Somogyi Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-17 / 114. szám

FOTÓK: LÁNG RÓBERT 14 S AJTÓ ES TANULÁS 2013. MÁJUS 17., PÉNTEK Ruhák szalagból, csuhé, pohár a ki^észflion tehetségek A kaposvári zichysek ezúttal az eklektika jegyében rendeztek divatbemutatót A zichys diákok vonultatták föl modelljeiket egy kaposvári bevásárlóközpontban. Az egész éves kemény munkájuk eredménye nagyszerű, szórakoztató, izgalmas divatbemutató volt A kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Ruhaipari Szakképző Iskola felvonultat­ta a divattervezői munkáit az egyik bevásárlóközpontban. Az eklektika - különböző ko­rok, stílusok és irányzatok egy­velege - jegyében mutatták be a modelleket. A tervezők nagy lelkesedéssel kezdték a munkát. A tizedikesek egyenként kéjt ru­hát mutattak be, az egyik sza­lagruha volt. A szalag anyagát, formáját szabadon választot­ták meg: bőrből, műanyagból, ragasztószalagból és textilből is készült kreáció. A tizenhar­madik osztályosok és az érettsé­gi utáni végzősök a vizsgamun­káikkal jelentkeztek. Volt, aki kész minikollekciót készített. A textilművesek is bizonyíthatták: nem lustálkodnak a tanévben. Szitanyomásos pólók , horgolt mellény, fonalból készült nyak­láncok is szerepeltek a palettáju­kon. Az egyik textilműves kipró­bálta magát a divattervezésben is. A csuhé berakásos, műanyag­poharas ruha, vesszőből készült felsőrész bizonyította: alternatív anyagok és régi technikák jól ki­egészítik a textíliát. A diákokat Rostás Zoltán szaktanár készítet­te fel. ■ Hunyadkürti Lilka A tervezők: Kalamász Réka Nagy Tamara Papp Flóra Szanyi Stella Hunyadkürti Lili Melegen süt le a Nap sugara az ég tetejéről a diákra... sorozat Egy erasmusos diák naplójából, 10. rész A héten igazán jó időnk volt, így Bettivel a délutáni órák közöt­ti néhány szabad percünkben a meleg toszkán napsugarakban fürödtünk. Örökre a szívembe zárom ezeket a perceket! Amúgy igazán izgis dolog hét közben most nem nagyon történt leszámítva, hogy az egyik órán az egyik fiú a legnagyobb nyu­galomban sodort magának egy cigit, egy másik magyar felirat­tal ellátott pólót viselt. Minket te­kintve a Betti érdekes új baráto­kat talált... vagyis inkább ők ta­lálták meg őt, én néztem néhány említésre is érdemes filmet, Lil­la vett egy biciklit. Találkoztunk Eleonórával, aki Sienaban taní­tott minket, életemben először tökvirágot sütöttem, látogatóban itt járt a mi kis Mariannunk, és meglátogattuk Karéit és Bolog­nát, ahol teljesen véletlenül ösz- szefutottunk más EILC-s csoport társakkal, barkaszentelő szent misén voltunk, bejártuk Fiesolet és a Cascinében tartott vásárt. Először Lilla biciklivásárlá­sáról pár szóban. Mikor idejöt­tünk, akkor azt terveztük, hogy mind a hárman vásárolunk egy-egy kerékpárt. Ez azonban egy meghiúsult ötletté vált, ami­kor március közepéig nem talál­tunk egyetlen olyan helyet sem, ahol megfelelő példányokat sze­rezhettünk volna be. Mivel Bet­ti és én július elején hazame­gyünk és mindkettőnknek lesz­nek még látogatói, akikkel a tö­megközlekedést kell majd hasz­nálni, arra jutottunk gazdasá­gi megfontolásból, hogy jobb, ha maradunk a bérletvásárlás­nál. Lilla viszont valamivel to­vább szándékozik itt tartózkod­ni, így neki azért jobban meg­érte ez a befektetés. így tör­tént, hogy pénteken végre nyél­be ütötte az üzletet. A bicikli ne­ve Olga, amit az elcsengetett kis­gazdájának, így aztán már min­denki tudja, hogy milyen néven köszöntse. Aztán, a filmek. Betti teljesen rászoktatott a filmnézésre. De nem ez a pláne ebben, hanem az, hogy olaszul nézek minden fil­met. Ez így nagyon mókás, külö­nösképpen akkor, ha olasz film­ről van szó. A különféle tájszólá­sokat nagyon szépen észlelni le­het, melynek következtében né­ha többször meg kell néznem a jelenetet, hogy megértsem. Betti és én már a múlt héten elhatároztuk, hogy hétvégén megint főzünk valami finomat. Ezúttal Betti készítette a levest és a sütit. Én pedig tökvirágot sütöttem. Igen, tökvirágot. Hogy hogyan kell elképzelni a tökvi­rág ízét? Ha valaki már evett sü­tőtököt, akkor egyszerű, mert csak föl kell azt a finom, édes­kés ízt idézni és kész. Na, de ne rohanjunk ennyire előre....A leves nagyon finom lett, olyan gyerekkorom ízű. Aztán a süti, Betti tuti fahéjas-almás piskótá­ja is jól sikerült. Most pedig kö­vetkezhet a tökvirág, amit tulaj­donképpen nagyon egyszerű el­készíteni. Egy sima palacsinta tésztába kell áztatni a megtisz­tított tökvirágokat. (A porzót ki kell vágni! ) Majd forró olajban kisütni. Ennyi az egész. A találkozóink közül az első Eleonórával volt, aki még mindig ugyan olyan aranyos, mint ko­rábban. Sajnos szegénynek elég kevés ideje volt, mert dolgozott egész nap, csak egy kis ebédszü­netet tarthatott, amit velünk töl­tött. Aztán jött Mariann. Igazán jó volt ismét találkozni... mert csak vele teljes a banda. Kicsit beszélgettünk, nevetgéltünk, az­tán ágyesz-bugyesz, mert korán keltünk Bettivel. Reggel Bologna felé vettük az irányt, ahol talál­koztunk Karellel. ■ Kelemen Zsófia Az oldalt szerkesztette: Gáldonyl Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyl@axelspringer.hu írjatok!

Next

/
Thumbnails
Contents