Somogyi Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-08 / 106. szám

4 2013. MÁJUS 8., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Az MTA levelező tagjává választatták Kovács Melindát A masiniszta utolsó üvegszilánkja a harmincnegyedik áldozat Kiss Ferenc ma a „rabellókat” riogatja Balatonberényben tudomány Levelező tagjai kö­zé választotta Kovács Me­lindát, a Kaposvári Egyetem (KE) professzorát, az állattu­dományi kar élettani és állat­higiéniai tanszékének vezető­jét 184. közgyűlésének máso­dik napján a Magyar Tudomá­nyos Akadémia (MTA). A KE ötvennégy esztendős koráb­bi tudományos rektorhelyet­tese huszonöt éve lett az állat­orvos-tudományok kandidá­tusa, nyolc éve az Akadémia doktorainak sorába válasz­tották, s több hazai és nem­zetközi tudományos szerve­zet tagja. Kutatási szakterü­lete az állatélettan, -higiénia, multidiszciplináris agrár- tudományok, termelés-élet­tan, mikotoxikózisok, kuta­tási témái az emésztés-élet­tani vizsgálatok sertésben és házinyúlban, s a mikotoxi- nok állat- és humánegészség­ügyi vonatkozásai. Az egyko­ri Széchenyi professzori ösz­töndíjas egyetemi tanár mun­kásságát 2005-ben Guba Sán- dor-emlékéremmel, 2010- ben pedig Szent-Györgyi Al- bert-díjjal ismerték el. Az MTA keddi zárt ülésén az akadémikusok huszonhat levelező tagot választottak so­raikba - Kovács Melindával együtt négy hölgyet -, emel­lett harmincegy rendes, tizen­nyolc külső és húsz tisztele­ti taggal bővült az akadémi­kusok létszáma. A közgyűlés rendes taggá választotta töb­bek között Sólyom László jog­tudóst, korábbi államfőt, s Er­dő Péter kánonjogászt, az Esz- tergom-Budapest főegyházme­gye érsekét is. A törvény szerint az akadé­mikusok körét rendes és le­velező, valamint külföldi tu­dósok közül választott kül­ső, illetőleg tiszteleti tagok al­kotják. A hetven évnél fia­talabbak száma nem halad­hatja meg a kétszázat, a ha­zai akadémikusok teljes szá­ma pedig nem lehet több há- romszázhatvanötnél. A 2012- es tagajánlás keretében száz­negyvenegy levelező tagra ér­kezett ajánlás, a tudományos osztályokban titkos szavazá­son negyven jelölt kapta meg a szavazatoknak több mint fe­lét, közülük választották ki a huszonhat új tagot. ■ Vas A. Éppen tíz éve, 2003. május nyolcadikán harminchárom német turista halt meg a siófoki Darnay téri vasúti átjáróban, amikor buszuk vonattal ütközött. Kiss Ferenc, a vonat vezetője ma a balatonberényi polgárőrséget vezeti. Fónai Imre- Behegedtek tíz év alatt a sebek?- Á, dehogy! - felelte. - Nézze az alkaromat, nemrég is jött még ki belőle üvegszilánk. A könyö­kömön egy kis púp és heg, ennyi maradt emlékül, meg hogy az emelés nehezemre esik ezzel a kezemmel, néha a csillagos eget látom a fájdalomtól. De talán már kijött az utolsó üvegszilánk is.- És a lelki sebek?- Szerencsés alkat lehetek, ta- . Ián ha ötször-hatszor álmodtam a siófoki balesettel az elmúlt év­tizedben. De a május 8-i dátu­mot sosem feledem, a második születésnapom. Nem voltam so­ha különösebben nagy hívő em­ber, de Isten különös kegyében lehettem, hogy akkor és ott élet­ben maradhattam. Nem sokon múlott...- Mennyin pontosan?- Tizenöt-húsz méteren. Elő­írás, hogy ha előre látjuk egy bal­eset bekövetkeztét, a motortéren át el kell hagyni a vezetőállást és a hátsó állásba kell igyekezni. Én ezt nem tartottam be, ennek köszönhető, hogy élek. Nem volt több időm, mint hogy az ütközés előtti pillanatban ösztönösen le­kuporodjak az úgynevezett moz­donykonyhában a pult alá, oda, ahol volt erre hely. A lemezajtó, a generátor, a hatalmas dinamó le­szakadt a motortérben. Az össze­nyomott volna. De ha még húsz métert megy a vonat, poszméh- ként préselt volna össze a két üveg közötti merevítő vas is, lát­tam fölöttem, hogy egyre nyomó­dik össze. Azért sem volt időm hátra szaladni, mert míg csak le­hetett, nyomtam a dudát.- Két német turistabusz ment át egymás után a Darnay téri sorom­pón, és a másodikat „kapta el” a vonat. Már az első busz is piroson mehetett át? Kiss Ferenc: húsz méteren múlott az életem, Isten különös kegyében lehettem, hogy akkor, ott életben maradtam Sok helyre kellene még sorompó az ország vasúti átjáróiban A baleset után hamar szereltek föl karos sorompót abba az átjáró­ba, ha mórokkor van olyan, az megelőzhette volna a történteket...- a balaton-parton talán min­denhová került utána sorompó, ám a „sorompókampány” véget ért és az országban még sok olyan átkelő van ma is, ahová nagyon kellene egy sorompó, mert a villogó nem elég - mond­ta Kiss Ferenc.- Nem, az még szabad jelzé­sen, de közben pirosra váltott.- Olyan gyorsan odaért a vonat­tal az átjáróhoz a pirosra váltás után?- Hétszáz méterre van a piros jelzést adó jel, én meg százzal jöttem. Láttam én, hogy a máso­dik busz nem áll meg, nyomtam is a dudát, ekkor még rá is fé­kezett a buszsofőr, de azután új­ra nekiindult. Az ütközés előtti pillanatban közvetlen közelről néztünk egymásra. Azt a tekin­tetet soha sem felejtem el. Nem is annyira rémület, mint inkább megdöbbenés, meglepetés ült ki szegény sofőr arcára.- Aztán nyilván egy csattanás és vége...- Én már dobtam is le ma­gam, aztán füst, porfelhő, ko­rom, majd a néma csend... Ruti­nos mozdonyvezetőként láttam már egy-két balesetet, de most döbbenetes látvány fogadott. Harminchárom halott... Vala­hogy lekászálódtam a hátsó ve­zetőfülkén át, leültem a kerítés tövébe és hívtam a mobilomon a szolgálatvezetőt. Káromkodtam csúnyán, azt hiszem, ezt váltot­ta ki belőlem az egész. No aztán később a pszichológus se tette zsebre, amit tőlem kapott, talán még ma is reszket...- Miért bántotta?- Ki akart készíteni ahelyett, hogy segített volna. No, de ben­nem emberére akadt. Ordítot­tam vele, hogy miért akarja be- lémbeszélni, hogy én voltam a hibás? Sok aranyos ember is se­gített persze, természetgyógyá­szok például. Ők is azt mond­ták, szerencsés alkat vagyok. Merthogy közvetlenül a bal­eset után is tudtam nyugod­tan aludni. Nem érzem hibás­nak magam, nem tudtam vol­na mást csinálni, nem lehetett elkerülni a balesetet. Táppénz­re mentem akkor, mindenki azt mondta, csak pihenjek, erősöd­jek meg lelkileg. Érdekes, min­denki az én lelkemmel foglalko­zott. A baleset napján bent járt a kórházban (vért is vettek tő­lem, nem ittam-e esetleg) Med- gyessy Péter miniszterelnök és Csehák Judit egészségügyi miniszter, egy csokor virágot akartak adni nekem, de mond­tam, adják inkább az idegen- vezető hölgynek, aki a buszon utazott és a csodával határos módon maradt életben.- Nem akart már többé visszatér­ni a mozdonyvezetői fülkébe?- Egy évig maradtam táppén­zen, ennyi járt, közben sokat gondolkodtam, hogy visszatér­jek-e, vagy sem. Végül azután az egy év elteltével naplózónak álltam be, irodára. De közben is „vezettem” azért, hiszen vo­nattal jártam dolgozni és néha fölkéredzkedtem a vonatvezető kollégáimhoz. Az első időszak­ban, amikor átjáróhoz érkez­tünk, rossz érzés fogott el, de azután elmúlt ez is hamar. Egy idő után a főnököm bakternak akart kitenni, bakter fizetéssel. Majdnem harminc év szolgá­lat után... Ne szórakozz velem, mondtam neki, írtam a vezér- igazgatónak egy levelet, amit úgy írtam alá: Kiss II. Ferenc, a harmincnegyedik áldozat. Azt kérdeztem a vezértől: milyen cég az, ahol ha valaki bajba ke­rül, azt kikiáltják bűnösnek ak­kor is, ha semmiről sem tehet? Három hét múlva jött a válasz: azonnali hatállyal szereljek le, a nyugdíjazásomig a munka­végzés alól felmentenek, de a fizetésemet megkapom. Vettem hát pár üveg sört, meg némi tö­ményét és a kollégákkal azon nyomban meg is ünnepeltük az utolsó napomat a társaságnál. Hat nap híján harminc év, eny- nyi szolgálati időm jött össze. Nem sokkal később jött egy rendelet, ami alapján ténylege­sen nyugdíjba mehettem, hat éve, ötvennégy évesen.- Polgárőrségre váltott...- Mármint „főállásban”, mert amúgy 1991 óta vagyok polgár­őr és 1995 óta elnöke a balaton­berényi egyesületnek. Somogy­bán én vagyok a legrégebb óta elnök. Igyekeztem mindig úgy élni, a baleset után különösen, hogy senki se mondhasson rám egy rossz szót sem. A polgárőr­ség éltet, annak ellenére, hogy idegölő tevékenység, köszönet alig jár érte, viszont ha balhé van, megkapjuk a kérdést, hogy „hol voltatok”.- A baleset miatt „bekerült a mé­diába”, ezt hogyan viselte?- Jól, egyszer a párommal a marcali vásárban jártunk, on­nan adtam élő telefoninterjút a keszthelyi rádiónak, és azt vet­tem észre közben, hogy min­denki engem néz. Persze, mert a rádió adása ki volt hangosít- va a piacon.- Mostanában a rapsicok retteg­nek önöktől...- A vízi polgárőrségben is benne vagyunk, társadalmi halőrök is vagyunk, akad te­endő bőven, hiszen sok a rap- sic, a múltkor éppen balaton­berényi vendéglős orgazdák buktak le. Szóval, rettegjenek csak a rabellók, mert jövünk! Jelzőlámpát a tüskevári csomópontba! dugó A PSZP szerint a forgalmat a vasúti átjáró is jelentősen lelassítja Két arany, három ezüst minősítés a barcsi diákoknak faluszépítők Ismét virágje­gyek eladásából virágosítanak Várdán. A falut és az origami ki­állítást bemutató, napokban el­készült új fotósorozatot képesla­pokon árusítják. Egy sorszámo­zott, kétszázforintos lap árából az önkormányzat négy virágpa­lántát vásárol és ültet ki a köz­területekre, tájékoztatott Varga András polgármester kedden. A képi emlékeket a falut egyre többen felkereső turisták, Vár- da barátai, a településről elszár­mazottak és a helyi faluszépítők veszik. Az elmúlt évekhez mél­tóan ismét a Virágos Magyaror­szágért országos kömyezetszépí- tő verseny előkelő helyezéseinek egyikére számítanak. ■ B. T.- Azt javasoljuk a városi köz­gyűlésnek, tegyen lépéseket, hogy a Jutái út, Vásártéri út, Kanizsai utca kereszteződé­sében, vagyis a tüskevári cso­mópontban forgalomirányító jelzőlámpát szereljenek fel - mondta keddi sajtótájékozta­tóján Pintér Lóránd, a Polgári Szabadság Platform (PSZP) el­nöke -, hiszen legalább akko­ra a forgalom, mint a Táncsics utca és a 67-es főút kereszte­ződésében, ahol már épül a jelzőlámpa. A tüskevári csomópontban a J PSZP aktivistái forgalomszám- % lálást végeztek a múlt hónap J elején több napon át, s megái- s lapították: délelőtt percenként A PSZP szerint egy jelzőlámpa biztonságosabbá tenné a kereszteződést hat-hét jármű, délután ugyan­ennyi idő alatt tíz-tízenegy haladt át.- A forgalmat jelentősen be­folyásolja a Kaposvár-Fonyód vasúti csomópont is - tette hozzá. - Bár ismertek a ter­vek, melyek szerint a keresz­teződést felüljáró hidalná át, a gyenge pénzügyi lehetőségek miatt a megépítése a közeljö­vőben aligha lehetséges. A jel­zőlámpás csomópont, mely­nek lámpáit össze lehetne hangolni a vasúti jelzőfények­kel a jövőben ki tudná szol­gálni a 67-es út Vásártéri út­ba csatlakozó nyugati, Kapos­várt elkerülő szakaszának for­galmát. ■ A. V. zene Újabb sikereket értek el a barcsi zeneiskola növendé­kei. Az április végénrendezett Veszprémi Játékok nemzetkö­zi Összművészeti Fesztivál és Verseny ének kategóriájában szép eredmények születtek: Orlai Szilárd könnyűzene-szóló kategóriában, valamint Vank Richárd musical-szóló kategó­riában arany, Molnár László könnyűzene-szóló, Győrffy Dá­vid operett-szóló, valamint Or­lai Szilárd-Molnár László köny- nyűzene-duó kategóriában ezüstminősítést kapott. A gála­esten Vank Richárd képviselte a barcsi szereplőket, felkészítő tanáruk Veresné-Kimpf Mária különdíjban részesült. ■ J. G. Virágos jókedv: jegyárból szépíti Köztereit Várda

Next

/
Thumbnails
Contents