Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 20. szám
INTERJÚ 2013. JÚNIUS 2., VASÁRNAP 8 görbicz anita Teljesült a nagy álom, de a boldogságot tudná még fokozni. Egy újabb BL-győzelem, egy kisbaba tehetné tökéletessé életét. A pályán férfiasán kemény, igazi vezér, de otthon nőies: csak a vasalási technikájával nem elégedett. Úgy érzi, négy jó éve van még a kézilabdában. „NEM TUDOK BETELNI A GYŐZELEMMEL” „Szeretem a kemény embereket, és csak az érdekel, hogy aki jön, az nyerni akarjon és jót akarjon tenni." Görbicz Anitát huszonkét évesen már mindenki klasszisként emlegette és a világ legjobb kézilabdázójának választották, de arra, hogy pályafutásának legnagyobb álma valóra váljon, néhány évet várnia kellett. Fábos Erika- Amikor az elmúlt években erről kérdezték, mindig azt válaszolta, az az álma, hogy megnyerjék a Bajnokok Ligáját. Most itt maradt álom nélkül.- Azért ez nem olyan nagy baj. Életemben nem örültem még semminek ennyire, szóval inkább kitalálok majd valami újat.- Mondjuk, hogy jövőre szeretnék megvédeni a címet?- Az jó lesz, de még nem kezdek álmodozni róla, inkább örülök ennek. Olyan jó, hogy még nem tudtam betelni vele.- Pedig azt gondoltam, hogy a lánykérés elhomályosította az örömöt.- Nem, a lánykérésért nem kellett annyit szenvedni, mint ezért a győzelemért. A BL-re jobban vágytam. Pontosabban, a lánykérésre nem vágytam, mert a párom mindig azt mondogatta, hogy neki a házasság nem fontos és mivel így is boldogok voltunk, ezen nem is törtem a fejem, elkönyveltem, hogy nem lesz lánykérés. Alaposan meglepett.- Ráadásul egy sportpályán, ahol Önt nem könnyű meglepni.- Én is azt hittem, hogy nem lehet. Igaz, ez azért egy futball- pálya volt, nem kézilabda.- Romantikusan, kettesben jobb lett volna?- Ez így volt tökéletes. Az előző két nap is csodálatos volt a győzelmek miatt, aztán ott, a stadionban 14 ezer ember örült velünk és ünnepelt bennünket, frenetikus volt az egész. Amikor pedig jött az a pillanat, a gyűrű, hirtelen azt hittem, valami tréfa. A játékoskijáróban végre nem mindenki minket nézett és Ottó megismételte, hogy azt szeretné, legyek a felesége. Igazából akkor fogtam fel, hogy mekkora dolog, ami történt velünk.- Azt mondják Önről, nagyon férfias a játékintelligenciája és úgy lát, gondolkodik, küzd a pályán, ahogy a férfiak. A magánéletben milyen?- Klasszikus. Több a csinos ruhám, mint a sportos, és imádok gondoskodni a páromról, kiszolgálni őt, otthont teremteni körülötte. Még a vasalást is örömmel csinálom, igaz, az ingekkel szoktam azért bénázni, az mehetne kicsit gyorsabban is. Nekem ez kikapcsolódás. Amikor otthon lehetek és ilyesmivel foglalkozhatok, feltölt, ráadásul Ottó is nagyon elismeri. A botrányosan sikerült vacsorára is azt mondta, hogy nem evett még finomabbat.- Csak van valami, amit Vincze Ottó nehezebben visel?- Amikor fáradt vagyok, nagyon, de nagyon nyűgös tudok lenni.- Olyankor mi a teendő?- Humor. Ha meg tud nevettetni, kizökkenek a nyűglődés- ből és megint minden rendben.- Benne mi a nehéz?- Semmi. Vele könnyű és jó. Olyannak szeretem, amilyen, és ez már öt éve tart.- Hogyan ismerkedtek meg?- Szereti a kézilabdát és azt is szerette, ahogy játszom, ezért kijött néhány meccsünkre. így ismerkedtünk meg, de a részletek titkosak.- A legjobb pillanat a pályafutásában tehát ez a BL-győzelem. Ml volt a legrosszabb?- Szerintem az is egyértelmű: a 2003-as horvátországi világ- bajnokságon a franciák elleni döntőben, az az utolsó támadás...- De azért túl van már rajta?- Igen, de nagyon-nagyon sokáig tartott megemészteni és megbocsátani is magamnak. Fiatal voltam még, ma már köny- nyebben menne, de azért most sem lenne könnyű, főleg, hogy utána az egészet az én nyakamba varrta a sajtó.- Végül mivel győzte meg magát?- Azzal, hogy beláttam, hibáztam, de azt is beláttam, hogy nyugodt lehet a lelkiismeretem, azon a világbajnokságon mindent megtettem és nem foghatom csak magamra, mert nem csak rajtam múlt.- Sok fontos elődöntőben és döntőben múlt hasonló, pici dolgokon az eredmény. Most mégis összejött a BL-győzelem. Mi volt más, mint a korábbi években?- Mostanra érett össze a csapat. Tavaly is voltunk ennyire jók, de nagyon sok apró, buta hibát is elkövettünk. Idén nem. Most mindenki tudta egyformán akarni és 150 százalékosan tudtunk koncentrálni.- Könnyebb lesz jövőre így, hogy nincs az a nyomás, hogy már megint nem sikerült?- Ez könnyű nem tud lenni, nem adják csak úgy, ezért harcolni és küzdeni kell és nem elég a 100 százalék, 150 kell. De talán ettől a sikertől harapósabb lesz a csapat, lesz bennünk valami olyan, hogy innentől már nincs megállás.- Hogy lesz egy törékeny, vézna lányból kézilabdás?- Úgy, hogy Róth Kálmán, akinek rengeteget köszönhetek, látott játszani egy általános iskolai kézilabdatornán és beválogatott az akkor induló kézilabdás osztályába. Tíz éves voltam akkor és onnantól igazából nem volt választás. Fel sem merült, hogy ha nem ezt, akkor mi mást kéne sportolnom.- Sok pofont kapott?- Rengeteget. Másrészt az alkatomhoz az erőnléti edzések sem passzoltak olyan nagyon. Az elején iszonyú sokat szenvedtem, rengeteget. Olyankor viszont mindig arra gondoltam, hogy valahogy ki kell ezt bírni, holnap meg úgyis jön a kézilabda, mert játszani nagyon szerettem, annyira, hogy mindent kibírtam, csak játszhassak. Azt hiszem, mindösz- sze egyszer fordult elő, hogy abba akartam hagyni. Beso- kalltam lelkileg, de csak két napig tartott.- Mindenesetre megérte: 2005- ben a világ legjobb kézilabdázójának választották. Mi kellett ehhez?- Rengeteg munka, szenvedés, szorgalom, alázat. De ez sem biztos, hogy elég lett volna, bennem mindig volt egy igen erős késztetés, hogy még jobb akarok lenni. Hasonlítgat- tak világklasszis játékosokhoz, kérdezgették, ki a példaképem, de ezt sosem értettem és nem is lebegtek a szemem előtt példák, csak egy, de az nagyon konokul: jobb leszek mindenkinél. Nagyon tudom akarni, amit el akarok érni.- Mondják is, hogy egyértelműen Ön a főnök a csapatban.- Igen, én.- Ez az alaptermészete is, vagy csak a posztjából fakad?- Valahol biztos ilyen vagyok, mindig szerettem a középpontban lenni, lehet rám számítani bármilyen kiélezett helyzetben és nem csak a pályán. De azért alakult is ez az évek során. 16 éves voltam, amikor ott maradtam egyedüli irányítóként a felnőtt csapatban. Mindenki idősebb volt nálam. Először furcsa volt kicsit, hogy hiába én vagyok a legfiatalabb, mindenki rám figyel, de aztán az idősebb játékosok sokat segítettek, hogy megérezzem, mit jelent az, hogy az irányító a feje a csapatnak.- A következő szezonra érkezik Katarina Bulatovics, akiről szintén azt tartják, hogy egy igazi, irányító alkat.- A posztján most ő a legjobb a világon, a csapatot ez mindenképpen segíteni fogja.- Két domináns alkatú ember egy csapatban, nem könnyű helyzet. Gondolt már erre?- Nem ismerem őt, felesleges lenne ezen törni a fejem. Meglátjuk, tényleg olyan-e, amilyennek mondják? Amikor Bo- jana Raduljovics jött, akkor is ettől féltettek, aztán talán vele értettem meg legjobban magam a pályán és civilben is jó barátnők lettünk, ami máig tart. Szeretem a kemény embereket és csak az érdekel, hogy aki jön, az nyerni akarjon és jót akarjon tenni.- Sokszor emlegetik iróniával a női csapatokat és azt, hogy ennyi nő nem jöhet ki könnyen egymással.- Annyi biztos, hogy a férfi csapatoknál, ha az edzésen, vagy meccsen történik valami nézeteltérés, akkor egy sör mellett még aznap ki tudják beszélni. Egy női csapatnál meg ilyenből lehet hónapokig tartó duz- zogás, ami nem tesz jót az egységnek. Egy női csapat esetében jobban oda kell figyelni ezekre a lelki tényezőkre ahhoz, hogy minden rendben menjen.- Néhány napja volt a harmincadik szünnapja. A nők többsége ilyenkor elgondolkozik kicsit az idő múlásán.- Nőként nincs bajom ezzel, sőt, úgy két éve érzem azt, hogy nőként is kiteljesedtem, nagyon jól vagyok a bőrömben, szeretek harminc éves lenni. Sportolóként már nehezebb ügy, most először gondolkoztatott el ebből a szempontból a születésnapom.- Tudja már mi lesz azután, ha abbahagyja a kézilabdát?- Egyrészt a kézilabdától nem szeretnék elszakadni, szívesen foglalkoznék gyerekekkel. A másik álmom pedig, hogy díjlovagló leszek. Ha véget ér a pályafutásom, szeretnék ezzel komolyan, akár versenyszerűen foglalkozni.- És mikor ér véget a pályafutása, eldöntötte már?- Négyéves a szerződésem, szerintem ha lejár, akkor.- Akkor még mindig csak 34 lesz.- Csak!? Az mezőnyben nagyon sok. Persze, nem tudom mi lesz majd akkor, de az biztos, hogy érzem: jobban, másként fáradok. Igaz, most újra olyan éhesnek érzem magam, mint tíz éve. Azt érzem, hogy akarom a következő BL-kupát is, meg a következőt is. Hihetetlenül motivál, de az idő ettől még megy és ezen a szinten iszonyú kemény teljesítmény kell, hogy jó legyen és fennmaradjon az ember.- Van valami, amit jobban szeret, mint a kézilabdát?- Csak a családomat, de őket még sokkal jobban. Amúgy nagyon sportos család vagyunk. Apukám focista volt, anyukám pedig pingpongozott versenyszerűen, szóval átérzik, miről szól az életem és rengeteget segítettek mindig. A nővérem is, ő is kézilabdázott, de korán abbahagyta.- Vincze Ottóval az önöké is az lehet. A lánykérés után kézenfekvő a kérdés: saját család mikor lesz?- Egy lépéssel közelebb kerültünk hozzá, sokat beszélgetünk róla, nagyon szeretnénk kisbabát. Hornyák Ági kisfiával már gyakorlatozom is, gyönyörű gyerek, de egy évig még biztosan várnunk kell a családalapítással.- Egy ilyen szezon után a nyár gondolom semmitevős lesz, pihenni hogyan tud legjobban?- Ha nyugalom van körülöttem, ha nem kell időre menni, teljesíteni, az pont elég, számomra az már pihenés. A vakációt pontosan még nem terveztük el, de egy hét tengerpart biztosan lesz benne. De nem Horvátországban, mert ott gyakorlatilag alig tudtam strandolni, annyian odajöttek hozzánk. Nem is gondoltam, hogy bikiniben is ilyen sokan felismernek. Ml < l I
