Somogyi Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 18. szám
8 INTERJÚ 2013. MÁJUS 12., VASÁRNAP kosa erika Egy kis faluból indult az ország leggazdagabb asszonya. A pénz szabadságot jelent a számára, de nem szórja, és azt vallja, a fontos dolgokat az életben nem pénzért adják. Szerinte csak arra érdemes energiát fordítani, amin van esély változtatni. „ELÉGEDETT EMBER AKARTAM LENNI” „A tökfőzeléket például reggel hétkor csináltam, de este hétkor is simán nekiállok ledagasztani egy lángost, ha megennénk. Csak szervezés kérdése.” Kosa Erika, a Consequit Group alapító tulajdonosa hisz abban, hogy az öngondoskodás kényszere sikerre viszi az új cégét is. A sikert ugyanis szereti, a pénzt megtanulta érteni, és szerinte előrejutásban a makacsság a legnagyobb buktató, az érzelmi intelligencia pedig a legjobb karrierépítő adottság. Fábos Erika- Ön a leggazdagabb magyar nő. Büszke erre?- Nincsenek érzéseim ezzel kapcsolatban. Ez sem célom, sem törekvésem nem volt, így aztán nem is gondolkozom rajta.- Tavaly ősszel jelentették be az új cég indulását. Ma ott tartanak, ahol tervezték?- Új cégünk, az Consequit, 750 tanácsadóval és 11 irodával indult el, és túl vagyunk az első üzleti negyedéven, ami terveink szerint alakult. Az év végére országos lefedettséget szeretnénk, 800-1000 fős hálózattal és 1,8- 2,2 milliárdos árbevételt tervezünk, ami már idén egy kis nyereséget jelentene- Ezekben a válságos időkben nem túl optimista célkitűzés ez?- A mostani környezet nem ideális, de ami az elmúlt években történt, annyiból talán kedvez nekünk, hogy az embereknek ma már egyértelműen látniuk kell: csak magukra számíthatnak. Ha nyugdíjat szeretnének, ha céljuk taníttatni a gyereküket, ha minőségi egészségügyi szolgáltatást akarnak, gondoskodniuk kell magukról. Mi éppen ebben tudunk segíteni a családoknak, hogy tudatosan tervezhessék a pénzügyeiket, hogy időben hozhassanak jó döntéseket, mert ennek nagyobb a tétje, mint bármikor.- 13 év után felállni és otthagyni az ország egyik legsikeresebb cégét, ahhoz vagy nagy bátorság, vagy nagy csalódás kell. Melyik volt?- Mindegyik, de ez nem tervszerű döntés volt. Jövőre 50 éves leszek, inkább a visszavonuláson törtem a fejem, nem újabb karrierterveken. Az elmúlt két évben viszont annyit változtak a jövőről alkotott elképzeléseink, hogy lehetetlen volt, hogy együtt maradnunk a tulajdonosokkal. Tisztességes helyzetet szerettem volna a munkában magam körül, amiben képes vagyok a munkatársaimért felelősséget vállalni. Ezért álltam fel és kezdtem építeni a Conse- quit-et.- Mi az, ami ennyi siker és pénz után még előre viszi a hétköznapokban?- Az, hogy meg vagyok győződve arról, hogy helyünk van a piacon és el fogjuk érni a célunkat. Egy vállalatot felépíteni nem könnyű. Napi 12- 14 órát keményen dolgozom, ezt nem lehet másként, csak úgy, hogy nagyon hiszek a csapatunkban és abban, amit csinálunk.-K*ü VOejíDBŰ :iu- Ön tehetséges, ügyes, vagy szerencsés ember inkább?- Nem biztos, hogy érdemes mindent definiálni. Számomra érdekesebb, hogy mitől vagyok olyan, amilyen. Meg vagyok győződve arról, hogy azt az adottságot, aminek a legtöbbet köszönhetek, a gyerekkoromból hozom magammal. Egy somogyi faluban nőttem fel, a szüleim szorgalmas törekvő emberek voltak, ezt láttam példaként, ezért lettem ilyen. De annak a képességét is ebből a kis közösségből hozom, hogy képes vagyok odafigyelni az emberekre. Egy faluban mindenki tudja, kié az a kutya, amelyik az utcán csatangol, mindenki köszön a másiknak és másfajta, őszinte érdeklődő nyitottság van egymás iránt, mint egy nagyvárosban. Azt hiszem, ez az érzelmi intelligencia lényege, hogy minél jobban szót tudjunk érteni egy másik emberrel. A Consequit elnevezés közepén lévő „eq” is, ezt az odafigyelést, az érzelmi intelligenciát jelzi, ami az én életemben és a cégünk filozófiájában is központi szerepet játszik.- Ezen kívül mi az a tulajdonsága, aminek a legtöbb hasznát vette az életében?- Az empátia és a kitartás.- Visszanézve látja, hol volt az a fordulópont az életében, amikor már tudta, hogy akár egy ilyen százas lista élmezőnyébe is lesz esélye bejutni?- Olyan célom az életemben, hogy majd meggazdagszom, nem volt. Tehát ha most arra gondolt, hogy biztosan a Bro- kemet megalakítását fogom említeni, nem. Elégedett ember akartam lenni és ezért bármire kész voltam. Amikor pedagógusként több pénzt szerettem volna keresni, a nyári szünetekben egy gofrit sütőben mosogattam és sosem volt kétséges számomra, hogy amit el akarok érni, azért képes vagyok mindent megtenni. Nem bármit, hanem mindent, amit csak lehet.- Változott a pénzhez való viszonyulása az elmúlt évtizedekben?- Olyan értelemben nem, hogy esztelenül szórnám, mert sok van. Abban az értelemben igen, hogy megtapasztaltam, sokféle értéket létre lehet hozni általa és ezért jobban tisztelem a pénzt, mint erőforrást. Korábban nem így tekintettem rá. Amire kell, arra legyen, ennél többre nem becsültem.- Mit szeret legjobban a pénzben?- Azt, hogy szabadságot ad, teljesebb lehet tőle az életem és szélesebb a látóköröm, azoknak az élményeknek köszönhetően, amiket a pénz által élhettem át.- Van valami, amire sajnál pénzt kiadni?- Felesleges dolgokra. Például, ha lehet ingyen parkolni, inkább úgy teszem le az autómat. De semmiben nincs „a pénz nem számít” szemléletem. Szeretek úgy vásárolni, hogy a lehető legjobb minőséget kapjam, a lehető legjobb áron. Nem fukarkodom, de megnézem, mire adok ki pénzt.- Biztosan sokan vannak, akikben hatalmas az ambíció és tehetségük is van, aztán valamiben mégis elbuknak. Ennyi tapasztalattal és sikerrel a háta mögött, meg tudná fogalmazni, legkönnyebben hol lehet elrontani valamit, ami jól indul?- Azt tapasztalom, hogy akkor a legkönnyebb elszúrni bármit, ha valaki makacs. A makacs ember nem jó helyzet- felismerő, ő csak a saját igazságát akarja, ahhoz ragaszkodik. Aztán inkább mutogat a válságra, a városra, a kormányra, sem mint észrevenné, hogy valamit úgy akar megoldani, ahogy nem lehet. Sokkal könnyebb úgy változtatni és változni, ha értjük és elfogadjuk a helyzetet, amiben benne vagyunk. Szerintem ez a fejlődés alapja. Csak arra érdemes energiát fordítani, amin képesek vagyunk változtatni.- A sikert manapság sokan pénzben mérik. Ön miben?- Sikerorientált ember vagyok, mert a siker jó érzés. Nagyon közel áll a boldogsághoz. Éppen ezért mindenben képes vagyok megtalálni a saját sikeremet. Nemcsak a munkában. Abban is, amikor elfogy a vacsora, amit főztem, amikor virágoznak a tulipánok, amiket elültettem, ha egy ötletem, vagy megérzésem bejön.- Az eddigi legnagyobb sikerének mit tart?- A családomat. Azt, hogy úgy sikerült felnevelnünk a férjemmel a gyerekeinket, hogy nem szálltak és nem kényelmesed- tek el, hanem földön járó és reális értékrenddel bíró emberekké váltak.- Mi a személyes tapasztalata, maradhat nőies egy nő attól, hogy ennyire sikeres?- Ez érdekes dolog a mi kultúránkban. Ha egy férfi sikeres, az evidens, ha egy nő, az gyanús és az a nő biztosan férfias és csak erőszakos lehet. Én úgy gondolom, hogy nem erőből, hanem azért vagyok sikeres, mert a racionális és az emocionális dolgokat ügyesen össze tudtam hangolni a munkám során, és az emberi kapcsolataimban. Szerintem ez nőies eszköz, mert hiszem, csak az eszközökben különbözünk. Addig, amíg gondolkodunk, azt nem férfi vagy női fejjel tesszük, hanem emberként, üzletemberként.- Mit főzött utoljára a családnak? Olvastam valahol, hogy szeret a konyhában tevékenykedni.- Tökfőzeléket tükörtojással. Ez volt a tegnapi ebédünk.- Ez „ünnepi” alkalom volt, vagy máskor is van ideje rá?- Nem, kiszorítom az időmből, mert feltölt és megnyugtat. A tökfőzeléket például reggel hétkor csináltam, de este hétkor is simán nekiállok ledagasztani egy lángost, ha megennénk. Csak szervezés kérdése, általában hét végén megtervezem a heti főznivalót, bevásárolok hozzá, mert az a hosszabb idő, így aztán a szaladósabb hétköznapokon már minden kéznél van.- Van konyhapénze? Az otthoni kassza, kinek a kezében van?- A férjem hordja a nadrágot nálunk és ő kezeli a családunk pénzügyeit is. Persze, egy hétvégi bevásárlásra nem kell pénzt kérnem tőle, és nem ő osztja be a havi kiadásokat, de ha valami nagyobb családi beszerzés van, arról ő dönt és ő is intézi.- 24 éve együtt vannak. Mitől működik jól a házasságuk, mi a titkuk?- A mai napig szeretjük és tiszteljük egymást és tudtunk egymás mellett mindketten fejlődni, ezért vagyunk együtt. Az pedig, hogy ez így lehet, annak az a titka, hogy amikor nem minden működik jól, akkor azt meg tudjuk beszélni egymással. 24 év hosszú idő, belefér jó néhány hullámvölgy, ez az igazság, de ki tudtunk belőlük mászni, mert mindketten akartuk.- Ha volt ilyen, mi volt az a jó tanács az életében, aminek sokat köszönhet?- Anyukám mondogatta, hogy amibe belevágjuk a fejszénket, azt be is kell fejezni, és azt is, hogy az élet nem babaruha. Azt hiszem ez sokat segített afifean, ’hógy komolyan vegyem a céljaimat az életben.- Ha valakinek ennyire sok pénze van, a többség hajlamos azt gondolni, hogy bizonyára csak boldog ember lehet. Boldogabb ma, mint mondjuk húsz éve volt?- Ha arra gondol, hogy a pénz boldogít, akkor határozottan állíthatom, hogy nem. Nagyon sok embert ismerek, akiknek rengeteg pénzük van, de nem boldogok, még csak nem is elégedett emberek. Nem vagyok többet boldog ma, mint húsz éve voltam. A boldogság ugyanis nem egy elérhető állapot, inkább alkati dolog. Rendelkezem azzal a képességgel, hogy minden életszakaszomban észre tudtam venni, amitől boldog lehetek, ami jókedvre deríthet és ezek nagyrészt ugyanazok a dolgok, amik húsz éve voltak.- Van valami, amiért bármennyi pénzt megadna?- Ezt így nehéz értelmezni. Öt évvel ezelőtt meghalt az anyukám, bármit megadtam volna érte, hogy ne kelljen őt elveszítenem, de hiába. Ha az egészségemről van szó, arra sem sajnálnék semennyi pénzt, de nem csak azon múlik. A fontos dolgokat - sajnos vagy szerencsére- az életben nem pénzért adják.- Mennyire tudatos ember? Van például terve arra, hogy 10 év múlva hol fog tartani az élete?- Terveim és elképzeléseim is vannak, persze. Amire nincs ráhatásom, de nagyon szeretném, ha addigra nagymama lehetnék és több unokám is lenne, akiknek megtaníthatom, amit egy rendes nagymamának illik. Ami a munkát és a kollégáimat illeti, azt a tervezem, hogy tíz év múlva elégedett embereket látok majd a vállalatunknál. Kosa Erika I 1964-BEN SZÜLETETT BarCSOÜ 1 PEDAGÓGUS VÉGZETTSÉGGEL 1 kezdetben óvónő, majd egy 1 osztrák pénzügyi tanácsadó | munkatársa. 1 1999-BEN HÁROM társával 1 megalapította a Brokerne- 1 tét, ahol tavalyig negyven- j három százalékos részese- i dése volt. I 2012 végén kilépett a cégtől, I s megalapította a Consequit ] Zrt.-t. 1 férje, KörtvélyesiZoltán az I új cég egyik vezetője. 1 két lánya van. 1 hobbija A futás, a dobolás és I a főzés. I
