kérdéseire.

Lengyel János- Hatalmas küzdelmet vívott az ország a dunai árvízzel. Miért tartotta fontosnak, hogy szinte folyamatosan ott legyen a gátakon?- Az embernek kétfajta veszedelem szokott osztályrészül jutni: az egyik, amit már ismer, a másik, amit még nem. Az idén előre lehetett tudni, hogy minden korábbit meghaladó árvízre számíthatunk. Ilyenkor egy országban joggal vetődik fel, hogy képes-e megvédeni önmagát. Ha ugyanaz lett volna a feladat mint korábban, arra volt tapasztalat. De ez egy soha nem látott próbatétel volt. Ezért voltam ott a gátakon, ezért vettem részt személyesen a védekezés szervezésében, irányításában, és azért, hogy az embereket is meggyőzzem: nagy a baj, jönni kell! Mert ha a miniszterelnök nem megy, akkor a többiek miért tennék? Ember kellett a gátra, mert másként nem lehetett ezt a veszedelmet elhárítani. Óriási, sikeres összefogás volt.- Mégis össze tud fogni a magyar?- Ezt láttuk. Külön köszönöm a több tízezer önkéntesnek, hogy habozás nélkül jöttek éjjel-nappal, és velünk együtt harcoltak a gáton. A bajban kiderült, hogy mire vagyunk képesek. Nekem általában jobb véleményem van az országról, mint a legtöbb magyarnak. Az emberek időnként inkább a rosszat látják meg mint a jót, de ha kell, úgy össze tudunk fogni, mint talán senki a világon. Bíztam abban, hogy a jobbik énünket szólítja meg ez az árvíz. így is történt.- Az emberek jól viselik a megpróbáltatásokat, ezt mutatja a kormány és a kormányzó pártok népszerűsége is.- Ez nem népszerűség. Válság idején ki tud népszerű lenni? Ki szereti a politikusokat? Inkább arról van szó, hogy az emberek bíznak-e azokban a megoldásokban, amelyeket mi, választott politikusok a legjobb tudásunk szerint kidolgoztunk és eléjük tártunk, és azok meghozzák-e a várt eredményt. Ami tehát mögöttünk van, az nem népszerűség, hanem reménykedés. Reménykedés abban, hogy ha már eny- nyit dolgoztunk, akkor annak előbb-utóbb meg lesz a látszatja. Sokat tett az ország. Az oktatási rendszer átalakítása a gyerekek, a szülők, a pedagógusok erőfeszítése, a nyugdíj- rendszer átalakítása szintén az érdekeltek, az érintettek komoly munkája. Tehát nem csak a kormány dolgozott sokat megjegyzem neki ez a dolga -, hanem az ország egésze, együtt rendbe tettük a hazánkat. Persze még nem úgy élünk, ahogy szeretnénk, még nem tudunk olyan életszínvonalat biztosítani, mint amilyenre mindany- nyian vágyunk. De a bűnözők börtönben vannak, megszűnt a félkatonai szervezetek szabad grasszálása, szigorú a büntető törvénykönyvünk, három csapás törvényünk van. Rendeztük a pénzügyeket. Ugyan nem élünk jól, de mindenki érzi, hogy stabilan állunk a lábunkon, és nem az IMF pénzén élünk. A saját erőfeszítéseinknek köszönhetjük, hogy talpon vagyunk. Egyre több a munkahely, szerény mértékben, de növekedésnek indult a gazdaságunk. Indokolt tehát a várakozás, a reménykedés. Mivel az átalakítást mi hajtottuk végre, hozzánk kötődik. Ugyanakkor megismétlem, hogy ezt népszerűségnek nem nevezném. Az emberek talán annyit éreznek, hogy szeretjük a hazánkat, szívesen dolgozunk, és mindenhol kiállunk Magyarország érdekeiért. Ennyit talán a javunkra lehet írni.- És még mit? Holt tart a kormányprogram időarányos végrehajtása?- Három éve bevezettünk egy nagy újítást, de ezt már szinte mindenki elfelejtette. Amikor be kellett mutatnom a kormányprogramot a parlamentben, akkor egy az egyben beleépítettem a Fidesz választási programját. Azt mondtam: amit a választásokon ígértünk, aszerint dolgozunk. Ezért a ma számon kérhető kormányprogram maga a választási programunk. Nemrég olvastam egy elemzést, amely számokban próbálta kimutatni, mennyit haladtunk előre. Van olyan terület, ahol nyolcvan, másutt hetven, vagy hatvannyolc százalékon állunk. Azt gondolom, időarányosan jól teljesítünk, bár például a munkahelyteremtésben elmaradtunk, hiszen azt ígértem: tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre. Eltelt három év és 160 ezer környékén vagyunk. Ugyanakkor a tíz évre szóló vállalást most is érvényesnek tartom. Válság van az Európai Unió országaiban is, és mindenhol egyre kevesebben dolgoznak. Mi azonban egyre többen, de- 2002-ben abban reménykedtem, hogy a tények önmagukért beszélnek - válaszolta a közelgő választási kampányra vonatkozó kérdésünkre Orbán Viktor. - Azt hittem, a hatékony, jó kormányzás meghozza a sikert. Sokat tanultam abból, hogy ez nem így lett. A választási kampányban a jó munka ellenére is újra fel kell keresni az embereket, le kell járni térdig a lábunkat, beszélni kell a közösségekkel, mozgósítani az aktivistákat, akik a hátukon viszik az egymásmég nem elegen. Ahol viszont gyorsabban haladunk, mint korábban gondoltam, az a rezsicsökkentés. Mindig volt egy olyan álmom, hogy egyszer az emberek támogatásával el tudom érni, hogy január elsején nem nőnek, hanem csökkennek az árak.- Merész álom...- Igaz, nem minden ár, de legalább a rezsi! Vagyis annak az ára, ami a mindennapi élethez nélkülözhetetlen: a gáz, a villany, a szemétszállítás, a víz. Már 2010-ben is kacérkodtam ezzel a gondolattal, de akkor Magyarország még nagyon gyenge ország volt. Más pénzén éltünk, más lábán álltunk, büntetések alatt voltunk. Nem volt elég önbizalmunk sem. 2013 január elsejére megerősödött az ország. Úgy láttam,

sál versengő pártokat. Remélem, egyre többen gondolják úgy: van értelme megvédeni azt, amit közösen elértünk, és van értelme folytatni ezt a politikát. Izgalmas, szép és erős választási kampányra számítok. Szeretem a munkámnak ezt a részét is, hiszen a választás a demokrácia ünnepe, és remélem, hogy a polgárok a kampányt is úgy fogják fel, itt a nagy lehetőség, hogy döntsenek a jövőjükről, arról, hogy merre menjen Magyarország!- mondta a miniszterelnök.

sikerrel tudjuk megvívni azt a küzdelmet, amelyben az emberek kevesebbet fizetnek, de ezért a másik oldalon lévők kevesebbet kapnak. Ez utóbbiak ugyanis nagyon erős szereplők. Belevágtunk, eltelt fél év, és itt tartunk: a rezsi csökkent, és további csökkentést tervezünk.- Álmodott már arról, hogy mégsem kellett volna minden fontos területhez egy időben hozzányúlni?- Nem a spekuláció, hanem a cselekvés embere vagyok. Mi magyarok sokszor voltunk már úgy, hogy kezünkben volt a lehetőség, de elkezdtünk spekulálni. Azt gondoltam 2010- ben, hogy ha a jó Istennek is az a szándéka és az embereknek is az akarata, hogy minden lehetőséget megadnak az új kormánynak, akkor tessék változtatni! Nem hivatkozhattunk arra, hogy nem tudjuk az alkotmányt módosítani, mert nincs meg a többség hozzá. Ott a kétharmad, éljetek vele - ez volt a felszólítás. Belevágtunk!- Nem volt túl sok és túl gyors?- Nem. Sőt, most azt gondolom, hogy bizonyos területeken még gyorsabban kellett volna haladnunk.- Melyeken?- Például az oktatásban. Azonban figyelembe kellett venni, hogy ez a legbonyolultabb rendszerek egyike, és nem akartam, hogy akár csak egy napra is leálljon az oktatás gépezete azért, mert nem gondoltunk végig mindent, akár valamilyen tiltakozás, esetleg sztrájk miatt. Ha nem lettünk volna ennyire óvatosak, akkor egy évvel már előrébb járnánk. A másik ilyen terület a közigazgatás, melynek átalakításában nagy lépéseket tettünk meg, visszahoztuk a járási rendszert, újraszerveztük az önkormányzatokat, ott van az állam mindenhol, ahol kell. Ezt az árvízi védekezésben is lehetett látni. Ugyanakkor maradtak még elvarratlan szálak, amelyeket az emberek nem feltétlenül látnak, de én tudom, hogy vannak.- Például?- A járási hivatalok informatikai rendszerének előrébb kellene lennie, és még számos ilyen műhelytitkot tudnék mondani, de igyekszünk megtenni a még szükséges lépéseket.- Meglepte a kevésbé barátságos nemzetközi visszhang?- Nem, mert rosszabbra számítottam.- Hogyhogy?- 1998 és 2002 között már próbálkoztunk néhány olyan dologgal, amellyel a Magyar- országon megtermelt pénzt helyben lehet tartani. Széche- nyi-tervet indítottunk, köztisztviselői életpályát vezettünk be, megújítottuk a családtámogatási rendszert. Már akkor egészen durva dolgokat mondtak rólunk. Tudtam, hogy mire készülhetek. A kétharmaddal

meg tudjuk oldani azt, hogy minden korábbinál nagyobb arányban maradjon itthon az általunk megtermelt érték, és a magyar emberek zsebébe kerüljön. Tudtam, hogy ezzel mb lyen érdekeket sértünk meg. Először a bankok, majd jöttek a multik és most a rezsi. Szóval ütemeztem a konfliktusokat, amennyire lehetett. Sikerült megakadályoznunk, hogy ezek összeadódjanak, és egy leküzdhetetlen ellenerő jöjjön létre. Megosztottuk az ellenfeleinket, ugyanakkor megkötöttük a szükséges megállapodásokat is. Ebből adódóan a magyar gazdaság átszervezésének nagy munkáját nem tudták kívülről megakadályozni. Sem az uniós tagállamok fővárosaiból, sem Brüsszelből.- Az új teherelosztást nem fogadta osztatlan öröm...- Tudom. Mint ahogy azt is: a negatív észrevételekben is van igazság. A mi elképzeléseink szerint össze kell hangolni a munkára való késztetést, a munkahelyteremtést és a szociális igazságosságot. Olyan rendszert vezettünk be, amelyben a közteherviselést az eddiginél arányosabban osztjuk meg a nemzetközi cégek és a magyar emberek között. Ezért tudtuk az átalakításokat megszorítások nélkül véghezvinni.- Azért az ellenzék ezt nem így gondolja.

t - Megszorításokkal vádolnak bennünket, miközben azt ők csinálták, amikor elvették a nyugdíj egy részét, csökkentették a fizetéseket. Mi öt százalékkal emeltük az idén a nyugdíjakat, és nőttek a bérek Magyarországon. Amit tettünk, az csak a terhek újfajta elosztása mellett volt lehetséges. Elfelejtettük már, pedig fontos: azért is tart a bizalom, mert az átalakítást önmagunkon kezdtük. Ötven százalékkal csökkentettük a parlamenti, a megyei, a települési önkormányzati képviselők, vagyis a politikusok számát, kevesebb a minisztérium. Megfeleztük a magyar politikai osztályt; azt mondtuk: kevesebb politikussal is tudjuk működtetni az országot. A politika magán kezdte a megtakarítást. Ez az első, legnehezebb évben adott nekünk tartást és erkölcsi alapot.- A média tevékenységét hogyan ítéli meg?- A média sokszínűbb lett. A modern világban olyan új eszközök jelentek meg, amelyek a korábban központilag szervezett nyilvánosságot felváltják illetve kiegészítik, és alulról szervezett nyilvánosság jött létre. Átalakult a média, a politikusok is tanulják az új eszközök, új formák, új nyelvezet használatát. A modern média feladata, hogy segítsen újjászervezni a korábban szétbomlasztott közösségeket, és ösztönözze újak létrehozását, függetlenül attól, hogy a hatalom, illetve a tőkegazdag réteg mit gondol erről. Örömmel látom, hogy fejlődik a magyar tulajdonban lévő média, de sok még a lehetőség.

Izgalmas, szép és erős választási kampányra számít