Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-22 / 144. szám

4 2013. JÚNIUS 22., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP A csimpánznál nincs nagyobb gazember az állati domár Bár rengeteg ragadozóval dolgozott, életveszélybe mindig növényevők miatt került Egy kvízműsorban az utolsó, sokmilliós kérdésnek is lehet, nehéz lenne: hogyan köthető Somogyhoz Róbert Redford, Meryl Streep, Sharon Stone, Michael Douglas, Helen Hunt, Sophia Lőrén, Val Kilmer, Mi- chelle Pfeiffer vagy Matthew Broderick? A válasz, vagyis a kapocs: Hubert Géza Wells. Vas András- Ha a hazai gyökerekről esik szó, mindig csak a zalai falu kerül szó­ba, pedig...- ...Gyugyon születtem - veszi át a szót Hubert Géza Wells -, ám négyévesen családi okok miatt el kellett költöznünk Gelsére.- Hosszú évtizedek után oda is tért vissza.- Tavaly az Ausztriában élő testvéremmel elmentünk Gyugy- ra is, de a régi házunkból csak né­hány kő maradt Az volt az utol­só látogatás: az én koromban már megviselik az embert az ilyen szívszorító pillanatok.- Gelséhez is rossz emlékek fűz­ték...- Előbb a háború alatt vitték el az összes lovunkat két kis mon­gol póni kivételével, majd a Ráko- si-rendszerben állt meg a nagy fe­kete autó a portánk előtt, s közöl­te a pártfunkcionárius: holnap­tól nem a tiétek a ház. Előbbi mi­att nem dolgoztam soha lovak­kal, ugyanis az első lovaglásnál a pónik sebesre törték az ülepem, míg valahol utóbbinak köszönhe­tem, hogy kapcsolatba kerültem a filmezéssel.- Mi volt a bűnük?- Mint a legtöbb meghurcolt vi­déki családnak: falusi viszonylat­ban gazdagabbnak számítottunk az átlagnál. Kisemmiztek hát, a nagynénémék kénytelenek vol­tak felköltözni Pestre, mi, anyám­mal a balatonmáriafürdői nyara­lóba költöztünk két évre. Aztán nekem is a főváros felé kellett vennem az irányt.- A Filmgyár nem lehetett olyan rossz hely.- Csakhogy előbb az építő­gép-javító vállalathoz kerültem segédmunkásnak. Olajos motor- alkatrészeket kellett tisztogat­nom - nem éppen az a pálya, amit a nagykanizsai piarista gimnázi­umban elképzeltem magamnak... Életem legsötétebb fél éve volt.- S ki hozta el a fényt?- A nagybátyám ismerte a ter- mészetfilmes Homoki Nagy Ist­ván egyik segédjét, s ő segített bejutni a filmhez. A fényképezés már korábban is érdekelt, falusi gyerekként a természetért is ra­jongtam, azaz jó helyre kerültem. Éppen a Cimborákat forgatták, belekerültem a sűrűjébe, munka közben tanultam a szakmát.- A filmben feltűnt két gepárd is...- Amerikából vették őket, gyorsan utánaolvasntam, mit kell tudni róluk. Azt írták, szelí­dített gepárd még sohasem bán­tott embert.- Nekem legyen mondva...- Elkezdtük etetni őket, az­tán pórázt tettünk rájuk, s a hím olyan szelíd lett, hogy akár egy ci­pőfűzővel is sétálni tudtam vinni.- A nagymacska-sétáltatást 1956 után másra hagyta...- Nem hagytam volna el az or­szágot, ha normális rendszer épül ki, de nem volt más választásom, így kimentem Bécsbe.- Aztán visszajött...- Az állatos fotóim a mun­kámról mindenképpen kellettek a folytatáshoz, meg aztán a csa­ládtól sem volt időm elsőre elkö­szönni.- Az akkori határ nem éppen a Du- na-korzóra hasonlított...- Egy soproni ismerősömtől szereztem egy kishatárátlépésre jogosító igazolványt, kicseréltem a képet, s hazajöttem.- Bátor ember.- Utóbb már én is felelőtlen­ségnek tartottam az egészet. Ha elkapnak...- ...nem találkozik soha a Life ma­gazin riporterével.- Amikor megtudta, mivel fog­lalkoztam Pesten, javasolta, men­jek az Egyesült Államokba, ott eb­ből nagyon jól meg fogok élni.- A jövőbe látott.- Ennek ellenére az NSZK-ba adtam be a vízumkérelmemet, s csak másodsorban az USA-ba. Ám az Államokból hamarabb megjött a válasz. Belevágtam hát a nagy kalandba, pedig angolul csak annyit tudtam: pizza...- Legalább nem halt éhen...- New Jerseybe kerültem egy menekülttáborba, majd amikor kiderült, értek az állatokhoz, egy floridai madárparkba. Csak ép­pen még a papagájok is jobban tudtak angolul nálam, így fél évig csak söprögettem. És gőzerővel tanultam a nyelvet, így átkerül­tem a papagájokhoz idomárnak.- Visszalépésnek tűnik a gepár­dok után...- Korábban sohasem dolgoz­tam madarakkal, de a filmgyá- ri mentorom, Szigeti Kálmán azt mondta: ami eszik, lehet idomíta­ni. A papagáj amúgy is rendkívül okos állat.- Mégis otthagyta Floridát.- Meghallottam, hogy New Yorkban él két Homoki-tanít­vány, s találkozni akartam velük. Kaptam egy állást egy magánál- latkertben, s végre áthozhattam a kutyámat. Csárdást, a magyar vizslát ugyanis Bécsben kellett hagynom. f- Ennek a kutyának köszönheti, hogy felfedezték?- A fiának, Borostyánnak. El­határoztam, hogy összehozok egy exkluzív produkciót, s vet­tem mellé egy leopárdot.- Mely, ahogy hallottam, előszere­tettel fogyaszt kutyahúst.- Borostyán már felnőtt volt, a leopárd három hónapos, amikor összekerültek, így végig az eb dominált a kapcsolatban. És be­jött a számításom, ugyanis a Dis- ney-stúdió egyik rendezője fel­figyelt az előadásra, s áthívott a nyugati partra.- S megkezdte Hollywood meghó­dítását.- Előbb Sierra Nevadába ke­rültem, egy kétrészes filmre szerződtettek. Utána azonban semmi. Hollywoodi sztárok. A Gyugyon született állatidomár harminckét oroszlánnal dolgozott együtt filmjeiben H. G. Wells, azaz Hubert Géza Wells az élethez kell egy kis humor is. Ezért hát, amikor Hubert Géza Wells az Egyesült Államokban új életet kezdett, úgy alakította a nevét, hogy felfigyeljenek rá, no­ha a bajor származású apjának köszönhető Will Hubert Géza is érdekesen hangzott. az idén augusztusban 79 éves állatidomára 70-es évek közepé­re futott be a tengerentúlon. Alig akad olyan ismert hollywoodi ál­latos produkció, melyben cége, az 1969-ben alapított Animál Actors ofHollywood ne játszott volna valami szerepet. Munkásságát hétszer ismerték el az Év állatsze­replő tulajdonosa-idomárja cím­mel, mely a szakma Oscar-díját jelenti, s hogy nemcsak oroszlá­nokkal értette meg magát, jól mu­tatja, hogy a díjat rókával, fóká­val, ölywel, kutyával, csimpánz­zal, leopárddal is elnyerte. sokáig kerülje Magyarországot - járt helyette 27-szer Afrikában, s a világ 40 országában -, ám 1989 óta hazajár: Gelsén, anyja egykori szőlejében épített házat S papírra vetette kalandjait - ide­haza az idei könyvhétre jelent meg -, s csak egyetlen álma ma­radt Fekete István Emberek kö­zönjét szeretné filmre vinni.- Munkanélküliség?- A show bizniszben úgy mondják: megbízások közötti idő­szak... Aztán felkértek az erede­ti Dr. Doolitle-höz, melyben Rex Harrisonnal kellett dolgoznom.- Összehaverkodtak?- Munka közben jól kijöttünk, amúgy elég magának való volt.- És a többi sztárral? Redforddal? Kilmerrel? Lorennel?- A sztárok sokszor még egy­mást is nehezen viselik el, nem­hogy az állatokat vagy az ido­márjukat. Persze akadnak kivé­telek, Val Kilmerrel vagy Susan Hampshire-rel egész jó viszonyba kerültem. Stewart Grangerrel pe­dig életre szóló barátságot kötöt­tünk. Amúgy a kialakult viszony­ban sokat számított, hogyan áll­nak az állatokhoz. Voltak, akik láthatóan élvezték a közös jelene­teket, Sophia Lőrén viszont rette­gett tőlük.- Az oroszlánoktól, gondolom, mindegyikük tartott.- Megoldottuk, még ha nem is könnyen. A Távol Afrika forgatá­sán - amúgy, amit lát a filmben, annak 80 százaléka megtörtént, azaz nincs semmi trükk - példá­ul akadt némi vitám Sydney Pol- lack rendezővel: mindent elsőre fel akart venni, s hajtogatta, 80 ezer dollárba kerül neki minden egyes forgatási nap. Csak éppen számomra a jeleneteknél ügyel­ni kellett a biztonságra is: embe­rére, állatéra egyaránt. Mert ami­kor egy oroszlánnak teljes sebes­séggel rohannia kell a felvevő fe­lé, ott nem lehet hibázni...- A film után keményen támadták, hogy lelőtte az oroszlánt.- El sem dördült a puska. Ás­tam egy húsz centis árkot az ál­lat futásának irányába, s amikor odaért, felbukott. De tényleg töké­letesre sikeredett az illúzió. Az ál­latvédők levelekkel és telefonhí­vásokkal bombáztak, fenyegetőz­tek, hogy megölnek. Végül a rend­őrséghez kellett fordulnom. Nem tudták, hogy engem folyamato­san ellenőriznek a héthektáros ranchomon, ahol az oroszlánokat is tartottam.- Képzelem, mennyire örültek a szomszédok...- Nem volt semmi gondom so­ha, esély sem volt tragédiára. Pe­dig harminckét oroszlánom volt.- Velük szeretett leginkább dol­gozni?- Kiszámíthatóak és nevel- hetőek. Ha egy idomított orosz­lánnal magára hagynám, sem­mi sem történne. Bezzeg, ha egy csimpánzzal! Azonnal megtá­madná.- Pedig a filmeken olyan barátsá­gosnak tűnnek.- A csimpánznál nincs na­gyobb gazember! A legintelli­gensebb állat a világon, rögtö­nözni is lehet vele, s ugyanazt a példányt több szerepre is be le­het tanítani. Volt, amelyik bicik­lizett, síelt, autót vezetett, főzött. Tudják az ember minden jó és rossz tulajdonságát, teljesen ha­sonló a viselkedésük. Még sírni is képesek. Viszont hétéves kor után nagyon veszélyesek, ekkor­ra az erejük úgy hétszeres az át­lagemberének.- Pedig a laikus azt hinné, a nagy­macskákkal a legnehezebb.- Életveszélybe mindig nö­vényevők miatt kerültem. A leg­közelebb a halálhoz például egy pézsmatulok támadása.i során kerültem. Már az első pillanat­tól csak egyet akart, hogy megöl­jön, nagyon tudatos volt végig, s a harmadik jelenetnél már nem tudtam kicselezni... De a med­ve is kiszámíthatatlan, ráadásul nagyon okos. A nagymacskák közül a jaguárral kell vigyázni: nem jelez, ha mérges, csak ha­rap... Két dolgot fogadtam meg anno: nem dolgozom jaguárral, s nem nősülök...- Mindkettőt megszegte...- így hozta az élet. De mindket­tő megérte. Jaguár nélkül például nem lett volna teljes a munkám.- Sohasem félt?- Az állat nevelése olyan, mint a gyereké. Ha jól csinálja az em­ber, nincs veszélyben. Persze azért akadnak biztonságosabb foglalkozások is: átlag ötévente meghal egy idomár munka köz­ben. Vagyis oda kell figyelni, tel­jes ember kell hozzá.- Ezért hagyta abba?- Tíz éve rájöttem, megkoptak a reflexeim, s nem szabad koc­káztatni. Meg aztán ötven év elég is volt. Eladtam a cégem, még el­mentem utoljára Afrikába, de na­gyon szomorú irányba változ­tak a dolgok. Amikor a hatvanas évek elején először kint voltam, már akkor panaszkodtak a hely­béliek Kenyában: a századfordu­lóhoz képest 80 százalékkal csök­kent az állatállomány. Azóta an­nak a négyötöde is eltűnt.- Lassan nem lesz vadállat a forga­tásokhoz.- A technika ma már sok mindent tud pótolni. A Pi életé­ben a tigrisjelenetek közül pél­dául a legtöbb már animáció. Persze azért kiszúrtam azt a huszonhetet, amiben valódi ál­lat szerepelt... Hubert Géza Wells szándékosan a sci-fi-íróéra haiazó nevet választott

Next

/
Thumbnails
Contents